Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-01-27 / 7. szám
1932. január 27. »KOMÁROMI LAPOK« Február 21-én választják a komáromi községi képviselőtestület tagjait. gőtüze röpködött a levegőben, hogy a termelő, a gazda tönkre megy, mert potom áron kell elbitangolni a malacát, a sertését, a borját, a tehenét, de ebből semmi haszna nincs a fogyasztónak, mert a sertés, a marhahús és a hústermékek, a pékkészítmények ára Komáromban túlmagas, nincs arányban a nyerstermények árával. Komáromban több bank megbukott, a kereskedők, iparosok soraiban pusztít a csőd, a kényszeregyezsé?, a kirakatokban ilyen felírások díszelegnek: „Ez az üzlet megszűnik.“ „Végeladási“ — „Ez az üzlet feloszlik!“ — „Leszállított árak“ stb., stb. A fogyasztó közönség is nyög a terhek alatt, de ezt a komáromi husiparosok és pékek, akiknél a csőd és a kényszeregyezség ismeretien, ezt mind nem veszik észre és nem simulnak áraikkal a viszonyokhoz. Aztán újra jöttek az adatokkal, hogy a komáromi piacon milyen alacsonyak az árak. De itt nem állt meg a fürdőző közönség kritikája. Sorra került a sajtó: Mindez csak Komáromban lehetséges, . mert Komáromban a sajtó nem védi ! a közönség érdekeit. Miért nem írja meg a Komáromi Lapok azt a nagy különbséget, ami az itteni és más városok hús- és pékkészitmények árai között van! Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések röpködtek a levegőben. . Hogy ez a jelenet lejátszódott, egyelőre csak két tanút nevezünk meg, Ba/iai Tóth Pál polgári leányiskolái igazgatót és Ab elesz Ernő mezőgazdasági termény r. t. igazgatót, akik bizonyíthatják, hogy milyen energikus támadásban részesült a Komáromi husiparosok miatt a sajtó ott levő képviselője, aki úgy esett bele az egész dologba, mint Pilátus a krédóba. Ez csak egy példa. Százával tudnánk iiyen eseteket felhozni, de ezzel nem akarjuk olvasóinkat untatni. Hazug tehát a válasz azon beállítása, hogy a cikkíró csak az ujjából szopta az egészet és önmagát tolja föl közvéleménynek. A gőzfürdői jelenetre visszatérve, a cikkíró a támadásokra megjegyezte, hogy nem szívesen foglalkozik a husiparosokkal, mert azok egy része túl-, szinte betegesen érzékeny. Lehet kritizálni a többi iparágat, a várost,; a minisztereket, a genfi konferenciát, a szinházat, a színészeket, csak a husiparosok egy része tartja magát nebántsvirágnak és még a jogos kritikára is fölszisszennek. A jelenlegi eset is bizonyítja, a pékek nem jajdultak fő! a múltkori cikkünkre. A cikkíró mondotta továbbá, hogy azért se foglalkozik szívesen most a husiparosokkal, mert választások előtt vagyunk és akár jogos, akár nem a közönség kritikája, a választások előtt úgy se nyúl ehhez a kérdéshez az okos politika, kár tehát a papirosért. A fenti bevezetés után most már csak röviden a cikk egyes pontjaira. Kár olyan lekicsinylőig Írni a cikkíró tájékozottságáról. Véletlenül a cikkírónak egy közeli rokona hentesmester, hát elég alaposan van informálva, hogy nem oiyan rossz üziet a husiparosság. Hála Isten, a komáromi hentesek anyagi jólétnek örvendenek, csőd, kényszeregyezség nem fordult elő közöttük és adja Isten, hogy ez igy is legyen. A gyermekeiket szépen föl tudják nevelni, diplomás ember lesz a legtöbb, leányaikat is jól férjhez tudják adni, szórakozásra, sportolásra is jut idő. Dicsekedhetik-e ezzel más iparág Komáromban? Nem szabad tehát olyan tulérzékenynek lenni, mert az visszafelé sül el a közvélemény előtt. Piacra a cikkiró is eljár, sőt a piac jár őhozzá, tudniillik a gazdák, a termelők panaszaikkal keresik föl, hogy hiába hozzák be ide a hizőt, sokszor még az árát se kérdik. Jól tudja a cikkiró, hogy az élő sertésnek sulyvesztesége van, az élő súly, de azt is tudja, hogy a kolbászba, szafaládéba és különösen a parizerbe jócskán lehet vizet beledagasztani A cikkiró sok-sok húsfeldolgozó műhelyt, gyárat látott és látta ott a dagasztó, keverő husgépeket. Különben a házi disznóölésnél is láthatja mindenki, hogy a kolbászba, disznósajtba mennyi vizet kell belekeverni. Azt is tudja a cikkiró, hogy a ser-Komárom, január 2(3. A komáromi Járási Hivatal hétfőn délelőtt értesítette Komárom város vezetőségét, hogy a február hóban esedékes községi képviselőtestületi választás napját február 21 -éré, vasárnapra tűzte ki. Egyben felhívta a Járási Hivatal a várost, hogy a választáshoz szükséges előkészületeket legye meg. •A választás kiírásával véget érnek a hetek óta felszínen levő találgatások, amelyek a választás napját Illetőleg minden oldalon felmerültek s megismétlődtek és a választásban résztvevő pártok most már teljes erővel akcióba léphetnek a szükséges leendőkre nézve. tésvágásért fizetni kell és ez tényleg súlyos adó, de milyen súlyos ez ott, ahol sertés vágóhíd van és a hatósági ellenőrzés nagyobb lehet. Hogy a népkonyha husszükségletét a verseny pályázaton győztes fél a feltételekben felvett árért szállítja, azt ne méltóztassék egészen a jótékonyság számlájára írni, mert ez első sorban üzlet. Amikor a jószivü husiparosok külön küldenek ennivalót a népkonyhára, az az igazi jótékonyság. A népkonyha fenntartásánál az a lenézett, lekicsinyelt fogyasztó közönség is visz egy kis szerepet. Hogy sok komáromi család disznót ölt, az tény és ezek a házi disznóölések is bizonyítják,hogy még mindig nem rossz mesterség a disznóölés. íme egy példa Egy család veit 1000 Ké-ért két sertést, egy kisebbet és egy nagyobbat 4 és 5.50 Kc-ért kilónként. Ebből lett 64 kilo füstölt hús, mivel ebben benne vannak a 36 kilót kitevő és nagyobb áru sonkák, átlag árban 16 Kc-ban vesszük a füstölt hús kilóját. A 64 kiló értéke tehát 1024 Ke, vagyis magából a füstölt húsból bejött a két sertés ára. De hát lett még 45 kiló zsir, sok szalonna, 5 disznósajt, 35 szál kol-Saját tudósi tónktól. Az iparospárt, melyre Ipovitz József és társainak volt sürgős szüksége, dicsérctremélló buzgalommal szédíti a könnyen elszédülő iparosokat különféle álhirekkel és házszámokkal. Hogy ezeket a trükköket megérthessük, hát kötelességszerűen közöljük az igazi számadatokat. Nagy hanggal írták — és a papiros igen türelmes, ha az árát előre lefizetik —, hogy az építőiparosok és a bőriparosok ebben a kiváló pártban tömörültek gazdasági érdekeik védelmére. Hogy ez milyen közönséges. - de még milyen közönséges — kortesfogás volt, az kitűnik ezekből a számadatokból: Hetven építőiparos nevében 7. mondd h é. t építőiparos határoz a felett, hogy a többi hetven hová szavazzon. Nem érdekes ez a hét ember, aki hetvennek képzeli magát és hetvenkediki Azután pedig teljes tisztelettel: van Komáromban százhúsz bőriparos, akik közül egy, mondd, írd, olvasd: egy cipőfelsőrészkészítő jelent meg azon a bizonyos csatlakozó gyűlésen és elhatározta egymagában, hogy a százhúsz bőriparos csatlakozott az Ipovitz-párthoz. Egy fecske azonban még nem jelent tavaszt és a bőriparosok mosolyogva vették tudomásul, hogy felhatalmazásuk nélkül a nevükben jelölnek, sőt beigérkeznek. Az iparosok nem kiskorúak, hogy róluk nélkülük határozzanak és jail nem találja készületlenül a választás kiírása, mert úgy a keresztényszocialista párt, mint a magyar nemzeti párt vezetősége már hetek óta permanenciában van és a képviselőtestületi választást nagy körültekintéssel készíti elő. Rövidesen ki fog tűnni, hogy a külömböző lapokban előre bejelentett új pártokból mennyire telik s hogy a nagy korteskedés alatt meg ludták-c szerezni az ajánlathoz szükséges törvényes számú szavazókat. A választási eljárásról a hatóság hirdetményben tájékoztatja a város választóközönségét, amely közel tízezer szavazati joggal bíró egyénből áll. Tehát február 21-én ismét urnák elé járul Komárom választóközönsé. ge és dönteni fog a város nehéz sorsának jobbrafordulása kérdésében. bász, 30—30 véres és májas hurka, töpörtyű, kocsonyahús, vesevelő stb. stb. De hagyjuk most ezt. Az a négy-öt bábája a válaszcikknek ez alkalommal nagyon tévedett, azt hitte, hogy a hentességhez egyáltalában nem értő ellenféllel áll szemben. Tévedés! A cikkiró rokonsága révén minden csinját-binját, kulisszatitkát ismeri ennek a mesterségnek és legfőbb vágya volt mindig, hogy maga is hentesmester legyen. A vitát bezártuk. Csak még annyit, hogy nem egy kiváló komáromi hentesmesterről irtunk mi már valóságos dicshimnuszokat, mint pl. néhai Horváth Ferenc Rákóczi-uccai hentesmesterről, akinek önzetlensége, jótékonysága, emberbaráti szeretetének emléke még halála után is példaadásként világit. Jól tudjuk, hogy a komáromi husiparosok között még most is sok-sok ilyen derék ember él, aki előtt csak kalapot kell emelni. Nem áll tehát az, hogy a Komáromi Lapok ellensége ennek az iparágnak, viszont az se szégyen és büszkék vagyunk rá, ha azzal vádolnak meg bennünket, hogy a tizenhétezer komáromi fogyasztó jogos érdekeit védjük. A cikkiró. Ipovitz József úr, aki mint az ipartársulat választmányi lagja sohasem, egyetlen alkalommal se méltatta nagybecsű figyelmére a társulat választmányát, mert ülésein meg nem jelent, most egyszerre felfedezi magában azl. hogy a komáromi iparosságot gazdasági alapokon« ő fogja megmenteni. Tudjuk, hogy kinél tartja ennek a mentőakciónak a kulcsát és azt is tudjuk, hol kell azt keresni. A közéleti tisztségeket nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk megrohamozni. mint azt Ipovitz urék gondolják. A katonaságnál se lesz valaki egyszerre vezérezredes, hanem először csak káplár, azután szakaszvezető és őrmester és ha egy nagy csatában kitünteti magát az illető, akkor lesz tiszt belőle, aki előtt azután nyitva az clőlépés. Mit tud Ipovitz József az Ipartársulatról? Talán annyit, hogy az a Nádor ucca 67. szám alatt létezik. I)e azt már nem tudja, hogy ezeken a falakon belül milyen munka folyt, mert erre egészen mostanáig nem volt kiváncsi. Most Ipovitz József és alvezérei politikai pártol alakítanak, mert a marsrutájuk úgy szól, hogy meg kell bontani a magyarság pártjait és ezen a politikai párton belül szeretné magát az iparososzlály fejévé megtenni. Hát ez talán nem egészen rendes és megszokott útja az érvényesülésnek. Mi tiszteljük és becsüljük azt az iparosmunkái, amely az Ipartársulat kebe-A város magyar polgárságának párt-Iparospárti széditések. Hogyan tömörülnek az építőiparosok és bőriparosok az Ipovitz-pártban ? Ne üljenek fel iparosaink a gazdasági alapokon való ígéreteknek, mert erre a pártvezéreknek van sürgős szükségük. Komárom, január 26. lén belül folyt le évek sora óta ét szerettük volna ottlátni Ipovitz Józsefet is, mint Komárom egyik nagy- ■ iparosát. De hát erőszakkal nem lehel senkit odainvitálni, mert régi igazság az, hogy a lakodalom nem erőszak. Az Iparospárt azért létesült, hogy a magyar pártokban tömörülő magyarság sorait megbontsa és természetes, hogy ez ellen védekezik az a magyarság, amelynek gerincét hosszú évtizedek óta éppen a kisiparosság alkotja. Csak természetes, hogy azok köré tömörül, akiket ismer. Ismeri Koczor Gyulának, az országos iparosszövetség elnökének hosszú esztendőkön át a szlovenszkói összi párosság érdekében végzett munkáját és ismeri a társulat derék társelnökét, Dosztál Jakabot. a pozsonyi iparkamara tanácstagját és az Országos Ipartanács tagját, aki nem hallgatott ezeken a helyeken, hanem sokszor emelte fel szavát az iparosság érdekében gerincesen és bátran védve a magyar kisipar érdekeit. Ezt még Slodola Kornélnak is el kell ismernie, nemcsak titkárának, Liska János képviselőnek, aki az iparospártba szeretné beterelni a jóhiszemű magyarokat, azután pedig nagyot nevetni a markába a magyar hiszékenység felett. Hiszen be akarták már terelni az Ipartársulatot a lurócszentmártoni központba is, de az akkori elnökben volt bátorság megmondani, hogy statisztának nem megyünk. Ezt mondja az iparosság a cseh iparospárt fiókáinak is. mmsmmmmmmzmmmmmmmMí® H IH ES K Viccek tömege hull időközben az emberiségre. Most a komoly, hivatásos viccekről szólok, tehát nem a leszerelési konferenciáról, sem a krízisről, sem a színházi válságról, sem Gandhi elfogatásáról, melyek szintén mind vicceknek látszanak újabban s olybbá tűnnek előttünk, mintha sok-sok felelőtlen gyerek játszana az emberiség idegeivel. Nem, most a komoly, hivatalos viccekről szólok, melyek szériában öntik el a világot. A boldog idők anyósviccei, szórakozott-tudós viccei, automobil viccei és cirkusz viccei, nemkülönben a Móricka viccek letűntek már. Kellemes, nevettető kis tréfák voltak, poénjükkel oda-odasujtott mindegyikük a nevetőizmok finom idegeire, de nem voltak véresek, nem voltak vesézőszándékuak s mélán lengtek az időben-térben, mint egy kellemes kor jólnevelt gyermekei kezében a színes léggömb. Ami azonban most megy: az már a veseasztal minden kritériumát kimeríti. A mai vicc nem kiméi és nem sajnál. Kiszedi a beledet, kiemeli a gyomrodat, belenéz a sejtjeidbe s minden hibádat feltárja. Típusokra utazik. Ne félj, majd rádjön még, rád: középosztály polgárára szintén. Sorrakeriilsz! Kezdetben vala a futurista vicc. Emlékszel a viccre: Futurista János gyorsvonata egy percre megáll. Futurista Jenő, — mert a következő percben már Jenőnek hívják a vicc kedvéért, — beront az ét terembe s enni kér, mert a vonatja megy. A pincér lassan és ünnepélyesen elébetesz egy tányér levest. — Paradicsomleves? — Igen, ez húsleves! Futurista Jakab erre benyúl a levesbe s kimarkolva belőle a tésztát, a saját fejére teszi. Miközben a leves a nyakán lecsorog, cigarettára gyújt. — Az istenért, uram, mit csinál, hiszen ez tészta, nem kalap! — Úgy? — válaszolja Imre, — pedig azt hittem, spenót... Hát ilyenek voltak a futurista viccek. Aztán jött ez: A skót randevúra megy. Eleonóra 3, o;daL
