Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-10-19 / 82. szám
2. oda;. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. október 19 ^Női és lányka télikabátok^ óriási választékban! I 1 H Kötött áruk, bőröndök ésférfi divatcikkek szintén nagy választékban Kertész J. Jenő áruházában Komárno, Nádor-u 25. ’Tős I SzenMvány szózata a gazdasági szervez* kedés és nemzeti radikalizmus politikája érdekében. — október 18. Vasárnap nagysikerű választási ülést tartott Léván a magyar nemzeti párt, amelynek törvényhozói közül Szent- Ivúny József pártvezér, Holoía János dr. nemzetgyűlési képviselő és Jaross Andor tartománygyülési képviselő vettek részt az ülésen. A választási ülésen hatalmas beszédet mondott Szent- Ivány, aki beszéde végén szózatot intézett a magyar néphez a gazdasági szervezkedés és nemzeti radikalizmus politikája érdekében. Beszédének e része következőképen hangzik: — Leteszem a magyar lélek fehér térítőjére az új magyar munka feladatait. Mit akarok? Radikális magyar nemzeti szellemet. Szemben állok mindenkivel, aki a nemzetem ellen tör. Elsősorban a mai kormánypárt egész rendszerével. Azután az internacionalizmusba takaródzó, vagy a csehszlovák pártokba húzódó zsebmagyarokkal. Ezeknek azt mondom, hogy aki nincs velem, az ellenem van. Belül a magyar nemzetmentő reális munkál követelem minden magyartól. Hitelorganizációkat állítani, a hóna alá nyúlni a magyaroknak. Helyreállítani a termelést, munkaalkalmakat nyújtani a magyar munkásoknak. Gazdasági felvértezése a magyaroknak a harcra a cseh nagytőke visszaélései ellen, a kereskedelem megkötöttségei és a kartellek ellen, a túlzott, igaztalan adók és a behajtás módjai ellen. Kenyeret a magyar ember asztalára, cserébe a kemény magyar munkáért, amit mindenkitől várok és megkövetelek. Nem ismerek osztályokat, vallást, csak magyar népet, nagy, egész magyarságot. Egyet sem hagyhatok ki a munkából, az egészre ki kell terjedni a gondoskodásnak. 'Én érzem a feladat nagyságát, de egész képességem és munkám beállítom és innen hívok föl rá minden magyar emberi: kövessen. Nem sok időre gazdasági szervezkedés indul meg sorainkban, álljunk melléje, ha mind összefogunk, egy nyomon járunk, úgy a nemzeti önsegély forrását nyitjuk meg. A magyar történelmi tradíciók azt parancsolják, hogy a korszellemét megértsem és a nemzeti gondolat megújhodását szolgáljam. Hangot és munkaterületet a feltörő magyar ifjúságnak, szociális szellemet, haladást s az élen a nemzet életének minden vonalán értelmet. Már megint irtják a fákat Komáromban Saját tudósitónktól. A fát könnyű kivágni, de nehéz helyette másikat nevelni. A fiatal fáknak száz és száz ellensége van. Kímélni keliene a kifejlett fákat. Komárom, — október 18 : Chiorodont megnézni, hogy sajnos a jövendölésünk bevált, mert alig éledt meg egy-kettő. Aztán ott még azt a könnyelműséget is elkövették, hogy az ucca egyik oldaláról egészen száműzték a fákat. Ezt nem lehet azzal menteni, hogy a járda keskeny, mert az uccának az az oldala nem nagyon forgalmas és a fák nem lennének akadályok. A Deák Ferenc ucca aszfaltozásával kapcsolatban újra tombol a fairtási vandalizmus A hatalmas élő fákat egyenkint döntik ki, talán egyik-másik fa nem volt olyan szabályos, mint a képes lapokon ábrázolt „A szarvas halála“ cimü képeken látható fák, de legalább árnyékot adtak. A páratlan házszámu oldal háziurai örülnek most, hogy uj fákat kapnak, de korai az örömük, mert nagyon messze van az az idő, amikor a majd elültetendő fák nékik árnyékot nyújtanak, mert elfeledik, hogy abban az uccában sok az iskola és pár ezer gyerek jár azon. Az éretlen gyerekek pajkos csinytevése de sok fának okozza majd a halálát, az aszfalttal burkolt talajban sokkal nehezebben nő a fa.Azzal nem lehet érvelni, hogy azért irtják ki az ucca összes fáit, hogy az uj ültetés által egyforma növésüek legyenek a fák, mert egy évi differencia is meglátszik a fákon. Hát a pajkos gyerekektől kipusztitott, vagy egyébként meg nem éledt fák pótlásánál is lesz majd egy-két, sőt majd több évi differencia is. Akkor nem bántja a szépérzéket a fasor? Az egyik járda aszfaltja már tavaly készen volt, a hiányzó fák helyére már tavaly lehetett volna ültetni. Az nem lett volna baj, ha annak az uccasornak a fái egy évvel előbb fejlődtek volna, mert hiszen a katonai kórház felé eső uccasort legnagyobbrészt kőkerítés övezi, hát ott nem olyan fontos az árnyék, mint a másik oldalon, ahol házak vannak és ahová a nyári nap sokkal tovább süt. Ez az ucca körülbelül tizévig kopár lesz és árnyékot ott előbb nem fognak nyújtani az ezer veszélynek kitett és nehezen növő fák. Pár év múlva maguk a háziurak bánják meg, hogy nem tiltakoztak az élő fák kivágása ellen. Ezeket nem azért mondtuk el, mintha számitanók arra, hogy mindezek meghallgatásra találnának. Tudjuk, hogy falra hányt borsó ez, de a saját megnyugtatásunkra el kellett mindezeket mondanunk. A zenéről, énekhangról és képzéséről. Egy ideig divatos volt a sétányokat csenevész bokrokkal, fákkal beültetni. Ezek a törpe növények szabályosak voltak, de mindent nyújtottak, csak árnyékot nem. Ez az irányzat aztán hadat üzent a terebélyes, magas növésű fáknak és rájuk fogták, hogy esztétikai szempontból girbe-görbe ágaikkal és ferde törzsükkel nagyon sértik a szépérzéket és neki mentek a fejszékkel és sorra kidöntögették a régebbi fákat. Hála Isten ez a hóbortos irány már elmúlt és most az a jelszó, hogz vissza a természethez és annak örülnek, ha egy fa minél furcsább törzsnövésü és minél girbébb-gurbább ágakat növeszt. Nagyban ezt úgy csinálják, hogy az egyes országok nemzeti parkokat létesítenek és onnét száműzve van a fejsze és a fűrész. Mindent hagynak nőni a maguk természetes mivoltukban. Természetesen nemzeti parkokat csak az országok létesíthetnek, az egyes városok nemzeti parkja maga az ucca és az uccák, terek, sétányok fáit engedik nőni úgy, ahogyan a jó Isten engedi. Ez az újabb irányzat egyenesen védi az öreg, vén fákat és ha azoknak törzse megrepedt, pántokkal, abroncsokkal védik és a saját súlyúk alatt a letörés veszélyének kitett ágakat alátámasztják, amint ezt láthatjuk, hogy messzire ne menjünk, a bajmőczi öreg fánál. De hogy még közelebb maradjunk, tessék megnézni a dunaalmási fürdő parkjának régi, hétszer görbe, dr azért megkapó, festői látványt nyújtó régi fáit. Komárom mint mindenben, úgy ebben a kérdésben is csiga lassúsággal halad előre és Komárom még ott tart, hogy a régi fákat ki kell irtani. Ez a maradi felfogás irtotta ki az Anglia sétatér régi fáit is például, de hát erre azt lehet mondani, hogy az katonai kincstári terület és ott nem parancsol a város. Ez igaz, de akkor mért irtották ki a Klapkatér hatalmas fáit? Igaz, hogy girbe-görbe ágaik voltak, de legalább árnyékot adtak a rekkentő melegben. Tessék megnézni, hogy mit nyújtanak a helyükbe ültetett fák? Mindent, csak árnyékot nem. Lehet, hogy a lombozatuk szép szabályos, de a fa rendeltetésénél, hogy árnyékot nyújtson, a szabályos lombozat nem olyan fontos. Es aztán tessék megnézni, hogy milyen lassan nőnek azok a Klapkatéri fák. Hiszen a régi fák kivágásának vandalizmusában éppen az a legnagyobb bűn, hogy évtizedekre dobja vissza a természetet, mert nagyon hosszú idő kell ahhoz, amig az uj fák akkorára nőnek, mint a kivágottak voltak. De hát megnőnek-e akkorára egyáltalában ? Ez a maradi fölfogás üti föl fejét Komáromban, valahányszor uccát rendeznek, köveznek vagy aszfaltoznak. Akkor aztán kivágnak minden élő fát irgalmatlanul. Ez történt tavaly a Kórház uccában. Igaz, hogy újakat ültettek a kivágottak helyére, de már akkor megírtuk, hogy olyan diák- és gyerekjárta uccában, aminő a Kórház ucca, nagyon kevés fa marad meg. És fessék Irta: MOLECZ MARGIT Egy újság terjedelmében megférő cikket írni szinte nehéz erről a kimeríthetetlen témáról. Az ember sok mindent tudna róla elmondani, amelyre a legkülönbözőbb vélemények adnának visszhangot. Úgy járnék könnyen, mint a türelmes rádió masinája, amelyen a hallgató nemtetszés esetén egyet fordít... Egyiknek a cigánymuzsika tetszik, míg a másik lelkét a Beethoven szimfónia magasztosan felépített monumentalitása ragadja csillagok magasába. Nem akarok dicsérni zenei irányokat, sem stílusokat és nem akarok zenetörténelmi előadást sem tartani azok számára, akiket az élet ezer gondja más irányban köt le. (Bár tudom, hogy a legtöbb házban zongora is van, ahol a fiatalság szivesen kiveri a közismert slágert és dudol is hozzá ...) A zene ma már nem csak a kiváltságosok tulajdonsága, de mindenkié. Otthonra talál a bérpalota kolosszusban és ép oly szeretettel fogadják a vidék családi, fehér kunyhóiban. Mikor a hozzájuk vezető rádíópóznákat látom a ház felett, úgy tűnik fel, mintha a zene csudapalástos fejedelmét zászlókkal fogadnák az utána sóvárgó emberszivek. És sóhajtanák az esti szélben lendülő antennák: Üdvözlünk, hullámhossz vonatán hozzánk leszálló Csoda, amely elvezeted a megfáradt lelkekhez a mindentfeledtető vigaszt, hogy a melódiák ringató ölébe hajthassák le este a fejüket! Amikor a hangszerekre gondolunk, önkéntelenül hozzákapcsolja képzeletűnk a mesterét, aki életre kelti és megszólaltatja általa a saját lelkét. És az emberfaragta alkotmány eszközévé válik az emberi lélek kifejezésének, amennyire a hangszer tökélyi lehetősége megengedi ezt. A hosszantartott hangot pótolja a technikai megoldás hangszerek szerinti különfélesége. A legmagasabb hangszeri tökély sem bir azonban az emberi hang tulajdonságainak előnyeivel. Mert a művész és a hangszere soha sem lehet — technikai okokból — annyira közvetlen viszonyban egymással, mint az énekes és a saját hangja! Megérdemli tehát, hogy erről az értékes kincsről, amelyet már önmagunkban hordunk legtöbben, szó essék. Még a laikust is megfogja egy szépen előadott dal. És észrevenné könynyen a fogyatékosságot is, bár nem kutatja, mi teszi széppé, avagy mi okozta műélvezetének hiányát. A legszerencsésebb, aki már a természettől fogva nemes hanggal bir. Bár azt tartják manapság, hogy minden énekhang egy bizonyos fokig fejleszthető képzéssel. Ez faktum. De az is igaz, hogy a legszebb hang sem érvényesül képzés nélkül. Hogy mi ennek a képzésnek a lényege, ezt a legkevesebben tudják. Sokan azt hiszik, abban áll, hogy az ember leül a zongorához és szünet nélkül föl-le skálázik, amig gégéje kimerül és állandóan azon tornássza fel magát, hogy az áhított „magas C“ olimpuszi magasságrekordját elérje. Hát kérem, nem ez a lényeg, mert minden erőszakosság itt megboszulja magát. Először is nagytürelmii, szakértő mester a fontos, másodszor nagytürelmü és megértő tanítvány, aki a hagyományokon felépült énekművészet tudományát megfigyelésével és ellenőrzött utánzásával igyekszik magáévá tenni. A hang igazi tömörségét, szinét, erejét a képzés ezer fortélya adja meg. A szakirodalom olyan könyve, amely ezeket magába foglalná, nincs a világon, írtak róla az összes nemzetek nagy énekesei, de könyvekbe nem fektette le senki azt a mesterfogást, amely tanító nélkül megtanítaná az énekest a szép hang képzésére. Pedig már az V. században voltak Rómában énekiskolák, amelyeket Hilárius pápa alapított. (Az egyház már a középkorban gondoskodott a liturgiához jó énekesekről.) Az 1600-as években keletkezett az Albertstadti Martini iskola. Ezen időben már sejtelmük volt a mellkasban keletkezett hang létezéséről, amely a mellkasban a szív tájékán keletkezik és a mell-rezonanciát adja meg és tömörré teszi az indított hangot. Az énektudomány későbbi fejlődésében kétségkívül igazolódott ezen feltevés és a német nagy énekpedagógusok már 3 regiszterbe osztályozható énekhangrói beszélnek: a Brust-, Mittel- és Koptregiszterről, (mell-, közép- és fejregiszter) aszerint, hogy a hang keletkezési helye hol van. A férfi hangnál azonban csak a Brust (mell) és fejregisztert (falzetto szerű) ismerünk. Mert a férfihang tulajdonsága inkább a mellhang, mint a fejhang, amely kevésbé van kifejlődve. A magasabb női hangnál inkább a fejregiszter van érvényesülőben. Egy tömör, szép alt azonban szépen érvényesítheti jól képzett Brustregiszterét is. A képzés figyelme kiterjed az összes énekszervek mechanikus működésére. A helyes légzés fontosságára, a nyelv elhelyezésére és az összes magán- és mássalhangzón képezett, rezonanciába hozott hang szépségére. Az énekmester füle a legfontosabb ellenőrző, amely a helytelenül indított hangnak tudja az okát és megtalálja az egyénileg alkalmazható módszer orvosságát. Nem sok és nehéz magyarázat kell ehhez, hanem rövid útmutatás. Ehhez kell, hogy a tanárnak magának is jól képzett hangja legyen, amely nagyobb segítség a növendék számára az irányításnál, mint a hetekig tartó szakszerű magyarázat. Ezért az énekpedagógus munkája nem lebecsülendő, miután nehezebbik oldala ez művészetének, mert lehet énekes valaki anélkül, hogy jó pedagógus lenne, azonban jó pedagógus csak rátermett és minden kellékkel megáldott énekesből válhat!
