Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-01-16 / 4. szám

1932. január 16. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal Farsang. Ma újra ott tartunk, hogy amikor a kisleány felserdül és nagyleány lesz, ünnepélyesen megkapja az első hosszú szoknyát. Az első hosszú szoknyás kisleány pedig éppen úgy álmodik az első bál­ról, mint a 30 év előtti fiatal leány. Pedig ma a bálokat sokféle tánc­lehetőség pótolja. Az ötórai teák, ho­tel-hallok, vendéglők táncos parkettja, ezerszer egyszerűbb, kevésbbé költsé­ges és könnyebben elérhető módjai a szórakozásnak, mint a bál. Külföldön a táncos szórakozási helyekre fiatal leány kiséret nélkül is elmehet tánc­partnerével. Az angol ember sohasem fogja félreérteni az ilyen kirándulást. Nálunk a magyar Ízlés, vérmérséklet ezt a túl nagy szabadságot nem tűri. De azért táncos helyre itt is egysze­rűbben juthat el a fiatal leány, mint a bálba. Az anyai kíséretet a leány egyik fiatalasszony barátnője pótolhatja. A ruhakérdés megoldása is könnyebb. Kis estélyi, vagy akár délutáni ujjas ruhában is megjelenhetnek a társaság nőtagjai. A csinos, egyszerű fekete es­télyi ruha akárhány alkalomra megfe­lel. A táncos szórakozó helyre elme­het a társaság pillanatnyi ötletből, ha emelkedett a hangulat és még nem akarnak szétszéledni. Nem fontos, van-e elég táncos. Ha nincs elég férfi tagja a társaságnak, a hölgyek ülve marad­nak és beszélgetnek az asztal mellett. A bál az valami más . .. Arra ké­szülni kell. Ha lehet, uj ruhát varrat­nak erre az alkalomra. A sötét, egy­szerű, tompa színű estélyi ruhát csak a „garde de dame“ viseli. A fiatal leányok színe a fehér, rózsaszín, hal­ványzöld, kék, sárga és az uj divat­­szin: a halványlila. Csak egy-egy fia­talasszony jelenik meg testhez simuló fekete krepszatén ruhában, merész hát­kivágással. A fiatal leányok éppen úgy viselik a tafftot, mint 30 évvel ezelőtt. A derék most is testhez simuló. A tafft mellett a csipke, a könnyű kreppek és fényes, vékony bársonyok dominálnak. A csillogó disz kevesebb a ruhákon, mint az elmúlt években. Egy-egy szép strassz „klipszer“ csatt vonja magára a figyelmet. Különben a ruha anyaga és vonala uralkodik. A hosszú, földig érő, testhez simuló ruhák3 nemesen hangsúlyozzák a lágy, karcsú női ala­kot. A kisleány arca lázban ég, amikor ezt a valóban ünnepélyes, első hosszú, szép ruhát próbálja. És álmodozva gondol az első bálra, vájjon lesz-e elég táncosa? Az ifjúság mindig ifjúság marad, még 1932-ben is és nem hagyja ősi jogait. Nem hagyja a farsangját, a báli éjszakák sokat Ígérő lehetőségeit. Nem akarja, hogy hiányozzék az életéből ez a farsang. A szupécsárdás tüzes szé­dülése, a keringő forró láza. Hiába mult el a háború utáni táncőrület, ami­kor a sok vér és könny után az egész világ táncra perdült és nagymamák gáláns ősz gavallérokkal együtt si­­miztek bokor-ugró szoknyáikban a megértő unokákkal. Mindenki táncolt, hogy a halál tánca után az élet tán­cával kárpótolja, vigasztalja magát. Aztán hiába jött a nagy kiábrándulás, a fáradt ébredés, a felfújt, megdagadt bankók hült helye és hiába zörget aj­tónkon most a szükség, a fiatalok éle­téből nem szabad, hogy hiányozzék a farsang. Mert amig lesz ifjúság, lesz bál is, ahogyan lesznek mindig álmok is. „ ^ A- M­— Táncvizsga lesz jan. 17-én Kominek tánciskolájában (Vigadó). Mindenütt olcsóbb a hús és a péksütemény, mint Komáromban. Panaszok érkeznek szerkesztőségünkhöz. — A nagykö­zönség az ármegállapitó bizottság beavatkozását kéri. — Saját tudósítónktól. Komárom, — január 15. Komáromi ucca. Tűz volt, csütörtökön délben a Megyeház-ucca egyik bolti raktárában. Egy csomagoló raktár gyulladt ki és égett nagy füsttel, de még mielőtt komoly arányokat öl­tött volna, megjelentek derék tűzol­tóink a motorfecskendővel s három vezetéken keresztül öntötték a vizet a sok szalmára-ládára, ami nagy füsttel égett. Ha különös is, mikor igy mondjuk, de ez elegáns, nyugodt s fegyelmezett tűz volt. A tűzoltóságot s a rendőrsé­get éri dicséret. Semmi felesleges tüzi­­lárma, rendetlenség, rohanás. A benyíló három uccát elállotta a rendőrség, a tömegek messziről kukucskáltak a füst­felhők felé s csak a fecskendőket lát­ták. Minden nyugodtan, rendesen fe­gyelmezetten ment. Kevesebb lármával alig láttunk még tüzet oltani. Meg volt szervezve rendesen az akció. Még cser­­késztüzoltót is láttunk, vizesen. Egy óra alatt mindent elintéztek a legnagyobb rendben. Ám, egyik élesnyelvű kollégánk gondba merült ábrázattal nézett az égre. — Ugylátszik, pontos tűzoltói munka ez nagyon s a tűz „továbbterjedve nem lesz.“ — Hogy érti ezt? — Ejnye! Hátha néhány más raktár gazdája imádkozik most csendesen: „Édes Istenkém, adj rám egy kis tü­­zecskét, csak egy kis parazsat s az inzolvencia teljes lesz ...“ * A jégpályán. Kisebb a forgalom, mint megérde­melné. Csütörtökön, pénteken kitűnő volt a jég, szinte túljó. Csodálatosnak tartjuk, hogy Komáromban, ahol pedig a nyári sportok olyan nagy kedves­ségnek örvendenek: a korcsolyázás iránti érdeklődés kicsiny s jóformán az iskolás-nemzedékre szoritkozik. A köralaku pálya jege pompás volt és akadtak jól korcsolyázó ex,—vagy prezumtiv bajnokok is, általában azon­ban a jó jéghez viszonyítva nem lát­tuk a korcsolyázó-művészet tetejét, ez pedig azért van, mert nincs érdeklődés a sport iránt, ahogy nyáron Komárom­ban a messzibb, hegyes vidékek felé irányuló turisztikát sem ismerik. Kevés a látogatottság, holott az agi­lis KFC jobban megérdemelné a sű­rűbb tömeget. Kár, hogy a gimnázi­umba és a polgári iskolába számos idegen korcsolyázót beengednek, pe­dig úgy tudjuk, hogy az iskolai pályák csak az iskolásgyermekekéi. Csendes jégkarcolás folyik délutá­nonként s esténkint, ha a pálya kivi­lágosodik. Flörtök nem igen vannak, legfeljebb diákszerelmek születnek s fagynak meg. Egy-egy rutinosabb baj­nok akad a jégen. S egy verkli. Azaz: kintorna. Ott forgatja a parton egy öreg bácsi s ahogy a bácsi olykor lélekzetet vesz, pihen egy-egy pillanatra a dallam is. Elpihen a valcer, meg újrakezdi. Re­pertoárja bő. Verkli mellett futkostunk. Tetszett s helyes ötlet volt a nyugdí­jazott verkli aktívvá mozgósítása. Az öreg bácsi türelmesen forgatja. Ha a balkeze elfárad, folytatja a jobbal. — No, mit kap a zenéért? — kérd­jük Szippant egyet az orrán. — Amennyit össze tudok szerezni... És reménykedve néz ránk. Mivelhogy kitünően mulattunk, ke­zébe nyomtunk egy kerek koronát. Amire ujult erővel zengett föl a ki­tűnő sípláda. (thy) Nap-nap után érkeznek hozzánk pa­naszok szóban és írásban, hogy ho­gyan lehetséges az, hogy mindenhol olcsóbb a marha- és a sertéshús és a sertéstermények, mint Komáromban. A komáromi húsárak nincsenek arányban az élőállat árával. Aki csak egyszer is megfordult a komáromi pia­con hetivásáros napokon, meggyőződ­hetett, hogy potom áron lehet hízott sertést venni és még igy is igen sok hizott sertést vissza kell vinni az el­adónak, mert még a legalacsonyabb áron se akad vevő. Szerkesztőségünk tagjait kinn az uc­­cán számtalan panaszos állítja meg és kéri, hogy a legélesebb hangon írjuk meg a komáromi helyzetet a húsárakra vonatkozólag és hívjuk föl az ármeg­­állapitó bizottság figyelmét arra a nagy különbségre, amely a komáromi és más városok húsárai között vannak és sürgős, erélyes intézkedést vár a kö­zönség a fenti bizottságtól, mert ha csökkentek is a húsárak nálunk, azért azok az élő marha árával, de különö­sen a komáromi piacon tapasztalt árak­kal nincsenek arányban. A közönség sok-sok ezreinek érdeke áll szembe száz komáromi husiparos érdekével, hangoztatja a mindinkább türelmetle­nebb közönség. Múlt számunkban megírtuk, hogy Párkányban már akadtak mészárosok, akik a szép marhahús kilóját 4 és 5 koronáért adják. Milyen magasan van­nak ez árak felett a komáromi hús­árak! Hát ami lehet Párkányban, miért nem lehet az nálunk, Komáromban is? Röviden vázoltuk a türelmetlen fo­gyasztó közönség jogos panaszát és kérelmét, most már az ármeg­állapitó bizottságnak a dolga, hogy a kérésnek eleget tegyen. Panaszkodik a közönség a péksüte­mény és kenyérárak miatt is, hogy azok túlmagasak a mai gabona- és lisztárakhoz mérten. határán egy percre megállíts... Dicséretedet hadd mondjam itt, aranyszínű tea, távoli ismeretlen me­zők üde bokrainak száraz levele, kí­nai cserjék, ceyloni napsütés, ázsiai karavánok, japáni zöld ital. Egy pillanatra te vagy gondjaink felejtetője, a szebb világok látszatát borítod elénk fátyoloddal. Zsongás szép zenéje a fülünkben, párás illattá szédült különös világ, te vagy, arany­színű tea. Te vagy szmókingos flörtök ártat­lan lanuja, csókok kezdete, álmok szel­lője, megnyugvás, és finom izgalom. Te vagy téli hideg elkergetője, sze­gény ember levese, betegnek vigasz­talója, halódónak orvossága, didergő­nek forrósodó vére. Ötórai táncnak ürügye, zsugorinak étele, koldusnak öröme, fagyott test­nek melege. Engedd, hogy örömmel üdvözölje­lek. (thyvi)- Szeretetvendégség a Kollé­giumban. Január 17-én, holnap vasár­nap tartja a Komáromi Protestáns Jó­tékony Nőegylet szeretetvendégségét a Kollégium nagytermében, amelyre nagy buzgalommal készülődik a nemescélu derék egyesület vezetősége. Az egye­sület elaggott szegényeinek javára ren­dezendő szeretetvendégség délután 6 órakor kezdődik és nivós műsorral lesz egybekötve, amelynek első részét ko­moly vallásos irányú előadások töltik ki. A 37. dicséret első versével kezdő­dik a vendégség, majd Tóth Kálmán ref. segédlelkész mond imát, melyet Zsemlye Lajos hetényi ref lelkésznek, a kiváló szónoknak bibliamagyarázata követ, mely után Jánossy Lajos ev. esperes-lelkész tart szabadelőadást. A műsor e komoly részének befejezése után szünet következik, mely alatt teát szolgálnak fel. Ez idő alatt a helybeli gimnázium protestáns tanulóinak vonós zenekara fog magyar dalokat előadni. Tea után folytatják a műsort a követ­kező számokkal: a Ref. Egyházi Iparos Énekkar Beethoventől és Dürrnertől fog két müdalt énekelni Kelemen Kál­mán ref. segédlelkész vezetése mellett. Balogh Irén Szigethy Ferencnek „Jézus a viharban“ c. költeményét szavalja, Mészáros László pedig zongoraszámot ad elő, Dvorák és Petrás műveiből. Bállá Kálmán magyar dalokat énekel, mely után a XC. zsoltár első versét énekelik a jelenlevők s ezzel a szere­tetvendégség bezárul. — Legújabb tánc a „Rumba“ egy óra alatt megtanulható Kominek tánciskolájában. Veszedelmes kasszafuró­­kát fogott el az ógvallai betörési kísérlettel kapcso­­latban a csendőrség. A multheti betörési kísérlet, mely a Feszty-család ellen irányult, megmoz­gatta a csendőrségi apparátust és a komáromi csendőrség nyomozóosztá­lyának sikerült nemcsak az „idegen­­vezetőt“, Ivanics Imrét, hanem a tulaj­­donképpenni betörőket is letartóztatni. Ivanics Imre, csak mint vezető szerepelt, az értelmi szerző Stefko Ferenc ma­­gyarhradistyei hentessegéd s Bencsik Lénárd vágsellyei fiatalember volt. Mindakettő veszedelmes kasszafuró és betörö. Sfefko Ferenc hat évet fegy­­házban is töltött már. A vágsellyei házkutatás alkalmával Stefkonál töltött revolvert találtak, jeléül annak, hogy betörési szándékai nem voltak békések, Bencsik Lénárdnál pedig kasszafuró­­szerszámokat. Azt, hogy a Feszty-ku­­riára ők akartak betörni, beismerték. A csendőrség most az után nyomoz, hogy a többi ógyallai betörést és betörési kísérletet is ezek követték-e el, mert a gyanú rájuk irányult. A betörők a komáromi ügyészség foglyai. HÍREK Tea, aranyszínű tea, párolgó, ízes ital, hadd zengjem di­cséretedet. Odakünn zúg a hideg szél, jeges a Duna, a válság esztendejének bús levegője leng, havasak a hegyek és zuzmarásak a fák. Kietlen a világ, didereg az ember szíve és a lelkek lakatján rozsdás a zár. Csurranj, aranyszínű, illatos tea keskenyszélű csészék öblébe, párád illattal keringjen, zuborogjon forró vi­zed az edényben, sustorogj, buborék­jaid pattanjanak. Tea, aranyszínű, illatos tea, szapo­rán olvaszd a cukrot, hadd kevered­jen össze annak édessége a te keser­nyés izeddel, hadd színesítsünk rum­mal barnára, tejjel fehérre, citrom levével fiatal-sárgára, narancs húsá­val pirosra... Gőzölögj, melegíts, párád lehellete vonja be arcunk és finom ized felejt­­tesse el egy percre a gondok eszten­dejét. Kábíts el, tea, gőzöd illanó felhő­je rajzolja elénk a gyönyörű ködök világát, meleg lehelleted áradjon szét testünk ereiben és a lét-nemlét ködös

Next

/
Oldalképek
Tartalom