Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-06-04 / 44. szám
2. oldal. »KOMAROMI LAPOKc Semmirekellő kapitalisták... Irta Quidam. Uj jelző vonult be a szociáldemokrácia szótárába. A kapitalizmust eddig is bírálta és címezte, de most haragjának egészen új ízt ad. Igen:semmirekellő. Ez a helyes bírálat azokról a kapitalistákról, akik külföldre szöktetik a nemzeti vagyont, írja a Právo Lidu, a kormányban ülő szociáldemokraták lapja. Ezek a semmiháziak viszik ki millióikat és ezzel természetesen rontják a csehszlovák koronát is. Hanem, úgy kell nekik, Svájcban kosarat kaptak. A bankok kijelentették, hogy csak letétként hajlandók elfogadni a milliókat, őrzési díj ellenében, mert sok a pénz, fölösleges lenne idegen értékekkel is túlterhelni. Innét Franciaországba mentek a semmirekellők — duruzsolja tovább a Právo Lidu — és ott a francia barátság révén el tudták helyezni, hanem különös eset, kerek egy százalékkal olcsóbban, mint a francia állampolgárok. Tehát ha azoknak két százalékos betétkamatot fizetnek, a barátságos cseh tőke után csak egy százalékot fizetnek ezek a megbízhatlan francia bankárok. Ezek értik csak az üzletet! No de hát a francia barátság mirevaló? Névsort kérünk a semmirekellő siberekről, akiket ki kell pellengérezni név szerint! Névsort, sziszegi a Právo Lidu, itt nein lehet a banktörvényre és a kötelező titoktartásra hivatkozni, mert itt nagyobb dologról is van szó, ennyit csak megtehet érdekünkben a francia szövetséges. Idehaza majd ellátjuk mi ennek a szökevény tőkének a baját. Mi majd megbüntetjük őket, úgy, mintha kémkedést követtek volna el és nyilvánosságra hozzuk névsorukat ezeknek az áruló kapitalistáknak és lesz rá gondunk, hogy ész nélkül hozzák viszsza a kicsempészett milliókat. Statárium és akasztófa. Eddig tart a felháborodás. Mit szóljunk hozzá mi, akik a kapitalizmussal szintén nem vagyunk jóviszonyban! Folytassuk a Právo Lidu hangversenyét? Ehhez nincs kedvünk. A tőkét csakugyan meg kell rendszabályozni és szívesen olvasnék mi is a névsort, hogy kik azok a leleményes emberek, akik kiviszik a pénzt, amikor millió ember a vagyonával nem tud csinálni semmit sem a Nemzeti Bank kölcsönpolitikája következtében és folyik a tezaurálás munkája az egész vonalon, a pénz bújósdit játszik és nem jön elő, hiába kiabáljuk mi, játékos proletárok, hogy szabad! szabad! és mi akarnánk elbújni, mert rajtunk lenne a sor, hogy a pénz ránk találjon... Ezelőtt tíz esztendővel is kifelé gravitált a tőke, nem is igen volt még akkor korlátja és épen Svájc volt az a kis aranysziget, ahol elhelyezkedett. Akkor magasállású férfiak neveit kolportálta a hír, most lehetséges, hogy mind nyomorult kapitalista, aki meggazdagodott a nincs konjunktúráján, a megállt és a megállított gyárak businness-én. Semmirekellő kapitalisták! haza a pénzzel, zúgjuk visszhang gyanánt mi is. Hiszen itt vagyunk mi is, akiknek a szavára nem nyílik meg a gondosan öltözött bankdirektor szíve, pedig minden reggel azt muzsikáljuk az ablaka alatt, hogy Szezám, nyílj meg! Hiába, nem nyílik meg itt semmi, csak bezáródik. Tehát mit tehetünk egyebet, mint szidjuk a kapitalizmust. Bravó Právo Lidu! Ámbár, ha a demokrácia szent nevében így bánik a tőkével és nem szőrmentében kezeli azt, vájjon kedvet Saját tudósítónktól. A Komáromi Tankerület Tanítói Köre június 2-án délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését a Kultúrpalota dísztermében. A közgyűlésen a tankerületnek majdnem valamennyi tagja megjelent s a gyűlés egyike volt a leglátogatottabbaknak. A gyűlésen a tanítóság vezető férfiai között megjelent Je zó Márton tanfelügyelő és az Országos Tanítóegyesület vezetőségének kiküldöttjei is résztvetlek a gyűlésen. Kovács Alajos elnököt Vásárhelyi Károly képviselte. A gyűlést Halász Ödön tankerületi elnök nyitotta meg lendületes szavakkal. Az új elnök bemutatkozó beszéljen az egybefogás és a hitteljes munka szükséges voltát hirdette. — »Nem kívánok senkit politikai és yilágnézleti felfogás dolgában korlátozni, — mondotta az elnök —, de nekünk elsősorban a tanítóság érdekeit kell szem előtt tartanunk s annak jegyében munkálkodnunk. Eljön az idő, amikor a külömböző színű tanítóság egybefog az egyesület érdekében.« — Az elnök kitért továbbá a tanítóság méltó társadalmi helyzetére, amikor azt mondta, hogy a tanítóság hivatákap-e az a furfangos tőke ismét megtelepedni a Právo Lidu házatáján, ahol sok gőz ment az emberek fejébe és át akarván venni a tőkét, nyugta ellenében és kártérítés nélkül, hogy majd termelnek ők, meglássa a világ! A kapitalizmus azonban mindig a talpára esik és soha a íejelágyára, tehát megteszi a preventív intézkedéseket. Hogy ez etikailag rendben van-e, vagy nincsen, azt intézze el négyszemközt lelkiismeretével. De igaz, a tőkének nincs is lelkiismerete. Hát akkor intézze el a Dalai Láma bűnbocsánatával. A tőke megrendszabályozásáról törvény készül: a bányatulajdonosok bányáit államosítják, ha azok üzemeiket jogtalanul korlátozzák. És ezt a közigazgatósági hatóságok állapítják meg. Ki lehet majd sajátítani gyárakat is, ha nincsenek megbízható kezekben. A tőke erre megvakarja a fejét és azt mondja magában, hogy meg ne hallja a Právo Lidu: ha sokat kellemetlenkedtek a szociális igazság nevében, akkor kámforra változom és szabadságra utazom. Bizonytalan időre. Komárom, junius 3. sának értékéről szólni ma már felesleges, legfeljebb annak az értéknek kellő színvonalon való megtartásáról van szó. A munkáját becsületesen végző tanítónak úgy a múltban megvolt, mint a jövőben meg lesz a tekintélye. Végül a szülőket hívja fel a gyermekek faji nevelésének érdekében. Meg kell adni, ami a köztársaságnak jár, de megvédjük a mi faji tulajdonainkat, — mondta az elnök általános helyeslés közben. A komáromi tankeriiletben nem akadályozzák meg hivatalos körök a gyermekek magyar tanítását, de a szülő is legyen azon, hogy a gyermek magyar nevelést kapjon! A nagy tetszéssel fogadott bevezető beszéd után évi jelentéséi olvasta fel az elnök. Haláleset az elmúlt évben nem volt, mindössze két nyugdíjazás történt. Beszélt a Tanítók Házáról, mely Pozsonyban még mindig nem került tető alá, s az összeg kamataiból, mely erre összegyűlt, ösztöndíjakat adnak a tanítók gyermekeinek. Megemlékezett a tanítói dalárda országos sikerű hangversenyeiről és végül felhívta a fiatal kartársakat az 1932. junius 4 egyesületi munkában való élénk részvételre s arra kérte a fiatal tanítónemzedéket, hogy ne a széthúzásban keressék a tanítóság problémáinak megoldását, hanem egy test és egy lélek legyen az egyesület! Az elnöki beszámoló után annak eldöntése következett: kívánja-e a tankerület azt, hogy a kerület egy másik kerülettel együtt ismét megyévé szélesíttessék. Annakidején a tanmegyét feloszlatták, most egyesek ismét a régi tanmegye felállítását kérik. Ezen élénk vita folyt, Vizvárv Vilmos, Hideghéti Nándor, Vásárhelyi Károly, Uhereczky Géza, Telkes Mihály felszólalásai után a közgyűlés úgy határozott, hogy a járási szervezet a mai formájában marad meg továbbra is. Ezek után a pénztár felülvizsgálata következett. A két kijelölt számvizsgáló felülvizsgálta és rendben találta a pénztárt, melynek zárótételeit a pénztáros felolvasta. Tíz percnyi szünet után a komáromi bencés főgimnázium természettudományi szakos, tudós tanára, dr. Horváth Cézár tartott kiváló szakszerűséggel megírt, a téma minden részletét pontosan kidolgozó pompás előadást az iskolai természetrajzi gyűjtemény készítéséről. Az előadás az amatőrökhöz szólott, felhívta a tanítóság figyelmét a természetrajzi gyűjtemények szükséges voltára s szakszerű útmutatást adott a növények és állat-tetemek konzerválására. Értékes előadását bemutatott gyűjteményével illusztrálta. A hallgató közönség nagy, figyelemmel hallgatta az előadást s zajosan megtapsolta a tudós előadót. Végül Jezó Márton tanfelügyelő adott szakszerű utasításokat az egyes tantárgyakat illetőleg s kérte a tanítóság véleményét az újításokról. Ezek után az elnök bezárta a gyűlést. A közgyűlést a Dózsa vendéglőben közebéd követte. Slovenska Banka komáromi fiókja épületében egy tágas irodahelyiség július hó 1-re kiadói A Komáromi Tankerület Tanítói Körének gyűlése. A csallóközi halászat történetéhez. 6 Myr közt terült el, mig Fok földe Verekne, Parachan földjével, harmadik oldalról pedig Popnepe (Papnépe) faluval volt határos.1 A következő esztendőben, 1291-ben adja ki III. András király Pozsony vendégnépeinek ismeretes privilégiális levelét, amelyből azután mindent megtudhatunk eme rejtélyes folyóvíz felől, amely közludomás szerint Pozsony alatt folyt a Dunába. A diploma szerint a pozsonyi hospesek nagy károkat vallottak házaik felégetésével és más vagyonuk elvesztésével, mert a németek dühének és haragjának voltak kitéve (a cseh-magyar háborúban, ahol az osztrák herceg a cseh királyt segítette), aminek következtében (per saeviam seu furiam Teutonicorum) elszéledtek Pozsony lakosai. De a királynak gondja volt, hogy összegyülekezzenek ismét és az egybegyűltek kapják a leírt szabadalmakat. Ebben többek közt megengedi a király, hogy a Csalló folyó révjén, Pozsony városán alul (infra civilalem Posoniensium), ahol a rév a Csalló fejénél, vagyis torkolatánál fekszik, s ahol a folyónak mindkét partja a város tulajdonát alkotja, szabadon közlekedhessenek. Megengedi továbbá a szabadalomlevél, hogy a Csalló folyóban a saját kényelmükre hajókat és hajósokat tartsanak, amelyek fenntartása és karbantartásával teljesen szabadosak. Úgy a Dunán Hainburg felé menők, mint a Morván átkelők, de a Csalló révén átkelők is fizetni tartoznak.* 2 Ebből az következik, hogy a Csalló folyó nem volt éppenséggel kis folyó, hanem akkora lehetett, sőt nagyobb is volt, mint a Kis- vagy Vereknyei Dunaág, amely száraz esztendőben egész nyaratszakán az üres medrét mutogatja. Trencséni Csák Mátyusnak egy 1298-ban Pozsonyban kelt okleveléből tudjuk meg, hogy ebben az esztendőben — az oklevél Mindszentek ünnepe előtti kedden kelt — csatolta Széplak falul Pozsony városához. Mint pozsonyi főispán (comes Posoniensis et Magister ensiferorum Domini regis) megnyugtatja a várost, hogy szabadalmait megőrzi és itt tesz említést Pernaldus (Bernát) révjéről (portus Pernaldi). Közelebbi körülírás hiányában nem tudjuk megállapítani, hogy a város több réve közül ez melyik lehetett.1 Dunaliidas csallóközi falunak egy régi, 1338-ból való határjárása sok kételyt oszlat el a Csalló folyó útját illetőleg. A községet akkor még német néven Pruk-nak hívták. Károly Róbert Kondoros Benedek részére állítja ki az okiratot, amely Brucknál egy elhagyott régi folyóról szól (ipsum antiqum meatum aque), majd felemlíti a Csalló folyót, melyen rév is van. Itt van egy határjel. Azután a Csalló egy sziget felé fordul, melynek Wigan (Ulgan) a neve és németül Se«/e/-nak hívják. A határ a Csalló közepén húzódik egészen addigi a szigetig, mely Seutel szigetével szemben Kurthueles (Körtvélyes) szigetnek hívnak. Ennek égjük részét Pruck, másikat Faristar lakói birtokolják. Faristártól Felhid felé vezet a határ, majd Thoronis nevű falu következik, onnan átmegy a Szilfa völgyén l'homan földjéig, melyet magyarul Felhydoveolgie-nek neveznek. A határ utóbb Hideghét felé halad, melyet a Csalló folyó oszt ketté. Az egyik határrész Pruk falué, a másik Pispelei, az esztergomi érseké. A régi határ a magyarul Symelchen fánál (Szömölcsfa) végződik. A határjárásból megállapíthatjuk a Csalló irányát. Ezt az irányt nem zavarta semmiféle folyóvíz, sem Iíisduna, sem más víz, mert a Csalló Vereknye és Püspöki közt folyt Pozsony alá. Ha a Csalló idejében Kisduna vízfolyás lett volna, akkor a szigetet nem nevezik el Csallóköznek, hanem Dunaköznek (ad analogiam Bodrogköz), amit Alsócsallóközben is Vágköznek neveztek. A Csalló folyó, mintt Csallóköznek más száz vagy több folyóvize elsekélyesedett, medre kiszáradt, azután a pozsonyiak terjeszkedni is akartak és nem volt kedvükre a város falai alatt folyó Csalló vize. Ebben azután segítőkezet kaptak a természettől is. Egyetlen árvíz elegendő erőt jelentett folyóvizek irányának megváltoztatására, amire ismét száz esetet lehet felhozni Csallóköz topográfiájából. A Csalló medre kiszáradt, ma már alig ismerhető fel. A Duna másutt keresett magának utat és azt megtalálta nem messze a Csalló régi torkolatától, ahonnan kiszakad a Kisduna. Még ez is változtatja a medrét ma is, hát még akkor, amikor a Dunának védőgátai nem voltak. Ezek a gátak csak a XVII. században kezdenek épülni. Addig a Csallóköz területét a folyó- és vadvizek százai szövögetik át, melyek mocsarakat alkotnak és ezek nagyszerű halászóhelyekül kínálkoznak a nagy sziget lakóinak. Hogy ez így volt és ez nem mese, annak bizonyítására megint az oklevelekhez fordulunk. És a régi oklevelekből értvén értjük, hogy ezek a folyóvizek minden árvíz után megváltoztatják a helyeiket. Ilyen folyómedrek ma is számosán hirdetik, hogy évszázadokkal, vagy egy évszázaddal előbb is, szeszélyes vizek kanyarogtak a Duna felé. Hogjr pedig a Duna sem tartotta medrét állandóan, azt tanúsítják a felső folyásán a szigetek és a zátonyok százai. A Csalló pedig, amely elenyészett a többi vízfotyásokkal, a mai Kisduna előtt körülzárta a Felsőcsallóközt. II. A Csallóköznek mindenkor igen jó híre volt az országban. Ezt a jó hírnevet a fantázia is segített növelni. A Komáromi l'udós Társaság folyóirata, a Péczely József szerkesztésében megjelent Mindenes Gyűjtemény 1790-ben ezt írja felőle: »Magyar Országon tekervényesen folyván a Duna és ágakra oszolván sok szigetet tsinál. Nevezetes ezek közt a Tsalló-Köz, mely Posonnál kezdődik s Komáromig tart; hossza tiz-, legnagyobb szélessége pedig három mért-föld. Neveztetett Arany Kert-nek, mind a Benne termő szép gyümöltsökért, mind pedig talán a Dunában található arany fövenyekért. Különösen szerette Mátyás király ezt a szigetet és örömest múlatott benne. Az öreg emberek most is beszélik, melly áldott föld volt ez tsak ez előtt 60 esztendőkkel is; de a Dunának tsak nem minden esztendőben való ki-áradásai a mi időnkben ezt a Szigetet nagyon meg-vesztegették.«1 Szóval Ml. o. VI. 1. p. 50. 2U. o. VI. 1. p. 107. UJ. o. VI. 2. p. 166. 1Mindenes Gyűjtemény. 1790. III. Negyed. 10. levél.
