Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-06-29 / 51. szám

1932. junius 29. »KOMÁROMI L'APOKc 3. oldal. UgjT a zenekari számok, mint a szó­lóelőadások a preciz játék, átérzés és lendületes irányítás jegyében folytak le. Schlaffer Ernő és Kőrös Kálmán szólója kitünően sikerült D’Elia Fe­renc zongor akisére tével. Hallottuk Kri­­zsán József melodikus Ibolya-valce­­rét is, (melyre a szöveget dr. Borka Géza írta) s kedves volt a Haydn: Gyermekszimfóniája. A kedves kis Rohonyi Vera külön exceilált bájosan elmondott prológusával. Minden szá­mot meleg tapssal hálált meg a kö­zönség. Az estnek a hangversenyen kivül volt még egy kitűnő színpadi száma is: Borka Gézának ötletes és szellemes antik börleszkje: az »Odysseus Polyp­­hemos barlangjában« cimű egyfelvo­­násos tréfa. A versben írt, mai aktu­alitásokkal s homerosi utalásokkal te­letűzdelt ókori riport, finoman paro­dizálja a ravasz görög vándorlását a cyclops barlangjában s különösen azok körében aratott nagy sikert, akik is­kolai éveikből emlékeztek az Odys­­seára. Zoltán György, Bolemann Iván, Hantos Ádám főszereplők mellett a görög harcosok, az »öregek kórusa« vittek derűt és élénkséget a darabba s ösztönözték jóízű kacagásra a néző­ket. A hexameterrel és rumbával, gö­rög szöveggel és átformált magyar népdallal megtűzdelt színpadi tréfa valószínűleg hálás szériadarabja lesz a szlovenszkói diákdobogóknak a kö­zel jövőben. A közönség a szereplőket s a szer­zőket úgy a hangverseny, mint a szín­darab eljátszása alkalmával melegen ünnepelte s azzal a tudattal távozott, hogy a komáromi gimnázium a nyil­vános szereplések terén is egyike a legelsőknek. Az iparostanonciskola évvégi szakrajzkiállitása. Komárom, —■ június 28. A komáromi iparostovábbképző szak­iskola növendékei a tanonciskola hely­ségeiben szépen sikerült kiállítást ren­deztek az idei tananyag rajzaiból. A Telkes Mihály igazgató vezetésével kiváló előadók irányítása mellett mű­ködő iskola eredményes munkájának gyümölcse a négy napig tartolt rajz­kiállítás ,amely nemcsak szakember­nek gyönyörűség, hanem a laikust is meglepi s örömmel tölti el. Az eme­leti termekben ízlésesen felsorakoz­tatva csoportosulnak az egyes szak­tárgyak rajzai s valóban elmondhat­juk, hogy az iskola hivatása magasla­tán állva elérle azt a célt, amely felé törekedett. A rajzok szakszerűsége, gondos kiállítása, preciz volta a ta­nulók jó előmenetelére s lelkiismere­tes képzésére mutatnak, amelyből vi­szont örömmel következtethetünk a komáromi iparosság jelenlegi s jövő­beni fejlettségére. A kilenc szakcso­portnak 2—2 osztálya van s az egyes szakcsoportok külön teremben, osz­tályok szerint állították ki a tanév rajzait. Nem másolás volt a rajzok célja, hanem önálló tervezés, a mester mun­kájának elsajátítása, a lelemény foko­zása, a szerkezetek részleteibe való elmélyedés, — így aztán láthattunk rajzokat, amelyek bármely felsőbb­­fokú ipariskolának dicsőségére vál­nának. A rajzok pedig az általános készültséget mutatják. Az építők, ácsok csoportjában (ve­zető: Tuba Lajos), Inczédy József, Varga Lajos, Rácz István rajzai, (II. o. vezető: Schleisz Géza) Török Jó­­zsof és Windmühl János munkái fi­gyelemreméltóak. A szobafestők és mázolok csoportjában (vezető: Acker­mann Sebő) Ivanits László és Pál Ist­ván rajzai, az általános osztályban (I. o. Nagy Márton, II. o. Vánkay László) Nagy Lajos, Messinger Ferenc munkái, a leányok szakcsoportjában, — kalaposok szabászok —, (vezető: Horváth Rózsi) Pelikán Erzsébet raj­zai tűnnek ki. Nagyon érdekes a Ba­logh Gergely által vezetett szabó és Csonka József által vezetett cipész-; szakcsoport munkássága, ötletesen van összeállítva az asztalosok, kárpitosok, bognárok csoportjának (vezető: Ba­logh Miklós) munkássága, itt Eszter­­gás József, Bognár Zsigmond, Csapó János rajzai különösen szépek, a vas- és fémipari csoportnál (vezető I. o.: Janisch Andor, II. o.: Obholzer Béla) Papp László és Papp János rajzai kü­lönösen sikerültek. De általában azt mondhatjuk, mindegyik tanuló szép munkát fejtett ki s méltán érdemelhet dicséretet. Kár, hogy az egyébként erős érdeklődés mellett éppen az ipa­­rostársadaiom látogatja legkevésbbé a szakraj zkiállítást, holott elsősorban őket érdeklő munkásságról történik itt beszámoló. Kérelem Komárom város nagvrabecsült közönségéhez és a Kom. Lapok igen tisztelt olvasóihoz. Eddig minden évben akadtak jó­­lelkü emberek, akik a szegénysorsu cserkészek táborozását szives adomá­nyukkal elősegítették. Van 5 szegény­sorsú, olyan cserkészem, akik meg­érdemelnék, hogy a júliusi háromhetes szklenói nagytáborba magammal vi­gyem, de ehhez az idei gazdasági krízis miatt fedezetet már nem találok. Szépen kérem azokat, akiket még nem érint a mai pénztelenség, hogy fél, vagy egész részvételi dij váltásával tegyék lehetővé, hogy ezek a jó fiúk ne érezzék annyira a gazdasági vál­ságot. Egy-egy fiú táborozási költsége 200 koronát tenne ki. Tudjuk, hogy kevés a pénz ma mindenütt, de ha mégis valahol van fölös 50—100 ko­rona, küldjék az alulírott címére. A jó Isten a 2 filléres adományokról sem feledkezik meg az utolsó napon. Komárom, Nádor ucca 10. Bíró Lucián, bencés tanár, cserkészparancsnok. A kereskedő íanoocok évzáró vizsgája. Komárom, — június 28. Vasárnap, június 26-án délelőtt 11 órakor folyt le a községi elemi isko­lában a kereskedelmi tanonciskola év­záró vizsgája, melyen a Járási-Keres­kedelmi Grémiumot Abclesz Ernő és Ipovitz Jenő alelnökök és Kovács Fe­­renc titkár, a Komáromi Kereskedők Testületét Spitzer Béla .elnök és a Ke­reskedelmi Tanonciskola Egyesületét Blau Lipót elnök képviselték. A lanonookat Telkes Mihály igazga­tó, Brauner Károly, Bakonyi István és Vásárhelyi Károly tanonciskolái taná­rok vizsgáztatták az egybegyült bi­zottság előtt. Az iskola tanulói meglepő felkészültséget tanúsítottak s a feladott kérdésekre teljesen kielégítő, igazán nívós válaszokat adtak. A kitűnő ei'cd­­inény kizárólag a tanonciskola taná­rainak érdeme, akik nagy fáradsággal tanították be az iskola anyagát, mivel a tanulóknak még tankönyv sem állott rendelkezésükre. A vizsgálatok befejezése után a Já­rási-Kereskedelmi Grémium nevében Ipovitz Jenő grémiumi alelnök inté­zett beszédet az ifjúsághoz, melyben Meet az iskola elhagyása után is a ta­náraik iránti tiszteletre és hálás meg­becsülésre buzdította. Majd az Iskola­­egyesület nevében Blau Lipót fűszer­­nagykereskedő beszélt és látta el a tanoncokat praktikus tanácsokkal. Beszédében felelevenítette a tanonc­iskola megalapítójának és fellendítő­jének, a nagy pedagógusnak: Nemes Somának az emlékét, akinek sírja még ma is jeltelenül áll a komáromi te­metőben. A mai kereskedő ifjúságra vár a nemes feladat, hogy a nagy pedagógus emlékét sírkővel jelölje meg a hálás későbbi nemzedék. Felszólította a ta­nuló ifjúságot, hogy a maguk körében gyűjtést indítsanak Nemes Soma sír­emlékének felállítása érdekében, fő­nökeik erre alkalmat fognak adni és a gyűjtés befejezése után maguk is hozzá fognak járulni. Az elhangzott beszédek uLán Weisz László második évfolyamú tanuló igen ügyes, talpraesett és kedves beszédben, virágcsokrok átnyujtása mellett kö­szönte meg tanulótársai nevében ta­náraik szeretetét és fáradozását. Telkes Mihály igazgató zárószavai után az ösztöndíjak kerültek kiosz­tásra. ösztöndíjakat nyertek a második osztályból: Podberszky József 50 Ke, Búkor József 30 Ke, Kocsis József 30 Ke, Reisz Sándor 20 Kő, Berta Sándor 20 Kő. Az első osztályból pedig: Arnstein László 50 Ke, Paulik Károly 30 Kő, Weisz Miklós 30 Ke, Árky Béla 20 Ke. HIBKK Ä réztrombita. A komoly vasárnapi hangverseny­nek egy derűs kis epizódja. Haydn-nak nagyszerű Gyermekszim­fóniáját dirigálta Krizsán mester s a zenekar jobboldalán apró »művészek« foglaltak helyet, az instrukció szerint a gyerekes zene kellékeivel. A kis Bolemann zugatta roppant ambíció­val a búgó dobot, de a többiek is mind kivették részüket hatalmas igye­kezettel a csöngetésből, kürtölésből és dobolásból. Ahogy »Haydn papa« hangszerelte, aszerint működtek, pon­tosan. Legszélröl ült egy kisfiú. Apró gye­rekkürt a kezében, amibe olykor be­­lefujt. Ámde a kürt betyár egy kürt volt, mert mindjárt az első fuj ásnál kiszaladt belőle a szopóka. A gyerek elvörösödik s lehajol a szopókáért. Megint belefuj, megint kiszalad. Ak­kor már a földre esett a szopóka. Utánanyul, de a szopókában már ben­ne volt a tiltakozás és kiszalad ne­gyedszer is, ötödször is. A gyerek a fejét csóválja. Hiába minden! A sze­lep, vagy» dugattyú, vagy mi volt ab­ban a kürtben, de az mindig kifujó­­dott. Most már aztán a szomszéd »művész« is odafigyelt. Egy fujás:egy szerencsétlenség. Izgett-mozgott a két gyerek izgatottan, alig figyeltek oda a mesterre, — a szelep mindig kisza­ladt s méltatlankodva néztek össze. Össze is ütötték a fejüket, ahogy siet­ve lehajoltak érte. Nevetnünk kellett. Az első sorok csendesen remegtek a nevetéstől: látva a két kis fiú zavarát. Csak annyit le­hetett látni, hogy valami mindig repül a trombitából s azután a két művész összeveri a fejét. Utóbb már nem is nézték a kottát, csak a kürtöt keres­ték a székek alatt. A szimfónia pedig rohant az első tétel befejezése felé. A dob perrent egyel-egyet, a búgó doboz sivított, a triangulum csöngött, csak az a kutya kürt szaladt mindig ketté. No megállj, huncut kürt! A tölteléket végre megint megtalál­ta a kürtös legényke a kottatartó alatt s mérges elhatározással jól bele­­taszítotía a kürtbe. S diadalmasan nézett a barátjára. A kürt szuperált! No, és akkor aztán megfujta! Fújt rajta mérgeseket és hosszúkat. Jól odapászitotta a zenéhez. A második tételnél minden sikerült, a nehéz kérdés megoldódott s a mi kürtösünknél nem volt buzgóbb szó­lista a zenekarban. Önként jött ez a kis komikum, a pillanat szülte, de nagyon kedves volt s a gyermekszimfónia nem is lett volna teljes enélkül s kis non puta­­rem nélkül. Vidám pillanatainkért, amit a hátad mögött élveztünk kis fiam s a helyezet keresetlen derűjéért hadd szorítsuk itt meg a kezed mind­nyájan, ismeretlen kis kürtösöm! Mert még csak az arcodat sem lát­hattuk Irombiiáddal való szörnyű küzdelmedben. (thyvi) — Jezsó Márton tanfelügyelő bú­csúztatása. Szombaton délelőtt tiz órakor búcsúztatta a komáromi tanke­rület tanitósága Jezsó Mártont, a tan­­kerületnek tizenkét esztendőn keresztül működött népszerű tanfelügyelőjét, aki Besztercebányára lett áthelyezve. A bú­csúztató ünnepség megható keretek közt ment végbe s ezen megjelent a tankerület egész tanitósága. A Kultúr­palotában lezajlott ünneplő gyűlést Halász Ödön tankerületi elnök nyitotta meg, majd küldöttség ment a tanfel­ügyelőért s az érkező Jezsó Mártont Halász Ödön üdvözölte elsőnek, majd Kovács Alajos, az Általános Tanító­­egyesület elnöke búcsúztatta megható­an, végül Banai Tóth Pál polgári is­kolai igazgató mondott beszédet. Szlo­vák nyelven Szuchy Ferenc köszöntötte. Jezsó Márton könnyekig meghatva vá­laszolt, Petőfi idézettel kezdve beszédét. Ami munkát s érdemet neki tulajdonit a tanítóság, azt visszahárította kartár­saira s hálásan köszönte az ünnepi üdvözlést. Ígérte, hogy uj állomáshelyén, Besztercebányán is szeretettel gondol a komáromi tankerületre. Az ünnepélyt a Centrál-étteremben közebéd követte. — Jezsó Márton utóda, Markovics Ede, az uj tanfelügyelő a közel jövőben fogja elfoglalni hivatalát. — Uj ref. lelkész. A losonci re­formátus teológiai szemináriumban az egyetemes konvent vezetőségének je­lenlétében megtartott lelkészképesitő vizsgálatok során Tóth Kálmán, a komá­romi református egyháznál működő jeles segédlelkész, a második lelkészképesitő (papi) vizsgát sikerrel letette. — Munkanélküliek küldöttsége Prágába. A komáromi összes ipari szakmákhoz tartozó munkanélküliek pénteken délután népgyülést tartottak a Kossuth-téren, amelyen elhatározták, hogy soraikból küldöttséget meneszte­­nek Prágába, amely küldöttség a Ko­máromban ez év tavaszán esedékessé vált, de legtöbb esetben eddig még meg sem kezdett állami munkák mi­előbbi fölvételét fogja a különböző minisztériumokban megsürgetni. A nép­­gyülésen igen elkeseredett hangulat uralkodott, mert köztudomás szerint hét millió értékű állami munkának kellett volna a tavasszal megkezdődnie városunkban és az év első felének végén alig észrevehető munka van folyamatban pár száz munkással, holott a munkanélküliek száma ma is eléri a kétezerét. A munkanélküliek a határo­zatból kifolyóan azzal a kéréssel for­dultak a város vezetőségéhez, hogy a különböző szakmák szerint nyolc tag­ból összeállított munkanélküli küldött­ség utazási költségeit fedezze a város. A városi tanács rendkívüli ülésében foglalkozott ezzel a beadvánnyal és több tanácstag hozzászólása után arra az egyhangú határozatra jutott, hogy a kérelemnek helyt ad és a költsége­ket a törvényes szervek utólagos hozzá­járulása reményében kiutalta. A mun­kanélküliek küldöttsége szerdán este utazik el Prágába. — Sikeres lelkészképesitő vizsga. Kalitza Dénes a losonci ref. teológiai szeminárium végzett hallgatója, Kalitza Sándor nyug. községi főjegyző komoly törekvésű fia, a múlt héten Losoncon megtartott képesítő vizsgán az első lelkészképesitő vizsgát sikerrel letette — komáromi nagy földrengés emlékünnepe. Az 1763 junius 28. napján történt borzalmas földrengés emlékét, mely Komáromot romokba döntötte, a komáromi egyházak vasár­nap ülik meg. A katolikus egyház ezen a napon engesztelési fogadalmi kör­menetet tart a földrengés emlékére, melyen résztvesznek a város ipartársu­latai és vallásos egyesületei. A körme­netet dr. Majer Imre prelátus vezeti. A nagy földrengés emlékére történik a délutáni harangozás is, melyet annak idején a városi tanács elrendelt. A kör­menet vasárnap reggel 8 órakor indul a Sz. András plébánia-templomból. — Rabsegélyezés. A szabaduló fegyenceket támogató és gondozó­egyesület komáromi választmánya ju­nius 27-én Nagy Géza dr. kerületi vizsgálóbíró, ügyvezető elnöklete mel­lett ülést tartott, amelyen 12 segély iránti kérvényt intézett el. A választ­mány kilenc szabaduló fegyenc részére utalványozott útiköltség segélyt-. A vá­lasztmány Fülöp Zsigmond pénztáros indítványára kimondotta, hogy a vidéki tagokat felszólítja tagdijhátralékainak mielőbbi megfizetésére. — Kóstoló Magyar-Komárom­­ban. A Komáromi Református Jóté­kony Nőegyesület julius 3-án, vasár­nap, a Polgári és Vasúti Társaskör kerti helyiségeiben táncmulatsággal egybekötött jótékonycélu Kóstolót ren­dez. Belépődíj személyenkint 1 Pengő, kezdete délután 5 órakor. Kitűnő ételek adagja 1 Pengő. Italok árjegyzék sze­rint. Konfetti, szerpentincsata és szép­ségverseny. Á nemes emberbaráti cé­lokat szolgáló Református Nőegyesület e kedves mulatsága iránt Magyar Ko­márom társadalma osztatlan nagy ér­deklődéssel viseltetik és ezúttal is fé­nyes eredményre van kilátás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom