Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-09-03 / 69. szám
8. oldat. 1952. szeptember 3 Vadgalamb. Irta Berkes Imre. Mindig az erdőben bolyongott, de nem beszélt senkivel. Talán a madarakkal társalgód, ez lehetséges, mert a madarakat nagyon jól ismerte. A fákat is szerette, mert a fák nagyon szomorúak voltak. Az ő arcán is valami mély és titokzatos szomorúság ült, a bánat egészen beletelepedett a szemébe. Nagyon szőke volt, szinte szokatlanul szőke, nem is illett, hogy. egy férfi ilyen szőke legyen. De az arcát barnára marta a levegő és a nap. A szeme szótalan volt, mert Chalupkinál szeptember nyolcadikén tüdőlövést kapott. Majdnem elpusztult, de nagysokára mégis felépült s azóta nem szeretett senkivel sem beszélgetni. Az erdei úton egy ember jött. Még gyermekkorában ismerte, a kastélyban szolgált és nyáron az aratókra ügyelt a rézsűt elterülő földeken. Olyanok voltak a gabonaföldek, mintha fel akarnának valahonnan tápászkodni, hogy. elinduljanak innen a domboldalak aljáról. Ez az ember is rézsűt ment, az élet félig már feldöntötte, de azért keményen cepelte nehéz tarisznyáját és felcsapta kopott szemhéját, ha útjában váratlan nesz akasztotta meg. — Adjon Isten, hadnagy úr! A szőke férfi egy redves fának támasztotta a hátát. Fáradt volt, már régesrég itt csatangolt a sűrű avaron. Bámult, mert hadnagynak már rég nem szólították. — Nini, Péter, — mondta halkan és ránézett kíváncsian, mint aki ritkán lát embert maga körül. Az ember a tarisznyájában kotorászott, egy levelet vett ki belőle. — Egy levelet hoztam a hadnagy úrnak. Köszönt és már indult is. Sok dolga van az aratókkal, azért siet. Alig várt választ s ;már el is tűnt rokkant kis termete az ág-bogas utakon. A hadnagy nézte a levelet. Ez az ő sírásra. Elolvasta. — Hallott, hogy megjött messzi Ázsiából, no milyen ember, még csak feléjük se néz. Gondolt rá és várta, de hogy nem jött, ő jön feléje ebben a levélben. Csak nem haragszik rá? Nagyon szeretne vele beszélni, lám, milyen kár, hogy az erdőbe vájja bele magát, holott a kastély sincs olyan messze. A kastélyban él — egy magában, mint a rab. — Gika. — Most is csak így írja alá a nevét, mint egyszer, ‘ évekkel ezelőtt, amikor még a menyasszonya volt. így, kedvesen és szívből: Gika — és nem Gizella. — Még mindig támaszkodott, mintha a redves fát féltette volna, pedig remegett minden ízében, a szeme elhomályosodott s a gerincén súlyos borzongás szaladt végig, talán ugyanaz, mint amikor megsebesült. Ah, mily csodálatos, Gika nem haragszik rá, hogyan is haragudnék rá, Gika férjhez ment, miközben őt a chalupki-i temetőből elhurcolták Ázsiába, e miatt igazán nem szabad megharagudni. És most szegény kis Gika úgy él mint a rab és Bogáthy hadnagy kiszabadult Ázsiából. Milyen hangja van a rigónak, amikor boldogan fütyörész és azt mondja kedvesen: »Fütyül a rigó!« És milyen hangja van a vadgalambnak, amikor évődik a párjával és azt suttogja neki: »Megölték szegényt, kivették szívét!« A rigó oly könnyelmű, fütyül a világra, fütyül mindenkire. Gika is fütyült Bogáthy Tamás szőkefejű hadnagyra, aki Chalupkinál szeptember nyolcadikán tüdőlövést kapott. A vadgalamb oly szomorú, hogy megöltek valakit és kivették szívét. Gika kivette az ő szívét és ott tartotta magánál elrejtve, hiába került el Ázsia földjére, a szívét kivették. — Egyszer a rigót szerette volna utánozni, egyszer meg a vadgalambot. De nem volt hangja a hadnagynak. Se rigó-hangja, se vadgalamb-hangja. Most nem tudott a madarakkal beszélgetni, csak a levéllel beszélgetett, amit a zsebébe rejtett, annak a hangjai fütyörésztek és búgtak itt körülötte, mint a madarak. Bégi hangok, mintha holt hangok lettek volna s most kikeltek sírjukból. Ment a kastély felé, a kikelt hangok után. Ott várják. Egy asszony várja. Az ura dorbézol és féktelenkcdik, sö->KOMAROMI LAPOK« Van szernncsénk szives tudomására adni, hogy Komáromban, Klapka tér 8 szám alatt fióküzletet nyitottunk Ng Elvállalunk női és férfi ruhákat festésre, vegytisztításra. Szinfestés minta szerint. Csipkék, függönyök, selymek s minden e szakmába vágó munkák gyorsan és jutányos árak mellett készülnek el. Gallér, kézelő, ing tisztítása és fényvasalása. Haltenberger kelmefestő és vegytisztítógyár, Pozsony—Kassa Gyors munka! fiókja KOMÁROM. Olcsó árak! 29 számú telefonhívásra a munkáért házhoz is elküldünk. tét ember, a puszta vadkanja, ismeri. Tűz a tekintete, ostor a hangja s durva az ölelése. A lehellete részeg és kibírhatatlan, hogy élhetnek ezek együtt: Rög László pusztai Don Juan és Málvay Gika, szelíd arcú vadgalambja Bogáthy Tamásnak, aki eltűnt a harctéren s holt hírét suttogták a kastély környékén? — Egészen lesüppedt a kastély, mintha a gondok és a bánat nyomták volna a föld mélye felé, szép, fehér homloka megkopott, szőlőindái szárazok és görcsösek, borostyánja pedig, mint az éles tüske hasad ki faláról, mint a durva szakáll a gondozatlan arc ráncaiból. A hadnagy meglepetten nézte az elhagyott kastélyt, valami fájdalmat érzett a mellében, ahogy a kivájt lépcsőkön ment fölfelé. Egy lélek sem járt erre, a nap ráhullott a szomorú falakra, s mégis, mintha egy kísértet kopogott volna a szárnyas ajtón. A hadnagy kinyitotta az ajtót, a jól ismert, régi teremben állt, szemsértő félhomályban, a terem majdnem üres volt. A falakon szép ősanyák képei, vagy talán Pompadour márkinő és Montespan Athenais csinos olajlenyomatai, mint olcsó, vásári árúk szomorkodtak a magányban. A sarokban a régi zongora. Oly sokszor játszott itt és Gika oly sokszor hallgatta őt szótlanul és elborongón. Most nem volt itt senki. Bogáthy nyugtalanul járkált a teremben, de senki sem vette észre, hogy itt van. Leült a zongora mellé és várt. Várt és nem jött senki. Akkor játszani kezdett, mint tegnap vagy tegnapelőtt és akkor: Gika ideszaladt a kertből és egy szál virágot tett le a zongorára. De azóta megjárta Ázsiát, s most senki sem törődött az idegen emberrel. Bolond ember, egyszer a madarakat nem érti, most meg a zongora hangjai szaladnak el mellette értetlenül. Hogy lehet az, hogy senki sem törődik vele? Beosont a kastélyba és senki sem látja, hogy itt van. De Gika már ott állt a zongora mögött, sápadt volt és a szeme ragyogott. A hadnagy észre se vette. Egyszer csak hallotta, hogy valaki megszólalt a homályban: — És tudja, hogy történt? Tovább játszott, mint egy gyermek, s a zongora lágy énekéből kihallatszott a beszéde: — Akkor megfordult a zászlós, aki előttem rohant a galíciai úton és azt mondta: Pajtás, én meghalok. Elesett és meghalt. Ráborultam és sejtelmem se volt róla, hogy miért véres az ingem. Ez Chalupkinál volt, szeptember nyolcadikán. Azt hittem, a zászlós vére hullott rám, de az ing az én véremtől volt véres. Jöttek a katonák és a halottakat eltemették. Engem is el akartak temetni, de csendesen azt mondtam, hagyjatok békén, én élek s ez elég volt arra, hogy ne temessenek el, aminthogy az élet gyakran elég ok arra, hogy az embert eltemessék. Gika közelebb jött hozzá. — Az élet elég ok arra, — ismételte s a szeme felvillámlott. — Vártalak, te, vártalak, te csillagom, — suttogta bele a zongora hangjaiba. — Áh, tudom, hűtlen menyasszony, tudom, becstelen és szerencsétlen. De távolban a halott vőlegény, Chalupki véres földjében, ahogy írták s itthon semmi, pusztaság és reménytelenség, könny és kétségbeesés, te vadgalambom, tudod-e ezt? És azt mondták, jobb lesz így, Rög Lászlóval, a barátoddal, — ha emlékszel rá, — mint a halottal, aki Galíciában maradt egy, nyárfa tövében. Ez az egész. De jó, de jó, te csillagom, hogy hazajöttél Ázsiából. Milyen szőke a hajad! Még közelebb lépett. — Mit játszol? Ezt sohasem hallottam, — kérdezte elfúlva és remegve, — milyen szép, milyen gyönyörű! Ezt sohasem hallottam! Hagyd itt ezt a zenét énnekem, hisz amúgy sincs semmim. Ugy-e, ezt hoztad nékem Ázsiából? A hadnagy ránézett. — Egy öreg zongorahangoló járt itt a környéken. Vén csavargó, a szíve az újjahegyében volt, ezzel a dallal próbálta ki a zongorákat. Azt mondta, régi francia dal, vadgalamb-dal, — ezt énekelte és erre táncolt egy híres francia király kedvese. Tőle tanultam. Ülj ide, megtanítalak rá! És a francia király kedvesének a muzsikája, amit most az Ázsiából jött hadnagy játszott hűtlen menyasszonyának, olyan volt, mint a könnyű csipke, amely egyszerre csak ráborul egy megcsukló vállra. És olyan volt, mint a hajladozó cédrus Libanon hajnali szellőjében, és olyan, mint egy láthatatlan könnycsepp az elrévülő szem mélyén, amitől egy pillanatra eláll a szív verése. Lehet, hogy most egy ijedt vadgalamb-szárny lebegett fölöttük, lehet, hogy egy menekülő őzláb futott végig a zongorán. Olyan volt a régi, francia vadgalamb-dal, mint egy hófehér kar, amely ölelni akar, olyan volt, mint a szerelem a halott kastélyban. Egymásra borultak, mint lankadt fűszálak a temetőben. Egymásba fonódtak ,mint két tűzliliom a sivár szikla ölén. Hangjuk elhalt a csendben s a zongora hangjai is elhaltak, mint félénk madarak a zivatarban. Valahol kitárult egy ajtó. Rög László állt ott, puskával a vállán és dermedt tekintettel. Léptek kopogtak zordan és keményen, a márkinő és Montespan Athenais riadtan néztek alá a terem sűrű örvényébe. A hadnagy a zongora mellett állt és Gika a hadnagyra nézett. — Csak ne volna olyan aranyszőke a hajad, — ezt suttogta az imént, de most nem szólt semmit. Egyre a hadnagy lágyult arcát nézte és érezte, hogy az ő szomorú arca is lázas és vérbeborult. Az ember könyörtelenül jött feléjük. Gika hirtelen elébe surrant, de Rök László egyenesen a hadnagy felé tartott. Bogáthy hadnagy szája kinyílt, mintha mondani akart volna valamit, s keze föllendült, nem lehetett tudni, kézfogásra-e vagy ütésre. Most egymásra meredtek. — Ázsiából? — kérdezte Rög László. — Ázsiából, —■ mondta a hadnagy. — Kár, — gondolta a pusztai ember. — Ahogy vesszük, — tiltakozott a másik. — És zene és csók és zene és csók, — fordult Gika felé. Puskáját lekapta és mutatta az ajtót a feleségének. Gika támolyogni kezdett, de az ajtóban megállt. Ebben a pillanatban ércesen csendült meg Rög László kezében a íegyver. — Jaj, — hörögte Gika elhalón. A hadnagyot valami súlyos ütés érte. hirtelen Chalupkira gondolt, ahol szeptember 8-án átlőtték a tüdejét. Úgy érezte, hogy a tüdeje újra vérzik. A száján is kibuggyant a vér s rá hullott a zongorára. Most átakarta ölelni a zászlóst, aki ekkor már elesett. Lezuhant a zongorára s újjai végigszaladtak a billentyűkön. Kicsit felhördült, rút, foszlott hangok szálltak ki belőle s most a vadgalamb-dal hangjai sötétek, összetörtek és holtak voltak, amint véres ujjai görcsösen keresgéltek valamit a semmiben, amely lassan a szeme elé tolult. — Szép hangok, — s a levélre gondolt. Miért küldte neki Gika ezeket a régi, elmúlt, holt hangokat? Rigók fütyörésztek és a vadgalamb megölte s kivette a szívét. — Még egyszer kiegyenesedett a zongora mellett, még egyszer meg akarta nézni, hogy igazán minden holt-e itt körülötte, hogy Ázsia után csak holt kastélyokra bukkan s nincs már itt élet a rézsútos földeken és a sziklák ölén? De nem látott semmit, csak a vadgalamb búgását hallotta az erdő mélyéből, amint szálltak, repültek ide a komor hangok, mint szép és áhítatos gyászdal a chalupki-i sírhalmok fölött, szeptember nyolcadikán. És újra lezuhant. Most Péter beosont a terembe, jelenteni akarta asszonyának, hogy a levelet átadta. Ijedten fordult meg, a lépcsőn szembekerült a gazdájával, annak mondta rekedt hangján, hogy. egy halott ember fekszik a kastély nagytermében. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdájában Komárom. Közeledik az iskola-beiratás!! Gyermekeinek örömet, sajátmagának megelégedést szerez, ha kitűnő minőségű fiuruháinkat, raglánjainkat minél előbb megveszi. MORAVIA“ ruhaipari r. t. 149 Bratislava, Michalská 8. (299) építési és gazdasági közösség kori. fel. Böhm.-Leipa, fiók : Reichenberg, Gablonzerstr. 8.1. az összes gazdasági szakértők által mint a legjobban megalapozott és tudományosan felépített intézmény, építést takarékpénztár lett elismerje, mely kiküszöbölte hasonló intézmények hibáit. Jelzálogos biztosíték ellenében fel nem mondható, 100 százalékban kifizetésre kerülő, kamatmentes törlési kölcsönt nyújt, mely halálesetben a kijelölt tagra száll át. — Ingyenes prospektus. — Alapszabályok 5 korona .beküldése ellenében, vagy bélyegben. Mai tagállomány 3500. 1932 július 25-ig kereken 21/, millió Kő lett kifizetve.
