Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-06-15 / 47. szám

19ó2. junius 15. >KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. rété mellett magyar táncokat lejtettek Ehrenfeld Rózsi,Schwartz Margit, Jan­­csó Rózsi III. és Molnár Rózsi II. oszt. tanulók, kik ügyesen és elánnal járták a jelmezes táncot ,melyet a közönség megujráztatott. A következő műsorszám V. Sipos Ida »Mult és Jelen« cimű egyfelvonásosa volt, amelyben alakításukkal különö­sen Waldhauser Lili és Stern Teréz harmadikosok tűntek ki, de nem ma­radtak mögöttük osztálytársnőik sem: Sovány Ilona, Hecht Sarolta, Greschner Valéria, Ipóth Erzsébet, Baranyai Mar­git, Kertész Margit, Egyházi Ilona, Jancsó Rózsi III. és Szokolóci Izabella II. oszt. tanulók és néma szerepével Gergely Gizi I. oszt. tanuló. A darab meglepő fordulataival tetszést váltott ki. A betanításban nagy része volt So­mogyi István tanárnak. Majd ritmikus torna került »sző­nyegre«, amelyben fordulatos és bá­jos táncjelenetek szórakoztatták a kö­zönséget, amely ezt is megujráztatta. A virágokat Csorna Jolán és Dávid Julia egyévi tanfolyami növendékek, Banai Tóth Ilonka, Czirok Etel, Lacs­­ny Ilona, Molnár Rózsi, Weisz Márta és Zisska Erzsébet II. oszt. tanulók, a lepkéket Schwartz Aranka és Wald­hauser Lili III. és Kincs Magda II. oszt. tanulók alakították. E rendkívül kedves tánc betanítása Gy. Winter Mária érdeme. Szatmári Irén II. o. tanuló sima és gyakorlott játékával kisérte a látványos számot. Ezután ismét egy színdarab követ­kezett, melynek előkészítő munkájá­ban Szilágyi Mária s Haas Elza ta­nárnő tevékenykedett, éspedig siker­rel, mert a játszás folyamán is több­ször nyilvánította tetszését a közön­ség. E darab szereplői voltak: ten­nisztáncával, melyet a közönség meg­­ujrázott, Ullmann Ilona III. o. tanuló, továbbá igen ügyes alakításaikkal Ba­nai Tóth Ilonka, Kincs Magda, Kele­men Ida, Raab Klári és Zisska Erzsi II. és Földes Éva, Nagy Mária, Papp Margit és Tárnok Aranka I. o. tanu­lók.' A változatos műsor utolsó száma Ullmann Ilona III. o. tanuló japáni tánca volt, mely előző tennisztáncá­­val együtt sok tapsol aratott. Ugyan­csak meg kellett ismételnie. Mindkét táncszámot Kertész Margit III. o. tan. kísérte gondos zongorajátékával. Az előadás egyes számait a függöny előtt Dávid Julia és Iiodossy Magda egyévi tanfolyami növendékek kon­ferálták be, mig a súgás munkáját Hecht Edit egyévi tanfolyami növen­dék végezte. A tiszta jövedelmet, mely tisztán önkéntes adakozásokból folyt be, jó­tékony célra: a kiválóan jó előmene­telő és szegénysorsú tanulók évvégi jutalmazására, illetőleg segélyezésére fordítják. Az egész előadás folyamán jól dom­borodott ki annak egész szelleme: az anyák iránt érzett hála, tisztelet. A prológnál a közönség soraiban itt is, ott is előkerültek a zsebkendők; a műsor többi számai is kiválóan ka­­rakterizálták a célt. Az igen hatásos zárószám: a japáni tánc pedig — mint a konferáló mondotta előre — csakugyan elrepített bennünket a gon­dolat szárnyain a csodás, cseresznye­virágos Nipponba, hol épp oly sze­­retőek, oly tiszteletreméltóak az édes­anyák, mint a mi kalásztengeres, bu­­zavirágos, pipacsos, édes, szép szülő­földünkön ... A Kollégium udvarán egy rejtélyes kutat találtak. A kút oldalából egy titkos alagút vezet a szomszédos telekre. — Mi célt szolgált ez az alagút? — Ha a kútat idejében nem veszik észre, súlyos szerencsétlenség érhette volna azt, aki beleszakad a mély kútba. —- Milyen régi a kút? — Találgatások, föltevések és kombinációk. — Saját tudósítónktól. Komárom, — június 14. Vasárnap délelőtt azistentisztelet vé­geztével a református egyház két de­rék presbitere: Biró János és Páti Nagy Mihály jelentették Galambos Zoltán ref. lelkésznek, hogy a Kollé­­épülethez vezető gránitkockával kira­kott gyalogjáró két kockaköve között gyanús nyílást födöztek föl. amelybe a sétapálca minden akadály nélkül a fogantyújáig behatolt. Spárgára kö­tött vesszőt engedtek le a nyíláson, amelyen keresztül több mint hat mé­ter mélységbe hatolt le a vessző s mi­kor onnan kihúzták, a vessző egy mé­ter hosszúságban vizes volt. Ebből azonnal megállapították, hogy kút, vagy valami forrás van a kövek alatt. A leletről a helyszínén értesült Fű­lő p Zsigmond főgondnok és Pali Nagy Sándor algondnok, akik megtették a szükséges közbiztonsági intézkedése­ket, a veszélyes helyet megjelölték és a főgondnok megbízta Gergely La­jos építőmestert, hogy másnap bontás­sá föl a gyalogjáról a gyanús terüle­ten. Az építőmester hétfőn reggel égjük munkásával a járdát fölbon­­lotta, amikor azután megállapította, hogy a járda alatt korhadt boltozat volt, amely összeomlás előtt állt és éppen a legjobb pillanatban bontot­ták fel a köveket, még mielőtt valami szerencsétlenség következett volna be. A rozoga boltozat egj'etlen csákány­­ütésre összeomlott és belehullott a mélységben lévő vízbe, amely egy ré­gi, évszázadokkal ezelőtt használatban levő, terméskővel kirakott kút fene­kén húzódott meg. Elhagyott kútat sokat lehet találni nemcsak Komáromban, hanem má­sutt is. Az elhagj'ott kútaknak hasz­nálaton kívüli helyezésénél kevés he­­ljren cselekedtek úgy, hogy a kútat földdel temették volna be. Ez sok időt és költséget igényel, mert nagyon sok földet kell odahordatni és nem egjr­­szer elég messziről. Ezt az eljárást sajnos legtöbbször mellőzték a régi öregek. E helyett beboltozták a már fölöslegessé vált kútat és ez az eljárás elég veszélyes eljárás, mert a bolthaj­tás a reáhányt föld súlya alatt nem egjrszer beszakadt, amint a jelen eset­ben is történt és Istencsodája, hogy nem járt valaki szerencsétlenül, mert hiszen, ha a kút fölött haladó alatt leszakad a boltozat, a mélységbe való zuhanás veszedelmén kívül az utána reáomló járdakövek halált is okozhat­lak volna. *>! Nagy könnyelműség volt tehát ezek­nek az úgynevezett ó-kútaknak a be­­boltozása, de ennél még nagj’óbb köny­­nyelmüséggel jártak el néhol, amikor nem boltívvel, hanem egyszerűen vas­tag deszkával lefedték a kút nyílását. A deszka, bármilj'en vastag is, ha­marább tönkre megy, mint a bolLozat és igy a szerencsétlenségek esélye sokkal nagj'obb. Amint a Kollégium udvarán talált kútat kibontották, Galambos Zoltán ref. lelkész személyesen kereste föl Baranyay József, a Jókai Egyesület tit­kárát, hogy ő is nézze meg az érdekes kútat, amely a többi elhagj'ott kútak­­tól sok tekintetben eltér, amiről dr. Baranyay József, a régi idők emlékei­nek lelkes kutatója, ott a helyszín én tényleg meg is győződött. A kútat az teszi érdekessé, hogy a dibontott boltív alatt a kút oldalából egy alagút vezet a szomszédos Szlo­boda, most Kugler-féle ház telkére. Ha ez az alagút kisebb méretű vol­na, akkor azt lehetne mondani, hogy a befedett kútat arra használták, hogy a felesleges eső és szennyvizet a kút nyelje el. Mondjuk, hogy a Szloboda házban sok vizet igénylő műhely volt, mondjuk tímár, kelmefestő, vagy sör­főzde. Ez esetben a szennyvíz leveze­tésére elég lelt volna egy csőszerű csatorna is. Ez az alagút azonban 130—140 cm. magas és másfél méter széles és boltívvel van fedve. Ilyen bőszájú szennyvíz levezető csatornát nem lehetett alkalmazni, mert hiszen az aránylag nem nagyon bő kút ha­marosan betelt volna és nem tudta volna elnyelni a vizet. Hogy az alagút nem arra szolgált, hogy azon vizet eresszenek le, az is bizonyítja, hogjT az alagút alja nincs kikövezve, már pedig a víz lassan kimosta ^olna az alagút alját és az oldalfalak fundamentumát, ha azon víz folyolt volna. Szerintünk ez az alagút egészen más célt szolgálhatott. Ólt, ahol az alagul betorkollik a kút oldalába meg­­körhadt farészeket találtak erős sarok vasakkal. Lehetséges, hogy ezek a va­sak, ámenekből egyet dr. Baranyay József a kultúrpalota múzeumába vitt, a kút lefedésére szolgáló ajtó sar­kai voltak. De hát mért kellett külön faajtóval lezárni a kútat, amikor pár méternyivel feljebb a kút bolthajtás­sal amúgy is le volt fedve? Talán in­kább megáll az a vélemény, hogy azok a lyukas vasak nem a sarkokat tartot­ták ,hanem a csigák tengelyei voltak azokban elhelyezve és ezek a csigák arra szolgáltak, hogy kötélen lógó vödrökkel való vízhordást egyszerre több ember is végezhette az elrejtett kútból a titkos alaguton keresztül a szomszéd ház telkére. Az alagút szé­lessége azt is megengedte, hogy egyik felén telt vödrökkel, a másik olda­lán pedig üres vödrökkel haladhattak a vízhordók. De most már az a kérdés, hogy mért kellett ezen az alagúton keresz­tül hordani a vizet? Kénj’elmi, vágj védelmi szempontokból-e, vagy azért, hogj' titokban maradjon az egész do­log. Kényelmi szempont azért jöhet szá­mításba, hogy nem akartak az égjük portáról, a másikba az ucca igénybe­vételével vizet hordani. N agy óbb a va­lószínűség, hogy védelmi szempontok hozták létre ezt a titkos alagutat. Ko­máromban részint a török veszélyez­­tctle a köz- és vagyonbiztonságot, ré­szint a vallásvillongások is okai lehet­tek, hogy valaki biztosítani akarta ma­gát, h ogjT háza népe ellegj'en látva vízzel, ami különösen akkor volt fon­tos, ha tűz ütött ki. Maga a várpa­rancsnokság is csaknem állandóan hadilábon állott a polgársággal, hát ez is indokolttá tehette a titokban való vízellátást. Még egy föltevés van, hogy a Szlo­­boda-féle ház telkén valami titkos sör­főzde, vagy hasonló dolog lehetett, amelynek érdeke volt, hogy ne tudják, hogy vízzel bőven elludja magát látni. Annyi tény, hogy a most két telket alkotó kollégium és a Szloboda ház udvara, valamikor egy; tulajdonosé volt, mert iljren alagutat csak a tulaj­donos tudtával lehetett építeni. Az alagút boltíve csak pár méter­nyire ép, tovább már beszakadt, de Galambos Zoltán ref. lelkész, amikor a Kollégium udvarát szép kertté, va­lóságos paradicsommá kezdte átalakí­tani, faültetések közben az alagút ol­dalfalait több helyen megtalálta, de természetesen akkor még nem sejtette, hogy alagutról van szó. Talán régi öregek hallották apáik­tól, vagy öreg emberektől, hogy a Szloboda házban nem volt-e valamikor tímár, vagy kelmefestő műhely, vágj' sör, szeszfőzde. Kérjük szives értesí­tésüket. Talán így jobban a njűtjára lehet jutni az alagút rejtélyének. A kút alul terméskőből van rakva, csak a felső része tégla. Komáromi esküdtszék. A baríi vadőr halál' Hétévi fegyházra ítélték Suttka Gábor va Saját tudósítónktól. A komáromi kerületi bíróság nyári esküdtszéki ciklusa hétfőn kezdődött. Az első ügy egy szándékos emberölés bűntettének tárgyalása volt, dr. Soós Imre felsőbirósági tanácsos elnökleté­vel. A vádat dr. Daxner államügyész képviselte, a védelmet dr. Káli aj' End­re és dr. Barta Lajos ügyvédek lát­ták el. Suttka Gábor becsületesen teljesí­tette vadőri kötelességét Bart község határában s mivel alaposan ügyelt a vad­orzókra, sok haragosa volt. Különösen Szűcs Ferenc haragudott rá, noha látszólag jóban volt vele. Szűcs Ferenc múlt év október havá­nak végéig Budapesten tartózkodott, majd szokása szerint a téli időre ha­zajött Barira és összekerült Suttka Gábor vadőrrel. November 4-én a kocsmába mentek borozni Szűcs és Suttka. Szűcs alaposan felöntött a ga­ratra s a mulatás végeztével útnak indultak. Karonfogva indultak hazafelé, mint két jóbarát, de útközben Komá Szűcs összeve __ » puskacsővel úgy sújtotta többször fejbe a vadőrt, hogy az a helyszí­nén azonnal kiszenvedett. A csendőrök letartóztatták Szűcs Fe­rencet, aki a kihallgatásnál bevallotta tettét, de egyszersmind bevádolta Osz­lik Jánost és Oszlik Pongrácot is, bőgj’, ők bujtatták föl a gyilkos tettre. A mostani esküdtszéki tárgyalás során beismerte bűnösségét a gjülkos, de a szembesítésnél megmaradt amellett az állítása mellett, hogy a két Oszlik testvér volt a felbujtó. Ezt az Oszlik testvérek tagadták. Dr. Mezey törvényszéki orvos és a tanuk kihallgatása után az esküdtek verdikt­je alapján a szakbiróság éjszaka fél­­kettőkor hirdette ki az Ítéletet: Szűcs Ferencet szándékos emberölés bűné­ben marasztalta el és hétévi fegyház­ra ítélte. A két Oszlik testvért fel­mentette és azonnal szabadlábra he­lyeztette. Szűcs és védője semmiségi panaszt jelentettek be, az államügyész három nap alatt njülatkozik. Hétfőn folytatják a Deák ucca rendezési munkálatait. Megállapodás a helyi katonai parancsnoksággal. Saját tudósítónktól. Tavaly ősszel félbemaradt Deák Ferenc uccai aszfaltozási munkálatok folytatását már hónapok óta sürgeti a város, amelynek nemcsak uccarendezési szempontból, hanem a nyomasztó mun­­nélküliség enyhítése szempontjából is evidens érdeke, hogy ez az évek óta húzódó munka végre befejezést nyerjen. Tudvalevő dolog, hogy a Deák Fe­renc ucca rendezéséhez idegen telkek kisajátítására van szükség, amelyeket Komárom, — június 14. egyrészt az állami fogház udvarának területéből, másrészt pedig a katonai helyőrségi kórház kertjéből nyer a város. A fogház telkének átengedése az igazságügyminisztérium részéről még a inult évben megtörtént és a város a kerítést is megcsináltatta, azonban a kórházi telek elnyerése igen sok bürok­ratikus akadályokba ütközött, amelyek egyrészt a nemzetvédelmi minisztéri­umban, másrészt a pozsonyi hadsereg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom