Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-10-15 / 81. szám
0 0 -1 »KOMÁROMI LAPOK« 1932. október 15. Á kivitel emelkedett s mégis 139,000.000 koronával passzív a szeptemberi külkereskedelmi mérleg. Prágából jelentik, hogy a statisztikai hivatal közlése szerint a tiszta külkereskedelmi mérleg szeptember hónapban 88,500000 korona felesleggel zárult, az^lőző évi 215 millió koronával szemben. Ezzel szemben az egész kereskedelmi mérleg, árnevezésre szolgáló további aranybehozatal következtében 139,500 000 koronával paszsziv. A Csehszlovák Nemzeti Bank külföldről 163 millió korona értékű aranyat hozott be. Az árukereskedelem egész forgalma ugyanaz volt, mint augusztus lóban, a kivitel azonban 66,500 000 koronával emelkedett, mig a behozatal ugyanazon összeggel csökkent. Legerősebben a készgyártmányok behozatala csökkent 21 millió koronával, mig az élelmiszer és ital behozatala nem egészen 10 millió koronával. A nyersanyag behozatala növekedett és pedig az előző hóval szemben 38 és fél millió koronával. A vágómarhabehozatal 5.5 millió koronával emelkedett. A kivitelt illetőleg a kül... — - i m~ u-MM és lányba télikabátok* óriási választókban! I Kötött áruk, bőröndök ésférfi divatcikkek szintén nagy választékban Kertész J. Jeni ms: i B M 1 $le ijedj meg kie&tíiém l t ü ilF Komárno, Nádor-u ■mmtesgsim földdel a textilipar forgalma 25, az üvegiparé is és a vasiparé 6 millió koronával, egészben az ipari termékek kivitele 41.5 millió koronával és a nyersanyagoké 16 millió koronával emelkedett. Ez év első kilenc hónapjában a kereskedelmi mérleg közel 143 millió koronával passzív, íz előző évi 1291 korona aktívummal szemben, mig az egész kereskedelmi mérleg passzívuma 743 és fél millió koronát tesz ki, Kémgyanus-e az, aki az erődítmények falán a komáromi kőszüzet akarja megnézni? Az egyénitúlbuzgóság nern engedi meg, hogy a Sétatéren tűi gyanú nélkül sétáljon a komáromi polgár. Komárom, — október 14. A komáromi kőszűz, mely az erődítmény egyik kiugró ormán állja a vártát, nevezetes látványossága volt Komárom városának sokáig. Mióta azonban hozzáférhetetlenné tették kerítéssel az odavezető utat, csak képeken s levelezőlapokon, nemkülönben az ó-komáromi kalendáriumon látható a kőszobor. A komáromi benszülött nem is igen törődik vele, aki idegen azonban városunkba vetődik, szívesen nézné meg, mint sajátos látnivalóját a városnak. A kőszűz éppoly nevezetesség, mint Jókai Kollégiuma, a Kuiíurpalota, a Szent András, vagy az Aranyember háza és síremléke. Ezt az idők viharától sokat szenvedett honi nevezetességet akarta egyik komáromi lakos megmutatni Prágából jött vendégének. Szerdán délután két órakor keresztülsétáltak az Anglián és csendes beszélgetés közben jutottak e! arra az útra, mely a kaszárnya kapuja felé vezet. Jóval a kapu előtt azonban, a tornapálya mellett, ott tehát, ahol vasárnaponkint cselédlányok, bakák és általában polgári egyének is vidáman korzóztiak, megáliott a két sétáló s a kőszüzet igyekeztek megpillantani a bokrok között, amelyet azonban az ős. i nap árnyékbaboritott s így az nem volt látható. Ott állottak tájékozatlanul az ut közepén, mint annyi más arra sétáló, amikor egy kapitányi rangban levő utásztiszt feltűnően megáliott és nézni kezdte a két gyanútlan embert. A tiszt egy ideig csendesen szemlélte a két civilt, majd átkiáltott hozzájuk: — Mi keresnivalójuk van önöknek errefelé? A komáromi lakos, aki számtalanszor sétált már errefelé, meglepődött a kérdésen, majd válaszolt: — A komáromi kőszüzet szeretném megmutatni! — Nem találják az urak, hogy ez az itt álldogáiás gyanús? foiyíaíta a kérdést németül. — Nem, — válaszolt az egyik, — én komáromi lakos vagyok s nem találom gyanúsnak, ha valaki erre sétál, hiszen ez sétafér .. . — Akkor mért mutogatnak?- Igazán nem gondoltuk, hogy ez tilos. Azonban, ha kapitány ur a trafikba fárad, még a kaszárnyakapu fényképét is megvásárolhatja, képes levelezőlapokon. — Ezt tudom, — felelte a tiszt, — de igy könnyen gyanúba lehet keveredni A komáromi polgár, aki szégyelte, hogy prágai ismerőse előtt ilyen zavarba hozták, interpellált: — Talán csak nem gondolja kapitány úr, hogy kémkedés folyik? Ez a kérdés aztán minden további magyarázkodást kizárt, a tiszt látta, hogy nem hamis szándékú emberekkel van dolga s kölcsönös üdvözlés után elváltak. Ezekuíán valóban nem volt Nem történt semmi baj, az uj alátét sokkal többet is eivisel, Piszok, korom és forró fazék nem árt meg neki, pillanatok alatt újból tükörfényes és tiszta lesz, <érje prospektusunkat „Eternitvédelmet nyújt konyhában és háztartásban". Kapható minden elárusiónál és asztalosnál, vagy közvetlenül: „Eternit", Pr-g I!., Vodickova 20. és Mchr.-Schőnberg. kedve a két sétálónak a kőszüzet megnézni. Szinte kényelmetlen nekünk erről a kis incidensről számot adnunk, de rá kell mutatnunk arra a túlzó buzgóságra, amely egyszerű komáromi polgárokat azonnal meggyanúsít, hogyha azok az Anglia sarkán nézegetni kezdik az omladozó faiakat. Az erődök képei közforgalomban vannak, a kapu, a kőszűz látképe képesievelezőíapon megvásárolható, az omladozó faiak semmi olyan titkot nem rejtegetnek kívülről, amit a komáromi polgár ezerszer ne látott volna. E sorok írója a legkényesebb olasz—jugoszláv határon sétált, sőt, horribile dicíu, fényképezett is, kavernákat is meglátogatott a Dolomitokban, anélkül, hogy valaki másnak minősítette volna őt, mint ami volt: turistának. Sajnálkozásunkat keli kifejeznünk az incidens fölött, amelynek alkalmával két békés utast, — az egyik prágai, a másik idevaló — meggyanúsítanak, megszálltnak és figyelmeztetnek olyan tevékenységért, amit százan és százan „elkövetnek“ hetenkint s olyan szándékot tulajdonítanak nekik, amire még álmukban sem gondolnak. Mit kell őrizni azon az öreg kőszüzön? Hmm « terjsssi« « rnsgya ísp*f § komáromi Lapokat 22 .A. csalióliöaií iis»Ij&isísss%.t történetéhez. négy edénnyel és még egy aranyat vetett ki azok után. Igaz, hogy a kamara is bíztatgatta a várgrófot, hogy a jövedelmeket gondosan szedje össze. így Tatzger ezeket az utasításokat kapja 1555-ben: A halászatból való jövedelem már nagyon megcsappant, tehát idejében gondoskodjék Archhoz (vizafogó cége) szükséges fáról és miegymásról; az Arch-ot jól leverjék, mint régen. Mikor a vizafogás kezdődik, egy hónappal korábban írja meg az alsóausztriai kamarának, az parancsukra egy vagy két eml>ert küld, akik mindent összeírnak. Megengedjük, hogy a saját asztalát ellássa hallal.1 A komáromiak nem szívesen hagyták amúgy is körülnyirbált jogaikat holmi jöttment német Burggráftól megrövidíteni és írják a panaszokat szaporán egyenesen a királyhoz. Ferdinánd ezeknek a panaszoknak megvizsgálására Paksy János főispánt és főkapitányt és Prandorfer Tamás pozsonyi harmincadost (korábban a komáromi Burggraf) küldte ki 1561-ben, akik jelentik a királynak, hogy kézhezvették Komárom város privilégiumait, amelyekkel megint a sérelmeknek egy újabb lajstromát is csatolták a komáromiak. Ezek a panaszoknak végére jártak és szavukhihető emberek vallomásai alapján megállapítják, hogy a lakosok arról panaszkodnak, miért nem fizeti meg nekik a Burggraf a viza piaci árát mázsánként 5 forintot és miért ád csak 4 forintot érte és hozzá azt is Schein-pénzben! A hazákat a saját hasznára értékesíti és nem küldi fel az udvarnak, tehát üzérkedik velük. A halászokat fogsággal kényszeríti, hogy halait őrizzék. Ezeken kívül a Burggraf néhány halászt és egy asszonyt a törökök közé hajtatott a halai miatt. A Burggraf ezt tagadja és hivatkozik a vásárbíróra, hogy ezeket az embereket az eltagadott halak miatt adta át a bírónak. Azt beismeri a Burggraf, hogy néhány naszádosnak engedélyt adott, hogy felében halászhatnak. 1 2 *Bécs. Közös p. ü. levéltár. 1555. 2U. o. Hung. 1602. A király 1562 december hó 28-án kelt döntésében (Freyburg in Preissgau) kimondja, hogy ami a vizahalászatot illeti, ennél nincsen szabad eladásra joguk a halászoknak. Az urbárium szerint kötelesek a fogott jó halat a várban bejelenteni és illő pénzért odaadni, ha pedig a hal a halászoké marad, őfelsége részét meg kell váltaniok és ekkor 1/4 font borsot is kell adniok a Burggrafnak. A nagy halat 1—2 napig kell tartaniok kötélen, így jobban elmaradnak, mint a bárkában, ez a dézsmálok (Zehenter) dolga, de három napnál tovább nem tarthat. Még kevésbbé kell a Burggraf halait őrizniök. Arra kényszeríti őket (a Burggraf), hogy a viza belső részeit neki adják, ha a vizát kimérik a piacon. Ez tilos. Ha szüksége van rá, vegye meg pénzen.1 * Ezt a rendelkezését Ferdinánd a következő évben is megismétli, mert, úgy látszik, hogy a halászok néha mégis csak kisiklottak jó halaikkal együtt várgróf uraimék ragadoz ókörmei közül. A rendeletet Németh János udvarbíróhoz (Paksy János főkapitány embere) küldi.2 Persze, a komáromi halászok panaszai nem szűnnek meg a naszádosok ellen sem, hogy azok halásznak és hallal kereskednek. A halászok szerint a legjobb halakat ők fogják. A kamara szerint kötelesek a Burggrafnál bemutatni a fogott halakat. Hogy a naszádosok ezt nem tették, azt egészen bizonyosra vehetjük, hiszen szegény fejüknek épen elég bajuk volt a nagy fizetetlenség, hogy a király őfelsége éveken keresztül adósuk maradt a zsolddal és ahelyett holmi ócska posztókat varrt a nyakukba, amelyen a nyomorult naszádosokon még nyerészkedett is! De olyan panaszok is merülnek fel a naszádosok ellen ,hogy azok a halászokat foglalkozásuk közben bántalmazzák és kirabolják! A halászok között megvolt és megvan a szabály, hogy a melyik előbb érkezik a halászóhelyre, annak van elsősége tanyavetésre, de ezt a szabályt a naszádos nem igen tisztelhette és JBécs. Közös pénzügyi levéltár. Hung. Denkbuch. 1562. 2U. o. Denkbuch 392 köt. 99 1. az erősebb jogán járt el a halászokkal szemben. 1557-ben maga a vár udvarbírája jelenti, hogy a vizafogást szeretné elkezdeni, azonban a naszádosok és a német zsoldosok (unwillige teutsche Hagkenschuzen) ezt megakadályozták. Az idő igen sürgős, mert az érsek alattvalói is, mint szokták, akadályokat fognak gördíteni.1 Ferdinánd is sok gondja és baja közt nagy figyelemmel kísérte a komáromi halászatot. Volt alkalom, amikor a Burggrafnak személyesen kellett Bécsbe mennie és jelentést tenni a halászat lefolyásáról. De utóda, Miksa király még inkább érdeklődik iránta. Megírtuk, hogy Miksa király Győrből, ahol nagy sereggel megállt, nem vonult Szolimán ellen, mikor Szigetvárt ostromolta, hanem Komáromba jött át a vizahalászatban gyönyörködni.8 1568-ban rendeletet küld a Burggrafnak, hogy a komáromi halászok a halakat a várban bemutassák! Ugyanekkor és ugyanebben a rendelkezésében a komáromvidéki madárvadászok ügyében (Vogeljäger) is rendelkezik. Hogy szerette a halat, az nemcsak ebből derül ki, de Paxy János főkapitány és komáromi főispán megtudva azt, hogy Nádasdy Tamás Bécsbe megy a királyhoz 1552 szeptember 14-én öt vizát küld hozzá e sorok kíséretében: »Hallom, hogy Tekegyeimed őfelségéhez megy, kérem, legyen támogatóm, hogy szolgái közül ki ne zárassam.«3 * Ferdinánd is rendelkezéseket küld a Burggrafboz (Prandorfer Tamás) 1552 október 12-én: »Mivel közeledik a vizafogás ideje, elegendőt küldj az udvartartásra besózva. A költségeket írd be számadásaidba.« Ez év eiején Rumfal Sándor császári élelmezőhöz küld megbízást a király, hogy jó halakat, tokot és kecsegét és másféléket is vegyen Komáromban és hozza Pozsonyba. Amint egy szállítmányravalót vett, időnként szállítsa fel Pozsonyba, az udvari Kuchmaisterhez. lg}» értjük meg, hogy 1U. o. Hung. 14342 fasc. ^Budapest. Orsz. levéltár. Nádasdiana. 3Takáts Sándor. Régi magyar kapitányok. 85 1. és Takáts S. A magyar gyalogság megalakulása. 217. 1.
