Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-06-25 / 50. szám

1952. junius 25. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. büfféjében jő cigány huzza a szebbnél szebb nótákat. A jónevü zenekar előtt hatalmas méretű táncparkett várja a táncolókat, akik különösen este teszik kacagóssá a hangulatot. A tatai tó vizét levezető folyó alkotta zuhatag, az almásiak „fiatalitója“ most is kelendőségnek örvend. Az ősi park százados fái érdekes növéseikkel cso­dálatosan szép és festői hátteret alkot­nak a dunai strandnak, amelyet szintén az idén létesített az agilis bérlő, Szi­lágyi Miklós. A fürdő árak hallatlan olcsók. Teljes napi penzió egy ősi parkra néző szo­bával, naponta négyszeri étkezéssel, kabin, fürdő használattal, zenedijjal és egyéb taksákkal együtt 4 pengő 50 fillérbe kerül. A fürdőből pompás ki­rándulások tehetők az almási és nesz­­mélyi hegyekbe, Albert király kutjához, Tatára és más kedves helyekre. A vidék szöllő, gyümölcstermelése és tejgazdasága lehetővé teszi a gyümölcs-, szöllő-, tej- és savókűrákat is. A közlekedés innét Komáromból nagyon jó. Háromnegyed 12-kor indul Komárom, — júniuss 24. Hoover elnöknek a leszerelésről tett nagyhorderejű nyilatkozatával egyidő­­ben a francia delegátusok egy emlék­iratot nyújtottak át Lausanneban az angol delegációnak a jóvátételek eltör­léséről. Az Amerikai Egyesült Álla­mok kiváló elnökének a leszerelési bizottságban felolvasott nyilatkozata azt javasolja, hogy az egész világ had­erői egyharmaddal csökkentessenek le, mert egyedül ez a leghelyesebb lépés a világgazdaság gyógyulása felé, Fran­ciaország azonban hallani sem akar a fegyverkezés csökkentéséről addig, amíg a nemzetközi biztonság rendszere ki nem épül. De még a jóvátételek el­törlésében sem találja meg a világvál­ság orvosszerét. A francia kormány emlékiratában abból a felfogásból indul ki, hogy a jóvátételek egyszerű eltörlése önma­gában nem elégséges a gazdasági vi­lágválság megszüntetésére. A mostani válság elsősorban onnan származik, hogy a megriadt tőkék visszahúzódtak és nem kerülnek forgalomba. Ehhez képest mindenekelőtt a bizalmat kell helyreállítani és ez az a pont, ahol a biztonság kérdésére vonatkozó genfi megbeszélések belekapcsolódnak a lausannei tárgyal ásókba. Másfelől bár­a szerecsen is. Nagyszerű formában van. Tudod, hogy életre-halálra megy a küzdelmetek. Lívia, a kis szőke tün­dér a páholyban ül. Szerezz neki örö­met. Felugrott helyéről. Izmai frissen, ruganyosán mozogtak, kezet fogott ví­vómesterével, felkapta pompás da­maszkuszi kardját, suhintott vele egyet a levegőbe, majd az arénába vezető fo­lyosóra lépett, hogy a porondra sies­sen. Óriási üdvrivalgás fogadta, ő meg magasba emelte kardját és úgy kö­szöntötte a közönséget. Zsúfolva volt a hatalmas lépcsőzet, ember ember mellett, mindenütt katonák, tisztek, a páholyokban előkelő tisztviselők, ve­zérek és szép, könnyelmű asszonyok. A bejárathoz közeli páholyban Lívia ült. Ránézett, mosolygott és meghaj­totta előLte kardját. Ebben a pilla­natban lépett be rajta utolsó ellenfele, az óriási szerecsen. Magas volt és kar­csú. Puhán, ruganyosán lépett, mint a párduc, fekete bőre csillogott és alatta kötélvastagságu izmok kígyóz­tak ... ő állt és várt. A szerecsen, mint a vadállatok, lassan, óvatosan lopózott feléje. Ü nem mozdult. A szerecsen támadt. Mint az acélrúgó pattant eléje és villámló kardja szédületesen gyors mozdulatokat végzett. Ő mosolygott s mint aki játszik nyugodtan, alig mo­zogva védte ki a szélmalomcsapáso­kat. A közönség felordított gyönyörű­ségében. Gúnyolta a szerecsent és biz­tatta Nasot. Ő meg könnyedén, állan­dó mosolllyal ajka körül védte ki el­a vonat oda és vissza 5 és 8-kor. Menettérti jegy 1 pengő 20 f.-be kerül. Böszörményi Ödön almási főjegyző fáradhatatlan munkálkodása azonban itt nem állt meg a fürdő fejlesztésében. Még ez évben kikötőt kap Almás és rendes személy- és teherjáratok lesznek. Egy nagyobb pénzcsoport most van alakulóban, amely artézi kutat fog ott létesíteni, illetőleg előzőleg próbafúrá­sokat végeztet, amelyek a geológusok véleménye szerint biztosan csodás ered­ményeket fognak elérni. Megemlítjük még, hogy Almáson, vizisportok (evezés, vizipoló), halászati szórakozások is nagy vonzó erőt gya­korolnak a közönségre. Hogy amit itt elmondtam, nem mese, nem túlzás, nem nagyítás, győződjék meg mindenki és minél számosabban ránduljanak ki Almásra, ahol már ed­dig is nagyon sok komáromi és más vidéki ismerőssel találkoztunk és ahol nagyon kellemes délutánt lehet eltöl­teni az egészségre jóhatással egybe kapcsolt fürdőzéssel. (bj) Komárom, — június 24. milyen nagy jelentősége van annak, hogy a 65 milliós német nép vásárló­­képessége megerősödjék, épolg szük­ség van Közép Európa talpraállítására is, amelynek államai együttvéve 75 millió fogyasztót képviselnek. Az euró­pai államok összességére kiterjedő gaz­dasági újjáépítés egyben a béke meg­szilárdítását is képezi. Az angol és francia delegáció teljesen egyetért ab­ban a kérdésben, hogy a német jóvá­tétel rendezését párhuzamba kell hoz­ni Európa gazdasági újjáépítésével. A francia tervezet két részt külön­böztet meg. Kezdetben egy, vagy két évre szólóan Németországnak semmi-: féle fizetést sem kell teljesíteni, fenn­marad azonban a lehetőség arra, hogy folytassa az áruszolgáltatásokra vo­natkozó szerződések teljesítését. Ez mintegy kísérleti állapot lenne és gya­korlati útmutatást szolgáltatna arra, hogy a fizetések és átutalások teljes megszüntetése mily hatással lesz a gazdasági válságra. Magától értetődő, hogy az Egyesült Államoknak erre az időre szólóan hasonló áldozatot kell hozniok az európai adósokkal szem­ben. Az átmeneti időszak elteltével Franciaország sem fogja követelni a Young tervezet eredeti rendelkezésé­nek végrehajtását, hanem hajlandó lenfelének folytonosan megújuló, egy­re hevesebb támadásait. Közben gyö­nyörködve nézte a szerecsen gyönyörű testét, pompásan működő izomzatát és elgondolta, hogyha őt is az öreg vívó­mester tanította volna, akkor neki már régen vége volna ... Azután maga sem tudta, hogy történt, mintha Lívia si­­koltott volna... Hirtelen arra kapta a fejét... Csak egy pillanatra, hogy mi baj... S a következő pillanat szá­zadrészében éles fájdalmat érzett a torkában... A szerecsen kardja szúr­ta át gégéjét... Toronyi százados arra ébredi, hogy a feje a fa törzséről előrebukott és az előtte álló bokor egyik ága a torkát döfte meg. Az álom hatása alatt ká­­bultan nézett körül, aztán nevetve egyet felugrott és sietve haza indult... 2. Az egyetem hatalmas aulája szoron­gásig megtelt előkelő közönséggel. Em­ber ember hálán. Rengeteg volt a ma­gasrangú katonatiszt, jelen volt a pol­gármester, az alpolgármesterek, kép­viselők és izgatottan tárgyalták a baj­noki vívóverseny esélyeit. A középen álló vívói emelvény most üres volt, az utolsó szám következeit: a döntő asszó. Toronyi Béla áll ki a bajnokságra váratlanul benevezett és pompásan szereplő olasz vívóval: Anizettivel. Eb­ben a pillanatban az öltözőben feküdt a masszőr-padon és öreg mestere ko­moly szakértelemmel maga dörzsölte végig izmait, hogy felfrissítse a fáradt tagokat. Az óriási közönség zsongó lármája átszűrődött az ajtókon az öl­arra, hogy Németország Európa valódi gazdasági helyzetéhez képest módosít­sa a fizetési feltételeket. Hoover terve a világ minden nem­zete számára lehetőséget nyújt arra, hogy a szárazföldi, légi és tengeri fegyverkezések terén nagy megtakarí­tásokat érjen el és az így elért meg­takarítások lehetővé tennék az álla­mok hadi adósságainak kifizetését. Az angol miniszterelnök nagyszabású gon­dolata: a jóvátételek eltörlése nem találkozik az amerikai javaslattal,mert abban egy szó sincs a jóvátételekről, sokkal világosabb azonban a franciák felfogása, amely legalább nyíltan rá­mutat arra, hogy a jóvátételek eltör­lése sem hozná meg a javulást. És valóban, az emberi léleknek megnyug­vását, a kölcsönös megértést és az eb­ből fakadó bizalmat kellene megtalál­ni a nemzeteknek, hogy a katasztro­fális helyzetből kiszabaduljanak. Duse Eleonora utolsó útja. A világirodalom és művészet leg­szebb, legértékesebb lapjai, — mondja Schopenhauer, — vértfagyasztó tragé­diák. Ezt a keserű frankfurti filozófus mon­dását rá lehetne vésetni a gránit sír­emlékre, mely a legnagyobb és leg­­igazabb színésznő emlékezetét őrzi. Asolo temetőjében, sötét cipruslombok alatt nyugszik a nő, kinek színjátszása a legmélyebb és legrejtelmesebb óceán titkát, az emberi lelket mutatta meg előttünk. Aki olyan szerencsés volt, hogy láthatta valaha Elenora Dúsét, az még ma is, hat esztendővel halála után el­­töprenkedhetik művészetének végte­lenbe vesző skáláján. Mikor is volt nagyobb? Mikor halhatatlan Írók örökéletü alakjainak habitusát öltötte magára vagy mikor silány kócbábukat töltött meg élettel, vérrel, rájuk paran­csolván, „színes, olcsó rongybabák, éljetek! Mert amit az auktor nem tudott veletek megcselekedni, én te­szem meg: a színész!“ Ezt az Eleonora Dúsét nevezték is­teninek, halhatatlannak stb., hogy élete utolsó éveiben gonddal és szegény­séggel küzködve, vándorútra keljen kelnie. Hátha össze tud annyit szedni Amerikában, hogy békés, csöndes, nyugalmas öregséget biztosíthat ma­gának? Szerencsés volt, az istenek kiválasz­tottja, mert a halál félbeszakította tözőbe és Toronyi mosolyogva nézett körül baj társaira, akik izgatottan tár­gyalták az egymás között lezajlott asszókat és mindegyik magyarázni igyekezett vereségét. Toronyinak pil­lanatra az amfiteátrumi álom jutott az eszébe... Nini, mintha öreg mes­tere és a római mester... azután a körülállók és az ellenfelei is ... Eh! Ostobaság!.. Mégis összerezzent, ami­kor mestere föléje hajolt és így szólt: — Béla, fiam, vigyázz magadra! A magyar kard a te kezedben van! Az olasz nagyon jó. Könnyen vert eddig mindenkit. Az ezredes leánya, a szép Iluska a páholyban ül. Ne engedd, hogy szomorú legyen!... Idegesen ugrott fel, nyújtózott egyet, izmainak mozgásával meg volt eléged­ve, azután a folyosóra lépett, hogy az aulába jusson. Hatalmas taps fogadta. Fellépett az emelvényre, kardjával tisztelgett jobbra és balra s egy titkos köszöntést küldött Iluska felé is. Szembe állt vele az olasz. Magas, karcsú, rendkívül izmos alak. Hajlé­kony, mint a macska és puhajárású, mint a párduc. A szeme csillog és átható, mint... mint kié is?!... To­ronyi bosszankodva vette észre, hogy újra az amfiteátrumi álom jutott az eszébe... De már hallja a zsűri vezető tagjának a vezényszavait... A csar­nokban halálos csend áll be... A küzdelem megindul... Az olasz osonva, óvatosan megindul és villámgyorsan támad. Toronyi nyu­godtan védekezik. Könnyedén, mint aki játszva védi ki ellenfelének táma­dásait. Az olasz meg egyre hevesebben próbálkozását, mielőtt rájött volna, hogy vállalkozása hiábavaló. Élete utolsó éveiben úgyis elég ke­serűség érte. A legfájdalmasabb volt talán a párizsi Music Hall ajánlata. Nagy honoráriumot Ígértek Duse Ele­onórának, ha fellép egy hipnotizőrrel — és művészileg idomított kutyákkal egy estén. Duse beteg lett ezután a megtisztelő ajánlat után. Vigasztalásképpen hatott rá az amerikai vendégszereplésre való invitálás. És Duse 64 éves korában el­indult a vendégszereplésre, — utolsó útjára. Akkoriban már nehezen lélegzett, gyönge volt, barátai le akarták beszélni a hosszú és fáradságos útról, de Duse fejét rázta. — Hatvannégyéves vagyok. Sarah Bernhardt sokkal öregebben is játszott. Még tudok és akarok dolgozni. Szinész­­sors sokat dolgozni, szegényen menni el, úgy érzem, nekem is igy illik el­mennem. S mivel a jóbarátok jószónál és ta­nácsnál egyebet nem szoktak adni, Duse gyöngén, betegeskedve elindult utolsó útjára. Amerikai útja előtt még Bécsben játszott. Már nagyon gyönge volt, — de mig csak a színpadra nem lépett. Három estén vendégszerepeit a Neue Neue Wiener Bühnében és ez a három este feledhetetlen művészi élmény volt azok számára, akik látták. Pedig egy­szer légzési zavarai miatt a nyilt szín­padon, jelenése közben súlyos köhö­gési rohamot kapott. Cherbourgban szállt hajóra. A hajón mindenkitől visszavonulva, csendesen meghúzódott egy szögletben. Kabinjá­ban étkezett. Az utasokat megkérték, ne zavarják. Mintha napről-napra fo­gyott volna az ereje. Newyorkban nagy ünnepségek között fogadták. Duse riadtan, fakó arccal, fejét lehajtva állt az éljenző sokada­­lomban. Pár szóval felelt az üdvözlő szónoklatokra. Beszédét egy furcsa támad. Az első tust az olasz kapja. Nagy taps. A második tust az olasz adja be Toronyinak hihetetlenül gyors, villa­násszerű szúrással, ami magasan fel­csúszik a torkára és keményen ül meg a gégéje mellett. Gyönyörű akció voll, de mintha Toronyi egy kissé figyel­­metlen lett volna, mintha a szeme sarkából a páholy felé lesett volna, ahonnan Iluska intett feléje a zseb­kendővel ... Toronyi megdöbbent!... Az amfi­teátrum!. .. Hirtelen vad dac öntötte cl! Azért sem! Óriási önuralommal és akarat­erővel szedte össze magát. Minden fi­gyelmét az asszóra fordította. Mintha ezer karja lelt volna, védett és táma­dott, líoszorkányos gyorsasággal dol­gozott, csodákat mívelt, fölülmúlta ön­magát és kivédve az olasz minden tá­madását, a közönség ujjongása köze­pette nyerte meg a bajnokságot. Halálosan fáradtan ment az öltöző­be. ahol mestere és barátai vették ke­zelésbe: levetkőztették, lemosták és úgy ápolták, mint egy gyereket... Maszirozás közben hirtelen felug­rott, a tükör elé állott és megnézte a nyakát. Kis vörös pont volt a nyakán, az tüzelt, az égette. A mester aggódva sietett hozzá. — Csak nem sérletL meg véletlenül az a szúrás?! Toronyi elgondolkodva nézett maga elé és inkább csak magának morogta, hogy senki meg ne hallja: Nem! De ha nem lelt volna plaszlronom, halálos lett volna!... Nem elég a jóvátételek eltörlése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom