Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-01-30 / 8. szám

1932. január 30.

»KOMÁROMI LAPOK«

3. o ti»Íí.

hivatal A járási hivatal pedig felügyelő biztost nevezett ki az iparíársulat élére minden megokoiás nélkül. A komáromi kereskedők testületének uj elnökévé Zechmeister Sándor tekintélyes kereskedőt választották meg.

A termés a gazdaosztályt soha nem sejtett gazdasági katasztrófába sodorta. Annak ellenére, hogy magyar pártjaink a segítés iránt már korán felemelték szavakat, az későn érkezett és távolról sem volt arányban a gazdasági károkkal, melyek csupán a komáromi járásban meghaladták a 45 milliót. Az adóbehajtás ennek ellenére úgy folyt, mintha ez a szerencsétlenség nem érte volna a népet. Csak később következett be az adórendezés a kereskedők és iparosok adóhátralékai ügyében. A mezőgazdasági munkásság katasztrófáiig helyzetbe került, mert nem kereste meg téli kenyerét.

Julius folyamán a magyar bankzárlat és a német bank és tőzsdezárlat következtében pánik tört ki és a betéteket a bankokból kezdték kivenni, de a pénzkészletek rendelkezésre bocsátása ezt hamar megállította. Bankjaink rendes közgyűlései március—április hónapokban folytak le és üzletforgalmuk kielégítette a várakozásokat. A Délszlovenszkói Villamos Művek júniusi közgyűlése foglalkozott a Nyugatszlovenszkói társasággal való fúzióval, mely azonban ebben az évben még nem következett be. A Déíszlovenszkói hálózata erősen épült az elmúlt év folyamán, mert erre 10 millió országos hitel állott rendelkezésére.

A terméskataszírófa következtében likvidálni volt kénytelen a Stiasser és König gabonanagykereskedő világcég is. A bécsi Credit-Anstait bukása Magyarországon is sok intézetet hozott pénzügyi nehézségek közé. A nagy gazdasági bajok közt a szociális biztositő dijait felemelte 6.2%-ra- Ez az intézmény milliárdokkal rendelkezik és banküzleteket folytat.

Komáromban rendezték a záróórák rendjét az üzletekben. Ekel községben

uj hitelszövetkezet alakult, a Komáromi Vendéglősök és Kávésok Hitelszövetkeze pedig 25 éves fennállását ülte meg. A Csallóközi Ármentesítő Társulat meliorációs munkálatai megindultak az ősz folyamán és ez sok munkást foglalkoztatott. Elkezdődött a Guta — Szűnő országos közút építése is. A beköszöntött tél azonban soha nem sejtett szenvedéseket zúdított a szegény nincses munkanélküliekre, akiket az állam közmunkákkal ugyan nem,— de élelmiszerjegyek néha-napján való kiosztásával támogat. Biz ez édeskevés és Így érthető meg, hogy a nélkülöző nép helyenként hallatja szavát. A déli végek jajkiáltása azonban nem jut el oda, ahol a segítség felől döntenek.

Komárom, —január 29. Ha újságcikkekkel lehetne választani, akkor az iparo'spártnak sok esélye lenne a választásokra, ez azonban csak arra alkalmas, hogy az érdeklődést csigázza fel egy esemény iránt, amilyen a január 31-én megtartandó ipartestületi választás is lesz. Vasárnap népes lesz a Városháza nagyterme, ahol a választás aktusa lefolyik. Azonban a régi gárda, mely magát meg nem adja, ma is felsorakozik régi jelöltjei mögött és ifj. KoczorGyula meg DoszldlJakab elnökségére fog szavazni, akiket két Ízben már megválasztottak, harmadszor is győzniök kell, mert a közérdek és az iparosérdek egyaránt ezt kívánja.

Hogy ez így van, annak bizonyságát szolgáltatja a Csalava János elnöksége mellé csoportosult iparosoknak haíáro-SZÉP FEHÉR FOGAK

elérésének helyes módja, amely egyúttal a csúnya lerakodásokat is eltávolítja a fogról, a következő:

Száraz Chlorodont-fogkeféjére (speciális, fogazott vágású sörtével) tegyen Chlorodontfogpasztát, kefélje ezzel fogsorát minden oldalról, mégpedig lentről felfelé is s csak ezután mártsa vízbe a fogkefét, valamint öblítse ki száját Chlorodont-szájvizzel alaposan gurgulázva. A siker meg fogja Önt lepni! Acsunyaszinü lerakodások eltűnnek a fogakról s csak a frissességnek kellemes érzése marad vissza.

Egy .ubus 4.— Ké. Ne engedjen rábeszéléseknek, hogy olcsó árut vegyen, mert legnemesebbje, amije van, fogainak, csak a legjobb jó felel meg.

így türelmetlenül várják a tavaszt és az uj reménységet, hogy a megpróbáltatásoknak most már vége szakadjon.

zata, akik most a Koczor-Dosztál párt mellé álltak-—az iparosság összhangja érdekében, önzetlenül, kikötések nélkül. A Csalava-párt felismerte, hogy az egységben rejlik az erő és a pártbontást szépitő szajkózás sem teheti szebbé. Csalava János pártja döntő jelentőségű cselekedetet visz véghez csatlakozásával. Komárom és a komáromi járás magyar érzésű iparosai, akiknek gerince még egyenes, hozzáértő és lelkiismeretes embereket kíván látni a ipartársulat elnöki székében, akiknek kezében jó helyen tudják ennek az érdekvédelmi testületnek a sorsát. Ismerik őket a közéletből és az iparosság érdekében kifejtett munkából egyformán, mert életük nyitott könyv volt mindig, amelyben bárki lapozhat.

Ismeretlen emberekkel, akiknek mun-Csalava János és pártja az ipartestületi választáson Koczor- Dosztál jelöltsége mellé állott.

Az Ipovitz Bircsák párt nem lesz veszélyes a választáson

A régi kétszer megválasztott jelölteket — Koczor Gyula és Dosztal Jakabot — újból megválasztják elnökökké.

kásságával nincsen tisztában még az iparosság, érthető, hogy nem óhajt kísérletezni az iparosság derékhada még akkor sem, ha az ellenpárt holmi kis kormánytámogatásról beszél is. De hát láttuk, hogy a kormány mennyire tolta idáig a komáromi kisiparosság szekerét. Ezért tehát el akarnák szédíteni az iparosságot jelöltjeiktől, a régi és megbízható, a közülük való férfiaktól. Ez a kísérletezés nem fog sikerülni, legfeljebb visszafelé sülhet el.

Az Iparospárt volt az, amely a forgalmi és más az iparnak olyan kellemes közterheket hűségesen megszavazta, köztük persze Liska János képviselő is. Most már tudják, hogy kerületeikből kiverik őket és beharangozzák, hogy az iparospárt a felemelni szándékolt forgalmi adót nem fogja megszavazni és inkább hajlandó ennek következményeit levonni. És így fogjuk majd megérni, hogy Liska uramék az ellenzék száraz kenyerét fogják majszolni.

Mi azonban bizonyosak vagyunk abban, hogy nincsen olyan kormáoyjaber . Látta a dús, barna haját, a tömött bajuszát, a szikrázó, gyújtó kék szemét. A száját, amely megibrrósította most is a gondolatát.

Pestre tetszik utazni? — ezeket a szavakat is hallucinálta. Félig aludt már, amikor arra gondolt, hogy életének legnagyobb bolondságát követte talán el. amikor erre a kérdésre nem válaszolt.

r ii.

Tíz esztendő telt el azóta. Editek ebédlőjében a legragyogóbb ezüstöt, a legfehérebb meisseni por cellán t rakta dől a szobaleány. A hallban a méltóságos papa - Barna Leót kormányfőtanácsossá nevezték ki a legutóbbi választások alkalmával — dobbanó léptekkel járt le-föl, mintha legalább is arról volna szó, hogy papírjai árfolyama csökkeni. Szó sincs erről. Az üzlettel nincs baj. A Barna-cukorgyár rövid idő alatt háromszor emelt alaptőkét. A legutóbbi répavásárlás is várakozáson felül ütött be. Nem, az üzlettel igazán nincs baj. Annál több a gyerekekkel. A fiának csak mulatáson, pénzpazarláson jár az esze. Edit pedig! Editre nem panaszkodhat a pazarlása miatt. De elég ok a panaszra az is. hogy harminc éves. Hiába küldte utazgatni, hiába töltötte a nyarat a legdrágább mondain fürdőhelyeken, vőlegény nélkül jött haza. Hiába gyűjtötte köréje a legjava társaságot, hiába költött vagyont egy-egy estélyükre: Edit nem talált senkit méltónak arra, hogy férjül válassza. Meri Editnek mindenki kevés. Edit mindenkiben talál hibát. És közben harminc éves leli. Hiába emelt a gyár közben háromszor alaptőkét, ma már ott tartanak, hogy idősödő leány számára nem kínálkozik férjválasztási lehetőség. Ott tartanak, hogy egyetlen megoldás a mesterségesen előkészített. előzetes 'tárgyalásokat, megbeszéléseket igénylő parti látszik.

Ezért rakja ma este a szobalány a legragvogóbb ezüstöt, a legfehérebb porcellánt az asztalra. Ezért ül Edit dacosan, durcásan a szobájában és a világért sem hajlandó felvenni az almazöld selyemruháját, amelyet most küldött haza a varrónője. Félórával ezelőtt még azt vágta a papája fejéhez, hogy inkább felakasztja magát, vagy leugrik az ablakon, de nem megy le a vacsorához, nem ül le a nagyszerű parti« mellé és nem mosolyog rá a legédesebb mosolyával. Pukkadjon meg a »nagyszerű parti«, de ő nem ül melléje, nem mosolyog rá. Ezt mondta félórával ezelőtt, de most már tudja, hogy le fog ülni a nagyszerű parti mellé és az sincs kizárva, hogy rámosolyog. Lehet, hogy megteszi. A Kollner Ica, aki a villamosperrónon is szívesen ismerkedett, már két gyerek boldog mamája. Az ura imádja. A világ legboldogabb asszonya. A többi barátnője is férjhezment. Most látja csak azt, hogy percnyi ideje sincs a várakozásra. Különben véglegesen lemarad.

Egy kis uíáikozást érez, amint a szobalány az almazöld selymet kapcsolja rajta. Tudja, hogy formális üzletkötés közben született meg a mostani parti gondolata. A bátyja mesélte neki, hogy a papa nagyarányú cukorrépavételt bonyolított le egy földbirtokossal. Üzletkötés közben családi körülmények kerültek szóba és ennek kapcsán finoman, nagyszerű tapintattal célzást tett apa a hajadon leányára. A földbirtokos, aki a belterjes gazdálkodásra szeretne áttérni, az új tőkebekapcsolódás érdekében hajlandónak mutatkozott megtekinteni a hajadon leányt.

Negyedóra múlva egymás mellett ültek. Edit keveset beszélt. A kopaszodó, pocakosodé földbirtokos ugyancsak. Annál többet a jövendőbeli após és a sógor.

A vacsora kitűnő volt, a szobalány nem öntötte a térítőre a mártást, a feketekávét forrón hozta be és az asztalra lett szivarok kifogástalanul szeleitek. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Apának az irodában volt még dolga, a jövendőbeli sógort telefonon rendelték sürgősen a klubjába. Kettesben maradtak.

Edit csak most nézte meg alaposabban a »nagyszerű partit;. Az almazöld selyem hullámosán emelkedett mellén, a keze reszketett, a szeme elé, mintha sűrű íátyolt eresztettek volna. Megismerte, ti z év távlatából megismerte a »vidéki úriember«-!, akivel egyszer együtt utazott. Pedig alaposan megkopott, megöregedett azóta. Talán sokat járt Pestre búzát eladni. Megváltozott. Csak a szűk keménygallér, meg a rosszul kötött nyakkendője a régi.

— Tessék csak Imrének szólítani — mondta a vidéki úriember , de a hangjában nem volt már semmi a régi melegségből, amellyel azt tudakolta: »Pestre tetszik utazni?

Ha akkor felelt volna! Vagy a köszöntését elfogadja, amikor Kelentdldön leszált a barnahuzatu bőrönddel és a tigrisülánzatu pléddel!

Hogy tudta volna szeretni ezt az embert! Boldogan ment volna a béresei, a kocsisai közé. Igaz. akkor szikrázó, gyújtó volt a tekintete. Most lágyan, vizenyősen kék a szeme, mint a szőke embereké.

— Tessék csak engem Imrének szólítani kézit csókolom ismételte a

vidéki úriember , mialatt Edit önmagát nézte a tükörben.

A homlokán, a szemszögében, aszúja mellett ráncokat látott. Hol voll a régi Edit! Aki össze akarta tenni a kezét egy ismeretlen férfi előtt és

hirtelen gyűlt vágyakozással kérni, hogy vigye el magával, mert a felesége akar lenni. Hol volt a régi, büszke Edit, aki kifutott a szakaszból egy feleletadás helyett és a kelenföldi perront nézte, hogy a zöldszínű vadászkalapnak ne kelljen visszaköszönnie. Elmúlt. Vége. A mostani Edit lesüti a szemét: és a selyemruhája ráncait igazgatva, mondja:

—• lligyje el, a fővárosi nők között is akad, aki könnyedén bele tud illeszkedni a pusztai életbe. Én mindig vágytam a csönd után. Szeretem a pusztát, Kiss úr ...

Tessék csak nyugodtan Imrének szólítani, kézit csókolom. Egyszerű ember vagyok, nem szeretem a cicomákat, kézit csókolom.

Ha ráösmerne, ha egy pillantással elárulná, hogy ráismert. Talán nem látná a homlokán, a szemszögén a ráncokat. Talán nem fájna, hogy répavétel kapcsán született meg ennek a házasságnak a gondolata, hogy Kiss úr a belterjes gazdálkodásra akar áttérni. ami tekintélyes összeget igényel.

Mintha valamikor utaztunk volna együtt. Kiss úr ...

Imre. kézit csókolom.

Nem emlékszik. Imre? Régen volt. Egyszer télen.

— Lehet, kézit csókolom. Sokat jártam valamikor Pestre. Búzát eladni, gazdasági eszközöket venni. Mostanában inkább az intézőmet küldöm. A kényelmet szeretem, kézit csókolom.

Négy hét múlva megesküdtek. Kiss úr türelmetlenkedett. Hogyisne, amikor ő a tavasszal már elő akarta készíteni a belterjes gazdálkodást. Sürgős volt az uj töke bekapcsolódása.

Edit lekerült a pusztára. Szomorú, csöndes asszony lett belőle. A naplementét szerette, a hulló őszi leveleket és az arcán sokszor leperdült a könny