Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-03-26 / 24. szám
6 o'dal. »KOMÁROMI l,AJ»OK« 19b2. március 26. számot mutatnak föl a háztartásbeli nők és utána jön a tanuló ifjúság. A munkások száma évről évre örvendetesen gyarapodik. A jelenlegi városi magyar könyvtárt a 430/1919. számú népművelődési törvény alapján szervezte meg Komárom városa, de a komáromi közkönyvtári, népkönyvtári tevékenység sokkal régebbi keletű és az újonnan szervezett városi magyar közkönyvtár mintegy folytatása a régi komáromi városi népkönyvtárnak és sok értékes anyaga még most is forgalomban van a könyvtárban. A komáromi helyi sajtó már a múlt század nyolcvanas évei közepe táján foglalkozott a városi népkönyvtár létesítésének kérdésével. E tekintetben többször irt a Komáromi Lapok hasábjain Hittrich József nyug. városi főpénztáros, akkor községi iskolai tanító, aki mindig lelkes hive volt a nép- és a közkönyvtárnak. Akkor volt már ugyan két kölcsönkönyvtár Komáromban, a Grossz- és a Spitzer-féle (később Schőnwald és a Freisinger cégek tulajdonába mentek át), de az olvasó közönség igényeit nem elégítették ki egészen. A népkönyvtár létesítését 1886-ban a községi iskolaszék mondotta ki olyanképpen, hogy a tanulóktól szedett dijakból népkönyvtárat létesítenek és előkészítő bizottságot szerveztek Sipos Elek iskolai igazgató elnöklete alatt Ányos Lajos, Hittrich József, Kacz Lajos, Kemény Károly, Lakatos Károly, Polóny Lajos, Szépe Pál, Szijj János, Szűcs Sándor és Tuba János tagokkal. A komáromi könyvtár 1887. április hóban nyilt meg a régi leányiskola épületében (a mostani rendőrségi épület a Széchenyi uccában). Az első könyvtárosok voltak Hittrich József és Szijj János tanítók, akik a könyvanyagot rendezték és a katalógust kinyomatták. E két könyvtáros helyét Vidák Ferenc és Szálkái Vilmos váltotta föl később. A népkönyvtár összesen ötször adott ki nyomtatott katalógust, címjegyzéket. A könyvtár szedett olvasó-, katalógus dijakat és a könyvtári jegyekért, igazolványokért is szedett díjat. Az olvasó dij egész évre 1 forint volt, vagy havonta 15 krajcár. A régi népkönyvtár nem egyszer volt kénytelen hurcolkodni. A régi leányiskolából az uj leányiskolába, a közös iskola épületébe került. Innét lcivitték a városmajorba. A városmajor csak rövid ideig adott otthont a könyvtárnak, mert onnét a volt női kórház épületébe helyezték el, de ezt az épületet lebontották és oda a főgimnáziumot építették. Szóval innét is tovább kellett vándorolnia. Majd a vármegyei levéltárba kerül, ahol dr. Alapy Gyula, a vármegyei könyvtár őre rendezi és uj katalógust ad ki a könyvtár anyagáról és 1907. évben újra a nagyközönség rendelkezésére áll és igen szép forgalmat mutat. Ekkor kerül a vármegyei könyvtárhoz, mint könyvtári segédőr dr. Baranyay József mostani városi könyvtáros, aki tehát már 1907 óta 25 éven át kezeli a városi népkönyvtárat, amely mind fokozottabb forgalmat mutat, úgyhogy könyvtári kisegítőről is kellett gondoskodni. Dr. Alapy Gyula könyvtárőr és dr. Baranyay József könyvtári segédőr mellett mint könyvtári kisegítők működtek: Vajda Ernő (a későbbi jeles iró), Végh Kálmán, Teller János, Joachim Kálmán és Joachim Sári. 1914-ben a vármegyei levéltár helyiségéből méltó helyére, a Kultúrpalotába kerül a városi népkönyvtár, ahol a Jókai Egyesület hatalmas könyvtára mellett kiveszi az oroszlánrészt a helyi kultúra terjesztéséből. 1926-ban Komárom város a már említett számú népművelési törvény alapján újra szervezi a népkönyvtárat és a régi népkönyvtárnak még használható könyvanyagának a bevonásával megszervezték a városi nyilvános közkönyvtárat. A megalakult könyvtártanács városi könyvtárosnak dr. Alapy Gyula nyug. vármegyei főlevéltárost választotta meg, aki a könyvtárat rendezte és a könyvtár 1. számú katalógusát szerkesztette. Másfél év múlva lemond— Saját tudósítónktól. — A komáromi rendőrség fogházának két érdekes iakója van. Különös véletlen, a szokványos átmeneti foglyok helyett most két olyan fogoly került a toloncszobába, akikkel való beszélgetés nagyon nehezen megy. Az egyikkel azért, mert afrikai arab, a másikkal pedig, azért, mert nem akar beszélni. A francia idegenlégió szökevénye. A napokban Nagymegyeren a vasúti személyzet és a csendőrség egy barnaképű, exotikus arcú férfira lett figyelmes, akinek nem volt pénze jegyre s titokban akart a csallóközi vonaton utazni. Rögtön „lekapcsolták“ az illetőt és mindenféle kérdésnek vették alá. Kiderült azonban, hogy a különös, barna arcú fiatalember valami idegen nyelven motyog s nem tudtak vele zöldágra vergődni. Végre beszállították a komáromi rendőrbiztosságra, ahol ismét vallatóra fogták. Sprusánszky titkosrendőr végre franciául kezdte faggatni, amire az idegen potyautas szava megeredt s érdekes utikalandjait előadta. Kiderült, hogy valami Alben Ash nevű tuniszi arab, aki a francia idegenlégióban szolgált még néhány hónappal ezelőtt, de megunta az idegenlégió szigorú reglamáit s egy szép napon hajóra szökött. Atvitorlázott a hajőpodgyász között, mint potyautas, Olaszországba. Onnan, mindenféle kalandos útonmódon Ausztriába került, majd több országot keresztülcsavargott, mig végre Bécsen keresztül eljutott Csehszlovákiába is, minden útlevél és vizűm nélkül, ami a derék Alben Ash ügyességét és szakértelmét mutatja középeurópai ügyekben. Pozsonyban felült az első vonatra. Ez a vonat, szerencsétlenségére a csallóközi expressz volt s Nagymegyeren lefogták. Jelenleg a komáromi rendőrségen tölti ki tíznapos büntetését, ahonnan majd el fogják toloncolni. Hosszú lesz az ut, amig Alben Ash, akinél semmi igazoló irat nincs, ismét visszajut a verőfényes Afrikába. Addig is ujjlenyomatokat készítettek róla, amit a legnagyobb egykedvűséggel tűrt, mint aki már ezt a kis kényelmetlenséget megsszokta. Titokzatos alak a lekenőben. A másik különös jövevény is ugyanekkor került rendőrkézre. A városmajorban levő városi konyha, egyik szolgálója a konyha pincéjébe ment le kora reggel. Amint a sötét pincében ván állásáról, helyette városi könyvtárosnak dr. Baranyay Józsefet, a Jókai Egyesület könyvtárosát választották meg, aki jelenleg is vezeti a városi könyvtárat és a II., III. és a IV. számú katalógust szerkesztette és rendezte sajtó alá. E rövid kis történeti vázlat is világosan mutatja, hogy Komáromban elég korán, közel egy félszázaddal előbb volt már nyilvános közkönyvtár és a mostani a réginek folytatása, tovább fejlesztése. forgácsot keres, mozgolódást hall a sarokból. Közelebb ment s nagy rémületére egy piszkos, szakállas alakot látott egy mosótekenőben feküdni. Ijedten szaladt föl a földszintre s felverte a szomszédságot. Több bátor ember lemerészkedett a pincébe s ott találtak félig megdermedve egy ismeretlen férfit, aki még mindig a tekenőben feküdt és nagyokat nyögött. Azonnal intézkedtek, hogy a rendőrség — Saját tudósitónktól. — Az emberi természettel veleszületik, hogy a kiseb-nagyobb testi hibáját mindenki szégyenli és azt kendőzi, takargatja és sose dicsekedik vele. Ebben a tekintetben a férfiak se maradnak el a nők mögött, pedig a nőknek a jó Isten nagyobb adag hiúságot adott, mint az erősebb nemnek. A létért való küzdelemben legtöbbször az erősebb győzött már az őskorban is és a testi hiba már az erősség rovására ment és senki se volt botor, hogy a testi hibával kérkedjék, hanem azt takargatta, kendőzte, helyesebben állatbőrözte, falevelezie vagy füvezte már az ősember és az ősasszony is, lévén akkor a test meztelenségét takaró ruhadarab a selymes fü, a falevél és az állatbőr Később az élet nehézségei vagy a dologkerülés megteremtett egy uj társadalmi osztályt: a koldusok és a kéregetők osztályát és az eddig szégyenlett, takargatott, állatbőrözött, fügefalevelezett, kendőzött testi hibák, pyomorékságok egyszerre napvilágot láttak ennél a társadalmi osztálynál. Dehogy is takargatták a testi hibákat, hanem egyenesen kitakargatták, kivitték a piacra a világ elé, hogy a könyörületes szivek jobban meginduljanak. A koldulás üzlet lett és ennek az üzletnek alap- és forgótőkéje a testi hibák lettek. Akinek nem volt meg ez az üzleti alap- és forgótőkéje és dolog nélkül akart élni és a koldulás nem irigylendő kenyerét ette inkább, mint a verejtékkel szerzett falatokat, az hamisította a testi hibákat. A gyermekrablások szoértesüljön az éjjeli vándor esetéről s mivel úgy látszott, hogy az illető nagyon beteg s majdnem agyonfagyott, beszállították a kórházba. A kórházban német és magyar kérdésekre adott szűkszavú feleleteket, mikor azonban a rendőrségre vitték, hogy Machácsek Pál rendőrtanácsos kihallgathassa, sem neki, sem Uhrovcsik István fogalmazónak, sem a rendőrség egyetlen tagjának feleletet nem adott s attól pillanattól kezdve, teljesen süketnémának tetette magát, Negyedik napja lakója már a rendőrségi fogdának, de egyetlen szót nem lehetett kicsiholni még belőle. Felvették jegyzőkönyvbe külalakját, megtalálásának körülményeit, ujjlenyomatát mind a tiz ujjhegyéről. de semmi igazoló irat nem lévén nála, kihallgatni nem lehet s a rendőrség egyelőre tájékozatlanul néz uj vendége elé. Valószínű, hogy a kórházi ápolás megtetszett neki s reméli, hogy újra visszaviszik, de az is lehet, hogy nagyobb bűnök nyomják a lelkét s ezt titkolja. A rendőrség szétküldi fényképét, ujjlenyomatát, hátha valamelyik bűnügyi hatóság ráismer. Addig is, az arab és a tekenő titokzatos lovagja, békés együttlétben fogják átmulatni a husvétot s ha minden rendben megy, tán az ünnepi hangulatban megtanítják egymást érthetően beszélni... moru korszakában nem egyszer megnyomorították a szerencsétlen gyermekeket, hogy a nyomorék gyerek legyen az üzleti tőke. A kolduláson kivül azonban más alkalommal is szinte kérkednek az emberek a testi hibákkal, vagy ha nem is kérkednek, de sietnek felhívni a testi hibákra az illetékesek figyelmét. Ez ilyenkor, sorozásoknál szokott megtörténni. Legtöbb ember nem szívesen megy el katonának és ha van valami testi hibája, bizony első dolga, hogy azt megmutassa a sorozó bizottságnak. A Megye-uccán, a régi megyeháza előtt sok-sok legények eleje várja a sorozást. Alig lehet utat törni a sok legény között az arra haladónak. Ma délelőtt arra mentem és a következő párbeszédet hallottam két legény között: Felvilágosifás. Mivel gyakran előfordul, hogy néhány becses vevőm abban a hiszemben van, hogy csak tőlüknem vállalom el a javításokat s ezért sértve érzik magukat. Tudomásul adom, hogy szakértő vagyok, de csak fegyverkereskedésem van és csak kereskedéssel foglalkozom, amit már az is mutat, hogy nem az ipar, hanem a Kereskedők testületénél vagyok bevezetve. Láska Teoíil 158 fegyverkereskedő. Egy régi olvasó. A rendőrségi fogda két titokzatos lakója. — Egyikkel sem lehet beszélni, mert az egyik arabusul diskurál, a másik meg süketnémának teteti magát. — — március 25. A féltve őrzött titkokat most pőrére vetkőztetik. Amikor a testi hibát irigyli egyik a másiktól. Amit eddig titkoltak, azt most valósággal mutogatják. Komárom, — március 25.
