Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-05-14 / 38. szám

1962. május 14. »KOMÁROMI LAPOK* 5. oldal A Lindbergh-babyt holtan találták meg. Lindbergh lakása közelében véletlenül ledezték fel az oszlásnak indult kis holttestet. Komárom, — május 14. A nevezetes Lindbergh-gyermek végre megkerült. Sajnos csak hulláját talál­ták meg nem messze a Hopeville­­farmtól. Szörnyű valósággá lett tehát a családnak és az egész amerikai közvéleménynek sejtelme, hogy a rablók megölik a gyermeket, ne­hogy a rendőrség kezére kerül­jenek. Csütörtökön délután akadtak a farm felé vivő országúton a csecsemő hul­lájára, amely hetek óta ott lehetett, erősen oszlásnak indulva már. A holttest koponyáján lékelés Bárdos Rémig dr. pannonhalmi főapát 1868-1932 Bárdos Rémig a pannonhalmi Szent Benedek-Rend főapátja Balatonfüre­­den, ahol régi szívbajára keresett gyó­gyulást, május 11.-én délután két óra­kor csendesen elhunyt. Bizonyára a szíve ölte meg a csupaszív embert, a jó papot és a kitűnő tanárt. Az elmú­lás pillanatában még szólt a rádiója és íróasztalán félig megírt levél ma­radt utolsó izenet gyanánt. Tizenkét év előtt választotta meg a bencés rend nagy káptalanja a rend főnökévé, 1920. májusában és férfikorának mun­kabíró kiteljesülése törhetetlen mun­kakedvel és célkitűzésekkel, tervekkel kezdte meg felelősségteljes munkásá­gát. A rend szellemi és anyagi ügyeinek felvirágoztatása volt új életcélja. Gon­doskodnia kellett a szellemi szükség­letekről csak úgy, mint az anyagiak­ról. Az államváltozás következtében a Csehszlovákia területén maradt leg­értékesebb birtokait időlegesen elvesz­tette a rend, mert azt kényszergazdál­kodás alá helyezték. A rendnek tehát célvagyona megbénítása után a meg­maradt birtokokból kellett a gazdasági kiadásokat fedezni, amit csak nagy takarékossággal és a szüntelen való befektetésekkel lehetett elérnie, e mel­lett pedig a modern gazdálkodásra való áttérés elkerülhetlennek látszott. Nagy céljai részben meg is valósul­tak. A rend Budapesten megnyitotta új gimnáziumát, mely egyike a fővá­ros legmodernebb és legértékesebb tanintézeteinek. Pannonhalmán meg­nyílt a rend mintagimnáziuma, ahol a rend növendékei tanultak. Sajnos, a gazdasági viszonyok egyre romlottak és nem lehetett lépést tartani az emel­kedő kiadásokkal, több gazdasági és ipari vállalkozás elvesztette prosperi­tását és ezek a csalódások beteggé tették a kiváló rendfőnököt. Az idő bizonytalansága és a jövendő belát­­hatlan komolysága bénították meg a rendfőnök szép terveit. A tudós tanár, akinek pedagógiai, irodalmi és társadalmi munkássága messze lulnőll azokon a kereteken, amelyben élt, egész nemzedéket nevelt. Lelki gazdagságát, hatalmas akaratát, a kezdeményezés lendületét méltán csodálták benne tanítványai és rend­társai. Kis és nagy dolog egyformán érdekelte, de legjobban a pedagógiai munka, amelyben neki is oly nagy része volt. Betegsége következtében a szentszék koadjutort küldött mellé Kelemen Krizosztom győri főgimnázi­umi igazgató személyében. Újabban Tihanyban tartózkodott, hogy közel lehessen Balatonfüredhez, hol szívba­jára gyógyulást keresett. Még remény­kedett, terveket szőtt és így érte utol a halál. * Bárdos Rémig dr. panonhalmi fő­apát Ipolyságon született 1868 február 28.-án. Gimnáziumi tanulmányai köz­nyoma látható, valószínűleg agyon­ütötték vagy kidobták az autóból. Pillanatok alatt elterjedt a hire a baby megtalálásának, Lindberghet elhivatták, aki felismerte gyermekét. A rendőrség most már minden tekintet nélkül azon lesz, hogy a gyermekrablókat elfogja, akikre a villamosszék vár. Az egész amerikai közvélemény fel van zúdulva és mindenki sürgeti a gyeimekrablók azonnali kézrekeritését. Lindbergh ed­dig 400.000 dollárt költött váltságdí­jakra. — Lindbergh nagymama a hir hallatára súlyosan megbetegedett, Lind­bergh felesége aránylag nagy lelki erővel fogadta a lesújtó hirt. ben lépett be a bencés rendbe 1885 augusztus 2.-án és tanulmányait ki­tűnő eredménnyel fejezvén be, Esz­tergomban és Győrben tanárkodott, majd 14 évi tanári működése után rendfőnöke a kőszegi gimnázium igaz­gatójává nevezte ki. Kőszegen akkor még csak négy osztályú kisgimnázium volt és az ő nagy buzgalma, munkája tette lehetővé, hogy Fehér Ipoly fő-Komárom, — május 13. Rendkívüli időket élünk, ennélfogva a komáromi iparos helyzete is rend­kívül szomorú lett. A komáromi és járási iparosok hely­zete kettőzötten szomorú, mert előtte a gazdasági, mögötte a nyelvhatárok drót­akadályai akadályozzák megélhetésé­nek rendes menetét. Az iparosság ez ideig némán, hangtalanul tűrte reá­­kényszeritett nehéz sorsát, nem kiabált kifelé, lelke mélyén várt és tűrt, várta türelemmel a gazdasági élet megjavu­­lását. Mindezt tette azért, mert a je­lenlegi nehéz gazdasági helyzetet átme­netinek gondolta, hitte, hogy az Európa közgazdaságát intéző tényezők sietnek a nagy gazdasági rombolást és az ebből fakadó nyomort megállítani. Csa­lódtak. Szomorú helyzetükért nem okolják egyedül az állam vezetőit, de meg kell állapítani, hogy abban az együttesben, amelyben Európa közgazdasági ügyeit intézik, a csehszlovák állam is benne van és meg kell állapítanunk azt is, hogy az állam vezetői nem igyekez­nek népüknek a jobb jövő megszer­zése végett Európa gazdasági sorsát irányitó nemzetközi szervek utján eré­lyesen odahatni, hogy a mai szomorú helyzetnek mielőbb vége szakadjon. Helyi viszonylatban az iparosok hely­zete éppen ilyen szomorú. A komá­romi járási hivatal, mint elsőfokú ipar­hatóság, nem látja és nem érzi a ko­máromi és járási iparosság nehéz hely­zetét, nem látja az iparosság keserű­ségét, mely egyrészt a nagy munka­­nélküliségből, másrészt a nagy iparos nyomorból fakad; nem tudja, hogy hány száz iparos dobta el szerszámait, mert nem tudott azokkal mit csinálni és hogy ezek részére ma már az egyetlen lehetőség, a napszám munka is megszűnt. A komáromi járási hiva­tal haragszomrádot játszik az iparosság nagy tömegével és ezért már másfél év óta vezető nélkül van a komáromi és járási iparosság. Nincs aki ily nehéz időkben érdekükben felszólaljon vagy eljárjon. Az általa kinevezett ipartár­sulati felügyelőt — úgy látszik — ál­landósítani akarja, aki nem az iparos­ságot, hanem a felügyeleti hatóságot képviseli az ipartársulatban és ezért apát főgimnáziummá fejlesztette ki. Ezért a város később díszpolgárává választotta meg. Kőszegen társadalmi munkássága szétágazó utakon haladt. A városnak képviselőtestületében te­kintélyes szerepet töltött be, majd megválasztották Vasvármegye törvény­­hatósági bizottságának tagjává is. A katolikus egyházközség, katolikus nép­­szövetség, hadigondozó bizottság, a kőszegi nővédelmi hivatal munkás ve­zetőjét látta benne, de élénk résztvesz a Vasvár megyei Kulturegylet életében is. Az esztergomi katolikus kör örökös elnökévé választja meg. 14 évi igaz­gatói munka után következett az üre­sedésben levő főapátválasztáson való megválasztása a pannonhalmi szent benedekrendi egyházmegye főpászto­rává, az összes rendi apátságok fő­apátjává és örökös elnökévé. Ebben a minőségében és méltóságában tagja volt a magyar felsőháznak, korábban pedig a főrendiháznak és a katolikus püspöki kar tanácskozásainak előadói tisztét töltötte be. Főapáti tisztét 1920 június 29.-én foglalta el felavatása alkalmával. A magyar közoktatásügy és a magyar géniusz is meggyászolja benne a tör­­hetlen akaratú és munkákságú, nem­zetéhez hű főpapot és embert. 1920. óla többször megfordult Ipolyságon, szülővárosában is, ahol édesapja még most is él. Sok tudományos egyesület­nek volt értékes és munkás tagja, sok derék embert nevelt tanári mű­ködése alatt és méltán hajtjuk meg emléke előtt a magyar kultúra gyász­­lobogóját. nem tudja teljes egészében átérezni és meglátni a komáromi és járási iparos­ság elkeseredetten nehéz helyzetét. Komárom városánál is mostoha gye­rek iparos. Itt is reá kell mutatnunk a járási hivatalra, mint felügyeleti ható­ságra, mert a város gazdálkodása is iparosellenes. Tudják, hogy az üze­mekre ráfizetnek, de a párt, a szent pártpolitika nem tűr takarékosságot, a fő cél, hogy az uralkodó pártok minél több párttagjukat helyezhessék el vá­rosi alkalmazásban, az nem számit, hogy miből lesznek fizetve. Iparosnak ne adj munkát, hogy minél több párt­tagot lehessen elkalmazni, de ha mégis valamely munkát iparosnak kell ki­adni, akkor a jelszó, iparosnak a vég­zett munkáját ne fizessük ki, mert akkor nem lesz miből a fölös szám­ban levő városi alkalmazottakat kifi­zetni. De mindezekért az iparostól itt is, ott is követelik az adót és ha nem fizetsz — szomorú hivatkozás — egyen­ként az ötven éves üzleti múlttal biró Steiner bátyánk és társai sorsára jutsz. Az iparosnak sem itt, sem ott nem adatik meg a lehetőség arra, hogy adóját megfizethesse, mert ehhez hi­ányzik az alap, a munka. Az iparosok tudják azt, hogy ezt az áldatlan nehéz gazdasági helyzetet sem a város, sem az állam vezetősége nem tudja egyedül megváltoztatni, de ha iparosainkkal törődnek, az eredmény el nem maradhat. Hiszen az iparos­nyomor már elérte mélypontját, az iparosság elérkezett türelmének végső határára, az iparos nem tud tovább várni és nem tud tovább nélkülözni. Ez indította a komáromi iparos­ságot arra, hogy ebben az ügyben értekezzék, ahol elhatározták', hogy nehéz helyzetüknek javításáért sorba állnak és kivonulnak az uccára, tiltakozó körmenetet tar­tanak, amely elsősorban Prágán keresztül Genfnek fog szólni, a nehéz gazdasági helyzet mielőbbi likvidálásáért. Ez a tiltakozás szólni fog a komáromi adóhivatalnak is a folyamatban levő kíméletlen ár­verések miatt, szólni fog a komá­romi járási hivatalnak az ipartes­tületi önállóság helyreállítása miatt és szólni fog Komárom város ve-OoMmM sima inaal megfelelő szert találtam. Már háromszori használat után ra­gyogó fehér fogaim voltak, dacára annak, hogy a Sok dohányzástól egész meg voltak bámulva Sohasem fogok mást, mint Chloro­­dont használni“. Ek, Horst Berg. Csak valóm Chlorodont-fogpaaztát kérjen; Tubusa 4 és \Ké.f Na fogadjon el utánzatokat! zetőségének a mérték nélküli gaz­dálkodás és az iparosok megká­rosítása ellen. Az értekezleten elhangzott olyan kí­vánság is iparoskereskedők részéről, hogy ebbe a mozgalomba a kereske­dők is legyenek bevonva és ezért a megválasztott szűkebb körű intéző bi­zottság meg fogja keresni ebben az ügyben a kereskedők testületének el­nökét is. Hogy a tiltakozó felvonulás mikor lesz, ezt az intéző bizottság tudatni fogja minden érdekelt iparossal. Több iparos. Választmányi ülés a Dalegyesületben. 65 uj tagot vettek fel az egyesületbe. Komárom, — május 13. A Komáromi Dalegyesület május 11-én rendkívül látogatott választmányi ülést tartott, amelyen az uj elnökség terjesztette elő programmját. A választmányi ülést Fülöp Zsigmond elnök vezette, aki meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket és örömé­nek adott kifejezést afelett, hogy a választmány tagjai olyan impozáns számban vesznek részt az ülésen. Majd a törvényes formaságok elintézése után az elnök lelkes hangú beszédben mu­tatott rá arra a szép hivatásra, amelyet a Dalegyesület a magyar dalkultura és a társadalom terén teljesít. A Dalegye­sület régi hagyományainak tiszteletben­­tartásával a következő feladatok betöl­tésére van hivatva: a dalkultura szolgálata által a magyar közmivelődés előmozdítása, a zene- és dalmüvészet fejlesztése, a dal és zene barátainak az egyesület kebelébe való tömörítése, testvéries összetartás ápolása s a Dal­egyesület tagjainakolyan otthon megte­remtése, amelyet azok örömmel keresnek fel. Mindezen feladatokat első sorban a működőkarnak kell előmozdítania, amely az egyesületnek törzsét képezi és amely nélkül eleven, lüktető élet a Dalegyesületben el sem képzelhető. Ennek élére azonban olyan lelkes és hivatott vezető kell, aki nemcsak szak­képzett, hanem önzetlen és áldozatra­­kész vezető is. Nagy elismeréssel em­lékezik meg az elnök Schmidt Viktor karnagyról, akinek eddigi sikeres mun­kássága a legbiztosabb záloga a jövő eredményes működésének. A működő­karnak és vezetőjének egymást meg­értő, harmonikus munkálkodása, kitartó odaadó buzgalma teremtheti csak meg a fáradozás sikerét s tarthatja fönn a Dalegyesületet. Meg van győződve arról, hogy a működőkar minden egyes tagja kitűnő karnagyával együtt át van hatva a feladat nagyszerűségétől s annak a magyar kötelességnek fontos­ságától, amelyre önként vállalkoztak s bizton reméli, hogy a jól megszervezett kar működése a Dalegyesület javára fog szolgálni. Ami a társadalmi hivatást illeti, a Dalegyesület helyiségeibe vissza kell varázsolni a régi szép időket, amikor a Dalegyesület Komárom társadalmá­nak nélkülözhetetlen szerve volt. Az utóbbi években a Dalegyesületnek sikerült, fáradhatatlan háznagyának, Herczegh Istvánnak minden nehéz­séget leküzdő önzetlen, lelkes irá­nyítása mellett a tagokat közelebb hozni agymáshoz, ami bizonyára foko­zódni fog, mert az egyesület az uj ügyvezető elnökben, Kovách Tihamér alapitó és működő tagban olyan ki­próbált erőt nyert, akinek a buzgó háznaggyal való testvéries együttmű­ködése folytán e téren is szép ered­ményeket lehet elérni. Az örvendetes megmozdulás, az érdeklődés fellendü­lése erősítse meg a Dalegyesület alap­jait, hogy a hetven év óta nagy kul­­turszolgálatot teljesítő egyesület legyen továbbra is hosszú időkön át meg­ingathatatlan vára a magyar szónak A komáromi iparosság meg­mozdult, mert nem birja tovább Az iparosság kivonul az uccára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom