Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-07-09 / 53. szám
2. oldat. »KOMAROMI LAPOK« nári testület teljes erejével és igyekezetével fogja az uj középiskolának és az uj modern szellemnek jelentőségét előmozdítani. Uj kormányt követel a szlovák néppárt lapja. A szlovák néppárt hivatalos lapja a Slovák, vezércikkben foglalkozik az elmúlt napok manifesztációs ünnepségeivel és rámutat arra, hogy az ünnepségek után ismét bekövetkeznek a szürke egyszerű napok és folytatódik a küzdelem a mindennapi kenyér nehéz megszerzéséért. A kormány eddig nem találta meg programját a krízis leküzdésére és nem néz utána, hogy a jogok és kötelességek egyenlő mértékben legyenek felosztva a köztársaság összes lakói között, noha a törvények előtt mindnyájan egyenlők vagyunk. Hiába gúnyolódik az ember az uj soffőrök miatt, akik, mint úri vezetők, „örömmel ragadják meg“ minden alkalommal a kormányt: simán jutottunk el Csuzra, dacára annak, hogy egy újdonsült vezetőnk ült a kormánynál. Illetve, talán „éppen azért“... Csak a koltai útnál tértek el a vélemények s az elágazások, de segített bennünket a Péter-Pál napi szerencse s csakhamar ott hüssöltünk már a nagyszerű csuzi iskolai parkban, amilyen parkhoz fogható kevés van Szlovenszkón az iskolásgyermekek részére. • Ha az állam és a község pénzt áldozna a falu iskolájára, kívül is mintaszerű iskolát lehetne mutogatniok a csuziaknak, igy azonban, tekintve, hogy az iskola kívül egy repedezett falú öreg urasági épület minden ismérvét hordja magán, csak a belső berendezését mutogatja vidáman és szeretettel a kitűnő Csongrády Árpád az iskola egyik lelke. Mindenféle falusi iskolát lát az ember jártában-keltében s elmondható, hogy a felszerelés hiánya legtöbbször nem a tanítón, hanem a fenntartó közület áldozatkészségének hiányán múlik. Láttunk zöldcserepes, jól felépített „jubileumi iskolákat" tiz gyermek részére Itt lenne a legfőbb ideje annak, hogy a kormánytényezők ’gondolkozóba essenek a dolgok fejlődésén és ha nem tudják már megoldani a köztársaság kényes nemzetiségi problémáit, a gazdasági krízist, a nevelésügyet, távozzanak és engedjék át helyüket másoknak. Udrzsal kormánya a legtehetségtelenebb és legmunkaképtelenebb, amilyennel az államfordulat óta találkoztunk. Sikertelenség után sikertelenség ér bennünket, a nép szegényedik, a kormány tétlenségével fegyvert ád az ellenség kezébe s ezért az egész köztársaságnak érdeke, hogy minél előbb eltűnjék, és még a nyoma sem maradjon meg. Az ünnepségek után jöjjön megint a munka — fejezi be a lap a cikket —, de ennek a munkának feltétele az uj kormány. és hodályszerű öreg épületeket a magyar gyermekek részére. Ezúttal az iskola csak külsejében öreg, a tanítási szellem, ami uralkodik szarvasagancsos falai között, friss és kitűnő lehet, igy első és futó megítélésre is. A dúsan felszerelt fizikai, természetrajzi, kémiai szertár, a furfangosan forgatható tábla erre mutat s nem minden iskola falába van ám beépítve egy állandó színpad, pincével, zsinórpadlással, bő ruhafelszereléssel. Nekipirul a vetés ilyen meleg nyári napban. Az iskolaudvaron gyülekeznek már a falusiak, a szépen kisöpört parkban pengeti már a cigány a húrokat és sörös hordót guritgat a vendéglős. A szini teremben megkezdődik az előadás. Byrka Géza dr. pályakoszorus népszínműve, a Gerde Tamás leánya került színre. Az előadásról múlt számunkban megemlékeztünk. Ez a beszámoló azonban csak pár szűk sor a kitünően működő • szinigárda lelkes játékának, biztos fellépésének s tudatos művészi átélésének illusztrálására s valóban örvendtünk az őszinte színpadi siker láttán. Szerző újra látta darabját, meg is tapsolták érte derekasan. A helyes mód szép fehér fogak eléréséhez JoJSKVSSS egyidejű eltávolításával a következő: Nyomjunk egy réteg Chlorodont íogpépet a száraz Chlorodont fogkefére (speciális fogkefe fogazatosan vágott sorté vei), keféljük fogainkat minden irányban, felülről lefelé is; csak ezután mártsuk be vízbe a kefét, majd kiöblítjük szájunkat Chlorodont szájvízzel, miközben alaposan gargalizálunk. Az eredmény meglepő! A csúnya szinü foglerakodás eltűnt és a frisseség pompás érzése marad vissza. Kérjen kifejezetten Chlorodont fogkrémet. Tubusa Kői.— és Ke 6. Mindenütt kapható. n i 'liiHMiuniiiM' 1 i1 i'iiii intmwwoJinn*11 Kár, hogy a népviselet már kiveszett Csuzról. Valóban különös, hogy Komárommegyének úgyszólván egymással szomszédos helyein, mondhatni pásztákban maradt meg a régi viselet és széles sávokban lett divat a városi ruha. Amilyen kedves a martosi, szentpéteri, hetényi, izsai látvány a szemnek, olyan szokatlan egyszerre, hogy itt, Csuzon, már valóban a „Bafa-cipős ifjúság“ látható, legalább is ruházatban. Ezért nem láttunk a színpadon sem ősi, csuzi viseletét, ami pedig városi szemnek nagyon kedves lett volna. A kis darab a kis színpadon pompásan pergett, néhány taktussal meg is toldta az eredeti nótákat a jeles rendező ur, azonkívül a darab erkölcsi tartalma is megszívlelendő volt: a darab külömb, mint a most játszani szokott „népszinmü“-faragványok ... * Előadás után nagy táncra kerekedett a fiatalság. A táncok is elmodernizálódtak már faluhelyen Kevés a csárdás, sok az uj tánc. Néha-néha végigporoztak a legények-lányok, csizmában, bakkancsban s valcert „lejtettek“, legtöbbször azonban valami uj keveréktáncot járnak már mindenütt, igy Csuzon is, aminek a zenéje lehet rumba és fox, a koreográfiája azonban a háború utáni vanszteppnek korcs utóda, kilépéssel-belépéssel holtraizzadásig. így hagytuk ott a jókedvű csuzi fiatalságot, a park fái alatt, vanszteppezve, sörözve, jókedvben, mert remélhetőleg jó lesz a termés is és ez vidítja a magyart. Kiment már legtöbb helyen a szurkálás is a divatból Ez legyen azonban a legkisebb baj, ami magyar népünket éri... _____ (szv.) — Betörés. Eddig még ismeretlen tettesek betörtek Bősön a Bafa-féle cipőüzletbe és több ezer korona értékű árut vittek el. A betörők nagy szakértők lehettek, mert csak a jobb, értékesebb áruhoz nyúltak. 19ö2, juüus 9. VELEZ ZSIGMOND 1859-1932. Komárom, július 8. Szorgalmas munkában, állandó hasznos tevékenységben eltöltött érdemekben gazdag élet fáklyája lobbant ki a napokban ... Mély részvéttel értesültünk a lesújtó hírről, amely Telez Zsigmond, nyug. népbanki igazgatónak folyó hó 5-én történt elhunytát jelentette, s amely városunkban a régi ismerősök és tisztelők körében igaz részvétet keltett. Velez Zsigmond komáromi család sarja volt, aki hosszú évtizedeken át működött városunkban s csak a politikai fordulat után, amikor nyugalomba vonult, költözött át Monostorra, ahol szöllőbirtokán töltötte cl a nyugalom éveit. A kereskedői pályára készült, de már ifjú korában bekerült a »Révkomáromi Önsegélyző Egylet« (Népbank) tisztikarába, ahol 1878-tól kezdve állandóan, mint gyakornok, majd mint segédkönyvelő, mint könyvelő, főkönyvelő s 1912. óta 1920-ig mint igazgató működött az intézet érdekeiért, elévülhetetlen érdemeket szerezve a népszerű szövetkezet felvirágoztatása körül. Ernyedetlen szorgalma, fáradhatatlan munkássága és odaadó hűsége egész élete pályáján tiszteletet és becsülést szerzett számára s most, amikor halálának hire Komárom lakosságának széles rétegeiben ébreszti föl a részvétnek érzését, őszinte kegyelettel emlékezünk meg a munka emberéről, aki nagy elfoglaltsága mellett nemcsak az általa több évtizeden át vezetett pénzintézetnek, hanem a komáromi társadalomnak is hasznos szolgálatokat tett. Buzgó tagja volt ifjú korában a régi Kereskedelmi Ifjúsági Egyesületnek, életének delén a Komáromi Kereskedők Testületében munkálkodott a háború végső éveiben, egész 1920-ig s mint a testület alelnöke odaadó készségével nagy hasznára vált a helybeli kereskedőknek. A református egyháznak is érdemes elöljáró tagja volt évtizedekig. Mint az egyház pénztárosa, különösen Antal Gábor dr. ref. püspök idejében tevékeny részt vett az egyház ügyeinek intézésében, de igen elismerésremélló munkát fejtett ki a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegyletnél is, amelynek szintén pénztárosa volt kél ízben, hosszabb ideig. Életének utolsó hónapjaiban betegeskedni kezdett, régi haja, amely miatt két Ízben orvosi műtétet is vé-Péter-Pál napja Csuzon. — A „Gerde Tamás leánya“ cimii Borka-darabot adták elő a csuzi műkedvelők Péter-Pál napján. A csallóközi halászat történetéhez. 8 magában a Duna folyamban van, az egész Dunával, mely tulajdonuk, mindennemű halászattal, ilyen rekesztőkkel és halászatokkal 1430-ban átadják Zsigmond királynak, örökös joggal, melyért cserébe a Vatai testvéreknek a szinLén Pozsonymegyében levő Loocz nevű falut adományozza, mely Berekszegi Németh János magban szakadtával a királyra szállott.1 A Salamon és Vata faluk birtokosai, a Salamon nemzetség tagjai közül Salamoni György és Zsigmond 1102. évben a győri káptalan előtt Páka Miklóssal egyezségre lépnek, ami bizonyára hosszú pereknek fináléját jelenti* 2 Ezekhez a birtokokhoz, mint azt fennebb láttuk, sok halászóhely tartozott. A Katapánok, Omodék, a Salamoniak, a Héderváryak, a Némái Kolosok hatalmas nemzetségei mellett a Katapánokból sarjadt, Csallóközben és a Vágón túli részekben is szétágazott Pesár család foglalkoztatja túlsókat ennek a korszaknak a bírói hatóságait. A Posár családnak két ágát ismerjük. Az egyik a csallóközi ág, mely magát Szakállasról írta, a másik pedig a marcelházi ág. A halászat szempontjából mindkét ága a családnak elég adalékot szolgáltat, mivel birtokaik vizek mentén (Szakállas, Kava, Keszegfalva, Vízvár, Vék, Path) feküdtek. Komáromvármegye nemeseinek 1394 szeptember 21-én Koppánmonoslor mellett Ilsvai Leustách nádor előlülése mellett tartott közgyűlésén Kávái (Posár) Péter, Korch fia perét tárgyalták Szakállasi Posár Mihály, Zemere György és Véki Harcha Miklós ellen. E gyűlésből a nádor bizonyítványt ad Kávái Péter mester számára, hogy a megítélt esküt Koppánmonostor egyházában letette.3 Ugyanez a Kávái Posár Péter, Korch fia 1403-ban pert indít Posár Mihály és László. Keszeg Benedek, Harcba László és János, Sengefia Tamás és György, Konkoly Thege Balázs és Bélái Imre ellen.4 Az alperesek vágontúli nemesek. Igen ér-iC. D. P. I. 324. 2C. D. P. III. 259. 8C. D. P. III. 250. 4C. D. P. I. 296. dekes. neveik találkozása: Posár (posardus, ponty), Keszeg és Harcsa szerepelnek a peres felek között, jeléül annak, hogy a hallal való foglalkozás, a halászat évszázadok óta családnevek megjelölésére szolgál. Ugyanebben az esztendőben Zsigmond király Posár Domonkost, akit hatalmaskodással vádoltak, felmenti (1403 október 14). Ugyanez a Domonkos a megyei bírák előtt édesanyjával családi birtokaik iránt egyezséget kötött Komáromban 1406 aug. 24-én. 1 A következő esztendőben Komáromvármegye alispánja és szolgabírái azt bizonyítják, hogy Kávái Posár Domonkos Szakállasi Posár Lászlót vágközi (tehát alsócsallóközi) birtokainak elfoglalásától eltiltotta (1407 július 25).2 Kávái Posár Domonkos azonban nem igen érte be a magáéval és rákacsintott a máséra is. A győri káptalan 1420 szeptemberében vizsgálatot tartott András koppánmonostori apát panaszára, hogy Posár Domonkos több örsi érseki nemessel a koppánmonostori apátság gadóci jobbágyaitól száz kepe gabonát elfoglalt. Az eset a Gadóc mellett elterülő Gestrei (Gestere) szántóföldeken történt. 3 Az ilyen kisebb hatalmaskodások akkoriban sűrűén fordulnak elő. Komárom- és Győrvármegyéknek Tatához közel 1429-ben megtartott közgyűlésén, melyen résztvett maga Zsigmond király is, tatai kastélyában való kedves tartózkodását megszakítva, Marcelházi Posár Miklósnak megítéli a halászati jogot a Zsitva mindkét partján a vérti határjelektől kezdve az izsai határjelekig azzal a megokolással, hogy az mindig őseinek háborítatlan birtokában volt.4 Ugyanez a Miklós bírja egy 1429. évben kelt oklevél szerint a tatai halászatot is.5 A Némái Kolos család, mely később a Dunántúlon ágazott szét, a XV. században folytat nagy pereket. 1427-ben Losonczi Bánfia István és Kolos Jeromos 4C. D. P. III. 263. 2U. o. 267. 3U. e. 325. 4Fejér: Authentia et vis probandi diplomatum. 119. 5Nedeczky: A Nedeczky család. 184. közt folyik egy per, amelyben a győri káptalan halasztást engedélyez.1 Fentebbi sorainkban megemlékeztünk arról a hatalmas perről, melyet Némái Kolos Jakab özvegye és fiai, Ambrus és Jeromos folytattak néhai Gönyői János leánya, Apollónia asszonnyal szemben. Az ügyben Szécheni Frank országbíró mondott ítéletet. Ebben a perben a gönyüi Dunaszakasznak egész szigetsorozata szerepel, mint vitás halászóhely. Negyedszázad múlva már Kolos Jeromos es fiai László és Imre, vannak perbevonva Hédervári Imre és Miklós részéről a dunai határjelül szolgáló malomkőnek áthelyezése és egyéb foglalások okáért. Kolosék elfoglalták az örvény (Evvrin) és Kiszátonyszigete nevű jó halászóhelyet, amelyről az országos tanács Komáromvármcgyéhez intézett utasításában azt írja, hogy gyümölcsöző halászóhely (piscatura fructuosa Ewryn). A Duna közepén levő nagy kő neve Salamonakadya (Salamonakadálya?).2 Radványi László komárommegyei alispán és bírótársai kimerítő jelentést tesznek az országos tanácsnak illetve elnökének, Hunyadi Jánosnak,8 mire a következő esztendőben ac^ja ki Garai Miklós nádor (Buda, 1450 Szent György ünnepének nyolcadán) Hédervári Imre pozsegai főispán javára szóló ítéletlevelét,4 melyben elfogadja Komáromvármegye nemesi bíráitól megállapított tényállást. A Kolosok rokonságba jutván a Várkonyi és Bősi Omodékkal, 1462-ben a győri káptalan előtt Kolos László elismerte, hogy őket Várkonyi (Omodé) Mihály özvegye, Ágota asszony, Várkonyi Lénárd, Pál és Ákos, Németbősi ördög János felesége, Kolos Ilona után: Várkony, Németbős, Magyarbős, Ujhid, Amadékarcsa, Felistái, Marczaltő, Malomsok, Szente, és Gut jószágukból hitbéri és hozományi követelésükre nézve kielégítették. 5 Ezeknek a birtokoknak legnagyobb részén IC. D. P. III. 352. 2C. D. P. II. 302. 3C. D. P. V. 241-248. 4C. D. P. III. 384-398. 3C. D. P. IV. 405.
