Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-01-30 / 8. szám

1932 január hO.

»KOMÁROMI LAPOK«

9. oldal.

Mi lesz ötven év múlva?

Irta: H. G. WELLS.

A nagyhatalmak közős „jóléti diktatúrája“

Nincs szükség semmi emberfölöttire, hogy megakadályozzuk az összeomlást. Mert nem valami csábító üdére vitt bennünket a romlásba. Minket az a közönséges, ostoba bolond tesz tönkre, aki bennünk lakozik. Nem becsületes csatában vernek meg bennünket, tántorogva és rothadva megyünk a katasztrófa elé. Egy párezer határozott intellektus, a világháborúban elpusztult és tévútra vezetett lieroizmusnak csak egy századrésze, néhány millió font, amelyet az uj rendes felépítő vállalkozásba fektetnének: mindez elég volna ahhoz, hogy egy pillanat alatt megváltoztassa az emberiség sorsát és megvásárolhatóságba, szűklátók örőségbe és kegyetlenségbe sülylyedt fajunk számára meghozza az uj életei. Einstein professzor mondta azt, hogyha Európa és Amerika lakosságának 2 százaléka határozottan kijelentené azt, hogy ha bármilyen háborúba akarnák őket belevonni, megtagadnák az engedelmességet, — ez elég volna ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra véget vessen a mililarizmus őrült játékának. Én is . ezen a véleményen vagyok. Sőt még tovább megyek és azt mondom, hogy elég volna, ha csak az öt vezető nagyhatalom lakosságának két százaléka helyezkedne erre az álláspontra. És ehhez szeretnék még valami kézenfekvőbbet hozzáfűzni. Csak arra van szükség, hogy Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Franciaország és Németország kormányai összefogjanak és megállapodjanak egy hatásos valuta-, hitel-, termelés- és elosztási kontroliban, tehát egy bizonyos hatásos világgazdasági jóléti diktatúrában«.

Ebben az esetben a többi hatvan állam kénytelen volna ehhez az egyezséghez csatlakozni, vagy legalább is alkalmazkodni a nagyhatalmak döntő határozataihoz. És a mi elnökeink, potentátaink, államférfiaink és pénzfejedelmeink képtelenek egy ilyen egyszerű dolgot megvalósítani. Mégcsak nem is tudják felfogni, hogy ez az az út, amelyet követni kell. Pedig ők is tisztán látják az emberiség romlását és katasztrófáját.

De hagyják, hogy sodorja őket az ár. A zene játszik és mi masíi'ozunk. V pártpolitikusok adósságokról és biztonsági kérdésekről alkudoznak. Hazafiságot színlelnek. Olyan nagyon szeretik a hazájukat... olyan halálos öleléssel, hogy inkább hagyják éhenpusztulni, minthogy lehetővé tegyék, hogy »rosszindulatú« idegenekkel dolgozzék együtt. Megtesznek mindent, hogy a világot megnyugtassák és valóban, látszólag sikerül is nekik a világot meggyőzni arról, hogy ez a bizonytalan, szomorú és veszedelmes élet, amelyet mi élünk, a legjobb, amit kaphatunk. Ezek a mi uralkodóink, vezetőink és államférfiaink minden pillanatban megörökíttetik hiú személyüket a fényképészekkel, miközben a halál: az utolsó hitelező és az összeomlás: a végső stabilizátor már készíti elő a könyörtelen leszámolást.

Ha azonban hirtelen megindulna egy egészséghullám, a szellemi tisztaságnak egy szélvihara, egy hirtelen ragyogó elhatározás, hogy végetvetünk ezeknek az őrültségeknek: micsoda világot lehetne akkor a régi helyébe építeni egy félszázad alatt.

A világpolgár.

Annak az új világnak minden egyes lakója az egész világ polgára lenne. Mit jelentene ez? Mindnyájan szabadok volnánk, mindnyájan tetszés szerint közlekedhetnénk, gyakran olyan vonzó és elragadó bolygónkon, amely mindnyájunk tulajdona lenne. Életünk túlnyomó része mentes volna a túlzott munkától. Ha minden ember nem túlságosan megerőltető munkával 15—20 éven át dolgozna, akkor megszerezhetné az emberiség az összes szükséges javakat: az élelmiszert. gazdag közlekedési lehetőségeket, egészséges, friss lakóházakat és bútorokat, tökéletes egészségügyi bc,'endezkcdésl. műveltséget, társadalmi • biztonságot. A város és a vidék állandóan javulna és tökéletesedne, a világváros egyre kellemesebbé és lakályosabbá válna, a világkert egyre szebb lenne. Az ipar felépítése olyan lebilincselő volna, mint valami játék. Mindez nem egy »dúsfantáziájú író« elképzelése. Ezek lehetőségek, amelyeket a legapróbb részletekig ^bizonyítanak a közgazdászok és ezeknek a kérdéseknek a tanulmányozása. Csak 15—20 évi fejlődésre, nevelésre és előkészületre volna szüksége a föld minden lakójának, hogy ennek a gazdasági programnak a megvalósítása után élete további részét a szabad teremtő munkának, a harmonikus életnek, a mozgásnak és a tapasztalatszerzésnek szentelhesse. Akkor már nem lesz szükség arra, hogy az emberiség nagy többségét az egyes országok szűk határai között rabságban tartsák, akár antiliberáüs törvényekkel, akár a szegénység korlátáival, amelyek lehetetlenné teszik az utazást, akár pedig olyan ataviszlikus jelenségekkel, amelyeknek már évekkel ezelőtt el kellett volna tünniök. Akkor majd nem lesz szükség arra, hogy bárki is roszszul, silányan öltözködjék, vagy beteg legyen és rossz lakásban sínylődjék. Mindezek a bajok akkor teljesen fölöslegesekké válnának. Az egész világot úgy lehetne kormányozni, mint egyetlen nagy konszernt és az eredmény a legáltalánosabb, legteljesebb jólét volna.

Nincs értelme a dolgokat szépílgetni, amikor arról van szó, hogy megállapítsuk, miért nem élvezzük még ezt az általános jólétet. A mi legtöbb kormányzónk és diktátorunk, hogy egész világosan megmondjam, szűk látókörű, egocentrikus, szellemileg renyhe és nagyképű alak. aki még a múltból maradt itt. Nem hajlandók elméjüket annak a megerőltető feladatnak alávetni, amelyre pedig szükség van, hogy munkájuk színvonalát emeljék. Mi pedig olyan buták vagyunk, hogy tűrjük ezeket a viszós állapotokat. Ezeknek az uralkodó és döntőhatalmú embereknek megvan az, amire maguknak szükségük van, kullancs módjára kapaszkodnak a pozíciójukba, aránylag nagy jólétben és óriási méltóságban élnek és elsősorban saját érdekeik védelmével foglalkoznak. Egy cseppet sem törődnek azzal, hogy mi történik velünk, a nagy tömeggel és ebből a tömegből hiányzik a szellem, az akarat és a józan ész, hogy felelősségre vonja őket. Egymilliárd ember élete csupa lemondás, korlátozás, lealacsonyodás és kínlódás. Sokmillió embert a fölösleges háborúk kínjainak veszedelme fenyegeti. És azok az ostoba, önző emberek, akik a többieket vezetik, nem tesznek meg semmit abból, amit meglehetnének és mégis azt várják végtelen önimádatukban, hogy mi csodáljuk és tiszteljük őket.

Uj korszak felé.

De ötven évvel egy nagy újjászületés után feltéve, hogy ilyenre tényleg sor kerül teljesen meg fog változni a helyzet.

A tudatlan világ helyébe egy keresztül-kasul művelt világ fog lépni, amely tudatában lesz eredetének, be fogja látni és le fogja mérni lehetőségeit és egyre fokozódó hatalmi öntudattal fogja irányítani sorsát. Minden egyes ember, aki ebbe a tiszta, célszerű, tágas és egészséges házakkal telt világban születik, kezdettől fogva tanulni fog az előtte álló élet változatos szépségeiből, az emberi vívmányok körülötte zajló drámájából, amelyben neki is szerepe lesz. Meg fogja érteni, mit lehet tőle várni. Speciális tehetségeit meg fogják figyelni és ki fogják fejleszteni. Jobb történelmet fog tanulni, mint az. amelyik csak a királyokkal, hódítókkal és hadseregekkel foglalkozik és szebb játékai lesznek egy csomó ólomkatonánál, a melyet felállít és megint ledönt. Meglesz a maga megfelelő és biztosított része az emberiség produktív és egyéb szükséges munkájából, de egyébként szabad lesz, módjában áll majd, hogy egy érdekes élet minden lehetőségét, boldogságát és az önmagában szunvnyadó képességeket megvalósíthassa.

Ez a nagy, gazdag és nemes élet egészen közel van a mai emberiséghez, csak utána kell nyúlni. Az emberiség azonban nem nyúl utána. A függöny legördül. Ha majd az igéretföldje örökre eltűnik előlünk, akkor a homo sapiens könnyen meg hagyja magát győzni arról, hogy soha nem is volt igéretföldje. A közös munka az utolsó, amire mi emberek képesek vagyunk. Csak a mohóság vágj’ a pánik nyomása alatt szánjuk rá magunkat erre. Fejünket csóváljuk az »álmodozók« fölött. Amíg lehet, tovább folytatjuk szűkkörű, alacsony, tolvaj-, szalmabáb- és tökfilkjó életünket, a melyet megszoktunk, azt a régi, jó, piszkos, nélkülöző, kopott emberi életet, amely olyan patetikus és megható. Elégedetten mormogunk, hogy nem élünk »fantasztikus utópiában«. És ha nemsokára megint kezünkbe nyomják a fegyvereket, akkor majd szépen gyilkolni fogunk. A hajcsárok mögöttünk fognak állni, az »ellenség« pedig előttünk. A régi történet fog megismétlődni, mert nem volt bennünk elég erő, hogy elkezdjük az újai.

Keresek

antique

saion-garniturát

vitrinnel.

Címet kérem a

kiadóhivatalba leadni.

Apró hirdetések.

Csak magyarul beszélő intelligens lány házvezetőnőnek, gyermekekhez vagy üzletbe elmenne lehetőleg cseh családhoz. — Cím a kiadóhivatalban. 31

Keresek fiatal, fekete-fehér tarka foxterrier kölyökkutyát. Cím a kiadóban. 34

Tisztességes házaspár alkalmazást

kaphat. A férj mint k csis, a. nő háztartási munkákba, üim a k adóhivatalban. 39

Egy jobb házból való lány gyakorlattal üzletbe kiszolgálói állást keres. Cun a k adóban. 42

Szép építkezési helyet a Fürdő-utcában elal V. Vykroőil ékszerész, Baross u. 50

Keresek napi 1 órára, lehetőleg este felé per'ekt szlovák-magyar levelezőt (nőt). »Motor* r. t. vezérképviselete, Kessuth-lér 3 47

Alkalmi vételi

Komárno (Komárom) belterületén forgalmas helyen, egészséges fek-> vésti, részben adómentes, nagyméretű kétszobás, verandás

családi iái

fürdőszobával és minden szükséges mellékhelyiséggel, termő gyümölcsöskerttel

öleséi eladó.

Közelebbi felvilágosítást ad: Szabó Lajos kőmives" és ácsmester

Komárno, Megyercsi-u. 36.

'35

Járási hivatal Komárno.

1463/1932.

Hirdetmény a választás kiírásáról.

A községi választási rendtartás 11. §-a alapján a község képviseletének választása Komáromban vasárnapra, 1932. február 21 »éré tűzetik ki.

A község képviseietébe 42 tag lesz választva.

A választás a válaszlók állandó névjegyzéke alapján ejtetik meg (a választók állandó névjegyzékéről szóló törvény 14. § a).

Ezek a jegyzések a hirdetmény kifügyesztésének napjától kezdve 14 mpon át közbetekinlésre vannak kitéve, még pedig a községi irod i hely iségeib >n Komárnoban nyolc órán át naponkint, azaz délelőtti 8 órától déíu á'ii 16 óráig, szombaton azonban minden esetben a déli órákban is, (déli 12 órától délutáni 2 óráig), vasárnap pedig csak reggel 8 tói dei 12 óráig.

A községi hivatalnál nyilvánosan kitett jegyzékekbe mindenki betekinthet s azokból irónnal kivonatokat és másolatokat készíthet, feltéve, hogy ezáltal más személyeket ugyanezen jog gyakorlásában meg nem akadályoz (Közs. vál. rdtts 13. §).

*) Nyo «Hatolt választói jegyzékek kiszolgáltatása a hirdetmény kifüggesztésének napjától számi olt 8 nap alatt a községi hivatalnál kérhető. (Közs. vál. rdtts. 15. §).

A megejtendő választásra vonatkozó jelöltek jegyzéke a községi hivatilnál legké-őbb 1932. évi február hó 7. napján déli 12 óráig nyújtandó be. (Közs, vál. rdtts. 20. §).

A jelöltek jegyzékének tartalmaznia kell:

1. a választói csoport (párt) megjelöléséi;

2. a jelöltek névsorát, számuk azonban legföljebb felényivel lehel nagyobb a képviseletbe választandó személyek számánál. Töredékek a legvözeebbi magasabb egész számra kerekitendők ki. Mindegyik jelölt sorrendje arab számokkal tüntetendő fel;

3 a választói csoport (párt) meghatalmazottjának, azaz azon személynek és póttagjának a megjelölését, amely a választási csoportot képviseli

A jelölő listához csatolandó valamennyi jelöltnek sajátkezűleg aláírt Írásbeli nyilatkozata, hogy a jelöltséget elfogadják és hogy beleegyezésükkel más jelölő listán indítványozva nincsenek. (Közs. vál. idtts. 21. §).

Ázó« a pártok, amelyek jelö'ő listájukat egyesíteni akarják, a meghütalrnszottaik által aláírt ily irányú nyilatkozatokat legkésőbb a válasz'ás n*pjsi előtti 8-ik napon kötelesek & községi hivatalnak bemutatni. (Közs. vál. rdtts. 26. §).

Azon jeiö ő válaszlói csopartokmeghatalmazottai, amely csoportok igényt tartanak a válaszlási bizoltságőan (v. bizottságokban) való képviseletre, legkésőbb 8 nappal a választás napja előtt az itteni hatóságyal, mint felügyeleti hatósággal közölni tartoznak azon személyeket, akket bizottsági tagokul, ill. póttagokul ajánlanak.

Komárno, 1932. 1. 28.

Novotnj

49 járás főnö k