Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-10-08 / 79. szám

2. oldal.

»KOMÁROMI LAPOK«

1932. október 8.

Állami lobogók

előírás szerinti kivitelben kaphatók

Spitzer Sándor

könyv- és papirkereskedésében Komárom, Nádor utca 29. sz. alatt

m

nék a nyugdíjjárulékot. Ezt a kompromisszumos tervet a nemzeti demokraták nem fogadták el. A kiadott hivatalos pártjelentésben álláspontjukat azzal indokolják, hogy amig az államhivatalnokok a fizetés csökkentésével súlyos károsodást szenvednének, másrészt pedig a lakosság széles rétegei vásárlóerejét is aláaknáznák. Ezzel a rendszabállyal nem lehetne a költségvetés egyensúlyát helyreállítani, de feltételezhető, hogy a kormány a mostani viszonyok között rövid időn belül újabb áldozatokat fog követelni a polgárságtól. A legutóbbi hírek szerint a kormánypártok a cseh nemzeti demokrata párt kivételével megegyeztek abban, hogy 8 százalékos lesz a fizetéscsökkentés, a nyugdíjasok illetményei érintetlenek maradnak.

A koalíciós pártok korcsszülötte a gabonaszindikátus.

A szlovák néppárt hivatalos lapja, a Slovák, feltűnő cikkben a gabonaszindikátus feloszlatásáról ir. Az agrárpárt a gabonaszindikátust azért hozta létre, hogy stabilizálja a belföldi gabonatermékek árát, de közvetlenül az aratás után bebizonyosodott, hogy a gabonaszindikátus csak egy korcsszülötte a koalíciós pártoknak és nem képes arra, hogy a gazdák érdekeit megvédje. Most valamennyi kormánypárt menekül a felelősség elől és a gabonaszindikátus megalakításának ódiumát egymásra tolják, A lap szerint gazdakörökben azt ajánlják, hogy a gabonaszindikátust oszlassák fel és a külföldi gabonatermékek behozatalának szabályozását újra az u. n. engedélyező bizottságra bízták. Annyit meg lehet állapítani, .hogy sem a gabonaszindikátus, sem az agrárpárt eddig nem tudtak megegyezni a gabonaárak és a behozatali kontingens kérdésében. Egyesek a gabonatermékek kivitelét rekompenzációs alapon kívánják, még pedig úgy, hogy 150 mázsa rozsért 100 mázsa kvalitásos búzát hozhassanak be. A rozs és árpa értékesítését már rövid időn belül meg kell oldani, mert Szlovenszkóban 20.000 vagon rozs és 60 000 vagon árpafelesleg van.

IMBBllBIBHtPnBEgBaaaaESBiSBS

21

Kilép a Kramár párt a koalícióból ?

A Kramár vezetése alatt álló cseh nemzeti demokrata pártról politikai körökben az a hir terjedt el, hogy kilép a koalicióból és miniszterét viszszahivja a kormányból. Erre állítólag az állami alkalmazottak fizetéscsökkentése szolgáltat okot, amely ellen a párt a legnagyobb ellentállást fejti ki. Ha ez a hir valóra válik, akkor a neinzetf demokrata párt lesz a második párt, amely rövid időn belül otthagyja a koalíciót. Mint ismeretes, a nyár elején a cseh iparospárt lépett ki a koa-Stunda István „számlája“.

Komárom, okt. 7.

Azt szokták mondani, hogy aki rendel, az fizet és ime, most olvassuk a legnagyobb megrökönyödéssel, hogy Stunda István agrárpárti képviselő nern vette fel még idáig a készfizetéseket azt a különvonat számlát illetőleg, amellyel az aranyos és százfornyu Prahát bemutatta a magyar öntudatos agrárnépnek, mely Hodzsa áldemokráciája alapján, halföldet nem is, de bérletet még Guta országában is kapott. Mert ennek a különvonatnak az utasai nagy számmal innen verbuválódtak. Ezelőtt négy esztendővel Stunda képviselő valószínűleg úgy okoskodott, hogy

licióból a forgalmi adó felemelése miatt s most a nagy befolyással birő cseh nemzeti párt szándékozik megszüntetni a kormány támogatását. Hogy egyébként a koalíciós pártok milyen nagy érdeklődést tanúsítanak a fontos állami ügyek iránt, újabb bizonyságul szolgálhat az az eset, hogy a földmivelésügyi hetes tanács szerdára egybehívott ülését, amelyen a gazdahitelről kellett volna tanácskozni, nem lehetett megtartani, mert sem a csehszlovák szociáldemokraták, sem a német szociáldemokraták, sem a cseh nemzeti szociálisták képviselői nem jelentek meg.

az agrárpárt kormánypárt, a kormánypárttá a hatalom, tehát az agrárpárt ebben úgy osztozkodik, hogy különvonatot indit a főváros megtekintésére. Otthon úgy sem látnak semmi különöset a magyarok, mert csak egytornyú, néha kéttornyú falvakban laknak, Prágában pedig a sok torony egész erdőt mutat, ha valaki a Várból végigpillant a városon.

A vasúttal azonban nem lehet tréfálni és most, négy esztendő múlva kiállította a számlát Stunda István részére valami félmillió koronáról, mert hát a különvonatokat ö rendelte meg egész bizonyosan nem a saját kontójára, hanem az agrárpártéra. Hogy most ez évődés akar-e lenni Hula miniszter ur részéről az agrárokkal szemben, azt nem tudjuk. Hiszen Stunda ur bizonyára azzal érvel, hogy a legfontosabb

államérdek volt abban az időben áz, hogy a gútai nemzet megnézze Prágát és szinről-szirire láthassa az ő prófétáját, Hodzsa Milánt, aki szivéhez szorítja a magyar parasztot, kezet is fog vele, az agrárdemokrácia puha paplanára fekteti, hogy a dereka kipihenhesse az oligarkia szolgálatában szerzett fáradalmakat, csak épen az adót nem akarja lesrófolni és a földet is haszonbérbe adja, pedig adhatná ingyen is, vagy legalább is félig ingyen, mint maradékbirtokos atyjafiainak adományozta.

Stunda István számlájával szemben nem tehetünk egyebet, mint mi is úgy csóváljuk a fejünket, mint ő maga, azaz, hogy mégse, mert ő jobbról balra, mi pedig balról jobbra csóváljuk. A számla kifizetése nem reánk tartozik és Stunda Istvánnak, Hodzsa Milán földi helytartójának is van jobb dolga, minthogy ezt a csekélységet kifizesse. Nincsen olyan jóban ő az államvasutakkal. Erkölcsileg támogatja, szállít neki potyautasokat, de a vasúti kártyát elfelejti számukra megváltani és azt bizonyára a hatalmas agrárpártnak tartja fönn, amelynek ezzel a különvonattal szemben is elkeli vállalnia a készfizető kezességet. E gyönyörű magyar politikai előidőknek ezt a csúnya, prózai számlával való megzavarását mi is teljesen elitéljük és ebben az agrárpárttal egy , nevezőn vagyunk.

Meg is tudjuk ezt indokolni úgy hogy Stunda István se különben. Mikor a republikánus magyarok végigvonultak Prága uccáin a rezesbanda hangjai után és vitték a táblákat, hogy „nyelvben magyarok, lélekben csehszlovákok vagyunk!“ ezt Prágában nem hitte el nekik senki, idehaza pedig mindenki tisztában volt vele. Kmde hol van az agrárdemokrácia, ha nem becsülik egy potyajegyre sem azokat a magyarokat, akik a jó prágai knédlinek a búzáját termelik a magyar síkságon és nevelik azokat a paripákat, amelyek bizonyos idő múlva kiváló virsli alakban kerüinek a prágai kirakatokba, hogy megcsiklandozzák a vurstokat kedvelő igazi prágai bennszülöttek ínyeit.

Egyébiránt az a félmillió, amit most Stundától követel az államvasut pozsonyi igazgatósága s amelyet egész bizonyosan le fog Írni a terhelő hátralékok lapjáról, ennek a kitűnő pártnak lenne a kötelezettsége. És itt ismét be kell jelentenünk egy sérelmet. Minket, akik ezidáig nemcsak nyelvben maradtunk magyarok, de lélekben is, sohasem vittek el még egy kilométernyire sem potyán, hanem mindig

A csallóközi halászat történetéhez.

W*

hogy van már robot, halászat és vizafogó. De mikor az Izsa alatti Sbestanya meghalászásáról tudomást szerez a prépost, perrel támadja meg és 1572-ben is folyik a per a pozsonyi tábia előtt. Ekkor már panaszkodik a Burggraf, hogy őt a magyar törvény elé idézték és a pör már több, mint 40 forintjában van! Jó .hogy emberére akadt a karakán prépost úrban.

A várgróf azt állította, hogy ez a halászóhely a váré lett volna, de ennek ellenemond az a körülmény, hogy a szenttamási prépostnak a földeihez tartozott a partjog révén. A várgróf szerint akkor könyörögte ki Monoszlay Miklós prépost a királynál ,mikor a török Esztergomot 1543-ban elfoglalta és a káptalan az érsekkel együtt Nagyszombatba menekült. A prépost ispánja Cserkó Márton naszádos vajda, aki nem enged a jussából. Az ügyvédnek a pörös vizafogás ügyben már úgyis egy vizát adott, mely 8 forint és 10 dénár érő volt.

Még egy vitás halászterület foglalkoztatta a királyi kormányszékeket, a koppúnmonostori apátság komáromi halászati joga, melyre a monostornak pusztulása után a pannonhalmi apát tartott igényt. Ferdinánd Bécsújhelyben 1540 november 1-én kelt rendeletében 1 Hartitsch János parancsnoknak meghagyja, hogy a monostorhoz tartozó halászati jogot állítsa vissza. A halászatot a parancsnok tartotta a kezében és a hal egy része mindenesetre az apátságot illeti Utasítja Hartitschot, hogy a zavaros időkben elfoglalt halászatot Baranyay Mátyással, a tatai főkapitánnyal (a legerőszakosabb emberek egyikével, aki féktelenül elfoglalt mindent, ami a kezeügyébe akadt) együtt birjátok, bár annak semmi néven nevezendő joga sincsen hozzá, azt a szentmártoni apátságnak adják vissza.2

A szegény komáromi halászoknak, mint említettük, erős versenytársai voltak a még szegényebb, zsoldnélküli fizetetlen naszádosok. Szükség törvényi

hont, ezek az emberek is ladikokra kaptak, hálót kötöttek, szerszámot szereztek és halászni kezdtek. A halat azután értékesítették, mert abban nem volt hiány, különösen, ha olcsóbban mérték, mint az igazi halászok. Ezekkel azután nem igen lehetett bírni. Őkegyelmék bizony meghalászták a vártartomány halastavait és a bérlőknek csak egypár hitvány keszeget hagytak. Természetesen a haszonbért a várgrófnak nem fizették meg ezek után a halászok.

Roggendorf Vilmos főkapitány jelenti Ferdinándnak, hogy a naszádos vajdák két követe jelent meg nála Me gyérén és panaszt emeltek Hartitsch özvegye, Weispriach Zsófia asszony ellen, aki három falujok halastavát, a fizéktői nagy tavat elvette tőlük. Ez a tó a várhoz tartozik és a legjobb halászóhely. A vajdák követei elégületleniil és a jelentés szerint fenyegetőzve távozlak.

Viszont Ferdinándnál panaszkodnak ellenük Harlitsch Detrik várkapitány halála után az örökös Hartitsch testvérek, hogy a naszádosok nem akarják a várhoz tartozó legjobb halastavat (a fizéktői tó) átengedni. Ferdinánd a vár főkapitányához, Roggendorf Vilmoshoz intézett rendeletében 1541 március 25-én1 azt írja: bírd rá őket, hogy elégedjenek meg a nekik átadott három faluval. (Ferdinánd a komáromi naszádos vajdák zsoldhátraléka fejében Neszmély, Szőny mezővárosokat és Almás falut a név szerint megnevezett vajdákra átírta, ebben benne volt a fizéktői tó is!) így tehát nehéz volt rendet csinálni, amikor mindkét fél tulajdonjogára hivatkozott.

Igen különös jogi helyzet állott elő akkor, amikor a török elől Eszetergom polgárai közül sokan Komáromba menekülnek és itt letelepednek. A kétféle városnép, a komáromi gyökerű polgárok és az esztergomi hospesek (vendégnépek) két bíró joghatósága alatt élnek és így Komáromnak egy időben két bírája van. Ez még nem lett volna nagy baj, de sokkal nagyobb baj volt az, hogy miből éljenek itt az esztergomi vendégek, mikor a házigazdáéknál is a szegénység volt otthon. Ferdinánd Salm Miklós főkapitánynak küldött rendeletében 1546 február 23-án méltányosságot gyakorol az esztergomiakkal szemben, akik élelveszedelemmel keresik meg mindennapi kenyerüket, ezért az adók alól mentesíti őket és szabad halászatot enged nekik a Dunán.

Az adókivetők hamar rátaláltak az új jövevényekre, akik Komáromban még alig hogy megmelegedtek. Hogy a komáromi halászoknak nagy terhére és kárára voltak, az kétségtelen. A halászok panasza állandó volt a naszádosok ellen is, akiket legnagyobb »ellenségeiknek« neveznek panaszaikban, de ellenük tenni nem igen mertek. így őrlődtek két malomkő közt ezek a derék magyar emberek kereseti lehetőségükben megtámadva.

Svk Mihály, az első várgróf, aki úgy a komáromiakat, mint az ekecsi és a gútai népeket a vár iránt jobbágyi kötelességekre akarja szorítani. Seregestül megy ellene a panasz. A komáromiak hivatkoznak privilégiumaikra, amely szerint ők városi polgárok, a gútaiak szintén privilégiummal állanak elő, amelyet kiküldött bizottság vizsgál meg, de az ekecsieknek is megvan a kiváltságuk,- amely szerint mással nem tartoznak szolgálni, mint az aszódi cége leverésével. Ez nem sikerült Syk Mihálynak, de sikerült neki sok más minden, ami a védtelen polgárokra elviselhetetlen terheket rótt. A komáromiak vámmentességét megszüntette, sőt sem bort kimérni, sem húst kivágni nem engedett a városban arra kényszerítve a lakosságot, hogy mind ezt a várban szerezze be. Ezt a hallatlan erőszakot Ferdinánd is megsokalla.

Mert Syk uraméknak, a Burggrafoknak, de a harmincadosoknak is rossz szokása volt az, hogy amit a szemei megláttak, azl a kezei nem hagyták a helyén, így esett meg sokszor, hogy a komáromi halászokat érzékenyen megrövidítették. Panaszkodnak is a halászok, hogy 500 forint áru halból 40 forint árát elvittek, ebből a főkapitány kapott egy vizát és 100 darab legszebb halat 50 tallér értékben, a vicekapitány (ez magyar ember volt) pedig 25 darabot, a keszegféle olcsóbb halakból (ut vocant karika hal)

JHazai Okmánytár II. 446. 2Gyulai Rudolf. Jelentés. IV. 53.

JVolt k. p. 1. Hung. 14334 fasc.