Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-09-21 / 74. szám

19i>2. szeptember 21. »KOMAROMI LAPOKc 3. oldal. Ffixfk mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyű, harisnya nagy raktára Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Keztyűk és fűzők tisztítása és javítása. Szubre tipr imadonna Lendvay Erzsi lesz, akit igen értékes tehetségnek tar­tanak, tavaly a kecskeméti színháznál ért et nagy sikereket. Csorba Klári, a másodprimadonna, eddig filmszi­­nésznő volt és a János vitéz filmben ő játszotta Juliskát. Egészen fiatal, lenszőke bajú, feltűnően szép leány kellemes hanggal. Fiatal színésznő a másik szubrett, Baranyai Sári is, akit a Vígszínház igazgatója már a szincsz­­akadémiából leszerződtetett és a jö­vő nagy szubrett-tehetségének tart­ják. M ásodszubrettek: Molnár Mária, Sárossy Mária és Szőke Anny. Tekin­tettel a >m ásodszubrettek« nagy szá­mára, valószínű, hogy ezek a görlök sorában is táncolni fognak. Jó hír előzi meg az eddig Kecskeméten sze­replő Korándy Sárit, a naivát is. A férfi tagok közül különösen Hor­váth Istvántól vár sokat a direktor. Előzőleg Békéscsabán játszott. A má­sodik bonviván a Szegeden működött Sass Imre lesz. Bihary Nándor utód­jául Hortobágyi Arlhúrt szemelte ki Földes, akit Rózsahegyi Kálmán aján­latára szerződtetett le. A táncos, ko­mikus Halmágyi Harry és Szepessy István lesz. akik valóságos akrobata táncosok. Benedek Tibort, mint leg­jobb tanítványát Törzs Jenő ajánlotta Földesnek. Rozs József visszaszerzo­­dött a társulathoz. Nevezetes tagja lesz a társulatnak Ütő Endre, aki szcenikus lesz a társulatnál és így' valószínűleg a díszlettervező mellett uj díszleteket is fog látni a közönség, mert különben mit tervez a szceni­kus? Ütő különben jó jellemszinész is. Most a társulat Párkányban játszik Beregi Oszkár, Rózsahegyi Kálmán, Kosáry Emmy és Király Ernő ven­dégföl léptével Párkányból Érsekújvár­ra mennek, ahol szept. 27-én kezdik a szezont Zilahy Tűzmadarával Beregi fölléptével. Érsekújvár után a direktor Komá­romba szerelne jönni, de hogy a ko­máromi szezon mikor kezdődik azt az érsekujvári közönség szinpártolása szabja meg, mert ha tovább kitart a közönség a színészet mellett, ak­kor Újváron tovább maradnak és hoz­zánk később jönnek. Mindez majd elválik. „A nagyságos ur sze­ret alkudni“ tehát megzsarolta az urat. Érdekes zsarolási bűnpert tárgyalt a kerületi bíróság. Matuska László te­­széri munkás egy szép napon levelet írt Pischl Sámuel munkaadójának. Ez a levél csupa fenyegetést és zsarolást tartalmazott. Azt írta Matuska a levélben, hogy feljelenti Pischlt azért, mert mikor még alkalmazottja volt, arra biztatta őt — már mint Matuskát —, hogy mindenkit üssön agyon, mint a kutyát. Azonkívül jelenlegi, Sáfár János nevű alkalmazottját is arra bírta, hogy az szintén mindenkit verjen agyon s így halált okozó súlyos testi sértésre bujtatta föl. Matuska, a levél szerint, minderre kész megesküdni s csak akkor fogja visszavonni a feljelentést, ha Pischl neki 2500 koronát fizet. Pischl a fizetés helyett a csendőrség­hez fordult s feljelentette zsarolásért volt munkását. A bíróság most tár­gyalta az ügyet. Matuska beismerte, hogy a levelet ő szerkesztette, de csak azért, mert a munkaadója 700 ko­ronával adós maradt s ezt szerette volna valahogy megkapni. 2500 koronát pedig azért kért, mert a »nagyságos úr úgyis sze­ret alkudni«. A családja nagy nyomorban van, szük­sége volt a pénzre. A bíróság bűnös­nek mondotta ki s az enyhítő szakasz alkalmazásával feltételesen 300 koro­nára ítélte. Két tiu agyon­verte az apját. Véres családi dráma Vajkán. — Az apa addig verte gyermekeit, mig azok eifene fordultak. Vajka, szeptember 20. Véres családi dráma játszódott le a csallóközi Vaj kán. Bogyai Gáspár vajkai gazda hírhedt volt iszákossá­­gáról és arról, hogy ütötte-verte csa­ládját. Minden pénzt elivott és a család­nak sokszor betevő falatja sem volt. Bogyai a napokban eladott egy tehe­net a somorjai vásáron 1500 koronáért. Két fia, — Viktor és Oszkár. — jó elő re figyelmeztette azonban, hogy ne vigye a kocsmába a te­hén árát, mert akkor nincs mi­ből élnie a családnak s inkább megölik. Bogyai mérgesen ment el hazulról, a pénzt ugyan nem vitte magával, de a család már fel volt paprikázva. Bogyai a kocsmába ment, ahol sört ivott, aminek felével adós maradt. Este nyolc óra tájban indult hazafelé. Amikor belépett a kapun, fiai már lesben állottak, bottal halán­tékon vágták, amire az apa össze­esett. Erre bevonszolták az ud­varra s addig verték, míg Bogyai ott a helyszínen kiszenvedett. Halálos sérüléseit a lejbeverés és máj­­zuzódás alkalmával kapta. A fiúk ott hagyták a hullát az udvaron. A szom­szédok ráakadták a holttestre és érte­sítették a csendőrséget. Négy bácsfai csendőr azonnal meg is jelent, akik a két fiút letartóztatták. Ezek nem is tagadták tettüket. Még azt is megtették, hogy a vé­res tett után jóízűen megvacso­ráztak. Másnap reggel a vizsgálóbizottság is kiszállt a helyszínre. Itt derült ki a gyilkosság oka. Bogyai Gáspár állandóan ütötte­­verte fiait, akiket koldulni kül­dött s az igy szerzett pénzt el­­szedte tőlük. Annyira brutálisan bánt velük, hogy amikor nem hoztak pénzt, kikötötte őket, mint azt hajdan a katonaságnál volt szokásban. Előfordult az is, hogy amikor kecskéi árát elitta, gyermekeit fogta a kocsiba. Bogijainak 160.000 koronás vagyo­na volt, amit már régen elkártyá­zott. A legutóbbi időben a család rettenetes nyomorban élt és állandóan rettegett a könnyelmű apától. Ez mindig ivott, tört-zúzldtt s a család azt a megoldást találta legmegfelelőbbnek, ha az apát elteszi láb alól. A falu közvéleménye mindenesetre a fiúk mellett van. A két apagyilkost beszállították a po­zsonyi ügyészségre. Tűz a Rákóczy­­utcában. Szombatról vasárnapra hajló éjjel éjfélután néhány perccel hirtelen vö­rösszínű füst felhőzte be az eget a Rákóczi ucca felől. Az uccán ilyenkor már kevesen járnak, de akik észre­vették ijedten néztek a magasba. Tűz van! Tűz van! — mondták egymásnak az emberek és rémülten szaladtak a tűz irányába. A tűz a Rákóczi uccá­­ban keletkezett. Két ház tetőzete égett rettentő lángokkal, az égő.épületek fölött magasra tornyosult a sűrű füst­­gom olya g. Az őrszemes rendőr vette észre a tüzet. Első dolga volt a ház lakóit fel­kelteni, majd pedig telefonon értesí­teni a tűzoltóságot a tűzről. Közben a tűz hihetetlen gyorsasággal terjedt, az égő tetőzeten már pattogott a zsin­dely és pirosló lángok törtek a ma­gasba. A házak lakói között rettentő pánik keletkezett, az udvarokból min­denki menekült, meri a nagy hőség az olt tartózkodást lehetetlenné tette. A tűz jelentés után alig öt percre a tűzoltók hatalmas Niagara motorfecs­kendőjükkel Schleisz Géza tűzoltó­parancsnok vezetésével már a liely­­szinre érkeztek s alig telt el egy-két perc, már úgy zúdítják a vizet a tűz­oltók az égő tetőzetekre, mint a zápor­eső. Amikor a tűzoltók a tűzhöz ér­keztek, a Kopócs András Rákóczi u. 2. számú és özv. Horváth Ferencné Rákóczi u. 4. számú lakóháza égett. Mind a két ház tetőzete pala és fa­zsindelyfedésű volt, ami a lángtenger­ben úgy égett, mint a máglya. A tűz Kopócs András házában keletkezett. Szemtanuk állítása szerint az udvar felől a padlás feljáratban. A padlás­­feljáratból a tűz átterjedt a padlásra, majd pedig a közeli raktárhelyiségbe, ahol a tűz nagy tápanyagot talált, mert rengeteg faforgács volt ott fel­halmozva a zománcedények csomago­lásához. A raktár melletti szűk fo­lyosóból nyílik az egyik lakó lakása. Itt olyan erősen égett a menyezet, hogy a lakók már csak az ablakon keresztül menekülhettek a szabadba. A tűzoltók a tüzet három oldalról támadták meg. Támadási helyüket azonban állandóan változtatni vol­tak kénytelenek, mert a folyton ter­jedő lángtenger és hőségben csak ne­hezen tudtak előrenyomulni. A tűz­oltók már egy órája dolgoztak, egy sugárcsővel az égő raktárhelyiség fü­zét igyekeztek eloltani, mert itt volt a tűz fészke és ha itt nem sikerül a tü­zet megfékezni, úgy menthetetlenül terjed a tűz a lakásokba és üzlet­­helyiségekbe. A tűzoltók az égő há­zakból mindenkit kiutasítottak, mert félő volt, hogy a beszakadó menyeze­­tek rázuhannak az ott tartózkodókra. Rendkívül óvatosan kellett a tűzoltók­nak dolgozni, hogy a tűztől több he­lyen leszakadt villanyvezetéktől meg ne sérüljenek. Úgy látszott már .hogy a tűz még tovább fog terjedni, azon­ban a tűzoltóknak mégis sikerült a veszedelmes tűzzel megbirkózni. Özv. Horváth Ferencné házának te­tőzete menthetetlen volt, itt a tűzoltók csak a tűz tovaterjedésének megaka­dályozásán dolgozlak. Ahol a tűz nem pusztított, ott a víz okozott károkait. Az üzlethelyiségek és lakások menye­­zete teljesen átázott és a tűz eloltása után vödrökkel hordták ki a vizet ezekből a helyiségekből. Az egyik la­kó, névszerint Bencsics Sándor a tűz­től annyira megijedt, hogy szívgör­csöt kapott, a mentők szállították a kórházba. Varjas János a lábán sé­rült meg. Hajnali fél három órára sikerült csak a tüzet lokalizálni. Derék tűz­oltóink kiváló parancsnokukkal az élén ezúttal is derekas, önfeláldozó munkát végeztek. A tűznél megjelent a rendőrségi és katonai készültség is. A biztosító őrség reggel hat órakor vonult vissza a tűzoltólaktanyába. Fényképészeti készülékek, fűinek és papírok Hacker és Ncufeldnél. III R E K Dunai halászok. Valamelyik délután feleveztünk hoz­zájuk. Ne kiáltsuk el, de szép ez a mostani szeptember: nedves színek ragyognak a Duna felett, a fák levelei most kez­denek vörösbarna divatot viselni, az utak mentén felütik fejüket a lila ki­­kiricsek s a dunai hajók javában füs­tölögnek még. Vagyunk néhányan, akik a fürdést nem lankadó buzgá­rnál űzzük még most is és a csónak­házból is ki-kisuhan egy skiff, avagy négyevezős s vígan csapkodja a hullá­mokat. Már ami í ven hullámai ennek a csökkentett Dunának vannak. A Duna vizében is beállott a válság, ugy­­látszik. Ezt szegény halászok is megérzik. Ott kötöttünk ki mellettük, a vasúti híd fölött, éppen akkor, amikor a ke­­rítőhálót húzták össze hárman s mind­nyájan csendes izgalomban vártuk, lesz-é hal a tarisznyában, vagy pe­dig újra kell kivetni. Húzták-húzták a hálót. Mélán csap­kodták a bennszorult halak a vizet s ha egy-egy márna vagy ponty meg­csillant, kényelmes mozdulattal nyalt utána a halász. Válság van a Dunában is. Ahogy apad a viz, úgy apad a derék halá­szok keresete is. Egykedvűen, min­den emóció nélkül vették tudomásul a halászok, hogy ismét csak egy félfogás sikerült, alig volt kilónyi hal a háló­ban. Hogy is lenne: a víz apadóban, s éjjel meg nem szabad halászni. A tilalmi időre itt nem tekintenek s ép­pen ezért a magyar oldalon se veszik oly szigorúan a tilalmi időt s a két ország egymás orra elől halássza el a halállományt. Olt állanak a halászkunyhók a par­ton, szárított hálóikkal, kikötött íacsó­­nakaikkal, apró halbárkáikkal s vár­ják a halászok sorsának jobbrafordu­­lását. Csendes, Rugalmas emberek ezek a halászok. Kivetették, behúzták a hálót, nem zúgolódtak, csak az iszapot taposták hallgatagon hatalmas csiz­máikkal. Néha halászlevet főznek a jelent­kező vendégeknek. Olykor egy hullát dob partra a víz. Nap-nap mellett megy el így, víz és víz, néha teli háló, sokszor semmi: küzdelmes az élet, meg kell dolgozni a betevő falatért. Kedves, barátságos emberek. A pa­naszuk is csendes, nyugodt beszédű panaszkodás volt. Mit panaszolnak a halászok? Hogy hal kevés van és az adó pedig sok. Halk, csendes beszédében illedelmes panasz. Olyan a beszédjük, életük itt a parton, szemben a monostori nap­sütéssel, mint maga a szélomló Duna vize a puha fövenyen. (—thyvi.) — Eljegyzés. Aradi István dr. bu­dapesti ügyvéd, Aradi Béla dr. ügyvéd, a pestvidéki ügyvédi kamara elnökének fia, eljegyezte Spitzer Ili úrhölgyet, Spitzer Béla, a Komáromi Lapok kiadó­jának leányát. — Lelkészi jubileum. 40 éves ál­dásos működés határpontját ünnepel­tek f. évi szept. 18-án az apácaszakál­­lasi ref. gyülekezet, a szeretet benső­séges megnyilatkozásával. Lelkészét, Nemes Kálmánt köszöntötte meleg közvetlenséggel, aki magasztos, de ter­hes és felelősségteljes munkájának min­denkor lankadatlan tevékenységű apos­tola volt. Az egyházközség szeretetnyil­­vánitásának tolmácsolója Pethes Béla ig. tanító volt, mig az iskola nevében két kis tanuló: Öllős Jolika és Nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom