Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-09-10 / 71. szám
8. olds! »KOMÁROMI LAPOK« 1932. szeptember 10. Itáliai út. Irta Fáy Ilona. Az őrszobában hangosak voltak. Magyar testőrök vitatkoztak. Egy nézeten volt valamennyi, egyet akartak, egyen dolgoztak, egyért lelkesedtek, egyért törekedlek és mégis hangoskodtak. A fiatalság ütközött ki belőlük, a Burg ódon boltíve visszaverte szavukat. — Hol marad György? Félek, még elviszik Itáliába, — kezdte Báróczy. — Mit félsz te attul? Legalább tapasztalatot szerez, világot lát, mennék én szívesen, — szólt Barcsay, csizmája hegyét nézve, melynek tükörsímaságán valami homályt vélt észrevenni. — Aztán még elveszítjük, elfordul az ügyünktől, — folytatta Báróczy. — Ő? A megújhodás vezére? Hol lennénk, ha ő ki nem tűzi céljául nyelvünk mívelését? Ha nem ír, nem buzdít, nem küzd, nem vezet, — kiáltotta Naláczy lelkesen. — Hát csak vezessen is, mert kimondom nyíltan, nélküle nem érünk semmit és nem visszük semmire, — szólt keserűen Báróczy. Az ajtó hirtelen kicsapódott, ott állt Bessenyey. Veres dolmánya feszült a mellén, szeme tűzben égett, ajka remegett, életöröm, fiatalság sugárzott belőle. Mind felugráltak. — Min disputáitok, fiúk? — kacagott fel. — A te itáliai utadon, — felelt Báróczy. — Ki gondol most Itáliára? — nevetett Bessenyey. Ö nem is gondolt. Most legkevésbé. Az imént őrt állt a kancellár folyosólyán feszesen, mozdulatlanul, mikor ruhasuhogást hallott, pici lábak siettek feléje, olyan lépéssel, mintha simogatnának és megállt előtte a szépek szépe, Delién, a táncosnő. Kannitzhoz sietett, ki magának tartotta fel, vele a szerződést megkötni. Teuffenbach kamarás kísérte s az ment a kancellárhoz bejelenteni. Bessenyey két lépést tett feléje. Szembe nézett a táncosnővel, de nem merte megszólítani. — Et ce beau garzon, nincs mit mondania. Delién szeme foszforeszkált, ajka megvonagloll. Csábító volt és észbontó. — A tánca látásába a gondolat eltéved és belehal, de a szeme nézése... Nyílt az ajtó, a kamarás betessékelte Delfént a nagyhatalmú kancellárhoz és Bessenyey szoborként állt ismét. Ha kijön, erre kell jönnie, mellette el, oly közel, hogy ruhája majdnem érinti. Csak ez az utálatos kamarás ne jönne vele. Ha még egy szót szólhatna hozzá, ha még... Ajtónyitás, ezüstcsengésű kacagás és Delién ott állt előtte, de a kamarás jött utána. Egy pillanatig összenézlek. — Oh! — kiáltotta Delién — a retikülömet bent felejtettem, kérem, menjen érte, — szólt Teuffenbachoz. — Mi mondanivalója van még? — kérdezte Bessenyeyt, szembenézve, amint az ajtó a kamarás mögött bezárult. — Ez, — szólt Bessenyey, hirtelen átkarolta a leányt és szájon csókolta. A leány ajkáról eltűnt a festék, de még pirosabb lett a csók után. — Ma este várom, jöjjön el, de meg ne tudja a Keuschheits-commissio, mert veszve vagyunk. — Olt leszek. Teuffenbach hangos bocsánatkéréssel jött kifelé. — Kedves báró, sajnálom, hogy fárasztottam, a retikül az övemre volt akasztva, a sötét folyosón nem láttam. És abroncsos szoknyáját himbálva, még egyszer jelentősen visszapillantva ment el tőle a folyosón. És most, pár óra múlva nála... Lehetetlen másra gondolni most? Számolta az órákat, a perceket. Tizenegy óra után van vége az előadásnak. Sötét köpönyeget vesz és a legénység ajtaján... a portást megfizeti, az hallgat. Persze, a Keuschheits-commissio! — Azt ígérd meg, hogy soha sem szűnsz meg nyelvünkért küzdeni és mellette kitartani, fejlesztésére mindent megtenni... — kezdte Báróczy — ha el is mégy Itáliába... — Ki gondol most Itáliára? — kacagott Bessenyey hátradőlve, azután a haját kezdte gondosan rendezni, majd a dolmányát nézte át, nem ragadt-e meg rajta valami porocska. — Hová készülsz te, — kérdezte Barcsay. — Sehová... — volt a vontatott felelet. Pedig készülnie kellett. A testőrkapitány üzent, hogy ráesett a választás, mint aki legjobban beszél idegen nyelveket, ő kiséri a pármai hercegnőt másnap délelőtt Itáliába. — Itáliába? — a szó torkán akadt a testőrnek. — Azt hitlem, a nyakamba ugrasz — szólt a hírt hozó, — mi bajod van? — Semmi... — örülj már a szerencsédnek, hisz mind irigyelnek. György nem örült, de nem tehetett semmit. Maga kérte a kegyet, hogy elkísérhesse a hercegnőt és most nem utasíthatta vissza. Mogorván csomagolt. A testőrök kérdezgették, biztatták és nem értették, — azután kinevették. Végre elcsendesedtek. Halkan, lábujj hegyen ment végig a folyosón, le a szennyudvarba, gyorsan el az őr előtt, azután már szabadon járhatott. Igaz, az éjjeli őrség megszólíthatja, de majd kikerüli. Még jártak kocsik, a színházból most mentek haza. Delién lakása ki volt világítva, kopogására nyitották a kaput, várták őt. Hosszú sor szoba, selyem kárpitok, drága csecsebecsék, keleti szőnyegek, berakott bútorok, az utolsó szobában jegesmedvebőrrel leterített kereveten, gombolyagként összekuporodva, felhúzott lábakkal ült Delién, sötét szeme mint két világító pont tündöklőit a félhomályban. A testőr egy lépéssel mellette volt és karját felé tárta, — Várj! — szólt a leány és ellökte az ölelő kart. — Igaz, hogy te kiséred Itáliába a Pármai hercegnőt? — Igaz. — De nem fogsz elmenni, érted, én nem engedem, itt maradsz, — finom arcéle egyszerre a ragadozó madárévá vált. — Most itt maradok — szólt Bessenyey átölelve. — És nem mégy el, — súgta a leány hozzásímulva. — Azt nem tehetem, — emelte fel fejét György. — De ha én akarom? — s a leány szeme éles lett, mint az ölyvé. — Nekem engedelmeskednem kell, én nem rendelkezhetem magammal. — Akkor válassz köztem és a hercegnő közt. — Nincs itt szó hercegnőről, de a kötelességről, melyre felesküdtem. — És ha én kötelességeddé teszem, hogy szeress? — és a leány ajkát nyújtotta felé. György fölé hajolt, a táncosnő elhárította csókját. — Maradsz? — Nem tehetem, de most itt vagyok — súgta az ifjú szerelmesen. — Nem maradsz? Akkor hát menj,, menj! Gyűlöllek! — s arcába akarta vágni a körmeit. Bessenyey hirtelen megkapta a támadó kezeket és csókkal borította. Erős kezében elveszett a kis kéz, de szorítására felszisszent a leány. — Eressz el! — sikoltotta és letaszította a testőrt a kerevetről, szemébe könnyeket csalt a harag, keze apróra tépte csipkekendőjét. Bessenyey felegyenesedett és haragjában még kívánatosabbnak látta Delfént. — Ma belle — kezdte engesztelőén, egy hónap múlva itt vagyok ismét — nálad. ( — Egy hónap múlva? — kacagott fel keserűen a leány. — Egy hónap a szerelemben oly hosszú idő, hogy meg sem lehet mérni... el sem lehet érni... Menj, nem kellesz, — lökte ki és az ajtóra mutatott. — Elküldesz? Igazán? — a testőr szemével a leány tekintetét kereste, de az elfordult tőle. — Hiába! — kezdte ismét Bessenyey fejét felemelve. — Neved örökké az enyémhez fűzöm. Költő vagyok és halhatatlanná teszlek. — Te? — kiáltotta megvetéssel a táncosnő. — Isten veled, — s a testőr ment, — a leány sírását már nem hallotta meg, — kettesével vette a lépcsőt. A sötét uccára leérve, mintha valaki követte volna. Tudni akarták, hová megy? A Keuschheits commissió talán? A Grabenen társzekerek igyekeztek a Mehlmarktra, közéjük keveredett, mire kísérője nyomát vesztette. a§[ Haza érve, ágyára vetette magát. Lángolt, égett benne minden, a leány csókja, haragja, szerelme, követelése, bűbájos szépsége, szenvedélyes kitörése felforralta benne a vért. Vágy, szerelem, megbánás, harag korbácsoltan hánykolódott. Majd tollat, papirost vette elő és írt-írt reggelig. Egymást érték az igézetszülte sorok és címül föléjük írta: Delién. Reggel, amint búcsúzni jöttek hozzá a testőrök, még ébren találták. Segítettek neki ládába rakni, amire még szüksége volt, a vörös dolmányt és a süveget, melyben nem utazhatott. Báróczy indulás előtt megölelte. — Ne feledkezz meg rólunk Itáliában— Nem feledkezem meg, hozzátok hű maradok — s a szava olyan volt, mint egy fogadalom. — Ezt pedig juttasd a címére, — szólt még, a verset Báróczy kezébe adva. A nagy utazó kocsik a belső udvar lépcsője előtt álltak. Bessenyey kezet szorított társaival. Amint lefelé ment a lépcsőn, úgy érezte, hogy ez az út nemhogy elveszti, de megmenti őt a nemzeti küzdelem számára. A határok csattogva haladtak a város feljárt kövezetén a táncosnő ablaka alatt, de a testőr hiába leste, a leány nem nézett ki. Csak amint a verset megkapta, fogta el a haraggal vegyes vágy a szép fiú után, aki tollával örök emléket állított neki. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomda« jában Komárom. Raktáron uj Förster pianínó gyári áron. Ugyanitt eladó keveset használt rövid, kereszthuros, páncélkeretes Förster zongora angol mechanikával. Zongora kölcsönzés, hangolás, bőrözés olcsón és szakszerűen Katona Rudolf zongora kereskedő,oki. hangoló, a bp. zeneakadémia zongora készítője által kiképezve. Komárno—Komárom Fazekax-u. 16. sz. 405 Női ruha varrásra, modell készítés kiképzésére t anulólány okát 450 felvesz „Első Párisi női divatszalon4* komárnoi vezetősége Műhely: Szt. András-ucca 8. sz. alatt. E. 40J31|10. szám. Árverési hirdetmény és feltételek, Dr. Schreiber Lajos komáromi ügyvéd által képviselt Szabó Benő végrehajtatónak — Csintalan Lajos és neje szül. Gál Mária végrehajtást szenvedettek elleni végrehajtási ügyben 1046 Ke tőke, ennek 1927 juniuB 20-tól járó 5% kamatai, í3 Kő, fizetési meghagyásban megállapított költség 102 Kő, végrehajtás kérési 161 Kő 30 f, árverés kérési 106 Kő 90 f, valamint az E. 2552|30. sz. ügyben 540 Kő tőke, ennek 1927 junius 20-tól járó 6°/o kamatai 44 Kő, fizetési meghagyásban megállapított 70 Kő, inditványi 70 Kő költség, a járásbiróság elreodeli az ingatlan árverést a hetényi »9. sz. betétben A- I. 1—3 isz., 162|1, l65|2, 166. hrsz. a. ház, udvar és kert 1|2—1|? részére 6000 Kő kikiáltási árban, továbbá ugyanazon betétben A. II. 1—2jssz. 3114| 1 a, 31l4|tb. hrsz. vezetett Ingatlanok lj2 részben Csintaian Lajos nevén, másik 1|2^ rész Gál Mária nevén 1000 Ké kikiáltási árban. _ VíáSz# Azonban a hetényi 499. számú betétre a kérelem ekitasittatik, mert ebben adósnak csak utóöröklési joga van feljegyezve. A járásbiróság az árverésnek a Hetény község elöljáróságánál való megtartására 1932. évi szeptember hó 15. napjának d. u. 15 óráját tűzi ki és az árverési feltételeket a következőkben állapítja meg. 1. Az árverés alá eső ingatlant a kikiáltási ár felénél alacsonyabb áron eladn nem lehet. ... 2. Az árverelni szándékozók kötelesek bánatpénzül a kikiáltási ár lO°/o át készpénzben a kiküldöttnél letenni és az árverési feltételeket aláírni. 3. Az, aki az Ingatlanért a kikiáltási árnál magasabb Ígéretet tett, ha többet Ígérni senki sem akar, köteles nyomban a kikiáltási ár százaléka szerint megállapított bánatpénzt az általa igéit ár ugyanannyi százalékáig kiegészíteni. Ha ennek a kötelezettségének eleget nem tesz, ígérete figyelmen kívül marad és az árverésen, amelyet haladéktalanul folytatni kell, részt nem vehet. 4. A vevő köt les a vételárat az árverés napjától járó 6°/o kamatával együtt a Slovenská banka Nővé Zámky-i fiókjánál, mint bírói letétet pénztárnál bárom egyenlő részletben megfizetni és pedig az első részletet 30 nap alatt, a másodikat 60 nap alatt, a harmadikat 90 nap alatt az árverés jogerőre emelkedésétől számítva. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. . 5. A vevő köteles az ingatlant terhelő és az árverés napja után esedékes állami és községi adókat a vétetárba bet jdás nélkül viselni. 6 Ha az árverés napjától számított 8 nap alatt előterjesztést és 15 nap alatt utóajánla tot nem adnak be, a bíróság a vevőnek vételi bizonyítványt ad ki, amelynek alapján a vevő a megvett ingatlant birtokába veheti. 7. Ha az árverás jogerőre emelkedett és a vevő sz árverési feltételeknek eleget tett. az ingatlan tulajdonjogának a vevő nevére bekebelezését a bíróság hivatalból rendeli el. 8. Ha a vevő az árverési feltételeknek a kitűzött időben eleget nem tesz, bánatpénzét elveszti és bármely érdekelt fél kérelmére a biróság újabb árverést rendel el. Az árverési feltételek a hivatalos órák alatt a bíróságnál és Hetény község elöljáróságánál tekinthetők meg. Az elrendelt árverés a hetényi 89. sz. betétben feljegyzendő. A biróság e hirdetmény egy példányát az árverési teltételek megtekinthetése végett Hetény község elöljáróságának, egy-egy példányát körözés végett Marcelbáza, Kurtakeszi, Izsa községek elöljáróságainak megküldi, az árverési hirdetmény kivonatát a »Komáromi Lapokéban egyszeri közzététel végett a végrehajtató képviselőjének kiadja. _____Okresny súd v Starej D’ale odd. I. dna 31|5. 1932._____________________________ Cfs. jed. E 1607|32|2. Vyfah drazobného oznamu. Súd v exekúínej veci vymáhajúceho vefitel'a Tek. L’udová Banka 61. proti dliníkoví Ondrejovi Hegedüsovi nariadil exekuőnú draíbu o vymoienie pohl'adávky 3300 Kő istiny a jej prisluánosti na nemovitosti, ktoré sú na üzemi starod’alanského okresného súdu obsaíené v póz. kn. katastrálnebo územia obee Kert C. vl. 699 pod A. f rád. ő. 1 m. p. ő. 706 na mene dlznlka v 1|2 őiastke vo vykr. cene 4500. - Nemovitost“ vo vl. ő 304 pod II. r. ő. 1-3 m. p. ő. 1829, 1933, 1934 obsaiené na mene dlzníka v 1|2 őiastke vo vykr. cene 2500 Kő. Licitácia bude o 15 hodine odpoludnajsej dna 14. októbra 1932. v obecnom dome obee Kert. Pod licitáciu spadajúca nemovitost1 nemóie sa odprepat’ niie dvoch tretín vfkr. ceny. TI ktorf chcú licitovat’, povinni sú sloíit’ ako odstupné 10°/o-ov vfkriőnej ceny alebo v cennych papierocb, ku kaucii spósobilfeh podl’a kurzu, urőeného v § 42. zák. LX. 1881 a to sloíit’ osobe, póz. kn. vrchnost’ou vyilanej, alebo tejto odovzdat* poistenku o predbeínom uloteni odstupného do súdnebo depozitu. Taktiei ti isté povinni sú licitácionálne podmienky podpísat’ (§§ 14 , 150, 170. zák. ől. LX. 1881, § 21. zák. ől. XL. z r. 1908). Ten, kto za nemovitosti viacej sl’úbil neí vfkriőnú cenu, jesili nikto viacej nesl ubuje, povínnjí je podl’a procenta vykriínej ceny urőené odstupné po vfáku práve takovébo procenia ním al’úber ej ceny hned' doplnit’. Okresn^ sud v St. D’ale, odd. II., dna 6. sept, 1932. *4»
