Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-08-20 / 65. szám

1952. augusztus 20. »KOMAROMI LAPOKt 3. oldal. házaknak — már felépüli, de semmire sem használják, kivéve arra, hogy ku­koricát termelnek a kertjében. A ren­delő falai állanak, de a rendelő be­rendezve nincs és a környéken nincs orvos, aki tanáccsal látná el az anyá­kat, néhány jó szóval legalább a be­tegeket. Iskolát a rendelőbe! — Orvos is elkelne itt, — mondja egy fiatal anya, akin négy szurtos kis emberke lóg, — de ha már megvan a rendelő s nincs benne orvos, akkor legalább iskolának engednék át az épületet. A fiatal asszonynak igaza van. Saját családja érdekében is beszél. A benei dűlőről, aztán innen, Partosujtelepről Komáromba kell menni a hatéves gye­reknek iskolába. E sorok Írója szeret turistáskodni, de meggondolná háromszor is, hogy télen-nyáron, nap-nap mellett szívesen tenné-e meg az utat erről a hatalmas mezőről, be egészen a messze csillogó tornyokig. Tavasszal még csak elbak­tat a kisgyerek, de nyári rekkenőben, vagy éppen téli fagyban, őszi sárban...? Legtöbbnek rendes cipője nincs, me­leg kabátja sincs. Ha a gyermek nem jön iskolába, könnyen megbüntetik a szülőt. S mégis be kell menni a gye­reknek, mert legalább meleg ebédet kap délben a népkonyhán s egész nap elcsavarog a városban, nincsen rá gond. Hogy azonban ezek a csavargó utak mit jelentenek, azt legjobban meg tud­nák magyarázni maguk a tanítók, akik alkalmasint sokat küzdenek a külvá­rosi vásott gyermekekkel, de meg lát­tuk magunk is saját szemünkkel az ilyen iskolából hazavonuló gyermek­had szilaj táncát az erődök táján, amint estefelé hazatartottak, sapka nél­kül, üvöltve, gázolva, nagyobb suhan­­cokkal együtt. — Sirva megy a fiam iskolába s ledobja magát a főidre, hogy inkább nem eszik, de nem megy olyan mesz­­sze! — szól ki egy másik anya, a bab­bal beültetett kis kertecske kerítése mellől. Általános a kívánság, hogy Komá­romnak erre a külvárosi részére egy kis iskolát építsenek. Száz gyerek van itt legalább, aki iskola­­köteles. Ezek számára érdemes már építkezni és iskolát fenntar­tani. Napközi otthonnal, kis kony­hával együtt. Valóságos emberkinzás, hatéves gye­rekeket négy-öt kilométer messziségről bekényszeriteni télviz idejében az isko­lába. Csak a gyomra viszi be legtöbb­jét, különben vidáman elkószálnának iskola helyett szerteszét! „Muzsikaszó mellett koplalok“ Elbeszélgetünk a kis csatorna mel­lett. Hogy az itteni férfiaknak sincs munkája, az már nem újság. A házak mégis rendben vannak, s az apró ker­­tecskékben uborka, paradicsom és ku­korica mosolyog. Mindenki igyekszik szerezni magának valamit, Itt-ot.t ba­romfiak. Aztán el-ellopja az enyveskéz­­fajta, amit felneveltek gondosan a szomszédok. Boldog, akinek fűtésre fája van. Boldog, aki néhány hetes munkát ka­pott, hogy legalább a télen felgyűlt adósságot ki tudja fizetni. — Mégis akad itt néhány rádió, — mutatok körül a telepen. — Hogyne! Muzsikaszó mellett kop­lalok! — vágja rá egy kövérkés néni. Hálistennek, hogy legalább igy bír­ják az éhséget... Vízvezeték, jó ut, villany, iskola, orvosi szoba kellene ide, — hogy úgy kapásból mondjunk néhány legszükségesebb dolgot. A csárdáknak sem megy úgy, mint azelőtt. Nincs pénz a mulatgatásra . .. Munkaalkalmak errefelé, feljegyeztem: Takarítás, mosás, dohánygyár a város­ban. Néhány heti munka az Apályi sziget kotrójánál. Cséplés. Kalász-sze­dés. Pont. Tőkeerős bolt legyen az, amelyik itt hitelt ad. Sokáig és komolyan elbeszélgetünk. S mégis kevesebb a panasz, mintha nagyurakat hallanál ... * Fecskefészkek? Adósságfala? Majd télen, amikor elönti őket a talajvíz. Oda majd csónakon megyünk ... (sz. v) W £&&&' TVQ/ioÁoti A szocialista szakszervezetekhez tartozó munkanélküliek csendes tüntetése városunkban. Munkásküldötlségek a járási hivatalban és a városházán. A város tanácsát pénteken fogadta Novotny járásfőnök. Saját tudósítónktól. A nyomasztó munkanélküliség, amely különösen itt Komáromban ölt nagy arányokat, népgyülések tartására és tüntetések rendezésére bírja munkanél­külieket, akik úgyszólván minden héten tartanak üléseket és tanácskoznak a súlyos helyzet tarthatatlanságán. Nem­rég zajlott le a kommunista munka­­nélküliek tüntetése, amelyen szenve­délyes kifakadások történtek, sőt rend­őri beavatkozásra került a sor, augusz­tus 17-én, szerdán délután pedig az amstérdámi szocialista szakszervezetek tanácsa rendezett munkanélküli gyűlést a Dózsa-féle vigadó nagytermében. A szocialista szakszervezetekhez tar­tozó mintegy ötszáz főre tehető munka­­nélküli az Eötvös-uccai szakszervezeti házból indult el Csizmazia György vá­­rosbiró és Hacker Richárd szaktanács­elnök vezetésével s az Eötvös uccán, Kórháztéren, Vármegye-, Nádor- és Barosr-uccán át ért fegyelmezett rend­ben a Vigadó épületéhez, amelynek nagytermében folyt le a gyűlés, A gyű­lésen Tarics István városi tanácstag ismertette a párt városi képviselőtestü­letitagjainak a városhoz beadott munka­­nélküli memorandumát, majd Csizma­zia György városbiró tartott beszédet, amely után Hacker elnök vezetésével húsztagu küldöttséget menesztettek No­votny Richárd kormánytanácsos, járás­főnökhöz és a város vezetőségéhez. A küldöttség mind a két helyen át­nyújtotta a szaktanácshoz tartozó szer­vezetek közös memorandumát és a járási hivatalban Novotny járásfőnök válaszolt a küldöttségnek, megígérve, hogy a munkanélküliek érdekében min­dent el fog követni a felsőbb hatósá­goknál. Egyben kilátásba helyezte, hogy a Prágába menendő küldöttség költsé­geihez a járási hivatal hozzá fog já­rulni. A járási hivatalból a városházára ment a küldöttség, ahol Fiilöp Zsig­­mond h. városbiró fogadta annak tag­jait. Hacker Richárd szaktanácselnök terjesztette elő a munkanélküliek ké­relmét és a város támogatását kérte részükre. A helyettes városbiró vála­szában kijelentette, hogy a város ta­nácsa és képviselőtestülete mindenkor a legnagyobb jóindulattal és megértés­sel kezelte a munkanélküliek ügyét, amelyért nagy áldozatokat hozott. A város további jóindulatát helyezte ki látásba és tudomására hozta a kül­döttségnek, hogy a város tanácsa a szociáldemokrata párt képviselőtes­tületi tagjainak memorandumával már foglalkozott és minden törekvése oda irányul, hogy az állami munkák és a tervbevett szükségmunkák mielőbb meginduljanak, hogy ezzel a munka­­nélküliek keresethez és kenyérhez jus­sanak. A küldöttség visszatérve a Vigadóba, az elnök közölte az ott levőkkel a két hatóságtól nyert választ. A gyűlés is, mint a felvonulás teljes rendben, nyu­godtan és minden zavaró incidens nélkül folyt le. Mint ismeretes, Komárom város ta-^ nácsa julius hó 28-án tartott ülésében egyhangúan elhatározta, hogy a mun­kanélküliek ügyének támogatására fel-; kéri a járási hivatalt és a város erre' vonatkozólag megindított akciójához a' járási főnök hathatós segítségét kéri.; Komárom, — augusztus 19. A tanács kimondotta, hogy ezen kérés közlését testületileg fogja eszközölni és a tanács tagjai személyesen fogják a járásfőnököt informálni a legsürgősebb teendőkről. A tanács tagjait augusztus 19-én, pénteken délelőtt fél 11 órakor fo­gadta Novotny Richárd kormánytaná­csos, járási főnök, aki előtt Fiilöp Zsigmond h. városbiró vezetésével Vítek Ferenc II. h. városbiró, Horváth István, Fára Ferenc, Dénes Emil, Ta­rics István, Vidák Vince, Csevár Fe­renc, Trencsik János, Lóránt István tanácstagok és Igó Aladár r. rendőr­­kapitány közig, előadó jelentek meg. A járásfőnök előtt Fülöp h. város­biró terjesztette elő a tanács kérelmét, amely abban csúcsosodott ki, hogy a járási főnök hivatalos tekintélyének teljes súlyával vegye kezébe a munka­­nélküliek ügyét és igyekezzék munka­­alkalmak megteremtésével, az állami munkák ujrafölvételének mielőbbi ki­eszközlésével a kikötő további kiépí­tését, a várerődök lebontását, az Apályi sziget mederszabályozásának munká­ját, a vasútállomás kibővítésének mun­káját, valamint a város által kért 860 000 kor. értékű szükségmunkát a a legrövidebb időn belül kisürgetni s az erre vonatkozó szorgalmazást a közmunkaügyi és más minisztériumnál minél előbb megtenni. Hivatkozott a munkanélküliség következtében beál­lott kritikus helyzetre, amelynek or­voslására minden lehetőt fel kell hasz­nálni, nehogy a nyomor és nélkülö­zésszülte elkeseredés a közrend elleni kirobbanásban jusson kifejezésre. Novotny Richárd járásfőnök vála­szában kijelentette, hogy jól tudja, a város eddig is igen nagy áldozato­kat hozott a munkanélküliség enyhíté­sére s a járási hivatal a legjobb indu­lattal kívánja támogatni a várost ezen akciójában. Sajnos, a világprobléma megoldása pénz és hitel kérdése, amely pedig még rendezésre sorul. Takaré­­kosdnunk kell minden vonalon, hogy az ekkép rendelkezésünkre álló eszközök­kel segíthessünk azokon, akik a munka­­nélküliség áldozatai. A napokban már megsürgette a fel­említett munkákat az illetékes minisz­tériumokban és a járási hivatal min­dent el fog követni, hogy a félben maradt állami munkákat mielőbb meg­kezdjék. Ennél a kérdésnél pártkülönb­ség nélkül össze kell fognunk, mert itt nyomorgó embereket kell segíteni mun­kával és munkaalkalommal. Biztosította a tanács tagjait, hogy minden lehetőt elkövet a kérelem eredményes teljesí­tése érdekében. Majd Vidák Vince, Dénes Emil, Vi­tek Ferenc, Tarics István, Fára Ferenc tanácstagok ismertették az egyes rész­letkérdéseket, amelyekre a járási főnök készséges támogatását helyezte kilá­tásba és felkérte Igó Aladár dr. közig, előadót, hogy a közmunkák sürgeté­seire a különböző minisztériumokból érkezett válaszokat és általában az ügyre vonatkozó aktákat a jövő hét valamelyik napján ismertesse meg vele. Még a városi tanács tagjai jelenlé­tében megbízta a járásfőnök a járási hivatal szociális előadóját, hogy a föl­hozottakra végre sürgősen készítsen fölterjesztést. 1 Dr.üeíkerM§ PLJöölí^G PÓRBÓL MANOÜ LA-VAN I LI A - CITR OM­CSQKOLAGE-ES MÁLNAIZ.BEN MINDENÜTT KAPHATÓ » Az asszony mint igazi Írói talentum Érdekes vita indult meg legújabban a francia lapok hasábjain. A vita ar­ról szól, lehet-e az asszony az iroda­lomban alkotó erő? A vita a kiváló francia költő, Paul Valérjének egyik cikke után indult meg. Papi Valéry ugyanis azt írta, hogy mentői elvon­­tabb és akadémikusabb egy művészet, annál kevesebb sikerrel és eredmény­nyel dolgozhatik, működhetik benne asszonyi alkotó erő. Valéry nyilatko­zatának nagy visszhangja támadt és Francois Mauriac, André Maurois, to­vábbá Pierre Benoit mind nyilatkoz­nak ebben a kérdésben. Francois Mauriac ezt mondja: Az irodalom téeljesen kívül esik a nő hivatásán. Ne tartsanak kegyetlen­nek, d ea nőíró az én szememben va­lóságos szörnyeteg. Tudom, hogy ál­tálában nőgyülölőnek tartanak és ez a nyilatkozatom még meg fogja erő­síteni a rólam elterjedt furcsa hírt, holott hitem szerint, az asszony abban az erkölcsi mivoltában, ahogy a ke­reszténység kiformálta, — a mai nők­ről nincs semmi mondanivalóm — a legfenköltebb és legmisztikusabb te­remtés. Maga a misztérium. Valami felfoghatlan erő, valami isteni van benne. Ez az asszony igazán méltó arra, hogy a benne élő ideált sokkal magasabbrendű dologban élje ki, nem pedig egy művészet zárt határai kö­zött. Az asszony legyen jó, irgalmas, könyörületes. Egy jótéteményt minden műalkotásnál értékesebbnek tartok. Irtózom attól, amit Valéry jósol, hogy az irodalom és művészet egyszer át fog siklan ia nők kezébe, mert a fér­fiakat az élettel való harc teljesen le­köti, elfoglalja, sőt esetleg megbénítja. Ha az irodalom és művészeti alkotás csakugyan asszonyi kezekbe menne át ,ez halálos ítélet lesz a felsőbbren­dű művészi céloknak. Az asszonyok sohasem tudnak saját ösztöneik da­dogásán felül emelkedni. Igaz, hogy a francia, sőt sajnos az egész európai irodalomban rengeteg a nőíró, de ezek részint azért írnak, hogy egy kis vagy nagy zsebpénzt szerezzenek maguk számára, esetleg érvényesülés vagy láza fűti őket, de igazi alkotó erő?!.,. Ugyan kérem!... Erről beszélni sem lehet. André Maurois ellenben így beszél: Nézetem szerint nincs külön hím­nemű és nőnemű irodalom. Valaki, kiben alkotó erő van, nemétől telje­sen függetlenül írhat remekműveket. Angliában igen sok női író dolgozik, kiknek munkái, a legmagasabb mér­tékkel mérv eis, elsőrendű kultúrér­­téket jelentenek. Virginia Woolf és Ketherina Mansfield igazi, nagy író­nők. Virginia Woolf nemcsak egyik legerősebb regényírói tehetség, de egy­ben a legönállóbb ítéletű és legkép­zettebb kritikusok egyike. Nemrégiben egy könyvet adott ki, mely éppen ez­zel a problémával foglalkozik. Az írónő többek között azt mondja, hogy a múltban azért ne mlehettek igazi ki­váló női alkotó erők, mert az asszo­nyoknak nem volt külön szobájuk. Mert míg a férfi visszavonulva dol­gozószobájába, tisztán és kizárólag át­adhatta magát munkájának, a nőnek, egészen a legutóbbi időkig, nem volt meg ez a magábazárkózási lehetőség. — Természetesen, — folytatja Mau­rois — ez a külön szoba csak szimbó­lum, de kitün őés sokat megmagyará-H Beretvás pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja! Minden gyógyszertárban kapható l 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom