Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-06-01 / 43. szám

1932. junius 1. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal, Kossuth Lajos apja mellett lesz Gyóni Géza sírja. Szibériából Ausztriába viszik a rabköltő« nek és Achim Mihály századosnak hamvait. A Gyóni Géza kultuszát korlátozó magyar belügyminiszteri rendeletet megváltoztatják és ápolni fogják a híres magyar költő emlékét. Mai el­gondolás szerint a Gyón községben engedélyezett Irodalmi Kör mellett Bu­dapesten Társaság alakul, amelynek legfőbb feladata lesz, hogy Gyóni ham­vainak a szibériai Krasznojarszkból való hazaszállítását előkészítse. A Gyóni Kör vezetősége most úgy határozott, hogy a költő halálának tizenötödik évfordulójára Iíarafiáth kultuszminiszter védnöksége alatt ter­vezett országos emlékünnepet őszre halasztják és június 26-án szülőfalu­jában Gyóni most renovált emléktáb­lája előtt fognak áldozni emlékének. Ezen a napon egyszersmind emlék­táblát helyeznek Budapesten a Dam­janich ucca 28. szám alatti ház fa­lába, ahol a poéta fiatal korában hosz­­szabb időn át élt. Ez lesz a hatodik Gyóni emléktábla Magyarországon. A Kör pénteki értekezletén Dinnyés Lajos országgyűlési képviselő beszá­molt a tárgyalásokról, amelyeket a bé­csi szovjetkövetségen a Gyóni-hamvak hazaszállítása ügyében folytatott. A képviselő a rabköltő családja ne­vében a külügyminisztérium engedé­lyével terjesztette elő az exhumálási kérelmet. A követségen kijelentették, hogy a hamvaknak Magyarországba való szállítása a mostani körülmények között nem lehetséges, de nincs aka­dálya annak, hogy a hamvakat vala­melyik szomszédos államba hozzák, amely állam a szovjetkormánnyal di­plomáciai összeköttetésben áll. így az érdekelt családtagok úgy határoztak, hogy nevükben egyik Ausztriában la­kó rokonuk terjeszti elő a szovjetnél az exhumálási kérelmet és Gyóni Gé­zának és testvéröccsének, Achim Mi­hály századosnak földi maradványait Szibériából Ausztriába fogják szállí­tani. A bécsi szovjetkövetség kilátásba he­lyezte azt is, hogy — amig a kegyele­­tes ügyet lebonyolítják — Gyóni krasz­­nojarszki sírját gondozásba veszi és a hamvai kiszállítását meg fogja köny­­nyíteni. E tekintetben Szibériában né­mi nehézsségek mutatkoznak. A babo­nás muzsikok ugyanis minden módon törekszenek megakadályozni, hogy a határaikon koporsóban halottat vigye­nek keresztül. Azt tartják, hogy ily esetben a termésüket természeti csa­pások pusztítják el. E babonás felfo­gás ellen utóbb már a németek és a lengyelek úgy védekeztek, hogy az exhumált volt hadifoglyok csontjait nem koporsókban, hanem egyszerű fa­ládákban csempészték ki Szibériából. A hazaszállítás költsége ma körül­belül ötezer pengőt tesz ki. A rabköltő itthoni sírja dolgában is a napokban döntés történt. Gyón község képviselőtestületi ülésében a tervbevelt mauzóleum részére Királdi György földbirtokos birtokának egyik kiesfekvésű, dombos részét ajánlotta föl, amely méltó nyugvóhelye lesz a Szibériából hazatérő poétának. A Gyó­ni Kör vezetősége az ajánlatot köszö­nettel fogadta és elhatározta, hogy a befásított dombon a telekkönyvi ren­dezés megtörténte után — amig a krasznojarszki hamvak haza nem ke­rülnek — egyelőre jelképes sírdom­­dot állítanak fel. A Gvóni-sir kérdésével kapcsolatban érdekes idea merült fel. A költő szü­lőfaluja ugyanis az utóbbi időben földrajzilag összeforrott a szomszédos Alsó-Dabas községgel és most komo­lyan foglalkoznak a gondolattal, hogy a két községet Gyón név alatt közigaz­gatásilag egyesítsék. Az alsódabasi te­metőben pedig egy történelmi neveze­tességű sir domborul. Itt nyugszik Kossuth Lajos apja, Kossuth László. Nyugvóhelyét a községbeliek szere­tettel és kegyelettel ápolják és zárt üvegszekrényben, drága ereklyeként őrzik az utolsó koszorút, amelyet Kos­suth Lajos 1880-ban Turinból küldött atyja sírjára. Most az a terv, hogy a két község egyesítése után Kossuth László hamvait is a Gyóni-mauzoleum mellett helyezik el méltó sírban és így a világháború tragikus sorsú költője majd Kossuth Lajos apja mellett ál­modja nagy magyar álmait. A kegyeletes eszme megvalósítása körül most indultak meg a tárgyalá­sok. E. B. Pénzügyi bizottsági ülés a városnál. A tanács 'több javaslatát megváltoztatta a bizottság. Komárom, május 31. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a városi képviselőtestület pénzügyi bi­zottságának május 30-án megtartott, ülése iránt, amelyen másodszor tör­tént összehívásra a bizottság tagjai , közül 19-en jelentek meg, tehát két tag kivételével mindannyian jelen vol­tak. Az ülést Fülöp Zsigmond bizottsági elnök vezette és előadók Sándor Ernő főszámvevő, Igö Aladár dr. rendőr­kapitány, Ghyczy János dr. tiszti főügyész és Schleisz Géza kamarás voltak. A pénzügyi bizottság a kitűzött tárgysorozatot egészen letárgyalta és több ügyben a tanács javaslatától el­térő véleményes javaslatot terjeszt a képviselőtestület elé. Tóth József festőnek hirdetési jog „bérlete ügyében előterjesztett kérel­mét, amelyben a bérleti összeg leszál­lítását kérte, a tanács akként java­solta elintézni, hogy tekintettel a meg­változóit viszonyokra és az ezekből eredő nagymérvű munka-csökkenés­re, szállítsa le a város a bérösszeget évi 1200 koronára. Kendi Zoltán dr. ezzel szemben 2600 koronában kíván­ta a bérösszeget 'megállapítani, miért­­is szavazásra kerülvén a dolog, a pénz­ügyi bizottság 8 szóval 3 ellenében a tanács javaslatát tette magáévá. A járási kereskedelmi grémium kér­vényt adott be a városhoz az éjfélig tartó telefonszolgálat költségtöbbleté­nek átvállalása iránt. A grémium e kérelmét a tanács elutasította, amelyet megfelebbezett s így került ez az ügy a pénzügyi bizottság elé. Stern Ber­nét és Fleischmann Samu a kérelem­nek teljesítését kérték oly alakban, hogy legalább a felét, vállalja magára a város, mert az éjjeli telefon szol­gálat a közérdek szempontjából igen fontos. A többség az összeg felének (2550 K) vállalását javasolja -a köz­gyűlésnek és Zechmeister Sándor in­dítványára felhívta a tanácsot, hogy tegyen lépéseket nyilvános telefonál­lomások felállítása iránt. A Zsidó párt és Gazdasági párt az Iparospárttal együtt javaslatot terjesz­tett a városhoz a komáromi kikötőbe befutó vagyonok után szedendő tran­­zitó-díjak tárgyában. A tanács a ja­vaslat elfogadását indítványozta és a kérdés megoldására egy szakbizottság kiküldését ajánlotta, amihez a pénz­ügyi bizottság is hozzájárult. Nagyobb vitát keltett a város kegy­úri képviseletének kérelme, amelyben Molecz,Tivadar karnagynak nyugdíja­zását, egyben pedig az új karnagy vá­lasztására határnap kitűzését kéri. A tanács a 45 év óta a róm. lcath. egy­háznál szolgáló érdemes karnagynak a törvény által meghatározott évi 24 ezer korona nyugdíj megállapítását javasolta. Erre ismét felujult a kegy­úri jogok körül már ismételten ke­letkezett vita és Kendi Zoltán dr, ezúttal is kétségbe vonta a város azon kötelességét, hogy a nyugdíj terhét vállalnia kell és azt vitatta, hogy, tel­jesen alaptalan a kegyúri képviselet kérelme, mert nincs olyan törvény, amely a várost kényszeríthetné a nyugdíj fizetésére. Broczky István a tanács javaslatát támogatta s kijelen­tette, hogy mivel a város választotta a karnagyot, mind a mai napig a vá­ros fizeti, tehát a nyugdíját is visel­nie kell. Sándor főszámvevő a szüksé­ges felvilágosításokat megadta ugyan, azonban ez sem az indítványozót, sem a szocialistákat és kommunistákat nem indította más véleményre és igy a pénzügyi bizottság 11 szóval 5 el­lenében az elutasító javaslatot tette magáévá. A Dunarakparton levő árucsarnok helyiségeit bérlő mészárosok és hen­tesek a bérösszegnek leszállítását ké­rik. A tanács a kérelem elutasítását javasolta, tekintettel arra, hogy a bér­összegek a rendes költségvetésnek fix bevételét képezik, azonban a pénz­ügyi bizottság úgy határozott, hogy a kérelmezők bérösszegét évi 1000, il­letve a kettős fülkéket bérlőkét 2000 koronára véleményezi leszállítani a közgyűlésnek. A javaslattevők azon­ban megfeledkeztek az így előálló be­vételcsökkenés fedezetéről és ezt a kérdést a bizottság a számvevőségre bízta. Magyar Komárom városnak a víz­vezetéki vízszolgáltatásra kötött szer­ződésére vonatkozólag a tanács java­solta a jegyzőkönyv tudomásul véte­lét. A szerződést a két város 1931. január 1—1936. dec. 31-ig kötötte meg, -az elfogyasztott vízért a túlsó oldali város 60 csehszlovák fillért fizet köb­méterenként, mig az 1928. és 1929. években elfogyasztott vízért 40 fillért térít meg a városi vízműnek. A pénz­ügyi bizottság a szerződést a Magyar Komárom által kívánt különös kikötés kivételével tudomásul vette. A csehszlovák vöröskereszt egyesü­letnek a tulajdonát képező Széchenyi uccai házának megvételére vonatkozó átiratát a pénzügyi bizottság nem tel­jesíthette, mert a vételhez szükséges pénzösszeggel a város nem rendelke­zik. A vételár ugyanis az egyesület adósságainak átvételével együtt 92817 koronát tenne ki, amiből még ki kel­lene fizetni a társtulajdonost, Magyar Komáromot is, mert a házhoz a túl­oldal is jogot formál. A szegényügyi bizottság jelentését a pénzügyi bizottság egyhangúan tu­domásul vette és a városi közsegé­lyek megállapítását jóváhagyta. A városi zeneiskola szabódig rendele­­lének a tanács által javasolt jóváha­gyásához a pénzügyi bizottság hozzá­járult. azonban az állások közül egye­dül az igazgatói állást véleményezi megszervezendőnek, a többi állások szerződéses állásoknak tekintetnek, a melyeket a szükséghez képest tölt be a város csetről-esetre. A tanerők illet­ményeit minden évben a rendes költ­ségvetés keretében állapítja meg a közgyűlés. Sándor Ernő főszámvevőnek a gáz­gyárnál teljesített felügyeleti tevé­kenységéért járó évi 2100 korona díjat a járási hivatal beszüntette, de meg­engedte, hogy ez összeget esetleg mint remunerációt kapja. A pénzügyi bi­zottság a tanács javaslatának figye­lembevételével azt a véleményt ter­jeszti a közgyűlés elé, hogy a főszám­vevő a gázgyár tiszta nyereségének terhére minden üzleti év végén ré­szesüljön remunerációban. Több te lek ügy elintézése után este nyolc óra után ért véget a bizottság ülése. Ön gyilkosságok hónapja Komá­romban; — a Kossuth-téri szafir; kárfyabarlang a lovarda hűvösében. Mit mond a rendőri bün&etőkrómka az elfúlt hónapról Komáromban ? Saját tudósítónktól. Komárom ,— május 31. Érdekes olvasmány: bepillantani egy rendőri büntetőkrónika lapjai kö­zé. A város mindennapi életének vizs­gálatához elsőrendűen fontos a bűnö­zések statisztikájának ismerete is, ez adja a hosszabb-rövidebb ideig tartó szenzációkat, ez segít néhány ecset­­vonással hozzá a nagy kép festéséhez, melyet a város egészségügyi, szociá­lis, idegenforgalmi mozgalmáról ké­szíthetnénk. Egy hónap alatt mennyi minden történik, nemcsak kulturális, városfejlesztési, idegenforgalmi szem­pontból, hanem különösen a bűnözési és rendőri statisztika szempontjából is! Május hónapja Komáromban külö­nösen az öngyilkossóigok terén volt jelentős. Ebben a szép tavaszi hónap­ban sokan kerestek szabadulást az élettől. A Dunából Molnár Esztert és Mura Mátét húzták ki, valamint egy ismeretlen női hullát is kifogtak a szi­getnél. Foltáji László öngyilkossági kí­sérletet követett el egy szállodában, Silberstein Jozefin idős asszony fel­akasztotta magát. Egy O. J. nevű le­ány is a Dunába akarta ölni magát, de idejében kihúzták. Összesen öt ön­­gyilkosság s két kísérlet történt Ko­máromban május üde hónapjában. Hét nőt a rendőrség ragályos be­tegség terjesztése miatt átadott az or­vosi vizsgálatnak. Sikkasztás, lopás, csalás ügyében több feljelentés tör­tént. A Viz uccában és a gázgyárban tűz keletkezett. Elfogtak egy szatirt a Kossuth téren, aki a gyermekek kö­zött garázdálkodott s még idejében ártalmatlanná tették. Uhrovcsik Ist­ván rendőrfogalmazó tej hamisítókat ítélt el több esetben, valamint meg­büntettek néhány kommunista tünte­tőt. II a zárd játékosok is garázdóilkodnak a kültelkeken, a Kúrián, az Angliá­ban. Kilenc ilyen hazárdjátékost fo­gott el a rendőrség. Ezek között akadt egy szervezett társaság, amelynek a feje egy Bosketti és Lővinger nevű munkanélküli volt s tagjai: Molnár, Sarina, Godál, Szalai, Magyar nevű hazárdjátékosok, akik idegenek ki­fosztásával foglalkoztak s megtették azt, hogy feltörték a katonai lovarda ajtaját, belopóztak a lovardába s ott űzték játékaikat. A rendőrség rajtuk ütött s az eljárást megindította elle­nük. A gondos jegyzőkönyv azt is fel­mutatja, hogy három kutyaharapás történt május havában Komáromban. Május utolsó napján még volt egy kis kiadós forgalma a rendőrségnek: mintegy húsz ujgyallai cigányt fog­­dostak össze a város területén a rend­őrök. Az ujgyallai cigányok a napok­ban szállingóztak a város területére, holott ki vannak tiltva innen. Mig a férfiak vályogot vetettek az erődök mögött, az asszonyok s a cigánypur­­dék bejárták a várost és koldultak, kéregettek, miközben szemfülesen azt lesték ki, honnan lophatnak el vala­mit. A rendőrök összeszedtek húsz cigányt, akiket nagy karavánban ki­sérlek a rendőrségre. Itt igazoltatták s kihallgatták őket, majd kizsuppolták a város területéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom