Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-04-16 / 30. szám
2. oldat 1932. április 16 »KOMÁROMI LAPOK« & aus cfaerné kozmetikus Komárno, Deák Ferenc-u. 1. Telefon 176. Egyéni rendszerű arc-, bőr- és szépségápolás. Hajszálak végleges eltávolítása. Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése. Quarz besugárzás. Összes modern kozmetikai eljárások. Telefon 176. Díjtalan tanácsadás. Telefon 176. kiterjedőleg fognak a hadgyakorlatok lefolyni. A miniszter kijelentette, hogy ez évben az 1921. évi évfolyamot egyáltalában nem hívják be hadgyakorlatra, ezenkívül azokat a személyeket sem, akik a múlt évben kérték hadgyakorlatuk elhalasztását, avagy pedig betegség miatt nem vettek részt a múlt évi hadgyakorlaton. A tizennégyhőnapos szolgálati idő bevezetéséről szőlő törvényjavaslat előadójául Spatny cseh nemzeti szocialista képviselőt választották meg. A becsületvédelmi törvény bizottsági tárgyalása. A képviselőház alkotmányjogi bizottsága befejezte a becsületvédelmi törvényjavaslat feletti vitát. A törvényjavaslat az előkészítés alatt levő sajtónovella egyik részét képezi. A javaslatnak hátralevő fejezetével is végzett a bizottság s ezzel befejezést nyert a vita. A szavazást egyelőre elnapolták és pedig addig, amig a legutóbb megválasztott szerkesztőbizottság a törvény végleges szövegét elkészíti és a bizottság elé terjeszti. Egyes határozatok, amelyek az uj sajtótörvénnyel összefüggenek, a képviselőház előtt vannak, de még bizonyos változtatásokon mennek át. A törvényt a sajtótörvénnyel együtt fogják tárgyalni. ÖRÖMHÍR A KOMÁROMI ÉS A CSALLÓKÖZI HALÁSZOK SZÁMÁRA. Megegyezés készül Magyarország és Csehszlovákia között az éjjeli halászat kérdésében. — Egy régi sérelme a halászoknak szűnik meg e kérdés rendezésével. Komárom, — április 15. Régi panasza a komáromi és a csallóközi halászoknak, hogy a Dunán, mint határmenti folyón tilalmas az éjjeli halászat. Ezzel az amúgy is nagy bajokkal küzdő halászok igen sok veszteséget szenvednek, mert a mindegyre szegényebb halállományu Dunán csak úgy volna hasznothozó foglalkozás • a halászat, ha éjjel is lehetne halászni. Különösen fontos volna az éjjeli halászat a nyári hónapokban, amikor egyes halakat csak úgy érdemes halászni, ha éjjel kifogják és kora reggel már a piacon eladhatják, mert vannak olyan halfajok, amelyek nem sokáig életképesek a kifogás után. A mostani éjjeli halászati tilalom miatt ezeket a halakat nem is érdemes kifogni, mert kifogásuk nappal történvén, aznap már nem lehet ezeket a halfajokat a piacra vinni, csak másnap reggel és az egy éjszakai fogságot már nem bírván ki, másnap már dög-Enyhülés. DÁRD MIKLÓS: Megenyhültek a szenvedések, Ha megviselve is, de élek; , S mint rokkant ja egy nagy csatának, Mélázom,... nézem a világot, S át tűzön, vízen, véren átkon, E bűntengert szépnek találom, Lélegzetű újra nagyot, mélyet, És örülök a napsütésnek. Ámolygom,... elülök magamnak, Az emberek még harcba vannak, Amelyből nem sarjad ki béke; Se győzedelme nincs, se vége. — Dühödten zajlik a bűntenger, Gonosz a harc, gonosz az ember, De süt a nap s én újra élek. — Oh, milyen kékje van az égnek! Gonosz a harc, ádáz hitetlen, De azért nem hagy el az Isten, S át romboláson, véren, átkon E bűntengert szépnek találom ... Oh, szépnek,... kész Istencsodának, S még akkor is, ha égre lázad, A Teremtő remek müvének. — Ragyog a nap s én újra élek. lőtten jutnak a piacra és nem igen kapnak a halakon, mert mindenki élő halat akarna venni. Mig ha ellenben ezeket a halfajokat éjjel lehetne halászni, reggelre még élve jutnának a piacra és a vevő közönséghez. Emiatt már régen küzdenek a határmenti folyami halászok az éjjeli halászati tilalom megszüntetése érdekében. Megírtuk annak idején, hogy a csehszlovákiai dunai halászmesterek Khin Antal szövetségi főhalászmester vezetésével küldöttségben jártak a pozsonyi országos hivatalban az éjjeli halászat kérdésének kedvező megoldása érdekében, miután a halászok kenyérkeresete nagyon is veszélyeztetve van. Az országos hivatal előzékenyen járt el a halászok kérelmével és azt továbbította a földmivelésügyi miniszterhez s azt több ízben meg is sürgette. Amint újabban értesülünk, az ügy nagyon kedvező fordulatot vett. Az A legszebb tavasz. Irta Sásdi Sándor. Bizonyos az, hogy sohasem volt szép. Azt mondják, hogy háromhetes koráig a saját szülőanyja se tudta megcsókolni. És, ahogy nőtt, úgy terebélyesedett cl rajta a csúnyaság. Az apja kelletlenül nézegette a vastag szemüveg mögül és azt mondta: — Gizit taníttatnunk kell, mert sohasem fog férjhezmenni. A mama azonban, aki mégis csak az anyák szemén ál nézte, sértődötten felelt: — Csúnyább lányok is férjhezmentek már. Különben is, Gizinek kifogástalanul szép a haja. A keskeny, finom kezet bármelyik grófkisasszony megirigyelhetné. Mint mindenben, most is az apának lett igaza. Gizit taníttatták. Képzőbe került és tanítónő lett belőle. Abban is apának lett igaza, hogy nem talált férjet. A jó mama persze a háborút okolta. Megfogyatkozott a férfiak száma. Mindenházasulandóra tizenegy leány jut. Pont tizenegy. Valamelyik lap közölte ezt a statisztikát és a jó mama folytonosan ezt idézte. Azt is, hogy tizenegy leányból természetesen először a gazdag megy férjhez, aztán a kacér, aztán, aki nagyvárosban él, országos hivatal értesítette a kérelmező halászokat, hogy az országos hivatalhoz leirat érkezett a földmivelésügyi minisztertől, amelyben a miniszter közli, hogy a minisztérium már megtette a kellő lépéseket az éjjeli halászat megengedése érdekében. Ez a leirat azt jelenti, hogy a határmenti Dunán az éjjeli halászat megengedése érdekében megindultak a tárgyalások Csehszlovákia és Magyarország között. Ami egyiknek szabad — a másiknak nem a a Magyar lapok és folyóiratok behozatala körüli furcsaságok. Egy minden tekintetben visszaélésszerű kérdést teszünk az alábbiakban szó tárgyává: a külföldi lapok behozatalának ügyét. Komáromban is, más városokban is számos papirkereskedés, ujságosbolt, trafik van, amely lapok elárusitásával foglalkozik és természetesen súlyos közterheket visel, úgy állami, mint községi terheket. Egy szép napon valami monopóliumszerű kiváltságokkal ellátott társaság telepszik meg Komáromban is, más városokban is és azóta külföldi lapokat csak ez a társaság és fiókjai hozhatnak be a vámhatárokon át. A vámközegek nevetve utasítják vissza azokat a legitim kereskedőket és újságárusok alkalmazottait, akik az egyébként szabadon behozható újságokat és folyóiratokat át akarják hozni, mert azt állítólag csak a Lipa hozhatja be a belföldre a határokon át. Eltekintve attól, hogy semmiféle törvényt nem ismerünk, amely ezt a behozatalt korlátozhatná, de olyan kormányrendeletről sincsen tudomásunk, amely a Lipa részére készült volna, ilyet közzé nem tettek és ha ilyen van, az visszaélés. Mert ha szabad bort behozni, vagy gabonát, vagy vasat, arra nem lehet és nem szabad monopóliumot csinálni és ha be lehet hozni a Színházi Életet és más külföldi magazinokat, azt be lehet hozni mindenkinek, itt sem lehetnek privilégiumok, mert ezt adományozni nem áll jogában sem az országos hivatalnak, sem más közigazgatási szervnek és ha ilyet adományoz, túllépte vele hatáskörét. Magában véve a szellemi vesztegzár is kényszerállapotot jelent; ezen változtatni kell, mert Európa államai közt a kulturális érintkezésnek magasabb érdekekből megszakadnia nem szabad. A községi választások alkalmával itt járt iskolaügyi miniszter azt a kijelenaztán... Csupa olyan kellék, amivel önhibáján kívül nem rendelkezik Gizi. Persze letagadhatatlan, hogy a szépség is számításba jön, de Gizinek kifogástalanul szép a haja és a keskeny, finom kezét... Apa oda se hallgatott. Kívülről tudta mindezt. Azt pedig jól látta, hogy a kisebbik lánya, a tizennégyesztendős Lili, már ma is meghazudtolja az ujságstatisztikát, amely szerint egy férfira tizenegy nő jut. A borzas szőke Lilit sokszor egy tucat fiú kiséri haza az iskolából. Viszont, minden apai elfogultság nélkül mondhatja, hogy Lili meg is érdemli a férfinem rajongását. Lili olyan szép, hogy önkéntelenül utána fordul mindenki. Sajnos, azt már nem érték meg a szülők, hogy a szőke Lilit kisasszonynyá serdülni lássák. A spanyol betegség ugyanazon a télen elvitte mindkettőt. ■ — Én leszek most a te mamád — mondta Gizi a temetés után és szikár, csontos karjaiba szorította a kishugát. Csakugyan az anyja lett. óvta, kényeztette és rápazarolta szívének minden szeretetét. Másnak nem juttatott belőle. Soha férfikéz nem nyúlt az övé után, a fülébe soha nem súgtak gyengéd szavakat. Árván, egyedül állt tést tette, hogy nemsokára meg fog szűnni ez az egész állapot és felszabadul a szellemi termékek minden korlátozása. Ezek után következett a Lipa-eset, amely a lapolvasó közönséget érinti, tehát az egész közönséget, azt is, amely nem akar a Lipá-tól vásárolni, hanem a maga trafikjában és könyves vagy újságos boltjában. Az az egy bizonyos, hogy itt valami visszaélésszerű jelenségek vannak, melyeket a nyilvánosság reflektorával kell megvilágítani és ebből a célból ezt úgy az országos hivatal, mint a parlament elé viszik képviselőink. Már az körülmény is, hogy a könyv és újságárusok Komáromban súlyos közterheket viselnek és munkásokat foglalkoztatnak, akik ezeket a lapokat és folyóiratokat a határon áthozzák, elég érv azzal a Lipával szemben, amely itt közterheket nem visel, amely fiókja egy Pozsonyban székelő vállalkozásnak és adóját ott fizeti. Ez pedig nem közömbös a mi városi érdekeink szempontjából sem. A privilégiumok sora is megszűnt és nem fér össze a demokratikus egyenlőséggel. Ami egynek szabad, az a másiknak is szabad, ha azt törvény vagy törvényes rendelkezés nem tiltja. Ilyen pedig nincsen, ha pedig lenne, annak származása nem lenne töryényes, mivel privilégiumokat nincsen joga osztogatni az országos hivatalnak. Szomorú dolog, hogy ilyesmivel kell foglalkoznunk, de akik a sajtószabadság levegőjében nőttünk fel, amitől a sajtótermékek terjesztése el nem választható: nem nézhetjük közömbösen éppen a sajtótermékek terjesztése terén osztogatott nemzeti ajándékokat. A Lipa árusítson éppen úgy, mint más becsületes kereskedő, de minden kereskedő és újságárus árusítsa szabadon azt a cikket, mely üzletének körébe tartozik. Végül ajánljuk a pénzügyi kirendeltség az életben, tanította a gyerekeket, javítgatta odahaza a számtandolgozatokat és sűrűn elismételte a bugának. — Óvakodj Lilikéin a férfiaktól. Komisz, rossz valamennyi... Lili csak bólintott és bökögelte a gobelin-kézimunkáját. Nagylány volt már. Jobban ismerte a férfiakat nővérénél. Sétált már velük a püspöki palota kertjében és szalaggal átkötött szerelmes leveleket őrzött a kczlyűsdobozában. Egyszer azonban Gizi életében is történt valami. Az iskola egyik tanítónője férjhezment. Elárulta Gizinek, hogy apróhirdetés útján ismerkedett meg a férjével. Félévig leveleztek, a végén házasság lett belőle. ELlől kezdve Gizi szorgalmasan böngészte az apróhirdetések levelezési rovatát. Oh, ő nem akar férjhezmenni. Nem akart semmi mást, csak leírni azt, hogy »Kedves Imre!« vagy »Drága Feri!« Nem akart mást, mint egyszer azt olvasni: »Egyeben Gizikéin!« Heteken át tanulmányozta a hirdetéseket és egy éjszaka a hófehér levélpapíron sűrű sorokat írt az »Őszi napsugár« jeligének. Megírta, hogy ő is vágyódik valakinek a megértő barátságára, arra, hogy messziről feléje nyúljon egy kéz, hogy szeretettel gondolhasson valakire. Megjött a válasz is.
