Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-03-19 / 22. szám

4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK* 1932 mírcius 19. A városbiró-választás a harmadik szemszögből. szocialisták „Nem tárgyalunk!“ kiáltás­sal otthagyták a magyar nemzetieket és eltávoztak a helyiségből. A két párt között a tárgyalás ezzel betejezést nyert. Az egyedül maradt magyar nemzeti párti képviselőtestületi tagok ezután azzal a tervvel foglalkoztak, hogy a másnapi közgyűlésen tartózkodni fog­nak a szavazástól. Ebben az esetben azonban, ismerve a keresztényszocia­­lista párt állásfoglalását és határozatát, azt a felelősséget kellett volna vállai­­niok, hogy a város élére kommunista kerül. Ezt elvi okokból sem akarhatták, de számolniok kellett a következmé­nyekkel is, melyek semmiképpen sem szolgálták volna a város javát. Mint­hogy tisztán városi kérdésről volt szó, melyet nem lehet merev politikai dok­trínák alapján megítélni, meg kellett fontolni, hogy továbbra is a teljes passzivitás utján maradjanak-e, vagy pedig vállalják a lehetőségekhez ké­pest az adózó polgárság érdekeinek szolgálatát. A Magyar Nemzeti Párt képviselőtestületi tagjai arra a meg­győződésre jutottak, hogy épen az adózó közönség jól felfogott érdeke követeli meg, hogy a polgárság meg­bízottja, ha nehéz helyzetben is, de érvényesítse a város ügyeinek intézé­sében befolyását. Az első helyettes városbirói tiszt a polgárság egy tagja áltai betöltve, mégis csak nagyobb befolyást jelent az ügyek intézésére, különösen ha arra megfelelő embert áilitanak oda, mintha mindentől egy­általán elzárkózik. A kényszerítő körülmények hatása alatt és a nehéz helyzetben is köte­lességüknek ismerve a város érdekei­nek szolgálatát, a rossz lehetőségek közül a jobbat választva határozták el a Magyar Nemzeti Párt képviselőtes­tületi tagjai, hogy támogatják a zsidó­gazdasági pártot és két szavazattal elősegítik jelöltjének megválasztását, melynek fejében azok biztosítják az első helyettes városbirói tisztséget. A megegyezés a városbiró és helyettesére vonatkozólag történt, a párt további magatartásáról szó sem esett s igy képviselőtestületi tagjai bármilyen le­kötöttség vagy befolyás nélkül, füg­getlenül és önállóan minden ügyben á város és az adózó közönség érdekeit képviselni tartják legfőbb feladatuknak, azt szivükön viselik s azok javára dol­gozni, értük becsületes nyíltsággal sikra­­szállni, támadás esetén érdekeiket meg­védelmezni, mindenkor kötelességük­nek ismerik. A választás napjának reggelén és a választás megnyitása után a Kerszoc. párt által kért szünetben a Keresztény­­szocialista Párt, illetve a Kommunista Párt közölte, hogy előző esti álláspont­jától eltérőieg hajlandó polgári jelöltre is szavazni, melyet az előzmények után természetesen már nem állott módunk­ban elfogadni, különben is ezt az aján­latot, ami a történtek után érthető volt, nem is fogadhattuk bizalommal Visz­­szautasitotíuk ezt akkor is amikor Fülöp Zsigmondot kívánták a városbirói tisztségre. Ami a Keresztényszocialista Pált helyi szervezetének megjelent nyilat­kozatát illeti, kénytelen a Magyar Nem-^ zeti Párt ezúttal is rámutatni arra, hogy a két párt között a tárgyalás kedden este 9 órakor, — amikor a kerszoc. párti képviselőtestületi tagok egy része „Nem tárgyalunk!“ föikiáltással felug­rott s azután mindnyájan eltávoztak, mégbsak a szokásszerinti köszöntést is mellőzve — megszűnt. Az eltávozottak közül senki sem t^rt vissza, ami igenis minden ■ előbbi megegyezés megszűn­tét jelelentette. Elvégre a Magyar Nemzeti Párt is megtudja ítélni, hogy valamely tárgya­lás mikor ér véget s ha a Kerszoc. Párt az ismételt elutasító kommunista nyilatkozatok után még mindig remény­kedett, ez az ő túlságos hiszékenysé­gére vall, mert hiszen a másnap meg­tartott közgyűlésen nagyon érthetően meggyőződhetett arról, hogy mennyit ért a kommunistákba helyezett bizalma, amidőn azok a Keresztényszocialista Párt által felajánlott maradékot nyil­vánosan visszautasították. Hogy a Keresztényszociálista Párt vezetőségének jóval a választás előtt megvolt a kapcsolata a Kommunista Párttal, az különösen kiviláglottakkor, amidőn a város januárban tartott köz­gyűlésén a Kerszoc. Párt 3 vezető tagja Dosztál Jakab, Horváth István és Langschádl Lajos az egyhangúan el­fogadott klubhatározat dacára a kom­munistákkal szavazott és ezzel sikerült a mozi ügyét újabb zátonyra juttatni. A határozatot a Kerszoc Párt egy másik vezető tagja, Zechmeister Sán­dor volt kénytelen megfelebbezni, amit úgy is lehet magyarázni, hogy a Ker­szoc Pártnak akkor még csak egyes vezető tagjai tartottak fenn szorosabb kapcsolatot a Kommunista Párttal- Választás után azonban teljesen a kommunistákra kívántak támaszkodni, akik pedig végeredményben nem ref­lektáltak támogatásukra. Ami a pártszövetség egyoldalú fel­bontását illeti, ha ezért valakit szemre­hányás érhet, azok nem mi lehetünk. Erre súlyos csapást mért a Keresztény­szociálista Párt már akkor, amikor a múlt év őszén sietett minden tár­gyalás vagy bejelentés nélkül pártha­tározattal kimondani, hogy külön, ön­álló listán megy a választásra. A múlt választásnál volt közös lista ezzel meg­szűnt, az akkor létesített megállapo­dást pedig a Keresztényszociálista Párt egyoldalúan felbontotta. A választás megmutatta, hogy nincs meg az a nagy túlsúly, melyet a Keresztény­szociálista Párt ezzel elérni remélt, hiszen összesen csak 260 szavazattal kapott többet, mint pártunk és csakis a velünk való kapcsolásnak köszön­hette, hogy a számok véletlen játéka folytán 216-os osztó szám mellett erre két mandátumot kapott. Ami a Keresztényszocialista Párt nyi­latkozatában annyira kihangsúlyozott, elvi álláspontot illeti, arranézve elegendő annyit megjegyeznünk, hogy a Keresz­tényszocialista Párt, amint a fentiekből nyilvánvaló, kész volt a lényegileg a mienkével teljesen azonos megoldást (első helyettes) elfogadni, s hogy ezt nem tette, az nem elvileg elutasító állás­pontján, hanem kizárólag személyi kér­désen múlott. A lapokból értesülünk, hogy az Orsz. Keresztényszocialista párt és a Magyar Nemzeti Párt törvényhozói klubja szer­dai ülésén foglalkozott a városbiró vá­lasztási ügyével, bizonyára a kerszoc. párt helyi vezetőségének feljelentése folytán. A klub megvizsgálja az ügyet, két törvényhozót küldött ki erre. A Magyar Nemzeti Párt emelt fővel te­kint a vizsgálat elé, mert tudatában van annak, hogy a város és a polgár­ság érdekében cselekedett. Magatar­tásunkat különben is mindennél jobban igazolja az a körülmény, hogy az Ko­márom város józanul gondolkozó pol­gárságának legmesszebbmenő, élénk(1 helyeslésével találkozott, mert a jelen adottságok között ez volt a legmegfe­lelőbb és legcélravezetőbb. Komárom, 1932, március 18-án. A Magyar Nem réti Párt komáromi szervezete. A Komáromi Lapokban a komáromi keresztényszocialista pártszervezet ve­zetősége részéről a városbiró választá­sokról megjelent nyilatkozat azon ki­tétele, hogy a harmadik párt elnöke „a kerszoc. pártra nézve sértő kikötést“ kívánt, — nem felel meg a valóságnak. „A városbiróválasztás a másik szem­szögből“ irt cikk azon Fésze: „a zsidó­párt elnöke, aki egy személyt emelt ki a szövetkezett pártcsoportból és úgy diktált, hogy ezt akceptálja, de keresz­tényszocialista jelöltet nem“ — ép igy valótlanság. Való az, hogy a magyar nemzeti párt delegáltja kivánta tőlünk, hogy első helyettesül id. Kollányi Miklóst akceptáljuk, azonban ezt mi nem fo­gadtuk el, hanem ragaszkodtunk Fülöp Zsigmond jelöléséhez. Ez nein lehet sértő kikötés a ker­— március 18. Fehér Artur, a hires szavalőmüvész, aki most kezdi szlovenszkói turnéját, első szavalőestjét Komáromban ren­dezi húsvéthétfőn,márc.28-án Gyönyö­rű interpretálásában szerte viszi a szép magyar verseket, uj és régi költőkkel, prőzairókkal ismertet meg. Mesteri előadó. A napokban Komáromban járt, hogy szavalóestjét előkészítse. A Kul­túrpalotában tartandó reprezentáns szavalóestje mellett az iskolákban is bemutatta a művészetét. Nyolc évvel ezelőtt járt Komáromban, akkor a gim­náziumban szavalt. Ezeket mondotta: — Azt mondják némelyek, hogy pap vagyok, mások, hogy próféta va­gyok, kóbor lantos, művész vagyok. Én ellenben csak azt mondom,hogy csak egy ember vagyok, aki vele örül, vele sir a többivel. Ami másnak fájdalom, azt én is sírom, ami másnak öröm, azt én is örvendem. — Együtt élek a költő szavával, mert költészet van, amig mosoly és könny van a szemekben. Kosztolányi­nak nincs igaza, amikor azt mondja, hogy a költészet kiment a divatból. Ez nem igaz. Vers az lesz mindig. Csütörtökre virradó éjjel veszedel­mes tűz pusztított városunk tűzfészké­ben, az u. E. „Kúrián“. Éjjei egynegyed egy órakor Welt­­ner Vilmos Hosszu-ucca 25. szám alatti házának udvarán álló istálló­épület kigyulladt. Amikor a tüzet észrevették, az egész épület lángokban állott, úgyhogy an­nak megmentésére már gondolni sem lehetett A tüzet Weltnerék cselédje vette észre, akinek első dolga az volt, hogy fellármázta a ház lakóit, hogy azoknak segítségével az istállóban lévő állatok megmentéséhez lásson. A tűz láttára a ház lakói között nagy pánik keletkezett. szoc. pártra nézve. Minden ellenkező beállítás hamis. És nem igaz, hogy bárki részéről történt volna olyan kijelentés, hogy kerszoc. jelöltet nem akceptálunk. Függetlenül ettől, a kerszoc. párt szellemi vezére élesen kikelt és mond­hatjuk megfenyegetett, hogy a zsidó­párt le mer szavazni a „nemzetközi szocialista“ Csizmazia Györgyre! Mi nem fenyegetünk, de tényként megál­lapítjuk, hogy a kerszoc. párt nemcsak „megtalálta a kapcsolatot“ a kommu­nistákkal, de nyilt közgyűlésen meg­tagadta a kapcsolást a magyar nemzeti párttal és felajánlotta maradék szava­zatát a nem kevésbé nemzetközi kom­munistáknak. Komárom, 1932. március 18. A zsidó párt és gazdasági párt. — Tíz éve járóm fél Európát. A legnehezebb műfajnak, a versnek va­gyok „csörömpölő“ gonosza, mert a vers csak egyféleképen hat igazán: az élőszón keresztül. A versköteteket mai napság legjobb esetben az éjjeliszek­rényre teszik s nem vágják föl vagy csak átlapozzák. Wallace-tempó ez .._ — Mindenfelé járok. Évente szava­lok legalább százhúsz helyen, minde­nütt ismernek: Debrecenben éppúgy, mint Szegeden s remélem, ezentúl Ko­máromban éppúgy, mint Ungvárott,.. — Grammofonlemezem is jelent meg, hangosfilmem is van. Szavaltam már Németországban, Ausztriában, Olasz­országban. Most az utódállamokban kezdődik egy turném. Komáromban husvét hétfőjén szavalok, a Kultúr­palotában. — Mit szavalok? Mécs, Ady, Petőfi, Szép Ernő, Báró Amadé, Vrhlicky-ver­­set (dr. Borka Géza fordításában^), Je­­szenszky-költeményt, Szabolcsi Lajos versét, Kiss Józsefet, Bibó Lajost, Ka­rinthy szövegét, Kosztolányit, verset, rövid prózát, humort. Hogy változatos és élvezetes legyen. Végtelenül örül­nék, ha a komáromi közönség is meg­szeretné a szavalataimat... (—). Minthogy az istálló padlásán nagy­mennyiségű széna és szalma volt be­rakva, a tűz tovaterjedését ez csak elő­segítette. Közben a szomszédos épüle­tek tetőzetei egymásután fogtak lángot. Érthetetlen, hogy a tűzoltók értesítésé­ről senki sem gondoskodott, ennek oka volt azután az, hogy a tűzoltók nagy késéssel csak akkor érkeztek a tűzhöz, amikor arról a figyelő toronyból értesítést kaptak. A tűzjelzésre a tűzoltók teljes ké­szültséggel vonultak a tűzhöz és alig egy pár perc alatt mind a két „Niagara“ motorfecskendőjüket működésbe hoz­ták. Amikor a tűzoltók a tűzhöz érkez­tek, már négy épület állott lángokban Fehér Artur husvét hétfőjén szaval a Kultúrpalotában. — Beszélgetés a híres mterpreíáíorral — Csütörtökön éjjel veszedelmes tii itétt ki a Indán. Kigyuhadt a Weltner Vilmos-féle istálló. Erős veszélyben forogtak a környező házak. Saját tudósítónktól. — Komárom, — március 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom