Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-03-09 / 19. szám
»KOMÁROMI LAPOK« Az amerikai gyermekrablóipar A losangelesi Hickmann-eset 1932. márcios 9 A világ szeme már napok ótaLindberghék felé irányul és az emberek izgatottan várják az amerikai híreket. Mi lesz a kisgyermekkel ? Lesz-e váltságdíj ? Ki a gyermekrabló, vagy kik a vakmerő rablók, akik éppen Lindbergh fiával akarnak pénzt keresni? Amerikában, a komoly banditák és a „fair play“ hazájában, két dolgot utálnak félelmetesen az emberek; az árulkodót és a gyermekrablót. Hiszen a szülők nem merik megverni saját gyermeküket és a legforgalmasabb uccákon megállítják a forgalmat, hogy „A gyermek“ veszélytelenül átjuthasson az ucca másik oldalára. Amerikában, ahol minden törvény a gyermeket védi, ebben az országban éppen Lindbergh gyermekét elrabolni — szinte hihetetlen. A helyzetre talán legjellemzőbb, hogy A1 Capone, a banditavezér tízezer dolláros jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek. Ez a zseniális bandita pedig mindig tudja mi illik, mi nem és biztos abban, hogy ez a tizezerdolláros gesztus Amerika helyeslésével és szimpátiájával találkozott. Talán két esztendeje annak a gyermekrablási esetnek, amely egész Amerikát lázbahozta. Egy Parker nevű losangelesi bankpénztáros tizenkétéves lányát rabolták el az iskolából Az apa kétségbeesve kerestette gyermekét, azonnal értesítette a rendőrséget, a nyomozás megindult, de eredménytelen maradt. A gyermekrabló közben egyre irta a leveleket az apának és óva intette a kétségbeesett szülőket attól, hogy a rendőrség segítségét vegyék igénybe. „Ember nem tud túljárni az eszemem — magyarázta — az Isten pedig velem van.“ Róká-nak irta alá magát ezeken a leveleken a rabló, hogy ezzel is jelezze a ravaszságát. Pedig nem volt szükség az aláírásra, mert anélkül is bebizonyosodott, hogy félelmesen ravasz és mindenre elszánt gonosztevő kezébe került a gyermek. Levélben utasította az apát, hogy hozzon kétezer dollárt a Twelvth Street egy bizonyos pontjára és adja át a pénzt annak az embernek, aki délután hat órakor arra fog hajtani, zsebkendővel eltakart arccal és aki kézmozdulattal fogja kérni az összeget. Az apa a legnagyobb titokban értesítette a rendőrséget és a detektívek minden áron el akarták fogni a banditát. Az apa autójába két detektív bujt el és az ucca minden pontján detektívek cirkáltak magánautókban, minden feltűnést kerülve. Maga a rendőrfőnök vette a kezébe a dolgot és az apa zsebében a pénzzel abban a biztos tudatban ment el a találkozóra, hogy visszafogja kapni kislányát és a rablónak is a szeme közé nézhet. Az apa azonban csalódott. Hiába volt a nagy felkészültség, a detektívek, a rendőrfőnök; a gyermekrabló nem jelentkezett a pénzért és az apa eredménytelenül, leverten hajtatott haza. Msr. Parker ekkor már az izgalmaktól betegen, ágyban feküdt és könyörgött az urának, fagyja ki a rendőrséget a játékból, <?dja át a pénzt a banditának, adják meg magukat kényre kedvre, csak a gyerek kerüljön vissza mégegyszer, épségben. Hirtelen megszólalt a telefon és egy erélyes férfihang Parkért kereste. Az apa azonnal tudta, hogy gyermeke elrablójával beszél. A férfi leszidta Parkért könnyelműségéért, amiért a rendőrséggel akarta elintézni a dolgot. Pontosan elmondta az ámuló és halálrarémült embernek, hogyan akarták őt elfogni, minden autót pontosan leirt és arról a két detektivről is tudott, aki Parker autójában volt elrejtve. Rosszalását fejezte ki a történtek fölött és leszidta Parkért, mert rossz apa és azt a rongyos kétezer dollárt fontosabbnak tartja gyermeke életénél. Végül figyelmeztette az apát, hogy hamarosan levelet kap, de ez lesz az utolsó alkalom. Ha nem tartja be pontosan az utasításokat és ha megint a rendőrséget akarja ráuszítani, akkor a kislány könyörtelenül elpusztul. A levél meg is érkezett és Parker elhatározta, hogy a rendőrséget kihagyja a játékból addig, amig a lányát vissza nem kapja. Egyedül ment el a találkára és zsebében volt a kívánt összeg. Ahogy megérgezett, pillanatok múlva elhajtott mellette valaki. Az arcát nem láthatta az illetőnek, mert zsebkendővel volt betakarva. Egy kéz átnyúlt a pénztáros autójába, átvette a kétezer dollárt és az idegen suttogva mondta a remegő apának: — Forduljon meg. Hajtson lépésben. A következő ucca sarkán várja a lánya. Ezzel elhajtott és Parker pontosan követte az utasítást. Néhány lépésnyire meg is találta lányát, aki egy uccai gázlámpának támaszkodva ült és kerekretágult szemmel nézett az apjára. Parker odarohant, hogy karjaiba vegye a gyermeket, aki csak nézett és nem mozdult. Amikor hozzányúlt gyermeke hideg testéhez, akkor derült csak ki a borzalmas rejtély és a félőrült apa sikoltozására összeverődtek a járókelők. A kislány már napok óta halott volt. Felsőteste is iszonyúan meg volt csonkítva, alsóteste azonban hiányzott. Az arca be volt festve és be volt puderozva. A gyilkosnak pedig nyomaveszett Pillanatok múlva kiszivárogtak a rémület részletei és egész Amerikában, de különösen Los Angelesben, ahol az eset történt, irtózatos felháborodás támadt. Mindenkinek személyes ellensége lett a gyermekgyilkos és minden ember résztvett a nyomozásban. Hamarosan megtalálták Hollywoodban egy bútorozott lakásban a gyerek megcsonkított alsótestét, véres fehérneműjét és megtalálták a gyilkos törülközőit is. A nyomok alapján sikerült megtudni a gyilkos nevét, kiderült az is, hogy abban a bankban volt kifutófiu, ahol Parker dolgozott. Egy detektív a fényképét is megtalálta a rendőrségen a rovottmultuak között. Rablásért már büntetve volt Hickmann, a gyilkos, egy feliünően csinosarcu, húszéves fiatalember. Most már legalább tudták, kit keressenek. A lapok tizpercenkint dobták uccára rendkívüli kiádásaikat, a rádióban mást sem lehetett hallani, csak az eset borzalmas részleteit és filmgyárak, gazdag rendezők, moziszinészek egyre több és többezer dollár jutalmat tűztek ki a nyomravezetőnek. A kitűzött dijak összege néhány óra leforgása alatt alérte a százötvenezer dollárt. Mindenki lázasan nyomozott Uccákon, otthonokban, klubokban mindenki Hickmannról beszélt A gyilkos száz- és huszdolláros bankjegyekben kapta kézhez a vérdijat és a bankjegyek számait minden amerikai újság első oldalán közölte és napokig senki sem vett bankjegyet a kezébe anélkül, hogy össze nem hasonlította volna a számokat a Hickmann-féle bankjegyek sorszámaival. Hickmann közben lopott autón, egy hatalmas, csukott Hudsonkocsin menekült, de elfogyott a pénze hamar és kénytelen volt felváltani az első huszdollárost Seattletól pár száz mérföldnyire, egy kis faluban. A kereskedő csak percekkel később vette észre a dolgot, de Hickmann sorsa ekkor már meg volt pecsételve. Újabb bankjegyet váltott egy másik üzletben és a rendőrség mindenütt nyomában volt. Már nem volt menekülés! Már ismerték a kocsit, már ismerték az útját és Seatlleben állig felfegyverkezett sherFfek, detektívek, rendőrök várták a hírhedt csukott Hudson! Amikor a gyilkos meglátta az autóablakon benyomuló puskacsövet, nem ellenkezett, megadta magát. Bilincsbeverték és a rendőrség és a katonaság segítségével valahogy sikerüli elvergődni vele a börtönig. Reménytelennek látszó feladat volt biztonságba helyezni a gyilkost, mert a tömeg meg akarta lincselni. Seattle város sheriffje eredeti ember volt. Sürü ráccsal ellátott kalickába záratta Hickmannt és a börtön előtt kifüggesztette. A kalicka alá ezt íratta: „Ez is ember!“ Ez valahogy leszerelte a tömeget. Lehetetlen volt megszökni ebből a kalickából. Itt lógott a gyilkos néhány napig, amig a hivatalos iratok megérkeztek Los Angelesből. Hamarosan aztán visszaszállították a tett színhelyére ezt az állati gyilkost, akit nem mertek vonatra ültetni. Páncélautón vitték a losangelesi börtönbe. A tárgyalás nagyon rövid ideig tartott Hickmann védője mindent elkövetett, hogy őrültnek nyilvánítsák a gyilkost, de tudta, hogy a feldühödött tömegakarattal nem lehet szembeszállni. A „Los Angeles Examiner“, az ottani Hearst-lap ezt irta az esettel kapcsolatban: „Lehet, hogy nem beszámítható ez az ember. Akkor is ki kell vé gezni. Nem büntetésből, hanem óvatosságból, mert az őrültek házából esetleg megszökhet és szülő nem alhatik nyugodtan Amerikában addig, amig ez a fenevad el nem pusztul az élők sorából. Nem kell megbüntetni. Ki kell végezni.“ Búron Fitts államügyésznek, aki akkoriban kezdte meg hivatalát, könnyű dolga volt. Az esküdtek tiz perc alatt meghozták a verdiktet és Hickmannt kötéláltali halálra Ítélték. Ezzel a dolognak azonban még nem volt vége. Elérkezett Hickmann kivégzésének időpontja és lapom megbízásából én is jelen voltam a kivégzésen. Los Angelesben úgy akasztanak, hogy az összekötözött elitéit fejét fekete „Hood“-dal (kámzsa) letakarják, lábaira nehéz ólomzsákokat kötnek és Így állítják a csapóajtó fölé. Az akasztófa elülső részén három ember éles késekkel az ügyész intésére átvágja a három cukorspárgát, melyeknek egyike szabadonengedi a kötelet, ami tartja a csapóajtót. Ezáltal a csapóajtó kinyílik, az elitéit pedig lábain az ólomzsákokkal lezuhan a mélységbe, nyakán rtiegfeszül a hurok és igy marad, amig a halál bekövetkezik. Amikor azonban Hickmannt akasztották, „elfelejtették“ lábaira kötni a súlyokat. Mindenki tudta, mindenki látta, hogy az elkészített ólomzsákok nélkül állították a félig halott gyilkost az akasztófa alá, de senki sem pisszent. A csapóajtó megnyílt, Hickmann lezuhant, de nem halt meg, csak elájult. Kihalászták újra, életremosták, hogy magához térjen és másodszor újra „elfelejtették“ rákötözni a súlyokat. Harmadszor aztán véglegesen felakasztották. Soha nem történt még meg Amerikában, hogy a hóhéroknak személyes ellenségük lett volna a halálraítélt. Hickmann esetében azonban olyan határtalan volt a gyűlölet, hogy az egyszerű akasztást nem tartották elég súlyos büntetésnek . . . Amikor ezeket a sorokat Írjuk, Lindbergh gyermekének elrablói még szabadon járnak. De — nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy leszögezzük —nem fogják sokáig élvezni a szabadságukat. Amerika isteníti Lindberghet. Amerika gyűlöli a gyermekrablókat. Már napok óta mindenki a gyermekrablókat kutatja és ha megtalálják, majdnem bizonyos, hogy szét fogják szedni őket a felháborodott amerikaiak. Ha sikerül élve eljutni a börtönbe, ott sem lesz jó dolguk. A rendőrök sem szeretik a gyermekrablót. A rendőröknek igen kemény gumibotjuk van. Bokszolni is tudnak. (K. P.) Tőrvénykeaséa (§) Ha az autó nagyon siet. .. Antaíik János érsekujvári soffőr sebesen szaladt autóján Bajcs és Bagota között. Teherautójával mindenképen meg akarta előzni az előtte haladó kocsit. Bravúrosan csak éppen a kocsi mellett akart elszaladni s nem vette figyelembe, hogy autójából egy rúd kiáll A kiálló rúd súrolta a mellőzött kocsi lovát, a ló megbokrosodott, elragadta s árokba fordította a kocsit. A kocsin ülő Beke Dániel és id. Nagy Gábor kamocsai lakosok kiestek a kocsiból s úgy rájuk zuhant a szekerük, hogy láb- és bordatörést szenvedtek. A bíróság gondatlanságból okozott súlyos testisértés miatt feltételesen ezer korona pénzbüntetésre ítélte a gondatlan sotfőrt. (§) Pénzt akart zsarolni a szerelmesétől. Tóth Lajos komáromi munkáslegény hosszú ideig udvarolt Nagy 5. oldal. Rozália nevű lánynak. A szerelmet elhidegülés követte, de már csak akkor, amikor a szerelemnek gyümölcsei kezdtek mutatkozni. Egyre rosszabb lett közöttük a viszony és a veszekedések sűrűn előfordultak közöttük. A leány nőül akart menni a legényhez, de az nem akarta elvenni. Végül is nem a leány kért pénzt a legénytől, hanem a legény támadt neki a szerelmesének, fojtogatni kezdte és pénzt követelt tőle. A leány lármát csapott s még mielőtt végzetessé lett volna közöttük a küzdelem, megjelentek a szomszédok és szétválasztották a dulakodó „szerelmes párt“. A leány följelentette a legényt zsarolás miatt s a bíróság négyszáz korona pénzbüntetésre Ítélte a heves legényt. (§) Addig rugdosta orrba a barátját, míg ki nem rúgta a fogait. Godó Ferenc párkányi munkás rossz viszonyba került jóismerősével, Berich Vincével. A rossz viszony eleinte kölcsönös veszekedésben merült ki, később tettlegességre került a dolog, mert már nem szenvedhették egymást. Egy alkalommal ismét összeszólalkoztak és olyan dühvei mentek egymásnak, hogy Godó Ferenc földreteritette ellenfelét s a csizmájával kezdte Berichet rugdosni. Addig rugdosta orron, mig három fogát ki nem rúgta. Az elszenvedett sérülésekkel orvoshoz ment, gyógyulása sokáig tartott. Feljelentette heves „jóismerősét“ s a kerületi bíróság feltételesen egyhavi fogházra Ítélte, hiába védekezett a goromba jóismerős önvédelemmel. (§) Duplájára emelte fel a legfelsőbb bíróság egy gyilkos büntetését. A komáromi esküdtszék múlt évi őszi ciklusán foglalkozott Bucsi László kisujfalusi fiatalember ügyével, aki szándékos emberölés vádjával állott a bíróság előtt. Kisujfaiun, a múlt márciusban a pincesoron megtámadta Varga Jánost és először karóval verte fejbe, majd addig ütötte ásóval, mig ki nem szenvedett. A bíróság az esküdtszék verdiktje alapján két és fél évi börtönre Ítélte a gyilkos legényt. Most jött vissza a legfelsőbb bíróság ítélete, melyben ötévre emeli fel a gyilkos büntetését. (§) Hatósági közeg elleni bűncselekmények. Kopcsányi Antal komáromi munkást egy kihágás miatt Sprusánszky, komáromi titkos rendőr be akarta kisérni az őrszobára A delikvens nem volt hajlandó a detektivnek engedelmeskedni, ellenszegült, megtámadta a detektívet, akinek súlyos egészségháboritást okozott. A vádlott a tárgyaláson mindent tagadni akart, de ellene bizonyítottak s kétheti fogházra ítélték. Ugyancsak hatósági közeggel gyűlt meg a baja Szabó István nagyölvedi munkásnak is, aki kukoricalopással „foglalkozott“ javában a mezőn, amikor a mezőőr tettenérte. Dulakodni kezdett Szalma Pongrácz hites mezőőrrel, akit meg is sebesitett. Kétszáz korona fő- és száz korona mellékbüntetésre ítélték. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor kőnyvnyomdá* jóban, Komárom. — Megint elégett egy autó. Az autózás nagyon kellemes es sokak által irigyelt szórakozás, pedig nagyon sok veszedelemmel jár. E veszedelmek között mind gyakoribb lesz az autótűz, amely már igen sok autót elpusztított, az ember életről nem is beszélvén. Különösen veszedelmes a tűz azoknál az autóknál, amelyeknek csak egy ajtajuk van és a hátsó ülésről csak az első ülés fölhajtása után lehet kiszállni. Alábbi hírünk megint egy autótűzről szól. Schlezinger Imre bátorkeszii nagy birtokos személy autója Héjjas puszta közelében kigyulladt és egészen elégett. A tüzet rövidzárlat okozta. A kár sok ezer korona. — Felkérjük i. t. előfizetőinket, akiknek birtokukban van a „Komáromi Lapok“ 1931. évfolyamának 136. és 140. száma, szíveskedjenek kiadóhivatalunk rendelkezésére bocsájtani.
