Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-10-12 / 80. szám

2. oldal »KOMÁROMI LAPOK* 1932. október 12. ^Megérkeztek az új ^j ■ női és lányka télikabátok | az eddiginél sokkal nagyobb választékban. Kötött áruk, bőröndök ésférfi divatcikkek szin­tén nagy választékban. || 1. UKertész J. Jbho utw.iana. Az éjjel féltizenkettőkor Komáromon áthaladó prágai gyorssal lehetne közvetíteni a gyorspostát. Tiltó rendelkezés, melynek alapja egy felderithetetlen bünügy. Komárom, október 11. Szombati számunkban megírtuk, hogy Komáromban október 6-ától kezdve nem lehet többé ajánlott és expressz levele­ket föladni öt óra után. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a postahivatalnak telefon- és táviróler­­mében esti félkilencig voltak a sürgős és ajánlott levelek pótlólag fel­adhatók. Tekintettel arra, hogy a legtöbb üz­leti levél az esti órák idejére készült el, a forgalom ebben az időben erős volt s a komáromi ügyfelek levelezé­sét a három és fél pótóra intenzíven bonyolította le. A pozsonyi postaigaz­gatóság intézkedése, mely szerint az esti postát félhatkor lezárják, sérelmes a komáromi közönségre, mivel a szo­kott kilencórás postaindítást beszün­tették. A beszüntetés oka az volt, hogy az utóbbi időkben többször el­lopták az este indított motoros­vonat postazsákját s tartalmát szétszórva pénzküldeményeket ke­restek benne a tolvajok. Nemrégen az ógyallai temetőben fe­deztek fel néhányszáz levelet, ame­lyet a komáromi posta, — nagy di­cséretére legyen mondva, — lelkiis­meretesen összeszedett, leragasztott s amennyiben lehetséges .volt, ismét el­küldött. Természetesen sok levél két­hetes késedelemmel érkezett a cím zetthez s számos levél még ma sincs tulajdonosánál. így történt meg 'aztán, hogy a levelek címzettjei abban a hi­­szemben voltak, hogy Komárom­ban cenzúrádnak s a teveleket hi­vatalosan bontogatják. (Ezt a hiedelmet megakadályozhatta volna a posta azzal, ha közhírré tette volna a postarablás ügyét.) Az esti motoroson ugyanis postajárat ínincs, a kalauz gondjaira volt bízva a posta­zsák. Mivel úgy a vasút, mint a posta veszélyeztetve látta az esti posta biz­tonságát, a postaindítást megszüntet­ték. Természetesen, ezt annyiban nem hagyhatjuk s máris indult egy moz­galom, — a kereskedelmi testületből, — amely erre orvoslást kér. Két-három postazsák eltulajdoní­tása s a helytelen felügyelet még nem indokolja meg, hogy egy nagy város postaügye csorbát szenvedjen. Az esti posta indítására van egy ki­tűnő alkalom: az éjjel féltizenkettőkor áthaladó prágai gyorsvonat postakocsija. Ebben az értelemben kérünk haladék­talanul intézkedést. Van néhány érdekes lés kirívó ano­máliája még a Szlovenszkói postaügy­nek, amiről legközelebb említést te­szünk. Életfogytiglani fegyházra ítélte az esküdtbiróság a bátorkeszi feleséggyilkost, mig szerető­jét felmentette. — Hétfőn kezdődött az őszi esküdtszéki ciklus, mely két hétig fog tartani. — — Saját tudósítónktól. — Hétfőn kezdte el a komáromi ke­rületi bíróság őszi esküdtszéki ciklusát. Rögtön elsőnek igen érdekes bünügy került tárgyalás alá, egy falusi tragé­dia, amely a falvak sötét életébe vilá­git bele. Madarász István bátorkeszi gazdaember volt a vádlott, kedvesével, Dubán Franciskával együtt s az ő szándékos emberölési bűnügyüket tár­gyalta a bíróság dr. Soós Imre tanácsa. Madarász István rossz viszonyban élt a feleségével. Alig múltak el a mézeshetek, máris megunta a feleségét s a rossz vi­szony különösen akkor fokozódott, amikor Madarász megismerkedett a szomszéd Dubán Franciskával s a leányt szeretőjévé tette. A vádirat szerint évek óta azon gon­dolkodtak, hogy tehetnék el láb alól a megunt feleséget. Madarász István különféle módozatokat talált ki. Először mérget kevert felesége italáoa, majd bizonyos idő múlva egy hajnalon az udvarukban levő kúthoz csalta, oda taszította be a feleségét. Komárom, október 11. Az asszonyt a szomszédok kihúzták, de Madarász, szeretője biztatására nem tett le gonosz szándékáról. Felesége egyre betegeskedett, a szeretője azzal fenyegette, hogyha el nem veszi, más­nak lesz a felesége. Közben Dubán Franciskát Madarász István teherbe ejtette s egy falubeli bába­asszony segítségét vették igénybe, hogy a viszonynak következmé­nyeit eltüntethessék. A magzatot Madarász beleszántotta a földbe. Madarász István szeretetet színlelt ugyan a feleségével szemben, de min­dig újabb terveket forralt ki a szerető­jével, mig végre az egyik sikerült. Tavaly decemberben, amikor az asszony templomból jött haza, az áhitatos istenitisztelet után szalmát lopni hivta a feleségét, aki a kertek alá követte a férjét. Itt Madarász hirtelen szembefordult vele, egy karóval fejbevágta. Az asszony kétségbeesetten védekezett, de a nekidühödött férj a karóval összetörte az asszony ujjait is és további három csapás­sal megölte a feleségét. Majd hurkot tett a felesége nyakába s egy közeli fához hurcolta, azt a látszatot keltve, mintha az elkeseredett asszony öngyilkosságot követett volna el. Később az asszonyt levágta s a fa alatt hagyta. Mikor ezzel elkészült, fel­kereste az ismerősöket s úgy tett, mintha izgatottan kereste volna az asszonyt. A rokonság keresésére indult Madarásznának, akit meg is találták órák múlva a fa alatt holtan. A gyanú azonnal a férjre irányult, aki először beismerte a tettét, majd a vizsgálóbíró előtt tagadta s a szeretőjére fogta a gyilkosságot. A hétfői tárgyaláson szintén tagadás­ban volt a feleségirtó férfi s izgalmas szembesítés közben a két szerető egymás ellen vallott. Felvonultak a tanuk sorra, a férfi csa­ládtagjai, a leány apja, a meggyilkolt asszony anyja, a rokonság. A bíróság tisztázni óhajtotta, hogy ki volt a gyil­kos s igaz-e, hogy a férfi szeretője felbujtására követte el aljas tettét. Számtalan tanút hallgattak ki ez ügy­ben. A tárgyalás kedd délig tartott, amikor dr. Kendi Zoltán és dr Mohácsy János mondták el lendületes és szépen felépített védőbeszédjeiket. A vádat dr. Szelldk államügyész képviselte. Az esküdtbiróság Ítélethozatalra vonult vissza és Madarász Istvánt bűnösnek mon­dotta ki szándékos emberölésben, Dubán Franciskát felmentette a felbujtás vádja alól. A szakbiróság meghozta Ítéletét, amely szerint a férfit életfogytiglani fegyházra, tízévi hivatalvesztésre Ítélte, a nőt azonnal szabadlábra helyezte. A férfi és védője, dr. Kendi, semmi­ségi panaszt nyújtott be, mig az állam­ügyész a nő szabadlábrahelyezése ellen felebbezett, de a bíróság nem látta fennforogni az okát, hogy a nőt sza­badon ne bocsássa s az államügyész­nek ezt az indítványát elutasította. Faivak, ahol a tűzoltóság „nem szükséges intézmény II Számos faluban még ma sincs tűzoltóság. — A lakosok közömbösek uj kezdeménye­zések Iránt s a vagyon tönkremegy. Komárom, október 11. Multheti egyik számunkban szóvá tettük szemtanuk jelentése alapján a csúzi közállapotokat s ezzel kapcsolat­­ban megemlítettük, hogy Csúz községben még ma sincs tűzoltóság. A Kisalföldön kétszeres szükség van a tüzoltótestület alapos megszervezé­sére: a gyakori gyújtogatások, a nád­tetős házak, a felhalmozott szalma, a sok termény biztonságba helyezésé­nek szüksége, mind megkívánják egy biztos és állandó tűzőrség szervezé­sét. Környékünkön dicséretreméltó buzgalommal szervezte meg majdnem minden község a maga tűzoltóságát, akadt azonban számos falu, ahol ezt nem tartották kívánatosnak. Az ógyal­lai járásban például nagyon jelenté­keny községek húzódoznak a tűzoltó­ság intézményének felállításától, így Komáromszentpéter, Csúz, Uj­­gyalla, Kolta, Baromiak, Komá­­romcsehi, Jászfalu még ma is szervezett tűzoltók nélkül szűkölködik. Alkalmunk volt bepil­lantani egy jegyzőkönyvbe, melyet né­hány esztendővel ezelőtt vettek fel Csúz községben s amely megdöbbentő képét mu­tatja a nemtörődömségnek. A jegyzőkönyvet öt személy jelen­létében vették föl s ez többek között a következőket tartalmazza: »A járási revizióbizottság megálla­pítja a tényekből, hogy Csúzon, da­cára a járási tüzoltószövétség több­szöri revíziójának, ismételt felhívásai­nak, dacára a járási hivatal számos átiratának, melyet hivatalból tett: a csúzi tűzoltóság semmiféle tevékeny­séget nem fejtett ki, semmi munkát nem végzett s a fentebb felsorolt in­tések dacára semmit sem tud felmu­tatni. Egyáltalán: nemtörődömség és hanyagság tapasztalható az egész vonalon. A községi képviselőtestület a dologgal nem foglalkozott, sőt a vezető jegyző úr és a bíró úr előadása szerint ez az intézmény csak fölösleges kiadá­sokat jelentene a községnek. Nem tart­ják szükségesnek a megszervezést s nincs ennek semmi pozitív működési köre sem. Az intézmény teljesen lehe­tetlen e községben. A járási tüzoltó­­parancsnokság ezzel szemben megál­lapítja, hogy ha az elöljáróság olyan szemmel nézné a dolgokat, amilyennel kellene, akkor a tüzoltóegyesület ré­gen megalakult volna már. A megválasztott főparancsnok el­évültnek és semmisnek tekinti a tűzoltóságot, hogy a legénységnek még névsorát sem ismeri. A járási parancsnokság jelentést tett a járási hivatalnak.« Ez van a jegyzőkönyvben. A pa­rancsnokság a jelentést megtette, in­tézkedés nem történt, Csúzon és kör­nyékén még ma sincs tűzoltóság, ami nem volna fontos abban az esetben, ha a tüzek nem pusztítanának. A tü­zek természetesen nincsenek tekintet­tel arra, hogy nincs, aki azokat oltsa s még vigabban lángolnak, mivelhogy tűzoltóságra »semmi szükség nincs és csak fölösleges kiadásokat okozna a községnek.« Isten őrizze a mi magyar falvain­­kat tűztől, víztől, ahol ekkora a nem­törődömség. A komáromi járási képviselőtestület ülése. Komárom, okt. 11. A komáromi járási képviselőtestület szombaton délelőtt ülést tartott No­­votn^ Richárd járásfőnök elnökle­tével. Az ülésen az 1933-as költség­­vetést tárgyalták. Soltész Pál közigaz­gatási biztos felolvasta jelentését, amelyből a komáromi járás szomorú anyagi és szociális viszonyai tükröződ­nek. A járás tavaly 212.000 koronát fordított utépitésekre, a villamosítási hálózatok azonban nem terjedtek to­vább a pénztelenség miatt. A krízis az egyes községekben olyan jelentékeny mérvű, hogy Guta község is fizet pót­adót, holott eddig ama kevés községek közé tartozott, amelynek lakosai pót­adót hem fizettek. A járás lakosai csak egyharmadát fizették meg adó­juknak, ezért ezután a járás szintén csökkenteni kénytelen kiadásait s a járulékoknak csak egyharmadát fogja tudni kiutalni, ha az adók nem foly­nak be a kívánt mértékben. Különösen szomorú Komárom város anyagi hely­zete, amelynek pótadórészesedését le­foglalta a Zemská Banka 426.000 ko­rona értékben. A járás költségvetését a gazdasági helyzetre való tekintettel csökkenteni kellett A költségvetés ki­adási rovatába sikerült számos szoci­ális és kulturális támogatás lehetősé­gét felvenni, bár csekélyebb összegben, mint az elmúlt költségvetésekben. A költségvetés általában a takarékosság jegyében született. — Iskola és legfinomabb 4/4 hegedűk, húrok, összes alkat­részek, heuedűtok legolcsób­ban ELBERT-nél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom