Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-06-11 / 46. szám
6. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932 június 11. gálóbirája, dr. Nagy Géza és a törvényszéki orvos, dr. Mezey János is, akik megejtették a boncolást és megállapították, hogy különös kegyetlenséggel végzett áldozatával a gyilkos. A gyilkosok nagy „körültekintéssel“ végezték feladatukat, amenynyiben semmi nyomot nem hagytak hátra. Valószínű, hogy a gyilkosságot nem a helyszínén követték el, hanem másutt s a hullát szekéren, vagy valami más szállító alkalmatossággal vitték a gát mellé. A helyszínen ugyanis nem volt különös vértócsa, sem pedig dulakodás nyomai nem látszottak. Megállapították, hogy a gyilkosságot éjjel követték el. Mészáros József tolvaj hírében állott s nem lehetetlen, hogy egy ilyen tolvajkörutja alkalmával lepték meg s végeztek vele. Lehet azonban, hogy bosszú áldozata volt. A csendőrség nagy apparátussal nyomoz s ki akarja deríteni, kikkel beszélt utoljára, merre járt, akart-e elkövetni rablást, voltak-e haragosai. Pesti lapalapitás. A kávéházban mindig tanul valamit az ember. íme, a szomszéd asztalnál nagyszabású lapalapítás folyik. Jelen van a tőkés, B-listára helyezett hivatalnok, aki egy összegben kapta meg a végkielégítését. Ötezer pengőjével valami rentábilis üzlethez szeretne fogni, tehát elhatározta, hogy lapot csinál. De milyen lapot? Erről folyik a vita. A jövendőbeli szerkesztőnek mindegy. A nagyhaju, ápolatlan fiatalember univerzál-zseni. A cipőfelsőrészkészítők érdekeit ép oly szaktudással tudná felkarolni, mint, mondjuk a belvízi hajósokét. Ó tehát érdektelen. A jövendőbeli kiadóhivatali igazgató azonban már praktikusabb legény. Az állásával jár az ilyesmi. Azt vitatja, hogy az uj lapot olyan osztály részére kell csinálni, amely idáig még szűz terület a hírlap kiadás számára. Vájjon akad-e ilyen? És megindul a tervezgetés. — Mozi? — Ugyan kérem. Maga is olyan, mint a lillafüredi geológusok. Rossz helyen engedte le a fúrót. — Színházi lap? — Van. — Bank-újság? — Á, dehogy. — Tőzsde? — Halott idea. A laptulajdonos tanácstalanul néz körül. Szerencsére most lép be a kávéházba egy ismerőse, közismert okos ember. Föladják neki a tételt. Csinálni kellene egy lapot, ha volna egy társadalmi osztály, vagy népréteg, amelyre eddig még nem vetették ki hálójukat a többi újságok. A közismert okos ember gondolkodva kevergeti a kávéját, végre felderülő arccal így szól: — Uraim, azt hiszem, hogy megtaláltam. — Nos? — Tudok egy néposztályt, amely eddig nem olvasott könyvet és nem járatott újságot. — Bravo, — mondja a kiadóhivatali igazgató — mi is éppen ilyen emberekre vadászunk. — És hol élnek ezek az emberek? — kérdi mohón a jövendőbeli lapkiadó. — Itt Budapesten tízezrével és szerte az egész országban. A számuk körülbelül egy millióra tehető. — Egy millióra? Nagyszerű! És nem olvasnak újságot? — Nem. Ez egy lapkiadó szempontjából teljesen megszervezetlen tömeg. Már szinte maguk előtt látják a többszázezres »auílágot«. A tulajdonos, a kiadóhivatali igazgató és a szerkesztő egymás kezét szorongatják lelkesedésükben. — És kik ezek a nekünk való, nagyszerű emberek? — kérdi végre a direktor. — Az analfabéták, — mondja az okos ember és sürgősen átül egy másik asztalhoz. K. J. Kis irka-f T uristaszakosztály. E sorok Írója szerényen azzal dicsekedhet, hogy igyekezett közreműködni az első komáromi turistaosztály felállításán a KSE legutóbbi gyűlésén A szakosztály nagy büszkén megalakult, bár célja nem az volt, hogy a csallóközi csúcsokat és a komáromi ormokat megmássza az egyesület illető szakosztályába tömörült rengeteg tag, hanem, hogy az utazási kedvet fellendítse s a közeli szép vidéket is igyekezzék megnézni. Szó, ami szó, a komáromi ember nem éppen a legvállalkozóbbak egyike, szeret békésen meglenni magának, élvezvén a polgári örömök csendes áldásait. Ezeket a polgári örömöket igyekezne a szakosztály áttelepíteni vasárnaponként, vagy hétvégi napokon, mondjuk a Zobor tetejére, a bajmóci vár alá, a kovácspataki erdőbe, avagy a Gerecse tetőre, meg a Czuha-völgybe, mivelhogy szervezésben az erő és több ember jobban és kedélyesebben eljut holmi szép természeti pontokhoz, mint az egyes. Kedvet akar csinálni a szakosztály az utazásnak, csavargásnak, — mert nem különös-e, hogy éppen Komáromban, a forgalomnak e gócában, a dunai utazások lehetőségeinek kis középpontjában, alig akad vállalkozó, aki a hétvégi kirándulások örömeit ismerné. Csak a cserkészekben lehet e tekintetben bízni. De, hát még a Dunát sem használjuk ki Komáromban kellőképpen. Ilyen adottságok mellett, amilyen nálunk, Komáromban van, már régen csapatostul járnák a Dunát s a dunai szigeteket a rendes evezősök s a vadevezősök, élnének trampszerü week-endeket, sátor alatt, kellemesen, avagy kiutaznának a zöldbe szombatonkint, akár borral, akár bor nélkül, már, kinek hogy diktálja a szive: a lényeg volna a fontos, az utazgatás, a csavargás. Nem kellenének erre csallóközi csúcsok és komáromi hegytetők, —a természet szeretete a lényeges pont itten s az egészséges hétvégi mozgás. A csavargási-szakosztály szerény kezdeményezője nem is tudta, milyen nagy fába vágta a fejszéjét, ezt a szakosztályt indítványozván. Még megtörténik az, — a mai napság nem éppen szokatlan dolog, — hogy a szakosztály vezetője, tagja, ciceronéja és tisztviselőkara egyugyanazon személy lesz, tekintve a vállalkozás hiányát. Mert első kirándulásnak a bánhidai Alpeseket terveztük. Aki nem hegymászó, az a bánhidai Alpok lábánál szuszogja ki magát. Aki vad és merész turista, az felhág a bánhidai hegyvonulat legmagasabb ormára. Ez volt a terv. sA kivitel azonban óráról órára csökkent a szándékban. Még előttevaló nap a bánhidai magashegység útvonalát tanulmányozzák az elszánt turisták és nagy nekiszaladásukban holmi gerecsei tetőről és Czuhavölgyéről is sző esett, estére azonban, mely az elindulást megelőzte, már a tatai tó lett a magashegységből, majd később ezt is redukáltuk a győri strandra, mig végre mindenki nagy megkönnyebbülésére és feilélekzésére csöpörögni kezdett vasárnap az eső s a nagy alpesi kirándulás elmaradt... Ez a komáromi turistaszakosztály első kilépésének hiteles története. Megjött a hosszúlábú német is. Itt van már a hátizsákkal fölszerelt kalandor, az autogrammkönyves, meztelen lábszáru európai közvitéz, aki azt a szilárd elhatározást tűzte ki valahol Westfáliában, hogy a te filléreidet véve segítőtársul, végigjárja ezt a kerek kis földet s megvizsgálja a mai helyzetet. Megérkeztek. Egyszer csak ellepték Komáromot s ki tudja milyen emlékekkel fognak hazatérni? Az egyik már bebóklászott minden irodába, ahol csak pénzt sejtett s azzal az ürüggyel, hogy az autogrammkönyvét pecsételteti, szemérmes mozdulattal nyújtotta a markát egy kis pénzecske érdekében, netalán, ha megszánnád... Ez a hosszú nyurga, akibe minden lépésnél bele kellett botlanunk ezen a héten, fantasztikusan bárgyú arccal szaglászott mindenüvé, előrenyujtva nagy orrát, ahol egy kis pénzt sejthetett, — azt gondolván, mindenki beugrik ötletének s éppen Komáromban fogják őt továbbsegíteni európai kőrútján. Leginkább a jó német ilyen élelmes. Mint egy megbomlott raj, széled szét ilyenkor, nyár elkövetkeztével Európában s mire visszatér, mindegyik kész megírni a könyvet: „Üres zsebbel a világ körül.“ Itt vannak már ismét a svéd tornatanárok, a kézikocsin hurcolt autogrammkönyvesek, a meztelen lábszáru, Borotra-sapkás, tarkamellényes, gitáros ifjak, akik, — úgy sejtem legalább, — egkevésbé az utat s a természeti szépséget látják meg kóborlásaikban, anynyira elfoglalja őket a gond, hogy kit lehetne megtámadni valami ürüggyel egy csehszlovák monéta erejéig. Mert az utazás nem is annyira kalandokra, mint inkább monétákra megy ki Ötletnek azonban már nem uj, csupán csak azt a csendes béketűrést csodáljuk, amivel a megszorongatott komáromi polgár leszurkolja a meztelenlábu vándorok és a gitáros amazonok iránt titkon fogadott köteles adóját... Szavamra, ideje volna már, hogy a komáromi aranyifjuság is visszaadja egyszer a német, a dán, a cseh és a román ifjak monetárius látogatását s bakkancsosan végigtopogja Európa árnyas utait... A paraszt öröksége. Kedves dolog történt a minap az egyik komáromi bankban A falusi ember különös fogalmait ábrázolja a nagy amerikai örökségek összegéről. Bekövetkezik a bankba egy csallóközi kukkó és nagy hümmögések között adja elő a mondanivalóját. Örököltek, — azt mondja — és most szeretné tudni, hogy az amerikai örökséget hogyan lehetne áthozni Európába. Hát bizony ez nagy sor. Többen is a jó bácsi köré sereglenek s rendre elrészletezik a tennivalókat, amik ilyen örökség esetén múlhatatlanul szükségesek. Rokonsági bizonyítvány, közjegyzői másolatok, hiteles írások, igazolások: a derék atyafi feje szinte fő a sok írás hallatára. Nagy eset egy ilyen örökség. Ki kell nyomozni a rokonságot, megfelelő amerikai bankot kell keresni. Közben a hajó elsülyedhet, a bankár megszökhet Amerikában : szegény kukkónk izzadt az amerikai örökség sok csinyja-binjának hallatára. Végül is, amiről pedig legelőször kellett volna érdeklődni, megkérdezik, hogy mennyi is az az örökség. Mert, ha már örökség, tudni kell az összeget. Úgy ér az örökség valamit, ha csinos. A kukkó behunyja a félszemét, felnéz a plafonra, összeszoritja a száját s mivel ő az amerikai dollárokat csak hallatlanul nagy számokban hallotta emlegetni s arra nem is gondol, hogy Amerikában a dollárt szintén egyesével és kettesével számolgatják, mint akár nálunk a kacsekot: kivágja a világ legtermészetesebb hangján s szent meggyőződéssel: — Mennyi? Hát negyvennyolcezermillió dollár. Csallóközben ennél alább nem is adják az amerikai örökséget. (thy) IIBMIIi IIIIIIIIIHIIIIIHIKIIIIIMIIIIIMIIIHIIIIHH1 IIMIiW Hangos Mozi A vörös macska Verebes Ernő, Hans Junkermann, Sigfried Arno. A három név biztosítékot nyújt arra, hogy a film véges végig nevető orkánt támaszt. A vörös macska énekes és zenés vígjáték kalandos témával, ami a közönség minden rétegét le fogja kötni. Verebes Ernő, Hans Junkermann és Sigfried Arnó, három olyan művész, hogy a komikum kiaknázásában egymást túllicitálják. A nagy kalandos vígjátékot szombat és vasárnap mutatja be a Modern mozi. Nem ismered Hadimrskát ? Vlasta Burián. Vlasta Bui'ián a hangos film Chaplinje eddig a Cs. és kir. táborszernagy és a Postásfiú és húga filmekben aratott feledhetetlen sikert. Uj filmje: Nem ismered Hadimrskát? Arnold és Bach »Üzleti ellenőrzés alatt« című vigjátéka után készült és vetekszik az eddigi slágerokkal. Eddig egy Burián filmet a mozi 5 napra is műsorra tűzött. Ezúttal csupán három napig, hétfőtől szerdáig lesz a bemutató, amely minden előadáson táblás házat érdemel. Szerelem a természet törvénye Előre beharangozzuk a nagy és a maga nemében páratlan sexuális filmet, mely még e héten lesz a Modern mozi szenzációja. HIRE K Az ezerkoronás, meiy nem akar elkészülni, valóban nagy gondot okoz. Bizonyára tudod, kedves olvasó, hogy a pénzkibocsátó bank uj szenzációkra éhezett s hogy eleget tegyen a gazdasági válság által reárőtt nehéz kötelességeknek, ropogós uj százasokat és ezreseket nyomat. A százasok el is készültek, szép tarka színekben s amennyiben szerkesztőségünk mutatványpéldányt kap belőle, illő formában meg is énekeljük és kellő kritikát fogunk írni a képzőművészet legnépszerűbb alkotásáról. A nagyobbik baj azonban ott van, hogy az ezerkoronások kinyomtatásának lehetősége kátyúba jutott, mert a neves bécsi metsző, — (nem zsebmetsző, hanem bankókép-metsző) időközben elhalálozott s igy az ezresbankó félbemaradt alkotásként hűsöl a bank trezorjában. Mit csináljunk most már? Mindennapi életünk nyugodt vizét vad hullámmá tornyositotta a keserves kérdés: nem készül el idejében az uj ezresbankó! Valóban nagy gond. Számtalan gyötrő problémánkhoz most újabban ez is hozzájárul s nem elég a Hitler mozgalmat, a csilei salétromforradalmat, a japán háborút, a mezőgazdasági válságot és a legújabb halivudi botrányokat állandóan észben tartani: most újabb kellemetlen, függő kérdés kap helyet amúgy is túltömött emlékrekeszünkben: mi lesz az ezresbankóval? Lesz, vagy nem lesz az az ezresbankó? Hiszen úgy hiányzik mindennapunkból! Annyira lényeges alkotórésze reggeli jólétünknek, hogy a tejeskávé mellé a megfelelő adag ezresbankót is szervírozzák, annyira nem tudunk nélküle élni, hogy ha most kimarad az ezresbankó napi adagja, azt hiszem, kellemetlen átmeneti következményekkel járhat mindenki számára, megakad életünk természetes menete s esetleg könnyebb pénzzavarba is juthatunk, úgy futólag, a kis aprópénzes ezresbankó ideiglenes kiapadása esetén. Lényegtelen kis pénzzavar ez, természetesen, ami az ezresbankók napi adagjának megcsökkenését illeti, hisz mindnyájan oly könnyedén és nemes gesztussal szoktuk zsebregyűrni a napi adagot, vagy alig-alig hajolunk le a földre érte, ha véletlenül elhullajtjuk az uccán azt az öt-hat darabot, amit reggel zsebretettünk, hogy legyen egy kis váltópénzünk, — ismétlem: lényegtelen kis pénzzavar ez, de mégis jó, ha megnyugtató érzéssel hallhatom, hogy nem kell sokáig várni a mintapéldányt, jön már az uj ezresbankó, mindenki kap belőle egy-két mutatványszámot. Majd ott fogják osztogatni a Nádorucca sarkán s ha az ábrázolat nem tetszik, akár át is adhatod nekem.
