Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-02-03 / 9. szám
»KOMÁROMI LAPOK« 1932. február 3. •4. oldal. szeretetét. E nagy kultureseményt bizonyára nagy megértéssel fogja értékelni Komárom és környékének közönsége. A februnr 16-iki kulturestre még visszatérünk. Munkanélküliek tüntetése a Csallóközben. A munkanélküliek tüntetései Csallóköz nagyobb községeiben egymást érik. Hogy a tüntetések szabályszerűen meg vannak szervezve, az mutatja, hogy nagy egyöntetüséggei mennek végbe s minden jegyzői hivatal előtt különleges és határozott kívánsággal állnak elő a munkanélküliek azon felül, hogy munkát és élelmiszert kérnek a hatóságoktól. Nagymegyeren a múlt héten úgynevezett csendes tüntetés folyt le. Néhányszáz ember összeszaladt a nagymegyeri téren s mikor a csendőrség oszlásra szólította fel őket, békésen szétszéledtek, hogy a következő tizpercben más oldalról gyülekezzenek össze. Sokszor megismételték ezt, sőt azt is megkísérelték, hogy a csendőröket provokálják, de a csendőrök nyugodt magatartása lehetetlenné tette, hogy öszszetüzésre kerüljön a sor. A tüntetők között módos gazdák is voltak, akik vetőmagot követeltek s azért állottak be a tüntetők sorába. A környéken különben számos tehetős gazda a kommunista pártba iratkozott be félelmében, minden belső meggyőződés nélkül.— Nemesócsán négyszázhűsz ember jelent meg a jegyzői hivatal előtt s egyszerűen azt köve'élte, hogy en bloc szállítsák be őket a komáromi bíróság fogházába s mérjenek ki rájuk néhány hetet. Kívánságukat természetesen nem teljesítették s a tömeg minden különösebb incidens nélkül szétoszlott. Csak egy pipa bagót kértek és a végén rabolni akartak. Véres küzdelem az éjszakában útonálló cigányokkal. Ki akartak rabolni egy perbetei ácsmestert, aki revolverrel védekezett és a támadók közül egyet életveszélyesen talált a golyó. Komárom, — február 2. Nem mindennapi, veszedelmes és csaknem végzetes kalandja volt a napokban egyik éjjel Dejcső Antal perbetei ácsmesternek. Még kora hajnal volt, amit éjjelnek is lehetne tartani, amikor Dejcső Antal ácsmester elindult Perbetérői. Párkányba igyekezett kocsijával, amelyen pár bútordarabot szállított Párkányban élő öccsének. Zsebében kilencezer korona volt, amely összeggel adóhátralékát és egyéb kötelezettségét akarta rendezni. Holdvilágos volt az éjszaka. Semmi veszedelemre nem gondolt az ácsmester és gyanútlanul haladt kocsijával az országúton. Kürt és Kisujfalu községek között járt már kocsijával, amikor szembe jött vele több kocsi, amelyek tele voltak oláhcigányokkal. A cigányok összesúgtak és mint egy adott jelre leugráltak a kocsikról és körülfogták Dejcső kocsiját. Majd arra kényszerítették az ácsmestert, hogy álljon meg. Közben folyton egy pipa bagóért könyörögtek. Az ács egyszer csak azt vette észre, hogy a cigányok már fönn ülnek a kocsiján. Az ácsmester, hogy minél hamarább megszabaduljon a kellemetlen, tolakodó vendégektől, sietve szétosztotta közöttük összes dohányát, szivarját. Talán ez az előzékenysége sodorta jobban a bajba, a veszedelembe. A szivar-, dohányosztás után eszük ágában se volt a cigányoknak leszálini a kocsiról, sőt szemtelenebbek lettek és végül vakmerőek. A cigányok mintegy adott jelre megrohanták az ácsmestert, le akarták rántani a kocsiról és a nála lévő pénzt követelték. Az ácsmester egy pillánatra meghökkent, de aztán nem veszítette el lélekjelenlétét. Először hatalmas ökölcsapásokkal akarta magától távoltartani a rabló cigányokat. Amikor az ökölcsapások nem voltak egészen hatásosak, előkapta brovningját és a cigányok közé lőtt. A revolverlövésre a cigányok megriadtak és ijedten ugráltak le a kocsiról. Dejcső fölhasználta az alkalmat, a lovak közé vagdalt és vad vágtatásban menekült Kisujfalu felé. Annyit még látott, hogy a cigányok egy, az ő revolvergolyójától talált és valószínűleg súlyosan megsebesült társukkal foglalkoztak. Történetesen Dejcső találkozott Kisujfalun egy ott cirkáló csendőrőrjárattal és nyomban jelentést tett a cigányok éjjeli támadásáról. A csendőrség azonnal kiszállt, a helyszínén azonban a cigányoknak már csak a hült helyét találta. Egy hatalmas vértócsa azonban azt bizonyította, hogy a meglőtt cigány súlyosan megsebesült. Sebesült társukat kocsira tették és elhajtattak előzőleg a rabló cigányok, akiknek a kézrekeritésére mindent elkövet a csendőrség. -m^rnmmmrnmimimsmmpaKseime» Az Iparoskor farsangi estélye. Komárom, február 2. A teljes siker jegyében zajlott le vasárnap, január 31-én a Komáromi Iparoskor farsangi estélye, amelyet a Kultúrpalota emeleti helyiségében rendeztek a kör agilis tagjai. A hatalmas előadótermet zsúfolásig megtöltötte a közönség amelynek soraiban az iparos társadalom szine-java megjelent ifj. Koczor Gyula járási ipartársulati elnök és Dos ztál Jakab alelnökkel az élén, akiket megjelenésük alkalmával a megjelentek elhalmozták szerencsekívánataikkal. A farsangi estély ügyesen összeválogatott műsorral volt egybekötve, amelynek nívós számai minden tekintetben megérdemelték a legnagyobb elismerést. A kör jól szervezett zenekara vezette be a műsort, magyar dalokból összeállított nyitányt adván elő Kaubek Károly lendületes vezetése mellett. A nagy tetszést kiváltó zenesszám után Basilides Iván szavalt Ady és Mécs költeményeiből, a tőle megszokott művészi felfogásban. A rendkívül tehetséges előadó egyik legkiválóbb tolmácsoló] a Ady és Mécs költészetének, amelynek szépségét és mélységét az ő tökéletes előadása teljes mértékben kifejezésre juttatja. A szerzett lelki gyönyörűségért szűnni nem akaró tapsok jutalmazták az előadót, aki ezúttal is bizonyságot tett fényes tehetségéről. Kacagtató bohózat következett ezután, amely állandó derültségben tartotta a közönséget. »Majd a Jegenye« címet viselte a mulatságos darab, amelyben Szadai Mariska (Erna), Kitzing Magda (Stefi), Lelkes Annus (Tusi), Drelich Rezső (Jegenye), Vázsonyi István (Ferenczi) és Novák Imre (Miklós) tehetségüknek legjavát nyújtották, ügyes alakításukkal nagy sikert aratva. Pataki/ József helyi vonatkozású szellemes kupiéi szintén nagyban fokozták a vidám hangulatot, amely ezen az estén általában uralkodó volt. Basilides Ivánnak közkívánatra megismételt szavalata alkalmul szolgált arra, hogy a közönség meleg tapsokkal árassza el a kitűnő előadót. A műsor zárószámát a »Báróné tekintetes asszony« című énekes vígjáték képezte, amely méltó befejezése volt a szép műsornak. A megkapó darabban valamennyi szereplő kiváló alakítást nyújtott s nagy hatást váltott ki. Elsőrendű alakítást produkált Kaubek Iíárolyné (Bertalanfyné) és Kaubek Károly (Kállay kapitány), de kitűnő volt Drelich Rezső (Toldalék) a huszárőrmester szerepében, amely kabinetalakítás volt. Pataki/ József jellegzetes kutyamosója (Bujdosó) állandóan a derültség középpontjában állott, Kaubek Emil (Marci) diszkréten megszemélyesített cigányprímása, Vázsomji István (gróf Küsztenfeld) karakterisztikus életrehívott generálisa szintén teljes elismerést aratott. Balogh Irénke epizód szerepében és Novák Imre (Jurisich huszárönkénles) ügyes alakításában nagyon tetszett. A közönség viharos tapssal adott kifejezést a tehetséges műkedvelők minden kis részletében műélvezetet nyújtó ügyes játékáért. A színdarabok hibátlan rendezéséért Pataky Józsefet külön dicséret illeti. A műsor után táncteremmé varázsolták át a nagytermet s a fiatalság kitűnő hangulatban egész reggelig maradt együtt. A minden izében nagy sikerrel zárult farsangi estély rendezését Kaubek Frigyes, a kör fáradhatlan ügyvezető alelnöke irányította, akinek vezetése alatt Gallé Antal, Tliury Béla főrendezők, Juhász József táncrendező és ötven tagú rendezői gárda gondoskodott arról, hogy az est feledhetetlen emlékű maradjon az idei farsang krónikájában. Mihályi Vilcsi jutalomjátéka a tragikus véget ért Teliéri Gyula árvái javára. Csütörtökön lép föl Ferike mint vendég c. darabban Aki csak egyszer is látta Mihályi Vilcsit, a Földes-féle színtársulat vérbeli művésznőjét, a közönség kedvenc komikáját játszani, az mindig derűs hangulattal gondol vissza pompás alakítására. A zsörtölődő anyóst, a házsártos feleséget, az idegeskedő vénkisasszonyt, a harcias nőt, a kardos menyecskét, a tűzről pattant, kikapós asszonyt, a férfi után sóvárgó, csókszomjban szenvedő nőt, a család és rokonság zsarnokát, a férfiak rémét jobban már senki sem alakíthatja, mint Mihályi Vilcsi, ez a bájos, izig-vérig művésznő, akinek minden föllépése csupa siker, csupa derű és kacagás. De nemcsak a vidám Múzsa hű megszólaltatója ő, hanem a drámákban is elsőrangú. Ennek a nagyszerű művésznőnek holnap, csütörtökön lesz a jutalomjátéka. Bús Fekete László Ferike min-Karitáiz XI. Pius pápa elrendelte a kath. egyház vezetőségének, hogy a mai nehéz idők nagy nyomorának enyhítésére keressék meg híveiket, hogy irgalmasan adakozva, segítsék a nyomorgók ínségét elviselhetővé tenni. A komáromi kath. egyház vezetősége átérezve ezen rendelet szükségességét, kéri híveit, hogy bármilyen csekély adománnyal járuljanak hozzá a komáromi kath. egyesületek közös munkájával megindított Karitász mozgalom sikeres szociális működéséhez. Ezzel a felhívással adott ki a komáromi kath. egyház vezetői: dr. Majer Imre apátplébános és dr. Alapy Gyula 19 drb. gyüjtőivet. A Szt, Erzsébet Egylet tagjai 8 kerületre osztották a várost és önfeláldozó kitartással uccáról-uccára járva felkeresték a kath. híveket és meggyőzve őket a kath. Karitász felette szükséges működéséről, összeszedték a nagyon üres erszényből, de szerető megértő szívből adott koronákat. A mai napig a gyűjtés igen nehéz munkáját nagy kitartás és buzgalommal végezték: özv. Guoth Lajosné, Kovács Kató, özv. Patay Lászlóné, Rafael Vilma, Szitdri Béláné és Ipovitz Teca, Maczalik nővérek, Basilidesz Barnáné, Cseh Erzsébet, Ferency Hugoné és Derzs Manci s a Prohászka Kör tagjai. Ismét érvényre jutott egy régi közmondás: „Sok kicsi sokra megy“, a koronákból százak, a százakból ezrek lettek. Igaz vannak nagyobb adakozók, akik közül ki kell emelnünk Majer Imre apát pléb. 25 q fa, 500 kor., Madarassy Pál nyug. megyei árvaszéki elnök 400 kor., főtiszt. Panghy Özséb bencés tanár 300 koronás adományát. Össze jött a gyönyörű eredmény 4664 kor. készpénz és februári, vendég c. kiváló darabjában fog fellépni. Egy kiérdemesült primadonnát fog adni az ő nagy művészetével. Szerepe olyan, hogy nemcsak megkacagt tatja a közönséget, hanem könnyeket is csal szemükbe és nemcsak, mint komika, hanem mint jeles tragika is ragyogtatni fogja tehetségét. Mihályi Vilcsire nem kell a közönség figyelmét felhívni, ismerik, szeretik őt. A csütörtöki jutalomjátékán bizonyára nagyszámú közönség vesz részt annál is inkább, mert a népszerű művésznő jutalomjátéka tiszta jövedelmét a tragikus véget ért Telléry Gyula hírlapíró nyomorba jutott árváinak fogja juttatni. Aki tehát holnap, csütörtökön színházba megy, nemcsak a kultúrának áldoz és egy népszerű művésznőt tisztel meg, hanem jót is cselekszik. márciusi, áprilisi hónapokra, havonként 1208 koronát Ígértek be. A befolyt Karitász tagdijakkal közel 9 korona állt a Karitász rendelkezésére, melyből 5000 koronát most osztott ki, pénz, fa, liszt, burgonya, zsir, meleg alsó- és felsőruhákban és cipőkben. Több ebédet ad a Karitász iskolás gyermekeknek és elaggott betegeknek. A várost 8 részre osztotta a vezetőség és a Karitász tagjai özv. Patay Lászlóné, özv. Guoth Lajosné, Székelyi nővérek, Ferency Hugóné, Basilides Barnáné, Szitári Béláné, Cseh Böske, Kiss Endréné személyesen győződtek meg, sorba látogatva a segélyre ajánlottakat. Igen nagy segítségére volt a hölgybizottságnak Horváth András, volt városi rendörtizedes, a férfi oltár egyl. agilis tagja, a szegénylátogatásnál nagy terepismeret, a szegény összehívásnál és kiosztásnál a rend fenntartással. A fát 2—2 mázsával minden egyes szegénynek házhoz szállította. * Azt mondják, akit soha a szegények nyomora nem indított meg, menjen el csak egyszer szegényeket látogatni és meghatottan osztja meg kenyerét velük. A Karitász hölgyei szörnyű dolgokat tapasztaltak. A verkeknél voltak egy fecskefészekben, hol az anya oda volt fáért. Egy 4 és egy 5 éves fiúcska meg volt kötve az ágyhoz 2 méteres kötéllel úgy, hogy el ne érjenek a szoba másik felében kosarakba ültetett egy 8 és egy 10 éves angolkoros gyermekhez, kik sem mozdulni, sem beszélni, sem enni nem tudtak. A megjött anya elmondotta, hogy kénytelen megkötni a két ép gyermeket, mert azok agyonkinozzák a nyomorékokat. Voltak kint Partoson, találtak egy 8 tagú családot egy odúban, melynek sem ablaka, sem kéménye nem volt. Egy családnál bab főtt a tűzhelyen
