Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-03-19 / 22. szám
6. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. március 19. Kína. Bertrand Russel könyve. Alig van érdekesebb könyv a piac újdonságai közöit, mint Bertrand Russelnek Kínáról és Japánról szóló aktuális munkája. B. Russel, a matematikai bölcselet világmestere, volt cambridgei professzor a háború után a pekingi egyetemen tanitott, itt ismerte meg a kínaiakat s jutott közelebb Kelet-Ázsia nap kérdésének megismeréséhez. A könyv, melyet erről a problémáról irt, annál is érdekesebb, mert nagyon sok olyan dologra terjed ki a figyelme, ami az európai átlagember szeme elé soha nem kerül, de ami, az átfogó világkrizis folytán szintén segit elevenünkbe vágni. Egy csomó tévhit, amelyet B. Russel kijavít, a Pacifikus Óceán két hatalmas nemzetének megismerése, az európai és amerikai érdekek belevegyülése a rettentő koncertbe: ez a könyv. Érdekfeszítő s jelentős munka. * Európai, fehér-emberi önzésünkben különös dolgok nyitjára bukkanunk rá s a professzor soha nem tagadja meg szeretetét a kinai néptől, aminthogy nem késik néhány kellemetlenül hangzó mondattal az európai ember fenhéjázó fölényét, büszke hitét a fajták közti magasabbrendüségében megnyirbálni. Az, hogy a kinai kultúra régibb, mint bármelyik európai kultúra, de a kinai ember természeténél fogva békésebb, ennélfogva kevésbbé terjeszkedő: az utóbbi évtizedek tapasztalata alapján ismertté vált. A 3000 éves kínai bölcsesség és emelkedett világnézet mellett vajmi fiatal a harcos Amerika 400 éves civilizációja. Az európai történelem, mely a Földközi tenger vidékét tette a mindenség központjává, hamis távlati képet ad akkor, amikor összefogó történetírásában döbbenve jön rá, hogy Kelet-Ázsiában a történelmi erők ugyanoly apodidaktikus törvényszerűséggel működtek, mint az aege tenger partján... Amit az európai, — általában a fehér ember, — kultúrájáról, civilizációjáról mond a kínaival és japánnal összehasonlitva: megdöbbentően érdekes és néhány fejezetével azon igyekszik, hogy a fátylat, mely nem engedi a világ zavartalan látását, elvonja szemünk elől. Ez az önmagának élő négyszázmilliós nép soha nem jutott volna saját jószántából a világ többi népeinek forgalmába, hogyha azok: a fürge japán rokon és az imperialista fehér ember fel nem keresik. Felhasználva a kínaiak meditáló jellemét, technikai civilizációban való elmaradottságát, tőlünk elütő világnézetét: földet, tengert, politikai világnézetet, mindent birtokba igyekeznek venni, mert hiszen nem Kína pacifizálása volt a cél, hanem a rengeteg természeti erő kiaknázása a tőke számára, amit Kina jelentett. * A kinai lélek ismerete szükséges ahhoz, hogy megértsük: miért nem tud összefogóan szembeszállni a 400 milliós ország a néhány százezer fehérrel és 70 millió japánnal, akik partjait, gazdaságát, alig tízezer kilométeres vasutját veszély»ztetik. Van a kínainak egy hipotézise az abécés civilizációról, melybe mi is tartozunk és a kínai szójeles Írásmódról, amelyek külömbözősége adja a hihetetlen ellentétet a nyugati és keleti lélek között. Az ideges, mindig szervező, nyugtalan, csak a maga hitében bizó fehér emberrel szemben a meditáló, egyéni örömöket kereső, szervezetlen, mindenki hitét elfogadó, nem nacionalista, hanem a család szentségét ápoló kínai között hatalmas meggyőződésbeli ür tátong. Az európai, aki vagy katolikus, vagy protestáns, vagy más vallás hive, de föltétien egy vallást követő ember, soha nem fogja megérteni a kínait, akinél a vallási ellentétek ismeretlenek s aki egyszerre hódol a buddhizmusnak és a konfucianizmusnak, anélkül, hogy önmaga lelki kettészakadását érezné... * Az ellentét Kína és Japán között nem oly nagy, hogysem indokolttá tenne egy háborút minden esetben. A japán a kínaitól vette át vallását, kultúráját, aminthogy most az európaitól és az amerikaitól tanul szívesen. Tanulékony nép, de a fehér ember számára megbizhatatlan politikai tekintetben. Mig a kinai kereskedő becsületes hírneve, mindmáig legendás. Csakhogy Japánnak területre van szüksége s másüvé, mint Kína felé, most nem terjeszkedhet. — No Japs wanted here! — áll a tiltó tábla minden amerikai város határában s a kis japán, akinek mozgási lehetőségét a fehér országok megnyirbálták, kénytelen a testvérnép fészkébe belegázolni, mert erkölcsi törvénye, hogy minden módon szaporodjék. Imperialista faj, melynek nagy harca lesz az angolszászokkal még. Minden külsőséget eltanult s azt nagyszerűen tette ismét japánná. * A világtörténelem súlypontja lassan visszatolódik oda, ahonnan elindult: Keletre. A nagy harc következő etappja ott fog eldőlni a Csendes Óceán vidékén. Most nem az athéni hegemóniáért, sem Középeurópa birtoklásáért fog folyni a harc, hanem fél-földgömb s egész földgömb tulajdonjogáért s ebben a koncertben mi: Középeurópába szorult kis népek legfeljebb a halk kíséretet adjuk csetepatéinkkal, lokális gazdasági nyomorúságunkkal. A vezérszólamokat Amerika és Japán vette át s mily tragikus, hogy akinek bőrére megy most a játék: a kínai nem tud nagy lendületekkel beleszólni a hangversenybe s tábornokok, mellékkormányok, vasúti koncessziók, éhbéres kulik hangja az ő egyéni műsorának összes programpontja csupán. Pedig Kínában irtózatos helyzeti energiák feküsznek. A kinai történelem a zavar történelme most, amilyen lehetett Európa a népvándorlás korában. Ha Kina, eltanulva a technikai civilizációt, átveszi és kínaivá alakítja azt, akkor a kultúrák egy nagyszerű ötvözete fog előállani. Ha azonban elveti régi lelkét és világnézetét s imperialista ösztöneit ébresztik fel a szomszédai, akkor nagyon veszedelmes ellenség lesz, az organizáció második fázisában. Egyelőre három kérdést kell elintéznie: egy rendes kormányt; tekintélyes vezetőséget alakítani, aztán az ipari fejlődést előmozdítani s oktatását szervezni. Mindaddig, amig ezek a kérdések ^sak a jövőben lógnak, Kína nem tudja segítség nélkül felvenni a versenyt. S ugylátszik, ez sem a japánoknak, sem a fehéreknek nem is érdeke. A kínai probléma is mutatja, hogy minden konferencia dacára, — mint Kína számára a washingtoni volt, — a világbékétől ugyanoly messze állunk, mint a nagy mongol hóditó, Dzsingisz Kán idejében. Szombathy Viktor. Maracas, tlaves, guiros. Hát bizony, ezeket a neveket is meg kell tanulni. Nem sajtóhiba ez a három szó: maracas, tlaves, guiros. Vasárnap este tanultam a kávéházban. Úgy volt, hogy a zene melletti sarokasztal mellé kerültünk s az újságolvasás gyönyörét a nagydob és a szakszofon erősítette a fülem mögött. S mikor a rumbára került a sor, az isteni Fiesta hangjait különös csörgés tette még színesebbé. Erről a zörgésről azt hittem a gramofónlemezen reggelente, hogy rossz a felvétel. Aztán egy hangosfilmen láttuk, hogy Dajos Béla zenekarának legalább tiz tagja csörgeti ezt a csörgőt: tehát nem a lemez rossz, hanem a zene „exotikus“. Az egyik zenész ur is igen csörgette ezt a lopótök-szerü izét. Mindkét kezében egy-egy gömb, fanyélen. Olyan, mint a gyerekcsörgő. Elkérem tőle és megcsörgetem. Isten szent szerelmére, mi ez megint ? — Maracas, — azt mondja, — délamerikai kókuszdió héjjá, szárítva. Benne exotikus magok. Még a kocsánlevél is rajta van a szárított amerikai mogyorón. Illő tisztelettel forgattuk. — Ez semmi, — mondja informátorom, — van ennél különb is. Az egyiket tlavesnek hívják, ez két fa, amelyet egymáshoz kell ütni s olyan hangú, mint a xilofon. A másik a guiros. Ez meg uborkaalaku gyümölcs, szárítva. Dróttal súrolják, kefélik s akkor nyikorog. Ennek a hallomásnak végtelenül örvendtünk. Hiányos lett volna zenei műveltségűnk, ha meg nem tudtuk volna, hogy a zenei életbe uj hangszerek csörtettek be, a maracas, melyben száritott magok vannak, a guirosuborka, amely nyikorog, ha dörzsölik és a tlaves. Azt hiszem, gyermekkorunkban mindezt kitünően műveltük. Csakhogy akkor kaucsukcsörgőnek, gyújtóiénak neveztük s ha drótkefével a palacsintasütőt nyikorgattuk, anyánk elvert és kikergetett a konyhából. Ez az egész külömbség a modern s a klassszikus zene között. A hegedű, cimbalom, nagybőgő akár el is maradhat. Van már száritott uborkánk, melyet nyikorgathatunk. Nem volna jobb azonban egy kenetlen ajtó? Európa, 1932. (thyvi) Hangos Mozi Az alvilág árnyai. Harry Plel. Szenzációs hangosfilm. Harry Piel szenzációs hangosfilmje pereg péntektől vasárnapig a Modern moziban. Ezúttal is a bravúrok nagy mestere uralja a képet, rajta kívül hálás szerep jut Dary Hóimnak és Hans Junkermannak. „Az alvilág árnyai“ a detektivregények izgalmasságával hat és felfokozott érdeklődést érdemel. Pótműsor: Micky egér. Vasárnap 2 és fél 4 órakor olcsó helyárakkal, Ke 1, 2, 3 és 4, ugyanaz a műsor, mint este 5, fél 7 és fél 9 órakor, Harry Piel hívei örömmel várják a nagyszerű filmet. A csikősbárónő. Hortobágy. Gretl Theimer, Mindszenthy 7 ibor és Verebes Ernő. Színhely: Budapest és Hortobágy. Öles plakátok hirdetik a magyar levegőjű hangos filmet, mely hétfőtől fogva szerepel a Modern mozi műsorán. A csikósbárónő: Gretl Theimer a kép egyetlen német szereplője, akinek tüzesen udvarolnak a magyar huszártisztek: Mindszenthy Tibor és Verebes Ernő. Ez a kitűnő hangos kép önmagát dicséri. Pótműsor: hangoshiradó. A magyar tárgyú filmre a jegyelővétel máris megindult. HÍREK Kossuth Lajos. Harmincnyolc esztendővel ezelőtt lesújtó gyászhír érte Magyarországot, meghalt a nagy torinói száműzött KOSSUTH LAJOS, Magyarország egykori kormányzója, a magyar függetlenség gondolatának letéteményese. És a magyar halott, akit számkivetett a császári önkény, életében új hazát kapott az áj Olaszországban, mely felszabadult az osztrák iga alól, visszatért. Soha még olyan diadalútat nem tett fejedelem, mint a halott Kossuth Lajos, akinek koporsója előtt százezrek hódolata és imádsága szállt az ég felé. A nép benne látta évtizedeken át reménységét, tőle várta a szabadulást. Kossuth Lajos egy nagy eszmének volt az inkarnációja, miként elődei, akiket Bocskaynak, Bethlennek Thökölynek, Rákóczi Ferencnek hívtak: Magyarország felszabadításának az osztrák elnyomó hatalom uralma alól és a népszabadság megteremtésének. Ennek az eszmének volt mártírja a börtönben, hőse a hatalom élén és száműzöttje a szabad olasz földön. Kegyelettel gondolunk erre a napra, mely egyik legnagyobb nemzeti hősünk emlékét idézi emlékezetünkbe és vele együtt a halhatatlan és feloszthatatlan magyar szabadságét, amelyhez hűséges marad minden igaz magyar ember — mindhaláig. — A nagyheti isteni tiszteletek sorrendje a róm. kath. egyházban. 1. Virágvasárnapon: Reggel 6 órakor csendes szentmise, 1ji9 órakor barka szentelés, utána körmenet a templomban, melynek végeztével ünnepi szentmise passióval. 2. Délután 3 órakor lithánia. 3. Hétfőn, kedden és szerdán: 6órakor és */s8 órakor szentmise a Szt. András templomban, szerdán 8 órakor a Szt. Rozália templomban is szentmise. 4. Nagycsütörtökön 8 órakor ünnepi szentmise, mely alatt közös szt. áldozás, utána az oltároknak díszeiktől való megfosztása. A Szt. Rozália templom délátán 5 órától nyitva lesz a hívek keresztuti ájtatosságának végzése céljából. 5 Szerdán, csütörtökön és pénteken délután 6 órakor lamentáciők a Szt. András templomban. 6. Nagypénteken: 8 órakor kezdődik az istentisztelet. Csonka mise, utána oltári szentség elhelyezése a szentsírban. A szertartásokat celebrálja és sz. beszédet mond ár. Majer Imre praelatus-apátplébános. A Szt. Rozália templomban az oltári szentség délelőtt 10 órakor helyeztetik el a szentsirnál, úgyszintén a Szt. Anna templomban. 7. Nagyszombaton: Reggel 6 órakor szentség kitétel a szentsiroknál, 7 órakor tűz-, húsvéti gyertya- és keresztkútszentelés, utána ünnepi szentmise. Feltámadás: A helyőrségi templomban délután 4 órakor. A Szt. Rozália templomban délután 5 órakor. A Szt. Anna templomban délután 6 órakor. A Szt. András templomban délután 7 órakor. 8. Husvétvasárnapján: Reggel 6 órakor szentmise, utána a húsvéti bárány megáldása, 9 órakor ünnepi zenés, főpapi mise, utána sz. beszédet mond: dr. Majer Imre praelatus-apátplébános, V212-kor szentmise. Délután 3 órakor litánia szentséggel. 9. Húsvéthétfőn: úgy, mint husvét vasárnapján. Plébánia hivatal. — Nagyheti istentiszteletek a ref. templomban Ezidén is minden nap prédikációs istentisztelet lesz Nagyhéten a fütött ref. templomban, amikor is a szenvedések útján járó Megváltóról szólnak az áhítatok. A hétfői prédikáció tárgya: „Az alázatos Jézus.“ Tartja Kelemen Kálmán s. lelkész. Kedden: „Az engedelmes Jézus“. Tartja Zsemlye Lajos hetényi lelkész. Szerdán: „A megvetett Jézus“. Tartja Galambos Zoltán lelkész. Csütörtökön: „A szenvedő Jézus“. Tartja Tóth Kálmán s. lelkész. Nagypénteken (este): „A magát feláldozó Jézus“. Tartja Galambos Zoltán lelkész. Szombaton: „A közbenjáró Jézus“. A prédikációt tartja Nagy Sándor nagylegátus. Az áhitatok minden este 6 órakor kezdődnek.
