Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-06-18 / 48. szám
19Ö2. junius 18. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. Gyújtogatásért kétévi fegyházat kapott egy tüzoltcvkürtös, aki először felgyújtotta a csűrt, aztán trombitával jelezte a tüzet. Saját tudósítónktól. A komáromi kerületi bíróság nyári esküdtszéki ciklusán szerdán egy gyujtogatási bünpört tárgyaltak, dr. Soós Imre felsőbirósági tanácsos elnökletével. A vádat dr. Selldk államügyész képviselte, a védelmet dr. Kdllay Endre és dr. Aranyossy Endre látták el. Még a múlt év januárjában Ipolyvisken kigyulladt Pélyi Lajos csűrje. Az első vádirat szerint a csűrt Pélyi Lajos felbujtására Kiss István és Kádasi Lajos ottani munkások gyújtották fel, pénzt is kaptak érte. Így akarta Pélyi Lajos a biztositó társaságot megcsalni. Később a vádtanács Pélyi Lajossal szemben elejtette a vádat, igy a csalási ügyet mellőzték s csak a gyújtogatás ügye lett tárgyalva. A mostani tárgyaláson Kiss István őszintén beismerte bűnösségét. Azt vallotta azonban, hogy Pélyi Lajostól 200 koronát kapott, azért, hogy gyújtsa fel a csürjét s a gyujtogatási manőver előtt még jól be is rugatta. Mikor már jól felöntött a garatra, rászánta magát a csűr felgyujtá-Saját tudósítónktól. A múlt szombati számunkban megírtuk az ügynöki élelmesség egy ritka esetét, amikor az ügynök le kollégaurazza a kiszemelt áldozatot, aki egy jóidéig azt hiszi, hogy tényleg kollégával van dolga, szívélyesen elbeszélget vele és amikor a szívélyesség már oly nagy közöttük, hogy a kérelmet kissé bajos visszautasítani, akkor a kolléga ur leveti álarcát és mint az egyik brünni textilgyár utazója, melekilábalt a sárból. Szembe állt a temetővel. Nagy teste verejtékes szoborrá merevült. Tehetetlen dühében í'ujt, fogait csikorgatta és reszketett. És amikor látta, hogy inkább elszakad a két lova minden ina, de a lopott la itt marad szekerestől, üvöltve kiáltott a temetőre: — No, hóttak, most segítsetek! Mikán bácsi agyán kaján gondolat suhant keresztül. Gyorsan lehúzódott Vera Vica sírja tövébe és fájdalmas, félelmetesen reszkető, másvilági hangon sírta vissza a választ a bénulttá vált éjszakai csendben: — Há-nyan gyüj-jünk? Lopós Lőcs Vendi haragos vadsága lelket reszkeltető félelemmé változott. Remegni kezdett s kiesett kezéből az ostor. Valami jaj-félét hallatott, hátrafordult s mintha száz szellem üldözné, fejveszetlen rohant a legelő felé. Dongott alatta a föld. Mikán bácsi csendes nevetéssel ballagott a szekérhez. Kifogta a lovacskákat. Aztán rájuk suhintott. A lovacskák eliramodtak a falu iránt, jól tudták a járást hazafelé. A szekér s a fa ottmaradt. — Úgyis lopta a gazembör mind a kettőt, majd mögjelöntöm a bírónak röggel. És mikor nótát dudorászva hazaballagott a hajnalt köszöntő pirkadásban, ezl mondta a szövetkezet előtt: — No, édös egy lányom, most má szerethetöd ezt a gazembört, mert ezt osztán kigyógyétottam a muszka-bajból. Mer iszön gondulhatod, hogy a Vendiről nem töszök jelentést, csak a szekérről és a fárul. Az embör nem ócsáruli a vejit, még ha bakter is. És vígacskán dalolta: Nem gágog még a ludatok, Iccaka van, aluggyatok. Az ég alján, kelet felé, álmosan csukogatta aranyfényű csillagszemét a Vénusz... Komárom, — június 17. sára s a nagy szenzációra fel is hívta a kocsmázó társak figyelmét: — Nemsokára nagy tüzet fogtok látni! Készüljetek az oltáshoz! — mondta elmentében az ottlevőknek s kellő asszisztálás mellett nyugodtan fel is gyújtotta a csűrt. Tekintve azt, hogy a tűzoltóknak a kürtöse is ő volt, mikor a csűr már javában égett, hazaszaladt a kürtjéért s lelkesen fújta a tüzriadót. A másik vádlott, Kádasi Lajos nem érzi magát bűnösnek. Se pénzt nem kapott a gyújtogatásért, sem gyufát nem adott Kissnek. Egyedüli tevékenysége az volt e tűznél, hogy messziről figyelte Kiss István működését. Pélyi Lajos is tagadta, hogy ő biztatta volna föl Kiss Istvánt s igy Kiss István egyedül marad a gyújtogatás vádjával. Kapott érte 2 évi fegyházat. Kádasit felmentették. Védője semmiségi panaszt jelentett be, valamint az ügyész is. Az esküdtbiróság a letartóztatást nem rendelte el. Komárom, — június 17. gén ajánlja a férfi ingmintákat. Ilyen módon akarta lépre csalni a kultúrpalotában a Jókai Egyesület tisztviselőit, akiket szintén lekollégázott és hogy a látszat nagyobb legyen, végignézte a Kultúrpalota múzeumát. Itt azonban nincs a dolognak vége' Amikor kipattant a titok és a kolléga Saját tudósitónktól. A komáromi esküdtszék csütörtökön egy rablási kísérlet ügyét tárgyalta dr. Vincze Aurél kerületi bírósági elnök elnöklése alatt. A vádat dr. Sellák államügyész képviselte, a védelmet dr. Barin Lajos ügyvéd látta el. Deák Gyula kainocsai gazdaember ezév januárjában beballagott Gútára, néhány száz koronával megrakodva s földet akart venni. Betért, mint ilyenkor szokás, a Forró féle kocsmába s négy óra hosszat, mulatozott. Még cigány is került elő, mert Deák uram földre alkudozott és előzetes áldomást ittak. Sötét este volt már, amikor Deák Gyula rászánta magát a hazamenetelre. Elbúcsúzott a cimboráktól s kifelé indult, amikor Lengyel Gábor földműves és Madarász Lajos munkás utánaszólt: — Hát a cigányoknak semmit sem ad? Adjon legalább öt koronát! Deák uram belenyúlt a zsebébe, de nem volt nála apróban csak egy korona tíz fillér, amit nagy gavallérosan oda is adott volna a hosszá mulatozás kiegyenlítésére, de mérgesen kiütötték a kezéből. Erre Deák uram útnak indult, bizonytalan léptekkel. Alig megy azonban a falu határáig, ismeretlen alakok leteperték ur vigécnek vedlett át, szinte leroskadtam a meglepetéstől. Alig tértem magamhoz, újra kopognak és belép egy olasz kinézésű férfi. Azt mondja, hogy csak olaszul, angolul és franciául beszél. Valahonnét tolmácsot keritettem, aki törte a franciát. Bevallotta, hogy a milánói posztógyár ügynöke, egy ruhának való kelmét mutat. Ez becsületes eszközökkel dolgozik, nem kollégaurazza le az embert, nem kiváncsi a múzeumunkra, ő csak a maga portékáját dicséri, de hogyan dicséri!! A szövetet összegyűri, öklével üti, összefacsarja, mint a vizes ruhát, ráül, rátapos, vizbemártja, kabát- és mellényelejét, nadrágszárat formál belőle, huzza, tépi, mint a Gutmann-féie munkáskabátot a reklámképen. Hiába mondjuk, hogy nem veszünk, az olasz nem ismer irgalmat, végig kell nézni a ruhaszövet kipróbálásának az egész, majd egy óráig tartó inkvizícióját. 250-re tartotta. Nem vesszük meg, mondottuk. Hát mit adunk érte?rSzáz koronát — feleli a tolmácsom. Én a vállam közé huzom a nyakam, mert biztosra veszem, hogy ránk lő az olasz, hogy ennyit mertünk érte kínálni. Nem lőtt le bennünket, de olyan gyilkos tekintetet vetett ránk, amelyre a tolmács barátunk azt mondotta, hogy ilyen gyilkos tekintetet még nem látott, de én láttam. Malta szigetén, amikor egy szép asszony, a sekrestyés felesége, megmutatta a Szent Pál apostol katakombáit és borravalóul nem angol, hanem olasz pénzt adtunk néki. Lenn, Malta kikötőjében elvették az olasz pénzt is, de fönn a magaslaton már angol pénz járta. A gyilkos tekintet szinte harsogta felénk, hogy most én menjek le, hegyről a kikötőbe beváltani a pénzt timiattaiok, ti csavargók!! Már t. i. a csavargók jelzővel minket tisztelt meg. Megbocsátottuk néki, mert a világ legszebb asszonya volt és egy szép asszonynak mi mindent megbocsátraz ember!! —AY JŐ— Utóirat. A brünni kolléga urat és az olaszt másnap együtt láttuk sétálni. Nagyon jóben voltak. Ki tudja, hogy ők ketten nem igazi kollégái-e egymásnak és talán egy brünni gyárnak az utazója mind a kettő? Komárom, junius 17. a földre s a pénzét kérték. Deák uram tiltakozott s dulakodni kezdtek. — Gyrula bácsi, pénzt! — súgták a fülébe és hátracsavarták a kezét. Gyula bácsi nem hagyta magát s nagy csata fejlődött volna ki, a tálerő látható diadalával, ámde a deus ex machina egy csendőrőrjárat alakjában megjelent és Gyula bácsi megszabadult a kellemetlen idegenektől. Az őrjárat rávilágított ugyanis a földön fel rengő három emberre. Először azt hitte, hogy részegek telepedtek le sorjában az édes anyaföldre, ámde amikor a lámpa rájuk világított, a társaság két tagja eliramodott s csak Gyula bácsi maradt a földön és szakadozott szavakban adta elő a támadást. De nem emlékezett a támadókra. Mivel a mámor még mindig tartott, Deák uramat a csendőrök hazatámogatták Kamocsára, hogy baja ne történjék. Útjuk közben Deák uram többször elfeküdt az árok partján és hiába faggatták .akkor sem tudta felismerni a támadóit, amikor azok az éj leple alatt véletlenül ismét szembekerültek velük. A két támadó azzal vágta ki magát, hogy a szomszéd tanyán jártak. A csendőrök azonban utánanyomoztak az esetnek s így derült ki, hogy Lengyel Gábor és Madarász Lajos volt a két tettes. Mikor vallatóra fogták őket, végre is beismerték, hogy ők mentek Deák Gyula után, de csak azért, hogy megnézzék, van-e Deák Gyulánál pénz, nehogy átközben elveszítse. Mire alaposan megnézték s legyűrték Deák uramat a földre, hogy annak a gombjai is leszakadtak, akkor jöttek éppen a csendőrök s így a pénzt tovább nem kutathatták. A tanuk vallomásai után nyilvánvalóvá lett, hogy Deák Gyulától a két vádlott el akarta szedni 50 koronáját s az esküdtek bűnösnek mondták ki a két emberi rablás kíséretében. Mivel Madarász rovottmultá volt, a szakbíróság kétévi börtönre Ítélte, mig Lengyel három hónapi fogházat kapott. A Protestáns Jótékony Nöegylet évkönyve. Komárom, — június 17. A Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet holnap, vasárnap délután 4 órakor tartja évi rendes közgyűlését , a Kollégium tanácstermében. A közgyűlésre szóló meghívással kapcsolatosan tartalmas évkönyvet adott ki a vezetőség, amely magában foglalja az egyesület ötvenéves fennállásának évfordulóján tartott jubileumi díszközgyűlés jegyzőkönyvét is. Az évkönyvben az elnökség jelentése számol be az 1931. évi működésről, amely az előző félszázad alatt kifejtett áldásos munkával teljesen azonos, elismerésreméltó emberbaráti tevékenységben folyt le. Kimagasló ünnepi eseménye volt az egyesületnek a jubileumi ünnepély, amely minden részletében maradandó emlékkel gazdagította az egyesület történetét November 15-én díszközgyűlést tartott az egyesület, amelyen a helybeli egyházak és jótékonycélu, valamint kulturális egyesületek küldöttségileg jelentek meg és meleg szavakkal hajtották meg a derék egyesület munkálkodása előtt az elismerés zászlaját. Este a református templomban Gödé Lajos nagykőrösi ref. lelkész és Thuróczy Zoltán győri evang. lelkész közreműködésével nagyszabású és fényesen sikerült templomi ünnepély zajlott le, amelynek léleknemesitő és hiterősitő hatása érezhető volt a nagyszámban megjelentek lelkében. Közreműködtek az ünnepélyen még Mokos Kálmán madari református lelkész, Bazilidesz Iván, a Komáromi Dalegyesület férfikara Schmidt Viktor karnagy és a Református Vegyeskar Kelemen Kálmán karnagy vezetése mellett. A közreműködőknek hálás köszönetét fejezi ki az elnökség jelentésében. Augusztusban tartotta meg az egyesület régi hagyományos sikerű kóstolóját a szegény gyermekek javára és két szeretetvendégséget is rendezett jótékonycélra. A helybeli községi iskolák szegénysorsu protestáns tanulói részére 80 pár jóminőségü cipőt osztott ki az egyesület, amely szegényeit a múlt évben is áldozatkészen segítette havi pénzbeni adománnyal és tűzifával. Az iskolásgyermekek részére hittankönyvet is vásárolt az egyesület. Mély részvéttel adózik a jelentés boldogemlékü Bátyai Mihály ny. árvaszéki elnök, az egyesület érdemes tiszteletbeli titkárának, akit tavaly nyáron ragadott el a halál váratlanul szerettei köréből. A megboldogultat, ki valamikor sok éven át a legpéldásabb önzetlenséggel munkálkodott az egyesület vezetésében, a Prof. Jótékony Nőegylet is őszintén gyászolja és emlékét a közgyűlés által megörökíteni kéri. Az évkönyv igen értékes részét képezi a jubieumi díszközgyűlésről fölvett jegyzőkönyv, mely felöleli az egyesületnek Vásárhelyi Károly titkár által tömören megirt történetét is, valamint az elnöki megnyitót és zárszót s a testületek képviselőinek üdvözlő szavait. Az egyesület tisztikarának, választmányának és tagjainak névsorát közli az évkönyv, amelyből megállapítható, hogy a Nőegyletnek 179 tagja van. A pénztári kimutatásokból megállapítható, hogy az egyesület rendelkezési alapjának 1931. évben bevétele volt A dolognak még nincs vége! A brünni kolléga után jött az olasz, de ő nem kollégázott le bennünket. — Egy modern inquizició. — Amikor egy szép asszony haragosan néz ránk. — Malta sziget, Milánó, Brünn és a mi csendes városunk: Komárom. Ötven koronát akartak elrabolni egy kamocsai gazdától; az egyik rabló kétévibörtönt, a másik háromhavi fogházat kapott. — A kocsmai mulatozás vége. —
