Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-01-16 / 4. szám
1932. január 16. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal Farsang. Ma újra ott tartunk, hogy amikor a kisleány felserdül és nagyleány lesz, ünnepélyesen megkapja az első hosszú szoknyát. Az első hosszú szoknyás kisleány pedig éppen úgy álmodik az első bálról, mint a 30 év előtti fiatal leány. Pedig ma a bálokat sokféle tánclehetőség pótolja. Az ötórai teák, hotel-hallok, vendéglők táncos parkettja, ezerszer egyszerűbb, kevésbbé költséges és könnyebben elérhető módjai a szórakozásnak, mint a bál. Külföldön a táncos szórakozási helyekre fiatal leány kiséret nélkül is elmehet táncpartnerével. Az angol ember sohasem fogja félreérteni az ilyen kirándulást. Nálunk a magyar Ízlés, vérmérséklet ezt a túl nagy szabadságot nem tűri. De azért táncos helyre itt is egyszerűbben juthat el a fiatal leány, mint a bálba. Az anyai kíséretet a leány egyik fiatalasszony barátnője pótolhatja. A ruhakérdés megoldása is könnyebb. Kis estélyi, vagy akár délutáni ujjas ruhában is megjelenhetnek a társaság nőtagjai. A csinos, egyszerű fekete estélyi ruha akárhány alkalomra megfelel. A táncos szórakozó helyre elmehet a társaság pillanatnyi ötletből, ha emelkedett a hangulat és még nem akarnak szétszéledni. Nem fontos, van-e elég táncos. Ha nincs elég férfi tagja a társaságnak, a hölgyek ülve maradnak és beszélgetnek az asztal mellett. A bál az valami más . .. Arra készülni kell. Ha lehet, uj ruhát varratnak erre az alkalomra. A sötét, egyszerű, tompa színű estélyi ruhát csak a „garde de dame“ viseli. A fiatal leányok színe a fehér, rózsaszín, halványzöld, kék, sárga és az uj divatszin: a halványlila. Csak egy-egy fiatalasszony jelenik meg testhez simuló fekete krepszatén ruhában, merész hátkivágással. A fiatal leányok éppen úgy viselik a tafftot, mint 30 évvel ezelőtt. A derék most is testhez simuló. A tafft mellett a csipke, a könnyű kreppek és fényes, vékony bársonyok dominálnak. A csillogó disz kevesebb a ruhákon, mint az elmúlt években. Egy-egy szép strassz „klipszer“ csatt vonja magára a figyelmet. Különben a ruha anyaga és vonala uralkodik. A hosszú, földig érő, testhez simuló ruhák3 nemesen hangsúlyozzák a lágy, karcsú női alakot. A kisleány arca lázban ég, amikor ezt a valóban ünnepélyes, első hosszú, szép ruhát próbálja. És álmodozva gondol az első bálra, vájjon lesz-e elég táncosa? Az ifjúság mindig ifjúság marad, még 1932-ben is és nem hagyja ősi jogait. Nem hagyja a farsangját, a báli éjszakák sokat Ígérő lehetőségeit. Nem akarja, hogy hiányozzék az életéből ez a farsang. A szupécsárdás tüzes szédülése, a keringő forró láza. Hiába mult el a háború utáni táncőrület, amikor a sok vér és könny után az egész világ táncra perdült és nagymamák gáláns ősz gavallérokkal együtt simiztek bokor-ugró szoknyáikban a megértő unokákkal. Mindenki táncolt, hogy a halál tánca után az élet táncával kárpótolja, vigasztalja magát. Aztán hiába jött a nagy kiábrándulás, a fáradt ébredés, a felfújt, megdagadt bankók hült helye és hiába zörget ajtónkon most a szükség, a fiatalok életéből nem szabad, hogy hiányozzék a farsang. Mert amig lesz ifjúság, lesz bál is, ahogyan lesznek mindig álmok is. „ ^ A- M— Táncvizsga lesz jan. 17-én Kominek tánciskolájában (Vigadó). Mindenütt olcsóbb a hús és a péksütemény, mint Komáromban. Panaszok érkeznek szerkesztőségünkhöz. — A nagyközönség az ármegállapitó bizottság beavatkozását kéri. — Saját tudósítónktól. Komárom, — január 15. Komáromi ucca. Tűz volt, csütörtökön délben a Megyeház-ucca egyik bolti raktárában. Egy csomagoló raktár gyulladt ki és égett nagy füsttel, de még mielőtt komoly arányokat öltött volna, megjelentek derék tűzoltóink a motorfecskendővel s három vezetéken keresztül öntötték a vizet a sok szalmára-ládára, ami nagy füsttel égett. Ha különös is, mikor igy mondjuk, de ez elegáns, nyugodt s fegyelmezett tűz volt. A tűzoltóságot s a rendőrséget éri dicséret. Semmi felesleges tüzilárma, rendetlenség, rohanás. A benyíló három uccát elállotta a rendőrség, a tömegek messziről kukucskáltak a füstfelhők felé s csak a fecskendőket látták. Minden nyugodtan, rendesen fegyelmezetten ment. Kevesebb lármával alig láttunk még tüzet oltani. Meg volt szervezve rendesen az akció. Még cserkésztüzoltót is láttunk, vizesen. Egy óra alatt mindent elintéztek a legnagyobb rendben. Ám, egyik élesnyelvű kollégánk gondba merült ábrázattal nézett az égre. — Ugylátszik, pontos tűzoltói munka ez nagyon s a tűz „továbbterjedve nem lesz.“ — Hogy érti ezt? — Ejnye! Hátha néhány más raktár gazdája imádkozik most csendesen: „Édes Istenkém, adj rám egy kis tüzecskét, csak egy kis parazsat s az inzolvencia teljes lesz ...“ * A jégpályán. Kisebb a forgalom, mint megérdemelné. Csütörtökön, pénteken kitűnő volt a jég, szinte túljó. Csodálatosnak tartjuk, hogy Komáromban, ahol pedig a nyári sportok olyan nagy kedvességnek örvendenek: a korcsolyázás iránti érdeklődés kicsiny s jóformán az iskolás-nemzedékre szoritkozik. A köralaku pálya jege pompás volt és akadtak jól korcsolyázó ex,—vagy prezumtiv bajnokok is, általában azonban a jó jéghez viszonyítva nem láttuk a korcsolyázó-művészet tetejét, ez pedig azért van, mert nincs érdeklődés a sport iránt, ahogy nyáron Komáromban a messzibb, hegyes vidékek felé irányuló turisztikát sem ismerik. Kevés a látogatottság, holott az agilis KFC jobban megérdemelné a sűrűbb tömeget. Kár, hogy a gimnáziumba és a polgári iskolába számos idegen korcsolyázót beengednek, pedig úgy tudjuk, hogy az iskolai pályák csak az iskolásgyermekekéi. Csendes jégkarcolás folyik délutánonként s esténkint, ha a pálya kivilágosodik. Flörtök nem igen vannak, legfeljebb diákszerelmek születnek s fagynak meg. Egy-egy rutinosabb bajnok akad a jégen. S egy verkli. Azaz: kintorna. Ott forgatja a parton egy öreg bácsi s ahogy a bácsi olykor lélekzetet vesz, pihen egy-egy pillanatra a dallam is. Elpihen a valcer, meg újrakezdi. Repertoárja bő. Verkli mellett futkostunk. Tetszett s helyes ötlet volt a nyugdíjazott verkli aktívvá mozgósítása. Az öreg bácsi türelmesen forgatja. Ha a balkeze elfárad, folytatja a jobbal. — No, mit kap a zenéért? — kérdjük Szippant egyet az orrán. — Amennyit össze tudok szerezni... És reménykedve néz ránk. Mivelhogy kitünően mulattunk, kezébe nyomtunk egy kerek koronát. Amire ujult erővel zengett föl a kitűnő sípláda. (thy) Nap-nap után érkeznek hozzánk panaszok szóban és írásban, hogy hogyan lehetséges az, hogy mindenhol olcsóbb a marha- és a sertéshús és a sertéstermények, mint Komáromban. A komáromi húsárak nincsenek arányban az élőállat árával. Aki csak egyszer is megfordult a komáromi piacon hetivásáros napokon, meggyőződhetett, hogy potom áron lehet hízott sertést venni és még igy is igen sok hizott sertést vissza kell vinni az eladónak, mert még a legalacsonyabb áron se akad vevő. Szerkesztőségünk tagjait kinn az uccán számtalan panaszos állítja meg és kéri, hogy a legélesebb hangon írjuk meg a komáromi helyzetet a húsárakra vonatkozólag és hívjuk föl az ármegállapitó bizottság figyelmét arra a nagy különbségre, amely a komáromi és más városok húsárai között vannak és sürgős, erélyes intézkedést vár a közönség a fenti bizottságtól, mert ha csökkentek is a húsárak nálunk, azért azok az élő marha árával, de különösen a komáromi piacon tapasztalt árakkal nincsenek arányban. A közönség sok-sok ezreinek érdeke áll szembe száz komáromi husiparos érdekével, hangoztatja a mindinkább türelmetlenebb közönség. Múlt számunkban megírtuk, hogy Párkányban már akadtak mészárosok, akik a szép marhahús kilóját 4 és 5 koronáért adják. Milyen magasan vannak ez árak felett a komáromi húsárak! Hát ami lehet Párkányban, miért nem lehet az nálunk, Komáromban is? Röviden vázoltuk a türelmetlen fogyasztó közönség jogos panaszát és kérelmét, most már az ármegállapitó bizottságnak a dolga, hogy a kérésnek eleget tegyen. Panaszkodik a közönség a péksütemény és kenyérárak miatt is, hogy azok túlmagasak a mai gabona- és lisztárakhoz mérten. határán egy percre megállíts... Dicséretedet hadd mondjam itt, aranyszínű tea, távoli ismeretlen mezők üde bokrainak száraz levele, kínai cserjék, ceyloni napsütés, ázsiai karavánok, japáni zöld ital. Egy pillanatra te vagy gondjaink felejtetője, a szebb világok látszatát borítod elénk fátyoloddal. Zsongás szép zenéje a fülünkben, párás illattá szédült különös világ, te vagy, aranyszínű tea. Te vagy szmókingos flörtök ártatlan lanuja, csókok kezdete, álmok szellője, megnyugvás, és finom izgalom. Te vagy téli hideg elkergetője, szegény ember levese, betegnek vigasztalója, halódónak orvossága, didergőnek forrósodó vére. Ötórai táncnak ürügye, zsugorinak étele, koldusnak öröme, fagyott testnek melege. Engedd, hogy örömmel üdvözöljelek. (thyvi)- Szeretetvendégség a Kollégiumban. Január 17-én, holnap vasárnap tartja a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet szeretetvendégségét a Kollégium nagytermében, amelyre nagy buzgalommal készülődik a nemescélu derék egyesület vezetősége. Az egyesület elaggott szegényeinek javára rendezendő szeretetvendégség délután 6 órakor kezdődik és nivós műsorral lesz egybekötve, amelynek első részét komoly vallásos irányú előadások töltik ki. A 37. dicséret első versével kezdődik a vendégség, majd Tóth Kálmán ref. segédlelkész mond imát, melyet Zsemlye Lajos hetényi ref lelkésznek, a kiváló szónoknak bibliamagyarázata követ, mely után Jánossy Lajos ev. esperes-lelkész tart szabadelőadást. A műsor e komoly részének befejezése után szünet következik, mely alatt teát szolgálnak fel. Ez idő alatt a helybeli gimnázium protestáns tanulóinak vonós zenekara fog magyar dalokat előadni. Tea után folytatják a műsort a következő számokkal: a Ref. Egyházi Iparos Énekkar Beethoventől és Dürrnertől fog két müdalt énekelni Kelemen Kálmán ref. segédlelkész vezetése mellett. Balogh Irén Szigethy Ferencnek „Jézus a viharban“ c. költeményét szavalja, Mészáros László pedig zongoraszámot ad elő, Dvorák és Petrás műveiből. Bállá Kálmán magyar dalokat énekel, mely után a XC. zsoltár első versét énekelik a jelenlevők s ezzel a szeretetvendégség bezárul. — Legújabb tánc a „Rumba“ egy óra alatt megtanulható Kominek tánciskolájában. Veszedelmes kasszafurókát fogott el az ógvallai betörési kísérlettel kapcsolatban a csendőrség. A multheti betörési kísérlet, mely a Feszty-család ellen irányult, megmozgatta a csendőrségi apparátust és a komáromi csendőrség nyomozóosztályának sikerült nemcsak az „idegenvezetőt“, Ivanics Imrét, hanem a tulajdonképpenni betörőket is letartóztatni. Ivanics Imre, csak mint vezető szerepelt, az értelmi szerző Stefko Ferenc magyarhradistyei hentessegéd s Bencsik Lénárd vágsellyei fiatalember volt. Mindakettő veszedelmes kasszafuró és betörö. Sfefko Ferenc hat évet fegyházban is töltött már. A vágsellyei házkutatás alkalmával Stefkonál töltött revolvert találtak, jeléül annak, hogy betörési szándékai nem voltak békések, Bencsik Lénárdnál pedig kasszafurószerszámokat. Azt, hogy a Feszty-kuriára ők akartak betörni, beismerték. A csendőrség most az után nyomoz, hogy a többi ógyallai betörést és betörési kísérletet is ezek követték-e el, mert a gyanú rájuk irányult. A betörők a komáromi ügyészség foglyai. HÍREK Tea, aranyszínű tea, párolgó, ízes ital, hadd zengjem dicséretedet. Odakünn zúg a hideg szél, jeges a Duna, a válság esztendejének bús levegője leng, havasak a hegyek és zuzmarásak a fák. Kietlen a világ, didereg az ember szíve és a lelkek lakatján rozsdás a zár. Csurranj, aranyszínű, illatos tea keskenyszélű csészék öblébe, párád illattal keringjen, zuborogjon forró vized az edényben, sustorogj, buborékjaid pattanjanak. Tea, aranyszínű, illatos tea, szaporán olvaszd a cukrot, hadd keveredjen össze annak édessége a te kesernyés izeddel, hadd színesítsünk rummal barnára, tejjel fehérre, citrom levével fiatal-sárgára, narancs húsával pirosra... Gőzölögj, melegíts, párád lehellete vonja be arcunk és finom ized felejttesse el egy percre a gondok esztendejét. Kábíts el, tea, gőzöd illanó felhője rajzolja elénk a gyönyörű ködök világát, meleg lehelleted áradjon szét testünk ereiben és a lét-nemlét ködös
