Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-03-05 / 18. szám

1932 március 5. »KOMAROMI LAPOK« 5. oldat. problémáiról s csendesen elhatározzuk, hogy Szentpéteren is megalakítjuk a SZMKE helyiszervezetét.. A propaganda megindul, tavaszkor meg lesz az alakuló gyűlés és Őszre egy előadással vezetjük be a munkát. Öröm dolgozni megértő emberekkel * Késő este van. A fák elsuhannak mellettünk, ahogy a hetényi állomásra szaladunk. Fehér hid-korlátok, egy nagy szekér, két ember az utón. Egyéb semmi és senki. Olyan magános, csöndes minden, mintha Csipkerózsika városába tartanánk. Csak ez a rettenetes kilencórai vo­nat ne volna Illetve, ha már van, mért ilyen. Tisztelt vasutigazgatóság! Huszonöt percig tartott az ut vonaton Hetényből Komáromba. Annyi, mint rakétapostával London­ból Newyorkba. Szombathy Viktor. Szerdán választja a képviselőtes­tület a városbirót és helyetteseit, valamint a tanácsot Március 9-én lesz az uj képviselőtestület alakuló ülése Komárom, — március 4. A járásfőnök március 9-ére, szerdán délelőtt tíz órára tűzte ki az új kép­viselőtestület alakuló közgyűlését, amelyre mind a 42 tagot meghívta. Tehát szerdán délelőtt fog végbemenni a városbíró és két helyettesének meg­választása s ugyanezen alkalommal alakítják meg a városi tanácsot is. Négy nap múlva megoldást nyer a kérdés, hogy ki legyen az új város­­biró és elfog dőlni, hogy melyik elvi álláspont győz: az-e, amely a régi rezsim további megtartásában látja a város boldogulását, vagy az-e, amely szerint a régi kormányzatok a város adófizető polgárainak képviselete kell, hogy7 felváltsa, hogy új irányzat és új rendszer érvényesüljön Komárom vá­rosának vezetésében. A városbíró választására nézve ter­mészeten sok megbeszélés folyt a vá­ros képviselőtestületébe bekerült pár­tok között és noha a kávéházi közvé­lemény már régen megállapította, hogy hogy kit állítanak a város élére, egész nyugodtan leszögezhetjük, hogy a kérdés megoldása még eddig ne/n nyert határozott formát. aminek legfőkép az az oka, hogy a pártok közölt nem fejlődött ki az a bizalom, amely az együttes állásfogla­láshoz vezetett volna. A választás előtti kampányban han­goztatott ama elvi elhatározás, hogy meg kell dönteni a mostani rezsimet, most, a végrehajtásnál még nem ju­tott olyan világos és félremagyaráz­­hatatlan stádiumba, hogy ma már tel­jes biztonsággal lehetne megmondani ez elvi elhatározásnak győzelmét. De viszont a személyi kérdés sincsen tisz­tázva, mert az egyes újságokban kol­­portált nevek között önjelöltek is van­nak, ami alkalmas lehet a megtévesz­tésre. Az bizonyos, hogy a szociáldemo­kraták városbírójelöltje ezúttal is Csizmazia, aki az eddigi irányzat meg­testesítője s akinek személyében lát­ják a rezsim további fentartását is, aki természetesen továbbra is ragasz­kodik a kilenc évvel ezelőtt elfoglalt városbírói székhez. De a jelöléshez még szavazat is kell, mert aszoedem párt 9 szavazata, a cseh­szlovák egyesült pártok 4 szavaza­tával egyetemben sem elégséges a választáshoz. Igaz, hogy a zsidópártok és az iparos­párt is közelebbvalónak tartják ma­gukat a kormányhoz, mint a város magyar őslakosaihoz és adott esetben készek támogatni a szoedem párt, va­gyis a csehszlovák kormány hivatalos jelöltjét, ami a szavazatok számát 18-ra emeli, — azonban még mindig hiányzik négy szavazat az abszolút többséghez. És itt fölmerül a nagy kérdés, hogy a kommunisták kire szavaznak. Mert eddig a kommunisták szavazatai segítették be Csizmazia Györgyöt a városbírói székbe, most azonban olyan éles a két testvér­párt közölt az ellentét, hogy semmi kilátás sem mutatkozik a kommunis­ták szavazatainak megnyerésére. Kü­lönben a kommunista párt nagy hall­gatásba merült, állásfoglalásáról sem­mi biztos hír sem szivárgott ki, egyet­len egy párttal sem tárgyal s úgy lát­szik, hogy teljesen önállóan fog eljár­ni. Majd kitudódik szerdán a szava­zásnál. Annyit azonban most is el le­het mondani, hogy a városbíró választás a kommu­nistáktól függ, aki mellé állának, az lesz a városbiró. A polgári ínagyar pártok híven ki­ven kitartanak a választás előtt el­foglalt álláspontjuk mellett. Becsületbeli kötelességüknek tart­ják, hogy az eddigi rezsim meg­szüntetésére törekedjenek. Ezzel tartoznak választóiknak, akik bizalmukkal tüntették ki őket. Mind a két pártot elvi álláspont irányítja s bár tisztában vannak azzal, hogy a vár, lasztás eredménye meglepetésszerűen új helyzetet teremtett s hogy a város­házi politikában a képviselőtestület mai összetétele mellett állandóan kom­promisszumokkal lehet csak dolgozni, mégis megmaradnak kitűzött céljuk mellett. Bizonyos, hogy az elkövetkezendő napokban lázas tanácskozások fognak folyni az egyes pártok közölt ebben a kérdésben, amelynek helyes megoldá­sában közre kell működnie valameny­­nyi pártnak. És a megoldásnál ki kell kapcsolni minden pártpolitikát, csak­is a város, az összlakosság érdekeinek szem előtt tartásával lehet közmeg­nyugvásra eldönteni a kérdést. Komá­rom jövője függ ettől, tehát a képvi­selőtestület tagjainak jól meg kell gon­­dolniok, hogy kire adják szavazatukat a városbíró választásánál, mert a fe­lelősség ebben a kérdésben is teljes mértékben reájuk hárul. A Dalegyesület ma esti filharmonikus hangversenye iránt városszerte és a vidéken igen nagy érdeklődés nyilvánul meg s az est elé olyan várakozással tekintenek, amilyen csak az igazán művészi ese­ményeket szokta megelőzni. A Komá­romi Dalegyesület ezen vállalkozásá­nak a legfényesebb sikerre van kilá­tása és joggal, mert olyan zsánerű és színvonalú hangversenyt, mint a mai, szombat esti s olyan nagy körül­tekintéssel és odaadással előkészített zene- és énekelőadást csak kivételes alkalommal hallhatnak Komáromban. A kitűnő erőkből összeválogatott vonós- és fúvós zenekar, zongora és orgona közreműködésével, az ötven tagú újjá­szervezett férfikar teljes felkészültség­gel áll ki a pódiumra, hogy a zene- és dalmüvészet kedvelőinek magas nívójú, klasszikus műsorral szolgáljon és ritka élvezetet szere?zen. A Schmidt Viktor egyesületi karnagy avatott vezetésével hónapok óta folyt próbák után meg lehet állapítani, hogy a filharmónikus hangverseny feledhetetlen élményt fog szerezni mindazoknak, akik azt végig­hallgatják. Remélhető is, hogy a Dal­egyesületnek ezúttal nem lesz oka pa­naszra a közöny miatt, hanem zsúfolt nézőtér előtt fog lefolyni a müvészest. A hangversenyre jegyek 12, 10 és 8 koronás árban Spitzer Sándor nádor­­uccai könyvesboltjában válthatók előre, a rendezőség ezúton is kéri, hogy az előjegyzett helyeket idejében szíves­kedjenek kiváltani. Pénztárnyitás a Kultúrpalotában este 7 órakor, a hang­verseny kezdete pontosan 8 órakor. Állóhely 5 K, váltható az esti pénztárnál. A filharmónikus hangverseny magas nívójú műsora a következő: 1. Beethoven: Egmont (Nyitány Goe­the szomorujdtékdhoz.) Előadja a ze­nekar. 2. Wagner: Öreg zarándokok kara a Tannhäuser operából. Énekli a Dal­­egyesület működőkara. (Oboaszólóval) 3. Dvorak: 10. sz. szláv táncok. Elő­adja a zenekar. 4. Goldmark: Tavasz varázsa. Elő­adja a KDE. működőkara. — SZÜNET.— 5. Wagner: Zarándokok kara a Tannhäuser operából. Előaája a KDE. müködőkara, zenekari kísérettel. 6. Erkel. Hunyadi László opera nyi­tánya. Előadja a zenekar. 7. Kacsóh Pongrácz: Késő ősz van ... Előadja a KDE. müködőkara. 8. Schubert: H-moll szinfónia. (Be­fejezetlen) Előadja a zenekar. 9. Wagner: Vendégek bevonulása a Tannhäuser operából. Előadja a KDE. működőkara és a zenekar. A hangverseny terem fütve; ruhatár és büffé. Fehér am. leghorn 1 fajtojást 100 ä 1 Ke szállít w baromfitenyésztő É} Kamoöa okres Komárno. zongorák pianinók mindenkor megtartják értéküket A fölötte kedvező ár a tény­leges értékhez arányitva Ont fs kényelmes részlet­fizetés ellenében egy birtokába juttatja. yjj|j(jj Eabriferv Georqawalde C.S.R. PAPP JENŐ RÁDIÓKRÓNIKÁI Közel másfél éve beszél Papp Jenő a mikrofon előtt s ez idő alatt szinte példátlan népszerűségre tett szert. Aki­ket először a hang meleg muzsikája lepett meg, azok azt hitték, hogy nagy sikerét elsősorban az előadás művé­szetének, a remekbeirt stílusnak és a téma aktualitásának köszönheti Most, hogy itt van előttünk a Krónikák könyve: megállapíthatjuk, hogy olvasva még lenyűgözőbbek ezek az Írások, mint a mikrofonon át. Papp Jenő való­ban uj műfajt teremtett a mikrofon számára, uj irodalmi formát vezetett be, amelyet a legtehetségesebb irók és előadók se tudnak utánozni. Nem ta­lálják el a szónoklásnak és az irás­­művészetnek azt az egyéni és szeren­csés keverését, amelyet Papp Jenő olyan kitűnő érzékkel alkalmazott, simulva a mikrofon különleges természetéhez és óriási nyilvánosságához. Ötvenkét megjelent krónikájában a zengő nyelv segítségével és szárnyalásával fel tud emelkedni az Istentiszteletek ünnepé-MINIATŰRÖK Lykurgos (Kr. e. IX. század) spártai királynak valaki ajánlotta, hogy hozza be Spártában a demokráciát. — Ejnye, — felelte Lykurgos, — légy hát te az első és hozd be saját házadban a demokráciát. * Antonio Giulio Barilli (1836—1908) olasz regényíró, a genovai egyetem ta­nára, igen szellemes ember volt. Egy napon egy jelentéktelen iró, ki azon­ban tele volt adóssággal és hiúsággal, igy szólt hozzá: — Azt hiszem, ezen legújabb no­vellám alá bármely nagy iró aláírhatná nevét. lyes magasságába és le tud szállni a megsebzett szivek rejtekébe, — olyan tolongó, túláradó képekkel dolgozik, hogy a fülön át alakokat, életeket és helyzeteket formál ki, élénken és szí­nesen, a gondolatok zenéjével kisérve mondanivalóját, amelyet nagyon fegyel­mezetten, nagyon tapintatosan kell meg­válogatnia. Emelkedett felfogását a kö­zönség hálás szívvel üdvözölte, elárasz­tották az elismerés és dicséret árada­tával. A rohanó élet lírája ez a könyv, tartalmas és gazdag lélek ajándéka s amit például az Ej Uchnyemről ir: az maga a márványbavésett költészet. Üditő olvasmány, néhol tiszta zene, másutt napfényes kép s minden témája úgy kapta meg maradandóságát, hogy az iró és a költő keze kiragadta a tárgyat a napok, hetek és hónapok hömpöly­­géséből és megfürdetve egy fénylő szív tengerében: megírta benne az egész életet. Georges Clémenceau (1841—1929) francia miniszterelnököt egy alkalom­mal vadászatra hívta meg egy bour­­gognei gróf. A vadászaton ott volt Clémenceau kabinetjének majdnem va­lamennyi minisztere. A miniszterelnök megpillantva a vadásztársaságban egy hires regényírót puskával a vállán, igy szólt hozzá: — Jól tud célozni ? — Óh nem, uram, — felelte az iró. — Sőt félek, hogy szomszédaimra puskámmal veszedelmet hozok. Akkor Clémenceau minisztereire mutatva mondta: — Tegye csak minden bók nélkül. De azután a vendéglátó grófhoz for­dulva, kissé aggodalmas hangon foly­tatta: Barilli, ki szokása szerint nagyon udvarias és türelmes volt mindenkivel szemben, most nem tudta türtőztetni magát, hogy ezen úrnak maliciózus fe­leletet adjon: — Bárki aláírhatná nevét? — vi­­szonzá. — Eh, mégis csak jobb, ha az ön novellája alá biggyeszti a nevét va­laki, mint váltóra. * Chrétion Guillaume Malesherbes, (1721—1794) XVI. Lajos miniszterét, midőn a forradalmi törvényszék elé vezették, hogy meghallgassa, nem any­­nyira a védőbeszédet, mint inkább a halálos Ítéletét, a lépcsőn megcsúszott és elesett. — Ajánlom, helyezze el őket jól. nélkül) a város főbb útvonalain. 118________________________ (FIPOPPER) N CHRUDIM » Ja — Ez rossz jel, — mondta kedé­lyesen, — egy római ilyenkor nem ment tovább, hanem visszafordult. * I márkás cipőkészítményei március közepétől saját el­­árusitóhelyén: Komárom, Ná­­dor-ucca 19. szám kaphatók. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom