Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-04-16 / 30. szám
»KOMÁROMI LAPOK« 9. o!' K‘ Óriáskígyóra akadt szántás közben egy földmíves. Hogyan kerüli a boa konstruktőr Ide, a mi vidékünkre? — Ivánka község megint beszéltet magáröl. — A bizánci császár koronája után most egy óriáskígyó — Szerencse, hogy az 1932. április 16, óriáskígyó téli álmát aiudta. — — Saját tudósítónktól. — Kedves olvasóink, nehogy azt higyjék, hogy a fenti cim csak hirlapi kacsa és csak mesét akarunk mondani a tengeri kígyóról. Nem! Itt való dolgokról lészen sző és az a lehetetlennek látszó dolog, hogy hogyan kerülhetett a mi vidékünkre óriáskígyó, ez a relytély is megfejtődík. Az eset a közeli Ivánka községben történt. Ivánka község egyszer már magára vonta az egész világ figyelmét, 1860-ban, amikor egy földmíves ekevasa a földszinre szántotta Konstantinosz Monomachosz bizánci császár szinaranybó! készült koronáját, amint azt egy előző számunkban megírtuk. Újra szenzáció történt Ivánka községben. Megint szántás közben történt az eset, de ezúttal nem császári koronát vetett ki az ekevasa. Ivánkán a napokban egyik ottani földmíves szántás közben egy óriási kígyóra akadt. A kígyó egy üregben téli álmát aiudta és ebből a téli álomból nem is lett a kígyónak fölébredése, mert a téii álomból örökös álom lett, mivel az ekevas a kígyó fejét levágta. A kígyó több méter hosszú volt. Eddig mesének tűnik föl a dolog, mert ugyan hogyan kerülhetett erre a vidékre az exotikus állatfaj, a boa konsrtiktor? Az ekevas pout a fejét vágta le. Komárom, — április 15 A rejtély azonban hamarosan megoldódott. Tavaly késő ősszel, már a hidegek beálltával egy cirkusz fordult meg Ivánkán és ennek a cirkusznak több óriáskígyója volt. Egyik nap az a hir terjedt el, hogy a cirkuszból egy óriáskígyó megszökött. A cirkusztulajdonos ezt azonban megcáfolta, valószínűleg azért, mert félt a nép haragjától, amely bizonyára ellene fordul, ha megtudják, hogy ilyen veszedelmet zúdított a vidékre. Titokban kerestette a kígyót, de mivel nem találták meg, inkább eltagadta a veszteséget, semhogy a nép ellene bőszüljön. Mivel az eltűnt kígyót előtte való nap etették meg előadás közben és mivel a hidegek már beállottak, a meleghez szokott kígyó a szökés után meleg vackot keresett és ezt künn a szántóföldön egy üregben meg is találta. Aztán a tél hidegje elő! téli álomba merült, amelyből most fölébredhetett volna, ha az ekevas nem pont a fejét vágja le. A szerencsés véletlen az ivánkaiakat egy nagy veszedelemtől mentette meg, mert ha fölábred téli álmából a több méter hosszú óriáskígyó, emberben, állatban bizonyára kárt tehetett volna, a rémületről, amit okozott volna, nem is beszélvén. A török szultán mesés kincseinek örökösei szélhámosok kesében. A szttUán családja szétszóródik s Abda! Kadir Budapestre került. Riport Abdul Hamid örököseinek kálváriájáról s egy szélhámos banda többmillió frankos vakmerő csalásáról. A berni rendőrség nemzetközi szélhámosokat tartóztatott le, akik Abdul Hamid török szultán örökségének értékesítése címén többmillió frankot csaltak ki magánosoktól és bankoktól. A szélhámosok fejedelmi módon éltek és az utolsó török szultán Európában szétszórtan élő családtagjai nélkülözlek. Amerikai milliárdos jelentkezik a Yildiz-kioszkban. Az ottomán birodalom utolsó na'j« szultánja Abdul Hamid volt. Hatalmas kénvűr volt, a világ leggazdagabb uralkodója. Sztambulban a Híres Yildiz-kioszkban élt, amely három méter magas kőfallal van elzárva a kíváncsiskodók szeme elől. A kőfal mögött függőkertek között márvány paloták emelkedtek, amelyekben a hatalmas kényúr feleségei és gyermekei laktak. A család másik része a Dolma Bagcse palotában lakott, amely a Boszporusz partján emelkedik. A szultánok és hercegek külön villákban ■éltek és nagy szolgaszemélyzet állott rendelkezésükre. Keleti mesékbe illő fejedelmi életükbe akkor állott be változás, amikor a világháború befejezése után a győztes antanthatalmak katonai és rendőri megszállás alá helyezték Konstantinápolyt. Európában forradalmak törtek ki s a török szultán alatt is inogni kezdett a trón. Abdul Hamid öccse, V. Mehemed uralkodott ekkor és a család tagjai azzal a gondolattal foglalkoztak,' hogy a szultán magánvagyonát biztosítani kellene arra az esetre, ha a forrongó ifjú törökök felülkerekednének és elűznék őket hazájukból. Ebben az időben érkezett Sztambulba egy amerikai milliárdos, akit amerikai milliárdosnak kijáró hódolattal fogadtak a megszállás alatt levő Sztambulban. John de Kay-nck hívták a nagytekintélyű idegent, aki megismerkedett az antant misszió tisztjeivel és közöttük G. J. Beimet angol kapitánnyal. A következő napokban Rennet angol kapitány magánlátogatást lett a Yildiz-kioszkban, amelynek következménye az lett, hogy az amerikai milliárdos audienciára kapott meghívást a török szultántól. John de Kay magas termetű, őszes hajú, beretvált arcú, imponáló megjelenésű és biztos fellépésű középkorú úr volt. aki az üzleti ügyekben nem igen járatos szultánnak ajánlatot tett a szultáni család magánvagyonának értékesítésére. Az volt az ötlete, hogy a szultáni család tagjai bízzák meg őt egy részvénytársaság alapításával és ez a vállalat vegye birtokába Abdul Hamid családjának minden ingatlan vagyonát. A részvénytársaságot Amerikában cégjegyeztetné. Ez biztos oltalmat jelent minden eshetőséggel szemben. A török szultán elfogadta az ajánlatot. John de Kay amerikai milliárdos pedig diktálta a föltételeket. Abdul Hamidnak huszonegy családtagja volt, övék volt a szultáni magánvagyon. John de Kay kikötötte, hogy mindegyik családtag közjegyző előtt aláírt meghatalmazást ad neki az örökség értékesítésére. A török hercegek tudomásul veszik ebben a nyilatkozatban, hogy a vagyon likvidálásából csak akkor részesednek, ha valamennyien közös állásponton vannak és egy ellenvélemény sincs. A török hercegek ellenvetés nélkül aláírták a közjegyzői okiratot. A családban a legidősebbé volt a hatalom és ellenvélemény sem fordult elő, tehát nem is gondoltak arra, hogy bekövetkezhet olyan esel, amikor a családfő álláspontjával szemben bárki is fölszólalna. John de Kay viszont sok mindenre számított... A szultán családja menekül. Kemál győzelme után V. Mehemed szultánt ,rövid idő múlva pedig a szultáni ház többi tagját is kiűzték Törökországból. Szinte egyik napról a másikra kellett menekülniük. A török uralkodóház tagjai részére egy különvonatot állítottak be a pályaudvarra és nagy sietséggel szedelőzködtek az utolsó útra a detronizált család tagjai. . Ä L ' L bérelhetők f 71| 1Horváth István u I «I Si IIII Dunaparti szállodájában. Vezetőjük Abdul Kadir volt, Abdul Hamid másodszülött fia. A vonat hamarosan megtelt a családtagokkal és a kísérőszemélyzettel. A volt szultánnak nyolc felesége került a vonatba, hét fia és hat lánya. Összesen huszonegyen. Magukkal hoztak szerecsen szolgákat, eunuchokat és sok értékes holmit, amit a szultáni palotából hamarosan össze tudtak csomagolni. A vonat Bclgrádban megállt. Abdul Kadir lccsatoltatta szalónkocsiját és közölte családtagjaival, hogy ő nem megy velük Párizsba, ahová útbaindították őket, hanem Belgrádból Budapestre megy, ahol ő a világháború alatt a török uralkodó képviseletében volt. Kiűzetésük után az első órákban így szakadt ketté a szultáni ház és később még jobban szétszóródtak a családtagok. Abdul Kadir Pestre jött, két feleségével ,több láda kinccsel, szerecsen szolgával, eunuch-hal és egy ládában magával hozta asztalosszerszámait is, amelyeket régebben Párizsból hozatott kedvtelésből. Abdul Kadir Budapesten. Amikor Abdul Kadir különvonata elhagyta Belgrádot, európai ember szemében különös és érdekes esemény játszódott le a robogó vonatban. A török herceg több mint tíz éve élt két feleségével, akik külön palotában laktak és sohasem látták egymást, de természetesen tudtak egymásról. Az első feleség Medsidse hercegnő volt, a másodikat pedig Meziettének Hívták. Az első filigrán szőke kis szépség volt: két gyermek anyja, élénk kis asszonyka, aki mingyárt kereste az alkalmat, hogy végre megismerkedhessen férje másik feleségével. Meziette hercegnő szintén szőke szépség, szívélyesen fogadta Medsisét, megöleltét, megcsókolták egymást és aztán kíváncsian nézték a »másik feleséget«. Budapestre érkezésük után az egyik előkelő budapesti szálló fejedelmi lakosztályát bérelték ki és csak nehezen találták föl magukat az új környezetben. A két feleség két külön és egymástól távol eső szobában lakott, a szolgaszemélyzet, a szerecsen szolga, az eunuch feleslegessé vált, őket hazaküldtek Sztambulba. Abdul Kadir bejárt a városba, amelyet még a háború alatt megismert, fölkereste a szórakozóhelyeket, amelyeken most szabadon megfordulhatott és két kézzel szórta a pénzt. Zsebeljen briliánsköveket hordott és ha valamelyik táncosnő megtetszett neki, egy-egy értékes kővel kedveskedett. Felbukkan a titkár ur. Az előkelő szállodában pedig megismerkedett egv törökül jól beszélő úrral, akit Foco Theodornak hívtak és nagyvállalkozóként volt bejelentve. Abdul Kadir örült, hogy végre saját nyolvén beszélhet valakivel az idegen városban és boldogan vette Foco úr közeledését. Naív volt és jóhiszemű, aki gondolni sem mert arra, hogy tisztességtelen szándékkal közelednek felé. Foco úr szándékai között pedig mindenesetre szerepelt a pénzszerzés vágya. A görög nagyvállalkozót jól ismerték az európai rendőrségen. Nagystílű nemzetközi szélhámos volt. A háború utáni zavaros időkben a legkülönfélébb üzletekkel foglalkozott és Budapesten ütötte fel tanyáját, mert nyugaton nehezebb volt számára a talaj, a Balkán felé viszont remek üzleti lehetőségek kínálkoztak. Foco hamarosan Abdul Kadir »pénzügyminisztere« lelt. Előbb gondos pénzkezelőként kívánt szerepelni, s rábeszélte a herceget, hogy vásároljon ingatlanokat. A herceg vett is egy villát az Uzsoki uccában és egy háromemeletes házat az Orczy úton. Baj van a nőkkel. A hercegnek fogalma sem volt a pénz értékéről. Most utólag jegyzi meg keserűen, hogy a Yildiz-kioszkban illetlenségszámban ment pénzről beszélni. Most aztán, amikor saját lábán kellet élnie, kétkézzel szórta a pénzt és ebben görögszármazású titkára is segítségére volt. Az egyik lokálban megismerkedett egy kis táncosnővel. Nemsokára apasági kereset indult Abdul Kadir ellen és a hatalmas török szultán másodszülött fia a pesti járásbíróság egyik szürke termében megjelent, mint egyszerű alperes. A török herceg szabad élete megbolygatta családi életét is. Az első feleség beleszédült a számára ismeretlen új életbe, aminek furcsa bonyodalmai lettek: a hercegnét clszöktették és később filmszínésznő lett Pesten. A herceg dult-fult mérgében, mert soha életében nem gondolt arra, hogy az ő szürke csáládi körében ennyire tért hódíthat a nők »emancipálásá«. De nem tehetett semmit, illetve csak azt, hogy hosszas huzavonák után végre megegyezett feleségével abban, hogy elválnak egymástól. Megjelentek tehát a budapesti török konzulátuson és bejelentették, hogy elválnak. Ezzel kettőjük ügye be is fejeződött. A magyar törvények szerint Alidul Kadir most már újból nem nősülhetett meg és meg kellett elégednie különben nagyon csinos és kedves második feleségével, Meziette hercegnővel, aki a családi hercehurcák alatt visszavonultan élt villájában és egy egészséges hercegkisasszonynak adott életet. A pénzzel is baj van. A válás után újabb csapás érte Abdul Kadirt. Elfogyott a pénze, mire Foco úr, az élelmes pénzügyi kopó, fölbajszolt egy nagyszerű vevőt. Az Orczy úti háromemeletes házat eladatta a herceggel 10.000 dollárért, ami bizony szánalmas kis vételár volt. — Nem tudtam, hogy ez kevés pénz a házért, — mondja utólag rezignáltan Abdul Kadir, — én elém ugyanis egy halom százezerkoronás magyar bankjegyét raktak és ez nagyon soknak látszott. Hasonlóan áron alul kellett eladni az uzsoki-uccai villát és éppen ilyen kereskedői gondossággal járt el Foco titkár úr a megmaradt briliánskövek értékesítésénél. Elvitt például 190 karát brilliánskövet, hogy kölcsönt vesz fel rá. Hozott érte ezer dollárt. Egy. hónap múlva jelentekezett, hogy« a kölcsönt vissza kell fizetni. A hercegnek nem volt ezer dollárja, mire Foco távozott és hozott újból ezret. — Ennyit adtak még a felvett kölcsönből és ezzel árverés nélkül az ő tulajdonukba ment az ékszer, — jelentette a hűséges sáfár hercegének a nagyszerű pénzügyi transakció eredményéről. így« azután elszegény«edet Abdul Kadir. A titkár eltűnt, nem volt mit kezelnie és Abdul Kadir, magáramaradtan, pénzszerzési lehetőségekre gondolt. „Keressük meg John de Kayt!“ Fölvette az érintkezést a család többi tagjaival. Szelim fivére kalifa lett Beirutban. Achmed öccse Nizzában élt. Búrba Medl Párizsban. Abdul Bahim Bécsben, Nuredim Rómában és a legfiatalabb, Abid, szintén Nizzában. Lány«testvérei közül Sekije Nizzában élt, Aise húgával együtt, Naime Monte Carlóban, ahol két hotelt vásárolt magának a megmentett pénzből és abból élt, Chadije, a család esze, Refijc nevű húgával Párizsban, Naile pedig Beirutban. Apjának feleségeit Abdul Kadir nem ismerte. Ma sem igen tudja, hogy kik voltak azok. Csak egyet ismert közülük, Bidart, aki az ő anyja volt és azóta meghalt. A huszonegy családtagot egy táborba akarja terelni, hogy« azután közösen megkeressék John de Kayt, az. amerikai milliárdost, hogy a szultáni magánvagyont likvidálja és kifizesse örökrészüket. T. Gy~ Apró hirdetések* v^vnanani Kifutó-leány felvétetik a Herczog-Bodegába. 204
