Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-10-15 / 81. szám

8. o da'. »KOMÁROMI LAPOK« 1982. október 15. Szerelem. Irta Ujházy György. Tréfálkozva, ahogy bakfisokat szo­kás faggatni a családban, egy vidám vacsora után édesapám előfogta a ná­lunk vakációzó két unokahugomat s vallatni kezdte őket, hogy mik akar­nak lenni. Tihanyi Évát, az idősebbet, csak hosszú nógatással lehetett szóra bírni. — Apáca... — rebegte végre s fi­noman kisiklott apám szelíden ölelő karjából. Rebbenten tétovázott picit, aztán nesztelen kisurrant a szobából. A társaság, csupa atyafi az asztal körül, élénk vitába kezdett: kinek tet­szett, kinek meg nem Éva válasza. — Legalább lesz valaki, aki le­­imádkozza a família bűneit... — ne­vetett Beliczay Feri, aki sok híres, amint mondani szokták az én gye­rekkoromban, stiklinek volt a hőse, de a személyének elragadó kedves­sége, szépsége, eleganciája a család kedvencévé tették. Szemünkfénye, bál­ványunk volt. Most is szívesen neve­tett vele mindenki. A kis szőke Tihanyi Terka ezalatt minden tréma nélkül várta, hogy rá­kerüljön a sor, őt is megkérdezzék, annyira nyugodt volt, az abroszon, gondos háziassággal egy frissen csep­pent vörösborfoltot, sózott be közben s lehajtott fejjel mosolygott Beliczay Feri élcén. — No, leánykám, hát te csak nem akarsz kolostorba vonulni, mint a né­­néd? — fordult hozzája édesanyám. Terka megállt a motozásban, figyel­mesen anyámra emelte a tekintetét, pillanatig hallgatott, meggondolt las­san felelt: — Nem, Emmi néni... Olyan határozott, megfontolt modor­ban válaszolt, hogy elakadt a további tréfálkozás. A társaság, érintve ettől a komoly hangtól, kicsit elnémult. Halkan, hümmögve helyeselt hozzá mindenki: — Bizony, okosabb is... — S gon­dolatokba feledkezve, elmerengtek. — Férjhez fogok menni... — szó­lalt meg váratlan a csöndben Terka. Az asztalvégről lopval, remegve rá­néztem, sápadt, világító arccal: a ka­­maszkodó szívem zsendülő hevével sze­rettem Terkát. Titkon, még magam­nak is alig vallva meg. Nagy kacagás támadt Terka kije­lentésére, különösen a férfiak hahó­­táztak. Leghangosabban Beliczay Feri. — Neked, Terka, könnyen elhisz­­sziik, hogy férjhez fogsz menni... — mondogatták mulattatva. — Majd meglátjuk, milyen legény lesz az urad? — vitte tovább a szót édesapám s becézve megsimogatta a Terka fejét. — Ismerik! — bökte ki kurtán Ti­hanyi Terka s dacos, lobbanó fényt villant a szeme. Láttam. — No, fene... — szaladt ki a cso­dálkozás az ajkakon. — Aztán, ki lenne az illető... — kérdezte anyám s könnyedén átsiklott rajtam a tekintete, jóságosán. Kábultan lecsuklott a fejem. Tihanyi Terka kihúzta magát, a sze­me gúnyosan csillant, a szája idege­sen megvonaglott: — Megmondjam?... — bizonytalan­kodott kicsit. — Megmondom!... — szánta magát el hirtelen s parányit rántott a vállán. — Halljuk... — biztatta az egyik nagybátyám. — Ki vele. .. Terka arca lángbaborult, remegett a hangja, de érezni lehetett, hogy ke­ményen uralkodik magán s tisztán csendült föl a név: — Beliczay Feri... — Csak parányi szünet után tette hozzá — bácsi... — No, ne... — meredt Terkára Beliczay Feri s elkönyökölt az asz­talon, úgy nézte a leányt. Terka vak­merő nyíltan állta a perzselő tekin­tetet. Megsemmisülve ültem a helyemen. De mindenki, az egész társaság fur­csán, kényszeredetten érezte magát. — Elmehetsz kislányom, — vetett véget anyám a különös jelenetnek. — Nézd meg, Éva mit csinál? Terka mély bókba ereszkedett. — Bocsánat... — hebegte, mintha álomból ébredt volna s imbolyogva kiment a nénje után. — Nem lett volna szabad egy tizen­öt éves leánnyal így tréfálkoznunk ... — jegyezte meg anyám. — Nem... — szólalt meg Beliczay Feri. Tompa, rekedtes volt a hangja, a szemét még mindég az ajtóra sze­gezte, mintha most is Terkát nézné. Heves disputa támadt, de én már semmit se hallottam belőle, sziven­­verve kókadoztam. Lassan kisomfor­­dáltam. Bevettem magam a holdvilá­gos kertbe. Ismeretlen szenvedések gyötörtek. Kimerültén lerogylam az egyik padra. Keservesen sírtam so­káig. Ma is, ha sírok, talán ezt a sírá­somat folytatom csak. De elmúlt ez az este is és a következő nap: is s a hetek, hónapok, évek is elmúltak. De az nem igaz, hogy elfeledtem Tihanyi Terkát. Élt bennem. Reménytelen messzeségben. Sohase beszéltem róla. Ha valaki említette, szóba hozta, én nem kérdezősködtem, némán hallgat­tam felőle. Vártam. Vártam a himenhírt, hogy mikor megy Beliczay Ferihez. Teltek az esz­tendők, erről a házasságról szó nem esett. Különben is szétvert mindany­­nyionkat a háború fergetege. Egyszer újságolták, hogy Beliczay Ferit elfog­ták a muszkák. Egész századával. Fe­lőle semmi bizonyosat nem lehetett tudni. Félév múlva én is fogságba estem. Hosszú és rémületekkel teli kalandok után megérkeztem Kraszno­­jarszkba, a fogolytáborba. Testben­­lélekben fel voltam őrölve. Valami el­mondhatatlan ködben éltem: minden összefolyt ebben a tompa szürkeség­ben, a gyerekkorom, a tegnap, a ma és csak annyi volt a jelen, hogy fáz­tam, a velőmig remegve fáztam. Nap­hosszat a kályha mellett kucorogtam didergősen, félig eszmélet nélkül. Sen­kivel sem beszéltem. Eleinte próbál­koztak szóra bírni, de lassan min­denki beleunt a hasztalan kísérlete­zésbe s magamra hagytak. — Meggügyült... — mondta ki rám a szentenciát az egyik öreg népföl­kelő főhadnagy s attól fogva jóakara­­tuan akkorákat trombitált a fülembe, ha menázsihoz hívott, mintha süket lennék. Egy nap új transzport érkezett. A mi szobánk is kapott belőle három tisztet. Rájuk se hederítettem. Mere­ven a tűzbe bámultam. A jövevények sorba bemutatkoztak, felém is indul­tak, de az öreg főhadnagy megállította őket: — Hagyjátok, az szegény meggü­gyült! Hagytak. A többiekkel nagy barát­­kozás kezdődött. Jöttek az élettörté­netek. Monoton duruzsolt a szó. — Terkának hívják — ütötte meg egyszer a fülemet egy érdes, rekedt hang. Felfigyeltem. Ébredező érdeklődés­sel feléjük fordultam. Gomolyagban ülve beszélgettek a rőtfényű gyertya mellett. Az egyik tiszt fölállt, széles vállának az árnyéka, mint valami fur­csa, fekete tömb, ráfeküdt a vakolata máílott falra. Pillanatra belebámult a pislákoló lángba, aztán vontatottan, merengőn megismételte: — Terka... — Ez is finom asszonyhistória lesz! — derült az öreg főhadnagy s a többi­ek is csillogó szemmel várták a tör­ténetet. Valami pikáns esetet. Akkor már megismertem Beliczay Ferit. Keményen megvont szemmel nézett körül: — Ö más! Terka a menyasszonyom — mondta tiszteletet parancsoló han­gon, ideges rángás vonaglott át az arcán. — És holnap ... hazaszököm hozzá... Együtt szöktünk. Közel egy évig tartott a kóborlásunk, amig hazake­rültünk. Amikor végre Pestre érkeztünk s Beliczay Feri elérzékenyülve balla­gott mellettem a körúton, minden be­vezetés nélkül csak azt mondotta: — Hát, engem a Terka hozott haza. Pedig én teljesen elfeledtem már azt a leányt, csak az a bolond zászlós juttatta eszembe ott... akkor... tu­dod-e? Nem válaszoltam. Tihanyi Terka mégsem lett Beli­­czayné. Apáca lett. Nem győzte ha­zavárni Ferit. Csatangoló életemben néha meglá­togattam a kolostorban. Halkan, nagy zongora,; pianino ; f vSr Minden­kor tartós í®**”" értékű hangszer. Az ár a tényleges értékhez mérten oly kedvező, hogy ön is, kényelmes részlet­­fizetés mellett tulajdonosa /ehet egy valódi „Försternek“ ■ 3 . Szíveskedjék alacsony áraimról meggyőződést szerzni. A gyár« GEORGSWALDE C. S. R. szüneteket tartva beszélgetünk. ő azért még nem tudja, hogy ösz­­szetartoztunk. — Páneurópa még nem jött létre, de egy kérdésben már egyetértenek a népek, hogy a jónevü Schmollpaszta tényleg kiváló cipőápolószer! A évben öt országban 36 millió skatulya Schmoll­paszta fogyott el. Apré hirdetések. Egy jókarban lévS üveges 2 szárnyas uccai ajtó eladó. Eötvös-u. 48 b. Révay Nagy Lexikon I.— II. kötet olcsón eladó. Cim a kiadóban. ÉpitökI Friss darabos mész olcsó árban kapható, hazaszállítva is, Szarvas fakereske­dőnél, Komárno, Rákóczi-ucca. 630 építési és gazdasági közösség kori. fel. Böhm.-Leipa, fiók : Reichenbarg, Gablonzerstr. 8.1. Fiókigazg. Bratislava, Stefaniková 39/11. az összes gazdasági szakértők által mint a legjobban megalapozott és tudományo­san felépített intézmény, építési takarék­­pénzlár lett elismerve, mely kiküszöbölte hasonló intézmények hibáit. Jelzálogos biztosíték ellenében fel nem mondható, 100 százalékban kifizeiésre kerülő, ka­matmentes törlési kölcsönt nyújt, mely halálesetben a kijelölt tagra száll át. — Ingyenes prospektus. — Alapszabályok 5 korona beküldése ellenében, vagy bé­lyegben. Mai fagállomány 5000. 1932 július 25-ig kereken 2*/4 millió Kö lett kifizetve. Minden képviselőnk fényképes igazol­vánnyal bir, amelyen jogai és köteles­ségei fel vannak tüntetve. Kérjük feleinket, szíveskedjenek salát érdekükben az iga­zolványokba betekinteni. Eddigi folyósítás 23/4 millió Eő, Telefon Í82. 299 Komárno városától 18049/1932. Pályázati hirdetmény. Komárno város tanácsa pá­lyázatot hirdet a városnál elha­lálozás íoiytán megüresedett katonai ügyosztály nyilvántartói állásra. A pályázathoz melléklendők: Állampolgársági bizonyitvány Erkölcsi bizonyitvány. 4 középiskola vagy ezzel egyenjogú iskola elvégzését igazoló okmány. Curiculum vitae. Az állam és a magyar nyelv tudása Írásban és szóban fel­tétlenül megkivántatik. A megválasztandó illetménye az 1926. évi 103. évszámu tör­vény szerinti illetmény. A fenti okmányokkal felsze­relt kérvény Komárno városnál adandó be 1932. évi november 12-ének déli 12 órájáig. A később beérkező vagy nem kellőképen fölszerelt kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Komárno, 1932. okt 13. Csizmazia 526 starosta. Komárno városától. 18046/1932. Pályázati hirdetmény. Komárno város tanácsa pá­lyázatot hirdet a városnál egy ideiglenes napidijas szolgai állásra. A pályázathoz melléklendők: Állampolgársági bizonyitvány Erkölcsi bizonyitvány. Curiculum vitae. Elemi iskola elvégzését iga­zoló okmány. Az állam és magyar nyelv tudása Írásban és szóban fel­tétlenül megkivántatik. A megválasztandó illetménye napi 20 Ke. A fenti okmányokkal felsze­relt kérvény a városnál 1932. november 12-ének déli 12 órá­jáig adandó be. A később beérkező vagy nem kellőképen felszerelt kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Komárno, 1932. okt. 13. Csizmazia 628 starosta. Komárno városától. 18047/1932. Pályázati hirdetmény. Komárno város tanácsa pá­lyázatot hirdet egy ideiglenes napidijas állásra. A pályázathoz melléklendők: Állampolgársági bizonyitvány Erkölcsi bizonyítvány. Négy középiskola elvégzését vagy ezzel egyenjogú iskola elvégzését igazoló okmány. Curiculum vitae. Az állam és magyar nyelv tudása Írásban és szóban fel­tétlenül megkivántatik. A megválasztandó illetménye napi 25 Ke. A fenti okmányokkal felsze­relt kérvény Komárno városá­nál adandó be 1932. évi no­vember 12-ének déli 12 órájáig. A később beérkező vagy nem kellőképen felszerelt kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Komárno, 1932. okt. 13. Csizmazia 627 starosta. Komárno városától. 18048/1932. Pályázati hirdetmény. Komárno város tanácsa pá­lyázatot hirdet a város szám­vevőségénél egy ideiglenes napidijasi állásra. A pályázathoz melléklendők: Állampolgársági bizonyitvány Erkölcsi bizonyitvány. Érettségi bisonyitvány. Curiculum vitae. Az állam és a magyar nyelv tudása Írásban és szóban fel­tétlenül megkivántatik. A megválasztandó illetménye napi 25 Ke. A fenti okmányokkal felsze­relt kérvény Komárno városnál adandó be 1932. év november hó 12-ének déli 12 órájáig. A később beérkező vagy nem kellőképen fölszerelt kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Komárno, 1932. okt. 13. Csizmazia 529 starosta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom