Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-01-23 / 6. szám
Í ©Ida!. »KOMÁROMI "LAPOK« lf3S. január 2*. romból tagjai letlek a tudományok művelői közül: Banai Tóth Pál igazgató, Baranyai/ József dr. városi könyvtáros, Galambos Zoltán ref. lelkész és Ögyalláról Kenessey Kálmán dr. a tudós meteorológus, az irodalmi osztálynak tagja lett Szombathy Viktor író és a művészeti osztályé: Hormos Károly és Nagy Márton festők. A pápai főiskola négyszázéves fennállása ünnepén leplezték le Jókai szobrát, melyre Fülöp Zsigmond tett koszorút a Jókai Egyesület nevében. Tatán mozgalom indult meg Giesswein Sándornak, a nagy szociológus Emlékének szoborral leendő megörökítése iránt. Kiemelkedő eseménye volt Szlovenszkó kulturéletének a lévai dalosverseny, melyen a Komáromi Dalegyesület koszorús núíködőkara újabb babérokat szerzett. Helyi társadalmunk kiemelkedő kulturális eseménye volt az Egyetértés Munkásdalárda tízéves jubileuma, mely társadalmunk teljes részvételével folyt le. Az ünnepen az összes komáromi dalárdák résztvettek és az ünnepel nagyjelentőségű eseménnyé avatták. A Munkásakadémia előadásainak sorozatán előadásokkal szerepeltek Fried Mihály. Gödör K. János. Horovitz Je lő. Kendi Zoltán dr., Paal Ferenc, Soltész Pál és gondosan elkülönítjük nevét az itt említett előadókétól: Tv éri Pá! is, Tisza István egyik gyilkosa, magyar munkásság kulturelőadásai ezzel átsiklottak a politika területére. Az őszi ciklust Schulcz Ignác előadása vezette be. Nagy sikerrel dolgoztak beszámolónk más helyén említett Katholikus Legényegylet számos kulturestjével, a P; órmátus Ifjúsági Egyesület és a Zsidó Főiskolások Egyesülete, akik nagysikerű kabarékat rendeztek. A színészet két Ízben is meglátog a Komáromot. Földes Dezső színtársulata élénk pártolás mellett műköt öl t, amelynek tanúsága a Viktória 7, a Csodabár 5, az Alvinczy huszárok, Pesti család és a Huszárfogás 4—4 előadása. Földes Dezső vendégül szerződtette Kabos Gyulát, a kitűnő magyar komikus színészt. Az ősz folyamán Novák Mária szlovák színtársulata játszott igen kis pártolás mellett és december 20-án kezdte meg Földes Dezső ismét téli szezonját a Litovel vendégfogadó termében, melyet a közönség már kezd megszokni. Magyar Komáromban Alapy Nándor kamaratársulata, Kallós Dezső és Szentiványi Béla társulatai működtek rövidebb időközökben. Földes Dezső társulata előadta Jedlicska Istvánná komáromi szerzőnek színművét, a Visszatérő szerelem c. darabot szép siker mellett. A műkedvelő előadások sorából feljegyeztük a következőket: Balony (Nem élhetek muzsikaszó nélkül), Csicsó (Amit az erdő meséi . Ekei (Felhő Klári), Csallóközaranyós (Debrecenbe kéne menni), Kiskálna (A legény bolondja), Komárom (Örvények fölött. Kongregáció), (Doktor úr. Iparostanonciskola), (Beleznay asszonyok. Kát. Legényegylet), Vadvirág. (Községi iskola), Megyercs (Titok), Ógyalla (Marica grófnő. Tommy és Társa. Iparoskor), (Egy felvonásosok. SzMKE), Udvard (Egvfelvonásosok). Ezeken kívül majdnem minden községben rendeztek műkedvelő szinielő:Másokat. Az előadottak eléggé beszé- L sen igazolják azt, hogy Komárom k :i túrái is élete magas nívón mozgott é; minden kulturténvező érvényesülni -v 'kezelt. Weiss Fülöp bankelnök Irta Alapy Gyula dr. Weiss Fülöp, Magyarország nagy bankembere most érkezett el ötvenéves munkásságának évfordulójához. Nem szivesen ment le a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank légiónyi tisztviselőinek körébe, akik üdvözölték vezérüket, mert egész életében szerényen dolgozott, feltűnés és nagyúri allűrök nélkül. Mégis, ötven esztendeig dolgozni egy nagy művön, az nem minden embernek adatik. VFms Fülöpöt húsz éve van szerencsém ismerni. Ha — most már minél ritkábban — egy negyedórát vagy tiz percet áldoz a szó igazi értelmében veendő drága idejéből, akkor a vele való beszélgetés folyamán belepillantunk egy szédületesen objektiv és hűvösen reális életszemlélet alkotó műhelyébe. A régi vármegyei életben ismerték meg Komáromban. A füri Steiger-birtokot vette meg, aki szintén bankdirektor volt, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár mindenható elnöke. Birodalmában alkotmány nélkül uralkodott. Weiss Fülöp a merő ellentéte, magánéletében a legszebb passziók életművésze, aki a művészet tisztult és szebb világában felejti el az élet nagy fáradalmait. Otthon van egész Európában, ahol csak bankok vannak és ismerik széles és átfogó tudását, barátai pedig grand-segneur-i szellemes charme-jának lesznek rabjai. Hanem a hivatal, az más. Ott a gépezet megy és meg nem áll soha. Néha belepillantottam a pénznek ebbe a hihetetlenül érdekes kohójába, ahonnan megszédülve vonulunk vissza. Hiszen mi csak azt ismertük, hogy az élet keserves és fájdalmas garasokból áll. IFms Fülöp és munkatársai, akiket éles szeme kiválaszt, kormányozzák ezt a gigászi méretekre nőtt bankot. Minket kedves kötelék kapcsol a jubilán« elnökhöz: a Jókai Egyesületnek tiszteletbeli elnöke, aki a mai kultúrpalota építését egy kézjegyével tovább gördítette a befejezésig. A kulturház megnyitásakor hat festményt csomagoltatott be egy műkereskedésben és Komáromban képtár is lett, mely ma hetven darabot számlál. A kezdet azonban az övé és a kezdeten iordul meg minden. IFe/ss Fülöp mert kezdeni és hozzászegődött a siker. Ne is hagyja el soha! Hogyan dolgozott Dickens. Kate Perugini asszony, Dickens legfiatalabb leánya érdekes visszaemlékezéseket jegyzett fel apjáról s »Edwin Drood« című befejezetlen művéről. Mielőtt Dickens egy regény megírásába fogott volna, a tárgya úgy megkínozta, mint valami betegség, örökké e tárggyal foglalkozott, a fejében kétszer is átdolgozta s a tervet megbeszélte legbizalmasabb barátaival, többi közt Forsterrel is, a későbbi életírójával. A regény végét azonban senki fiának, még Forsternek sem árulta el. Dickens akkoriban Gads Hülben lakott, hol egy másik barátja, Fechter viruló fák közt remek kis pavillont szerkesztett össze neki. Itt írta Dickens legutolsó könyvét egy oly szobában, hol a madarak és lepkék kényelmesen ki- és bejárhattak. Ha egy könyvön dolgozott, annyira beleélte magát, hogy családja és barátai ép oly lázas várakozással lesték a végét, mint Dickens maga. Részleteket senki sem mert tőle kérdezni, s csak annyit tudtak például, hogy Edwin Drood«-ban a nagybácsi megöli az unokaöccsét s hogy a fiatalember rokonszenves egy lélek, a nagybácsi pedig becstelen zsivány volt. Dickens leányai és nagynénjük égtek a kíváncsiságtól megtudni a regény végét, de nem merték Dickenstől megkérdezni. A néni azonban, Miss Hogarth egy este nem türtőztethette tovább magát. — Remélem, hogy a szegény Edwin Drcodot nem fogja tényleg kivégezni. Dickens ünnepélyesen felelte: — A könyvemet Drood titkának, s nem Drood történetének kereszteltem el. Többet nem leheteti belőle kivenni s így mai napig sem tudni, hogy Dickens mily véget szánt a könyvnek, mert a titkát magával vitte a sírba. Miss Hogarth kissé elszontyolodott Dickens rideg szavain, mire. az író szelíden a vállára tette a kezét s mondá: — Tudod, kedves gyermekem, hogy pár nap óta nem vagyok egészséges s azért beszélek így. — Ezeket a szavait sohasem tudom elfelejteni — írja Kate Perugini — s egész éjszaka nem voltam képes elaludni. Mikor reggelire lementem, atyám már a kis pavillonban volt, hol dolgozni szokott. Közöltem nagynénémmcl s nővéreimmel a nyugtjalanságom okát. Másnap a városba kellett volna mennünk s atyámtól el akartam búcsúzni. Mivel azonban nem volt nagy barátja az érzelgős búcsúzkodásnak, gyorsan távoztam. Míg azonban a kocsira várakoztam, hogy a pályaudvarra vigyen bennünket, egy megmagyarázhatatlan érzés arra kényszerített, hogy atyámat mégegyszer lássam. Gyorsan a pavillonba siettem s atyámat íróasztala mellett lázas munkában találtam. Rendesen csak az arcát szokta ilyenkor csókra nyújtani, most azonban hátratolta székét. felállt s hevesen szivéhez szorított. Pár nap múlva Kátét és nővéreit a nagynéni sürgős levele szólította vissza Gads Hűibe. Dickens hirtelen súlyosan megbetegedett. Mikor leányai a szobába léptek, öntudatlanul feküdt egy karszékben s másnap (1870 június 19.) szelíden kimúlt. ■.-«ess» Még egy szó az iparospáríról. A Komáromi Lapok hasábjain erős, de tárgyilagos kritika tárgya lett az uj pártbontási kísérlet: az iparospárt. Keletkezésére Ipovitz József ur azt irta, hogy meg akarja védeni az itteni iparosok gazdasági érdekeit. Hát nem ezt tették a magyar pártok képviselőrestületi tagjai eddig? Fiát elfeledkezett Ipovitz uram arról, hogy a magyar pártok épen az uszoda kérdésnél magát Ipovitz József nevű vasüzem tulajdonost védelmezték a kapitalizmus Skoda müveivel szemben? Csodálkozunk, hogy iparospárti elnökünk ezt elfelejti, pedig nem is olyan régen történt. Azután a másik beállítás: hogy az iparospárt gazdasági párt és nem politikai párt. Erre is van feleletünk. Mi nagyon jól tudjuk, hogy Liska János iparospárti képviselő nem szerelemből járja a vidék nagyobb falvait és városait és nem hiába csalogatja az iparospárt politikamentes maszlagéval a könnyenhivő iparosságot Párkányban, Érsekújvárt, Vágsellyén, Galántán és ime itt is, a határszéli Komáromban. A politikamentesség csak a politikai választásokig tart, mihelyt azokat kiírják, Ipovitz urék is csoportostul, szőröstül, bőröstül beleesnek a cseh iparospárt körmei közé, amely itt akar hiveket toborozni, ahol az iparospárt segített a prágai parlamentben mindent megsemmisíteni, ami csak magyarnak látszik. Hogy ez igy van, azt igazolják a múlt választásnak eredményei, amikor a cseh íparospárt már elszéditett néhány ambiciózus magyar iparost, aki azután fogja csak látni, hogy hova is jutott. Azután mi az a gazdasági jellege az iparospártnak? Talán le fogja szállítani az iparosok 220*0 házbéradó pótlékát? Vagy az iparosoknak is munkanélküli segélyeket fog folyósittatni? Vagy megrendeléseket juttat nekik? Hiszen a megrendelések, ha a vállalatba adásokat szabályszerűen Írták ki, úgyis a helyi iparosoknak jutnak a várostól! Az a gazdasági pártjelleg csak egy köpönyeg, amellyel be lehet maszlagolni az iparosokat, akiket csoportonként gyúrnak meg az iparospárti korifeusok, hogy hagyják el a magyarság pártjait és lépjenek be Liska uram regimentjébe, a cseh iparospártbal. Hallottuk azt is, hogy volt egy igen szégyenlős nagyiparos, szakképzett, okos és drága üzletember, aki naivu! megkérdezte volna a párt elnökét, hogy azután nem a cseh iparospártba lépünk be mostan? Ennek az iparosnak jó szimatja volt, kár, hogy nem maradt meg mellette és az iparospártban ma zászlótartói szerepet is vállalt. Ezt csak úgy, allegorikusán mondjuk. Azután beszéltek fúzióról is és azt a hirt röpítették világgá, hogy a járási hivatalnak is van jelöltje. Erre nézve megkérdezték a járási főnököt, aki kijelentette, hogy sem Bircsák, sem Csalava nem az ő jelöltje, neki jelöltje nincsen és mindenki szavaz arra, akire akar, mert ez az iparosság beltigye. Hát ennyi az igazság ezekből a „hivatalos“ jelölésekből, amellyel megint be szerettek volna nehány jóhiszemű iparost maszlagolni. Mert hogy itt a maszlag dolgozik és azonkívül még valami, amire majd egyszer rátapintunk, az kétségtelen. A mai kormánypárti pártalakulások mindegyikében kimutatható Ezsau keze. Avagy a kormány olyan sok jelét adta a magyar kisipar iránt érzett forró szeretetének már ez alatt a tiz és egynéhány esztendő alatt? Iparosok, értsétek meg, hogy sem Ipovitz, sem más nagyotigérő nem képes semmit sem beváltani a nagyhangú Ígéretekből, de még Liska János képviselő sem, bár ő ismeri a kis és nagy ajtók titkait. Az ígéret könnyű sző, amelyből már épen eleget hallottunk. Mi tetteket akarunk látni és nem Ígéreteket hallani. Mert ígérni külömbeket is tudnánk, mint Ipovitz-Liskáék, de azt beváltani már nem futná a tudomány. Ne higyj az Ígérőnek, mert az megkárosít. De higyj annak, akit ismersz és aki egy emberi életen végig ott állott melletted. Tréfás rovat. Vendéglőben. — Mi az. most csak egy darab húst hoznak nekem, a régi törzsvendégnek, mikor eddig mindig két darabot kaptam? — Bocsánat, uram, de a szakácsnő a konyhán úgy látszik elfelejtette kettévágni. Várakozás — Könnyelmű ember volt a megboldogult férje, többnyire későn járt haza. — Bizony, harminc álló évig kellett várnom rá. Tíz évig, amíg elvett—és húsz évig azután. Gentleman módjára. — Mi van Bili barátunkkal, hogy, olyan régen nem láttam? — Hát nem hallottad? Becsukták három évre, mert ellopott egy autót. . — Úgy kell neki! Úriember nem lop autói, hanem vásárol egyel részletre és azután nem fizet. Előnyös ismeretség. — Hogyan, uram, mindössze két napja ismer és máris házassági ajánlatot tesz nekem? — Oh. kisasszonyom, én már sokkal régebben ismerem kegyedet. Én kezelem a bankban az ön folyószámláját. Az okos apa. — Maga az a fiatalember, aki kész a leányomat ho'/.njnánynélkül is elvenni? — Igenis, kéremalássan. — Akkor csak hordja el magát! Tökfilkókat nem tűrök meg a családomban. így már biztos. — Micsoda kezességet nyújt arra nézve, hogy ez a hajszesz csakugyan megszünteti a kopaszságot? — Micsoda garanciát? Uraságod ráadásul mindjárt egy fésűt is kap tőlünk. Mai cselédek. Háziasszony: Nálam jó dolga lesz; a munkának a felét én magam elvégzem. Uj mindenes: No és ki végzi el a másik felét? Ki miben vétkezik ... Egy ifjú hajóorvos arról volt nevezetes, hogy minden betegség ellen tengervizet rendelt. Egy viharos napon nagyot billent a hajó, a hulláin átcsap rajta s az orvost a tengerbe sodorja. Az őrtélló matróz nagyot kurjant: — Emberek, csónakba! A doktorunk beleesett az orvosságba.
