Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-04-20 / 31. szám

1982. április 20 »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal illetéktelenhivatal rendelkezése“ érvénytelen és annak alapján kihágásért senkisem büntethető. Magától értetődik, hogy a döntés nem érinti a vasárnapi munkaszünetet és még kevésbbé az alkalmazottak nyolcórai munkaidejét vagyis, ha a ke­reskedők nyitva is tartják üzleteiket a nyolcórai munkaidőn túl, nem kény­szeríthetik az alkalmazottakat munkára­„Isten nekem úgy rendelte el, hogy elhagyjam a családi házat...“ Három komáromi polgáriiskolás fiú kalandos szökése világgá, de Dunamocsnál tovább nem juíhsttnk. Saját tudósítónktól. — április 19. A May Károlyok, Wallace Edgárok és Sven Hédinek könyvei egyre kisér­tenek. A romantikus hajlandóságú ifjú­ság lelkében mindig is él a vágy: vi­lággá menni, de kevesen vannak, akik ezt valóra váltani igazán merik. A há­ború alatt érte el legmagasabb számait a statisztika e szökéseket illetőleg, az­tán nagyon aláhullott a kalandos vérű fiatalok száma, mig most a sok mozi, rádió és mechanikai újítás világában újra fellendült a kalandvágyók utazási kedve. Az újságok úgyszólván naponta ad­nak hirt kis diákgyerekek kalandos szökéséről, akik útnak indultak és több­kevesebb szerencsével eljutnak a szom­széd városig. Hétfőn Komáromban is megtörtént az első tavaszi szökés. Három polgáriiskolás fiú napok óta tervezte, hogy világgá indul. Szűknek tartották Komáromot, vi­lágot akartak látni s mint detek­tívek s hajóskapitányok szomjaz­tak szenzációk után. Alig kezdett melegen sütni a jó tavaszi nap, nyakukba vették a világot s hét­főn el is indultak a nagy Duna men­tén. Tanáraiknak feltűnt á hiányzás és átüzentek a gyerekek szüleihez, akik keresni kezdték gyermekeiket. Két kis fiú megható levelet irt szüleinek, a harmadik minden híradás nélkül „ló­gott meg.“ Az egyik levél igy szólt: „Isten nekem úgy rendelte, hogy elhagyjam a családi házat. Ne ha­ragudjanak. Ha nyomorult életet fogok élni, azt magamnak köszön­hetem. Nem akartam öngyilkos lenni, inkább elmegyek.“ A levelet a szülők a fiú szekrényé­ben találták meg. Nyomban értesítet­ték a rendőrséget, amely telefon utján tudatta a szökésről a környéki közsé­gek csendőrőrseit, egészen Párkányig. Estefelé már meg is érkezett Du­­namocsról a jelentés: a csendő­rök feltartóztatták a három bátor utast, akik elszántan, pénz és élelem nélkül, nagy hittel és törhetetlen reménnyel vágtak neki a nagy ismeretlennek s valószínűleg az Ipoly medrében akar­tak átlábolni Magyarországra, onnan pedig meg sem akartak állani a Fekete tengerig. Szerencse, hogy telefonogramrr. is van a világon. A fiuk szülei azonnal a gyerekek után mentek s boldogan hozták őket vissza az autóbusszal. Egyelőre most az a tervük, hogy lete­szik az osztályvizsgát, azután lépnek a nagy Vámbéry nyomdokaiba, mert összesen tizenegy koronával mégsem lehet akadálytalanul Afrikába jutni. dással is nemzeti kultúrát szolgál, a magyar iparosifjuságból lesz a nemzeti kisebbség egyik erős és szegénységé­ben is kitartó rétege: a kispolgári iparosság, valóban megérdemlik, hogy törődjünk velük. A színdarabot meg­ismétlik vasárnap este. (i. g.) * Közkívánatra április 24-én, este 8 órakor ismétlik meg az ipariskola mű­kedvelői nagy sikert aratott szinielő­­adásukat a Kath. Legényegylet szín­háztermében. Előadásra kerül: GÓL vígjáték 3 felvonásban, a Belvárosi színház volt műsordarabja. Jegyek elővételben a Derzs-féle cukorkaüzlet­ben kaphatók. Középeurópai valuiakonferencia. Az a meggyőződés, hogy Középeuró­­pa gazdasági újjászervezését a közép­­európai valuták végleges rendezésé­nek kell megelőznie, különös jelen­tőséget ad annak a konferenciának, amely május hó 14-én kezdődik Buda­pesten és amelynek főtárgya azoknak az eszközöknek megállapítása, ame­lyek útján a fennforgó devizakorláto­zások lebonthatók és a nemzetközi áru és fizetési forgalom normális me­derbe terelhető. A konferenciát, amelynek program­ját most véglegesen megállapítanák. Hantos Elemér fogja megnyitni és a magyar kormány nevében Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter, a budapesti Kereskedelmi és Iparkama­ra nevében Éber Antal elnök és Ma­gyarország Középeurópai Intézete ne­vében Gratz Gusztáv elnök fogja üd­vözölni. Az előadók sorában szerepelnek Hahn Albert (Frankfurt), Herzfelder Ödön (Berlin), Hryntschak Sándor (Wien), Jelűnek Frigyes (Brünn), Krzyzanowski Adám (Krakau), Meinl Gyula (Wien), Mi lobar Fran (Zagreb), Mlynarski Felix (Varsó), Pályi Meny­hért (Berlin), Reisch Richard (Wien), Röpke Vilmos (Marburg), Slavcscu Viktor (Bucarest), Stuck! Henrik (Ba­sel). A konferenciára vonatkozó utazási és egyéb kedvezményeket a konferen­ciának a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarában (V. Szemere u. 0.) lévő titkársága közli az érdeklődők­kel. Óraszerkezeílel gyújtották föl az asztalos műhelyt. Konszernt alakítottak biztosítási csalásokra. Komárom, — április 19. Gubisa István, Foltán László, Foltán Erzsébet, Apa János, Apa Jánosné és Gubisa Istvánná ipolyszakállasi lako­sok formális szervezetbe tömörültek különféle lopások, biztosítási csalások és orgazdaságok intézésére. Az akciót Gubisa István kezdte, aki fegyvert lopott és eladta. Majd a vasútállomás raktárát törte föl, ahonnan árut lopott, később pincékbe tört be, ahonnan bort tulajdonított el. Közös erővel felgyújtották Folton László asztalosműhelyét s mikor a 17.000 ko­ronára biztosított műhely leégett, 9000 koronát felvettek s megosztoztak az összegen. A műhely felgyujtását életrevaló találmánnyal eszközölték: kitalál­tak egy óraszerkezetre járó lám­pát, amit betettek egy ládába s mikor már senki nem volt a műhelyben, a lámpa szétpattant és felgyújtotta a műhelyt. A komáromi bíróság most tárgyalta ügyüket s mivel már Gubisa István rovottmultu volt, egyévi és hathavi bör­tönre, Foltán Lászlót nyolchavi börtönre Ítélte. Foltán Erzsébetet felmentették, a többi bűntársakat 14—14 napi fogházra ítélték. Slyasis» és lerjísiM s legjobb taigpr lapöt » Komáromi Lapokat Komáromi ucca Díszítik a várost, de nem sok esztétikai öröm van benne. Szokott az igy lenni, hogy a terv, a szándék gyönyörű, a kivitel azonban csonka. A Kórház-tér kis parkjáról szólunk. Ez a kis tér már régóta arra rendelte­tett, hogy néhány fája alá kies liget­két, pázsitot, avagy virágot ültessen a gondos, szépítő kéz. Végre el is jutot­tunk odáig, hogy elvben „elhatároz­tatott“ a Kórház-tér kiessé és vonzóvá tétele s a tavaszi esők elmúltával a tenyérnyi helyet felásták, körülkerítet­ték s előreláthatólag be is ültetik vi­rággal. Ez helyes, mert a komor ka­tonai kórház s a tér sarkán húzódó kopott, gondozatlan, használhatatlan és rozsdás kis „pavilion“ közelsége meg­kívánja az esztétikai ellensúlyozást. De mi történt? Az történt, hogy a felásott kis virágágy körül hatalmas karókat vertek be, a karókat ötszörö­sen körülkerítették vastag dróttal s tetejébe még szöges drótot is húztak végig. így most az egész park olyan, mint valami harctéri emlék, drótakadály, szö­ges fedezék. Néhány úgynevezett „spa­nyol lovas“ hiányzik még a tér köze­pére, két gyorstüzelő ágyú és kanyar­gós futóárok . . . A terv, mondjuk csak meg, szép és kellemes, a kivitel azonban primitiv. Minek oda az a falusi piacokra emlé­keztető vastag karó, az a borzalmas szögesdrót, szegény tenyérnyi kis vi­rágágy köré? ^Rendben van. Kerítés kell s nem is a kerítés elve ellen szólunk. A sok járókelő, vásári ember ellen védekez­niük szükséges szegény virágoknak. Hanem miért kellett harctérré vará­zsolni a Kórház-teret, mért kellett szö­ges drótakadályokat közszemlére tenni, mért kell falusivá, kezdetlegessé zül- Ieszteni ezt a kis parkot? Nyögnek a nagy hegyek s megszületik a kis egér. Beverik a karókat, körülke­rítik hatszoros dróttal s közötte sze­rényen fog meghúzódni két árva mus­kátli. Úgy fogja magát érezni, mint a kis Miki egér a rettenetes börtönben. Szegény kis virág, amely odakerül a drótakadályok mögé! Könyörögni fog, hogy szabadítsák ki onnan. Formásabb kerítéssel el lehetett volna intézni az egészet, meg egy kis szép­érzékkel. Talán úgy, mint azt a Pan­dató- és Megyercsi-utca szögében tették! Ha már a virágot úgyis lopják, elég lett volna akkor egy kis friss gyöp. S mi lesz a Széna-térrendezésével? Az még mucsaibb. Szöges drótok nél­kül, spanyol lovasok és gépfegyveres alakulatok nélkül kérünk egy kis szem­nek való felfrissülést a Széna-térre is, ha már a Deák Ferenc ucca aszfalto­zása sohase lesz befejezve és újból sártengerre van kilátásunk, nem szólva az állandó esti sötétségről, ami a köz­világításnak nem nagy dicsőségére szol­gál.. . Heti piac. Hétfő lévén, kinéztünk egy kicsit a hetipiacra is, vájjon mi újság ottan? Nem sok. Kereslet, kínálat egyaránt lanyha volt s a Kossuth-téren csak széna-szalmában volt forgalom. Hatal­mas hetényi, szentpéteri szekerek ál­lottak az ut szélén és kellették porté­kájukat, a szénát, ami negyven korona egy mázsa és a szalmát, amiből egy bácsi ugyancsak erősen kinálgatott. Csomóját háromért. Mondják, hogy drága a takarmány s például az izsaiak teljes egészében itt veszik az állatok etetésére valót, annyira nem termett nekik a múlt évben. Néhány vidám disznó is hevert a szekerek mélyén. Kövérek nem igen akadtak, a rekordot egy százhetvenes fekete koca vitte, tizenöthónapos volt, no, korai halálra Ítélték . .. öíhetve­­nes átlaggal kelt el. Láttam egy kedves fiatal párt, azt kettőszázötvenért adta el fájó szívvel nevelő-gazdája, pausál­­ban. Az egyetlen mutatványos bódé zárva volt. Inter arma silent musae . .. A dunaparti piacon a vályúkból mind elhordták már a halakat, mire odaér­tünk, pedig az egész piacon nincs ér­dekesebb látvány, mint ficánkoló hala-Ä Komáromi Iparis* kola műkedvelő előadása. Gól, vígjáték 3 felvonásban, irta: Kelemen Viktor. A Komáromi Ipariskola vasárnap este érdekes és sikerült előadást tartott a Legényegylet nagytermében. Szinre­­került Kelemen Viktor háromfelvonásos vigjátéka, a Gól. A kézműves és kereskedő ifjúság oktatásügyének hivatott vezetője Telkes Mihály iskolaigazgató gyakorlott kézzel választotta ki a színdarabot, amely ar­ról szól, hogy egy hires futballista, aki a futballrajongók előtt nagyobb tiszte­letben részesül, mint egy született mágnás, beleszeret egy gazdag gyáros lányába. A bonyodalmat aztán az okozza, hogy a bölcsészettan-hallgató kislány, akinek szemében Voltaire s a többi filozófus mégis csak különb le­gény, mint egy centercsatár, kereken visszautasitja a heves és szerelmes Rómeót, aki centercsatári dresszben intézi az első szerelmi ostromot. De baj van a papával is, mamával is, akik a -lányuk házasságkötését üzleti érde­kük józan szemüvegén nézve inkább a konkurrens vállalat bárója kezére kívánnák hozni. A bajt aztán fokozza, hogy van a családnak egy olyan ügy­véd tarátja, aki mint futballrajongó, a szerelmes centercsatárban világnagysá­got lát és igyekszik a nagy bajt ki­bogozni, ami a végén aztán sikerül is, mert a szerelem, — legalábbis a szín­padon— mégis erősebb minden bá­rónál és minden gyárnál. Az egész darab elejétől végig fordulatos, a sze­replők kitűnő játékukkal minden te­kintetben megérdemelten végezték ezt a szindarabjátszást. Sándor, az apa szerepében Mar its? István első szerepében a deszkákon azt bizonyítja, hogy kiváló műkedvelő talentum, szokatlan mérsékléssel és önfegyelemmel maradt meg szerepkö­rében. Felesége szerepében Kovács Dudus diszkrét játékával nyújtott igen jó alakítást. A Sári szerepében Balogh Ilonka finoman játszott, a kis filozoptrina komolykodásából kedvesen és szerep­­hüen formálódott át a darab változatos jelenetein keresztül szerelmes kislánnyá. A másik főszereplő Erdős II. a hires futbalista szerepében Kitzing József, szépen megállotta a helyét. Sok ügyes jelenetéért kapott megérdemelt tapsot. Pompás figurái voltak a darabnak Edus szerepében Pollák Miklós, Varga János Egon báró szerepében, rutinirozott mű­kedvelő volt, Lia szerepében Lelkes Annuska kitünően érzékeltette a mo­dern lányt. Állandó kacagásban tartotta a közönséget Svarcz szerepében Ha­bara Vilmos, aki a gyár öreg alkalma­zottjának kitűnő kabinet alakításával tűnt ki. Igen jól játszott a szolga sze­repében Papp József. Kisebb szerepe­ikben dicséretet érdemelnek Mráz Jo­­lánka, Kreschka Margit, és Kohn Teri. Az egész előadás rendezése valóban méltó elismerést érdemel. Telkes igaz­gatón kívül, aki a szinrehozatalnál elsőrendű érdemeket szerzett, Vázsonyi István, az ipariskola volt növendéke fáradságot nem ismerő munkásságának köszönhető, hogy a darab simán, gör­dülékenyen ment. A súgó Ehrenthal Miklós volt. Az előadás előtt s a szü­netekben az iskola saját zenekara Nagy Ferenc primás vezetése mellett szóra­koztatta változatos műsorral a közön­séget. Még egyet meg kell említeni az elő­adásról: sajnos a kézműves ipar, a kereskedelem és a magyar kulturtár­­sadalom sok vezető egyéniségét s magát a magyar kultúrát szerető, szo­kásos nagy-közönséget nem láttuk ott. Ha nagy is a szegénység, a magyar iparosifjuság ezzel a szindarab-előa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom