Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-03-19 / 22. szám

Lapuiik mai száma a jövó heti teljes fftádió-mtisort tartalmazza. Otvenharmadik évfolyam._____________________88. szám, ______Szombat, 1938. márclw« 1^» KOMAROMI UFÓK POLITIKAI LAP________■" Előfizetési ár csehszlovák értékben: Alapította: TUBA JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Kt, félévre 4» Ke, negyed- Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Megjelenik hetenként kétszer: évre 20 Ké. — Külföldön 120 Ke. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÜLÖP ZSIGMOND. szerdán és szombaton Egvesszam ara 1 korona. _____________________________________ Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FCLÖP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton ia A beteg Középeurópa. Komárom, — március 18. Kuruzsolják, megállapítják a ba­ját, de nem gyógyítják Középeuró­­pát. A háború előtt ez a Közép­­európa tartotta vállain egész Euró­pát, mert teljesen kiegyensúlyozott gazdasági egységet alkotott. A há­ború után ezt az egységet tudato­san szétrombolták és a gyűlölet szelleme Tardieu kezével íratta a békeszerződéseket. Most meg kcU látnia, hogy mit mívelt, életkép­telen államokat csinált és kis bal­káni államokat duzzasztott fel nagy­­gyá, hogy azoknak kultúráját is emelte volna, amely egyesegyedül képes a hiányokat pótolni és a gaz­dasági felépítés alapjait lerakni. Ez a veszedelmes Tardieu most szanálni akarja Középeurópát az­zal az albizottsággal, mely csak egy francia tulajdona lehet, ami a fe­lületességnek, a tények fel nem is­merésének és a gaR önérzetnek va­lami sajátságos keveréke. Egész­séges Középeurópát akar csínéin1 és ezt a gondolatot megakarja va­lósítani a realitások megismerése nélkül. Kiadja a jelszót, hogy pre­­ferenciális vámok, a többi azután az érdekelt áUamok dolga, no meg a kedves franciáké, akik busás ha­szon fejében hajlandók egy kis köl­csönt is folyósítani a megszorult országoknak. Természetesen a leg­korlátlanabb politikai befolyás el­lenében. Mivel pedig már jól ismerik eze­ket a Tardieu-ket Európában, nem is voltak elragadtatva ettől a terv­től sem Németország, amelyet egy­szerűen bekeríteni szeretett volna a jó szomszéd, sem Olaszország, amely a francia önzéssel torkig jól­lakott. Sőt még a hűvös angolok sincsenek valami nagyon elragad­tatva a francia koncepciótól, külö­nösen azért, mert már az angol fonttal nem fog a jövendőben rossz indulatú kis játékokat űzni Paris. Ilyen körülmények között egy ra­kás kosár érkezett Genfbe, Tardieu szállására, aki azonban kedves ter­vével nem hagy fenn, hanem kény­telen-kelletlen beveszi abba a né­meteket is, bár úgy fél a tömjén­füsttől, mint az ördög. Beveszi az olaszokat is, akik Magyarország­gal és Ausztriával most külön ope­rálnak és lehetséges, hogy valamit ki is főznek. Nem mondhatnók azt sem, hogy a kisantant valami nagyon el lenne ragadtatva a francia Középeurópá­­tól, mely a két életképtelen közép­európai államot, Ausztriát és Ma­gyarországot szeretné megmenteni. A kisantant eddig nem sok jelét adta annak, hogy ez iránt a két állam iránt valami nagy barátság­gal viseltetnék. Sőt inkább a barát­ságtalan cselekedeteknek egész so­rozata fűződik magatartásukhoz. A kisantantnak adni kellene és épen ez az, ami a gyengéje, mert adn* nem akar, csak kapni. Ez pedig egyoldalú üzlet. Tehát még a saját szövetségesei sincsenek elragadtat­va a Tardieu-féle Középeurópától. És ez természetes is, mert tudják, hogy az a két állam, amelyen most segíteni kell, semmiféle preferen­­ciális vámmal sem lesz életképes és azokon nem kontingensek segí­tenek, hanem a pénz, amely talpra­állíthat mindent. Ezt pedig a kis­antant, amely mindent a hadsere­geire pazarol, nem adhat. A középeurópai terv megbukott­­nak tekinthető, mert a megoldás módja nem egészséges. A bajt nem a gyökerénél akarja meggyógyítani, holott az ott van. Mi tette ezekeí az áUamokat életképtelenné: a bé­keszerződések, melyek körftlnyir-Komárom, — március 18. Szent-Ivány József a Szlovén szkón és Unsz Inszk óban ural­kodó katasztrófáiig nyomorról. A képviselőház banktörvényjavasla­tának vitájában felszólalt Szent-Ivdny József magyar nemzeti párti képviselő, a párt illusztris elnöke, aki hatalmas beszédben foglalkozott a köztársaság immár elviselhetetlenné váló gazdasági helyzetével. A magyarság vezére be­szédében a maga valóságában tárta fői azokat az állapotokat, amelyek Szlo­­venszkón és Ruszinszkón uralkodnak és többek között a kővetkezőket mon­dotta: — Tornaiján a falusi gazdaemberek sort állanak a lisztkereskedők előtt, mert a kenyérnek való búzát el kellett adni, hogy házukat, marhájukat, föld­jüket adóba el ne árverezzék. Ruszin­­szkóban, a Csallóközben, Ipolyság vi­dékén a szó teljes értelmében vett ín­ség uralkodik és olyan nyomorúság van, amilyet ezeknek a vidékeknek la­kosai még soha meg nem értek. S mit csinálnak a munkásbiztositó pénztárak? A dunaszerdahelyi járásban ügyvédet bíznak meg a behajtással, hogy az úgyis magas biztosítási dija­kon kívül vaskos költségek terheljék a munkaadókat. Szlovenszkón és Ru­szinszkón az egész vonalon végig végrehajtási hadjáratot vezetnek a mun­kásbiztositó pénztárak s az igazságta­lanul visszamenőleg kivetett és túl­nyomó részben fölebbezés alatt álló szociális biztosítási óriási összegeket egyik napról a másikra, a nap minden Iák azokat, levágták végtagjaikat és az egyiknek a fejét hagyták meg, a másiknak a törzsét, de nem ké­pes íelállani, mert keze-lába nin­csen. Tardieu Középeurópája agyaglábakra épülne, melyeket az első vihar ledöntene a helyéből. Az államokat alapjaikban kell meg­erősíteni és nem injekciókkal, ame­lyek a lázat csillapítják, de a láz okozóját meg nem semmisítik. Ezért kilátástalan ez a terv még akkor is, ha Hantos Elemér Genfben elő­adást tart is róla. Az ilyen apró gazdasági defétisták mindig ott hemzsegnek a nagyok körül, hogy apró mivoltukat azok árnyékával hosszabbítsák meg. Középeurópá­­uak nem vámszerződésekre van szüksége. Látjuk, hogy a csehszlo­vák-magyar kereskedelmi szerződés másfélévé készül és máris husvét utánra marad, holott hetek óta ír­ják, hogy készen van. Elsősorban pénzre van szükség Középcurópá­­ban és politikai megegyezésekre, melyek alapján őszintén tárgyalni leh«t. órájában árveréseken próbálják be­szedni. Árverési hiénákat hordanak magukkal, elhajtják a gazdák marháit, szekérre pakolják bútorait azért, hogy a dijak tiz, húsz, ötven százalékát be­hajtsák, külön üzletet csináljanak és a gazdaságot elpusztítsák. A kormány kényelmesen ül a helyén és szívja a prágai levegőt, fizeti a mun­kanélküli segélyeket ad libitum azok­nak, akiknek politikai meggyőződése vagy nemzetisége megfelel, ellenben a a magyar munkásság éhezik, mert neki százféleképen kell igazolni, hogy mun­kanélküli segélyre igényt tart. Egyetlen európai államban sem mutatott a kor­mány olyan tehetetlenséget és győnge­­séget a gazdasági élet megmentése kérdésében, mint épen itt. A kormány mulasztásaival szemben Szent-lvány erélyes szavakkal követeli az intézkedést. — Itt a nemzetgyűlés színe előtt — úgymond — vonom fe­lelősségre a kormányt és ellene a leg­erélyesebb harcot jelentem be: a leg­szélsőségesebb fegyverekkel is ki fog­juk kényszeríteni, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó rettenetes nyomorának meg­szüntetése érdekében komoly és elha­tározó intézkedések történjenek. Beje­lentem, hogy a segítség elmaradása olyan következményekkel járhat, me­lyekért a felelősséget nem vállalom. Olyan sürgős intézkedéseket sürget, amelyek nem vesznek el a bürokrácia útvesztőjében és amelyeket szokatlan időkben szokás alkalmazni. Udrzal miniszterelnök a lemon­dás gondolatával foglalkozik. A csehszlovák koalíciós kormány hónapok óta hiába kísérel meg min­dent, hogy a parlamentet munkaké­pessé tegye, azonban a koalíciós pár­tok között nincs meg a hajlandóság a szükséges megegyezésre és egyes kér­dések megoldásánál olyan ellentállást fejtenek ki, hogy a kormány teljesen képtelen előre haladni. Még az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet sem be­folyásolja az egyes pártok makacssá­gát, holott ennek a mostani kritikus helyzetnek kellő felismerése jobb meg­gondolásra késztethetné a pártokat. A pártok és miniszterek között folyó sok tanácskozás az amúgy is gyenge fizi­kumú Udrzal miniszterelnök egészségi állapotát annyira megrongálta, hogy kénytelen még a húsvéti szünet meg­kezdése előtt Karlsbadba utazni gyógy­kezeltetés céljából. Egyes prágai lapok jelentése szerint Udrzal belefáradt a meddő munkába és a lemondás gon­dolatával foglalkozik. Már utódját is emlegetik éspedig Viskovszky nemzet­­védelmi és Bradács földmivelésügyi miniszterek személyében. Ezek a hirek egyelőre még koraiak, mert a koalí­cióban a döntő események majd hus­vét után következnek, amikor az uj adóemelésekről lesz szó. A takarékossági bizottság kine­vezésénél ismét mellőzik a* ellenzéket. A koalíció politikai nyolcas bizott­sága elvben megállapodott a takaré­kossági és ellenőrzési bizottság össze­állítására nézve. A koalíciós pártok eszerint közös javaslatot nyújtanak be. A javaslat értelmében a bizottság tisz­tán törvényhozókból fog állani éspedig hat nemzetgyűlési képviselőből és há­rom szenátorból. A kormánynak jogá­ban lesz két tisztviselőt delegálni, a legfelsőbb számvevőszék pedig egy képviselőjét küldheti be a bizottságba. A tisztviselők azonban nem lesznek egyenrangú tagjai a bizottságnak, ami azáltal fog kifejezésre jutni, hogy csak tanácskozási joggal bírnak. A bizottság hatáskörét kibővítik, vagyis a benyúj­tott törvényjavaslat tulajdonképen az 1921. évi törvénynek lesz a módosítása. A javaslatot az ellenzék éles elutasí­tásban fogja részesíteni, mert a bizott­ságból nyilván ki akarja a koalíció zárni az ellenzéket, nehogy a kormány­zat gazdálkodásába betekintést szerez­zen és azt közvetlenül ellenőrizhesse. Uj Wallace sorozat A bosszúálló Kató és a tizek A bíró vétke A pénzhamisitó á Ke 5 40 Kapható a Spitz er-féle könyves­boltban Komárom, Nádor-u. 29. POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom