Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-02-27 / 16. szám

1932 február 27. »KOMÁROMI LAPOK« 9. oldal. Régi asztali szokások. Már Aemilius Paulus, a hires ma­cedóniai győző mondotta: »egy jó la­koma ügyes megrendezése van olyan feladat, mint egv csatanyerés s való­ban méltó egy nagy hadvezérhez«. S ezt az elvet a rómaiak akkoriban a gyakorlatban is érvényesítették, amennyiben a tartományokba, a pro­vinciákba inkább olyanokat küldtek vezető állásba, akik az embereket, a társas-, sőt az egész közéletet a terí­tett asztal, a fehér asztal segítségével is tudták okosan, Róma érdekében hangolni, sőt — vezetni. A fehér asztalnak már az egyipto­miaknál is nagy jelentősége volt. Ve­zető államférfiak rengeteg lakoma­­fényűzést fejtettek ki. Herodotos írja. hogy egymást nemcsak bőbeszédűen kinálgatták. hanem pl. egy előkelő háznál, hova őt is meghívták, étkezés közben a rabszolgák egy koporsóba fektetett, mumia-szerű bábul hordták az asztal körül, mondogatván: »ime, nézd ezt a figurát; ilyen leszel te is a halálod után. Azért tehát jó lesz. ha amig élsz, jól eszel, jól iszol és eleget mulatsz.« A görögök ugyancsak nagyon ked­velték a lakmározást. Amikor Pytha­goras az ő limes matematikai tan­tételét föltalálja, örömében így kiált fel: no, most levágatok egy ökröt s megvendégelem vele barátaimat! S így érthető, hogy abban a korban a szakácsművészet aranynapokat élt. A jobbhírű szakácsokat esetről-esetre a piacon szerződtetik, ahol már kora reggel csalogatják őket a vendéglátók. Egymásra licitálnak egy jó szakácsért: ki akar ma nálam főzni, ennyi vagy annyi vendég lesz. fizetek szívesen ennyit vágj' annyit. Érdekes asztali szokás volt még ná­luk az, hogy külön lakomarendező volt. Ez nem afféle volt, mint a mai derék polgári asztaltársaságoknál a bor gazda . akinek elvégre az a dol­ga, hogy a jó maga borát (már akár vette, akár termelte), kinálgassa, még pedig akár olyan mennyiségben is, hogy a végén némelyek az asztal alá kerüljenek, hanem éppen ellenkezően, a »Symposion« rendező feladata az volt, hogy a mértéktelen ivást féken tartsa. Plutarchos írja: az ilyen lako­marendezőtől megkívánták, hogy jó emberismerete legyen s egyben jó borszakértő is legyen. Ismernie kel­lett a különféle boroknak az egyes vendégekre való hatását s ehhez mér­ten aképpen kellett lcinálgatnia, hogy senki »túlságos mértékben le ne része­ged jék.« A római császárság nagy uralkodói a legőrületesebb asztali szokásokat léptetik életbe. Domitiánus császár egyik ebédje alkalmával minden ven­dég asztali széke mögé egy a tes­tére szabott üres koporsó kerül s csu­pa olyan ételeket szolgálnak fel, me­lyek halotti toroknál szokásosak és folyton halotti ének zúg fel s a csá­szár az egész ebéd alatt folyton gyil­kos rémtettekről beszél. Ugyancsak divatos asztali szokás volt még a rómaiaknál, a vendégek hirtelen megijesztése, megrémítésc. Így pl. ebéd közben egyszeriben csak kopogni, dübörögni kezd a mennye­zet. nagy porfelhő s mindenféle apró vakolathulladékok zuhognak, de utána a porfelhőből gyönyörű rózsák százai és illatos vizek egész záporesője hull ala. Maradjunk azonban csak a régi asz­tali szokásoknál. Bielefeld báró. a ré­gi kulturhistorikus gavallér írja 1739- ben, hogy ha egy nagy ünnepi lakoma alkalmával a rangban legidősebb her­cegnő véletlenül eltört egy poharai, arra a vendégek mindegyikének illett a földhöz, vagy akár bárhová vágni a poharát. Rheinbergben, egy ilyen esetkor, összetörték az üvegcsillárokat, a terem pompás velencei tükreit, sőt a teremben levő értékes porcellánvá­­zákat is. De mindenkor nehéz ügyek voltak az udvari asztali szokások. II. Katalin orosz cárnő panaszkodva írja az em­lékirataiban, hogy trónörökösnő ko­rában még egy kedvére való tojásrán­­tottát sem ehetett, ha az nem volt elő­írva az aznapi udvari menü során. Sőt,: amikor már hatalmas császárnő volt, ha kedve kerekedett minden eti­kett ellenére már reggel hat órakor felkelni, maga volt kénytelen befűteni a szobáját s megfőzni a teáját, mert az udvari etikette előírása az volt, hogy a cár (jelen esetben a császárnő) szobájába csak délelőtt tiz órakor sza­bad befűteni és a reggelit csak egy negyedórával ezután szabad felszol­gálni. Katalin cárnő hiába tiltakozott ezek ellen, nem tudott rajta változ­tatni. Az elhunyt Erzsébet magyar király­né is csak lopva ehette azt, amit akart, azt, ami ízlett neki. A reggelire elő­írt és felszolgált teát, hideg husi. két­­szersültet megvetette, hozzá sem nyúlt, hanem »titokban« egy pohár tejeikért s vándorlásai közben rengeteg cuk­rászsüteményt fogyasztott. Legjobban szerette a málnát vagy epret, avagy ezekből készült fagylaltokat — tej­színhabbal. Megtette, hogy nagy ün­nepi udvari ebédeken, ahol pompás menüt tálalva fel, az első tálat min­dig neki kínálták fel, semmihez nem nyúlt, csak a végén az eperfagyiad­hoz. Lehel, hogy azt mondják, hogy ez csak szeszély volt. De ha valakinek, úgy akkor egy királyné-császárnénak lehetnek szeszélyei. Elvégre a XVI—• XVII. században a legelőkelőbb an­gol udvari dámák ugyancsak minden etikettet félrevetve, már a kora reg­geli órákban, sós-heringet majszolnak, csakhogy utána kannaszámra ihassák a sört. majd később a mindenféle erős pálinkát. A sörivásnak különben is nagy kul­tusza volt — Európaszerte. Ki men­nél több sört birt el, annál nagyobb volt a kis német városokban a te­kintélye. 1624-ben fegyelmi vizsgálati jegyzőkönyv állapítja meg, hogy tönb egyetemi tanárnak mellékfoglalkozás­képpen nyilvános bor- és sörkimérője volt s a küíöinben is mindig szomjas diákokat egyenesen odacsábították. — Megállapították, hogy a diákok elő­adás alatt még a tantermekben is sörözlek s a tanárok a katedráról mérték ki nekik az italokat. Régi híres asztali szokás a iélkö­­szöniő, a »tószt«, régiesebben írva: »toast«. Elmondjuk ennek az erede­tét. Franciaországban már a XVI.-ik században szokás volt, hogy amikor ebéd vágj» vacsora alkalmával valaki a szomszédját kívánta felköszönteni (akkoriban szabály volt, hogy senki mást, csakis a közvetlen szomszédot szabad felköszönteni), a köszöntő a pohár borba egv darabka piritós ke­nyeret tett s ezt a paintostéet a fel­­köszöntöttnek meg kellett ennie. In­nen eredt a felköszöntőnek ma is használatos »tószt« neve. Közel ötszáz éve van már ennek a szokásnak. S azóta is változatlanul is megvan s mi is most a régi asztali szokások nagjr serlegét a kezünkbe kapva s magasra emelve — köszöntjük az ol­vasót!... G. B. A vőlegény a népszokást nem volt hajlandó ápolni s bepörölte a barátait. — február 26. A magyar népszokások egyre jobban fogynak s a modern idők szele ezekre is ráteszi a végzet-pecsétet. Egy lako­dalmi szokással ismét kevesebb lett a napokban. Ismeretes a falvak legényei­nek az a szokása, hogy a lakodalom után a menyasszonyt csak úgy engedik haza, ha pénz­zel kiváltja őket a vőlegény. Ez a szokás régóta megvan, újabban azonban elfajult s csak olyan esetek­ben kerül elő, ha a vőlegény módos és sok pénzt sejtenek nála. így volt ez egy perbetei iakzin is, amikor Deli Lajos vitte haza Perbetérői Csúzra a mátkáját. Vidáman kocsiztak az utón, ami­kor eléjük ugrott öt perbetei le­gény és kétszáz korona váltság­díjat követelt. A vőlegény soknak tartotta az össze­get s nem tekintette népszokásnak, ha­nem egyszerű zsarolásnak, tekintve, hogy nem képletesen, hanem valóságos koronákban kérték a legények a vált­ságdíjat. A „kiváltási“ komédiából ve­szekedés lett, a vőlegény nem akarta letenni a kétszáz koronát, a legények erő­szakoskodtak s a vőlegény felje­lentette a népszokás híveit zsaro­lásért. A dolog a komáromi bíróság elé ke­rült s hiába védekeztek a legények, hogy „ártatlan régi szokást“ ápoltak s a pénzt közösen elakarták inni, a romantika vége az lett, hogy fejenként száz korona pénzbüntetést kaptak, te­kintetbe véve az enyhítő körülményeket. I márkás cipőkészítményei március közepétől saját el­­árusitóhelyén: Komárom, Ná­­dor-ucca 19. szám kaphatók. 1 • SPORT• Elmarad a vasárnapi ÉSE—KFC meccs. Mint már legutóbbi számunkban kö­zöltük, a KFC ráckerti pályája olyan rossz állapotban van, hogy azon meccs megtartása teljesen lehetetlen. Most is vastag hóréteg és ez alatt jég boritja. Érdeklődtünk a KFC vezetőségénél, ahol azt a határozott választ kaptuk, hogy a KFC első tavaszi bajnoki mér­kőzése most vasárnap nem lesz meg­tartva. Vasárnapi program. Pozsony: Kábelgyár—Cérnagyár, I. oszt. bajnoki a Makabea pályán, birő Sternfeld. — Vas komb.—Union, ba­rátságos, biró Miklőska. Galánta: Galánta—Makabea, I. oszt. bajnoki, biró Reif. Léva: LTE— Ligeti, I. oszt. bajnoki, biró Feuer G. A vasárnap legérdeke­sebb meccse. Sporthírek. A magyar ökölvívó-csapat a drez­dai válogatott őkölvivó-csapatot 9:7 arányban megverte. — A csehszlovák TriStensky legyőzte a profi magyar Czáját a görög-római birkózásban. — A montecarlói nemzetközi tenniszver­­seny első napján a csehszlovák Kozse­­luh—Hecht kettős kikapott a francia Merlin—Martin Legay pártól. Csehszlovákia ökölvívó-váloga­tottja kemény küzdelem után 9:7 arányban győzött Bajorország váloga­tottja ellen. A közönség hevesen tün­tetett Franki osztrák és Vadas magyar pontozóbirák ellen. Sonja Henniet a inükorcsolyázás többszörös világbajnoknőjét a norvég korcsolyázó szövetség felfüggesztette, mert a világbajnoknő szülei Kanadá­ban amatőrhöz nem illő anyagi köve­telésekkel léptek fel. Májusban rendezik Bécsben a görög­­római birkózás profi világbajnokságát. Tisztujitás. A gutái sportegylet most tartotta tisztújító közgyűlését. A választás eredménye a következő: Né­meth Gyula elnök, Névery Simon, Szépe Lajos alelnőkök, Maross Gábor titkár, Ipovitz János pénztáros, Nagy József jegyző-intéző és footballtréner, ifj. Né­very Ferenc háznagy, Gőgh Mihály szertáros, Horváth Ferenc, Telekes Fe­renc ellenőrök. A gutái sportegylet két uj alosztályt is létesített: sakk és asz­­taltenniszosztályt és legközelebb egy nagyszabású ünnepéllyel nyitja meg a szezont. Tarka krónika Coué-elmélet. Két művész diskurál. Az egyik pesz­­szimizmusról panaszkodik, mire a má­sik figyelmébe ajánlja a Coué-elméletet. — Mi az kérlek? — Az önszuggesztiónak egyik fajtája. Addig ismételed magadban, hogy „jól érzem magam“, „jól érzem magam“, amig végül valóban nagyszerűen fogod magad érezni. — Nálam ez nem megy kérlek alás­­san. — Miért? — Nézd, én nem hiszek magamnak. Tudom, hogy milyen notórius hazug vagyok. Iskolában. — Gyerekek, most a nomádokról fogok beszélni. Kik a nomádok ? Azok, akik nem tudnak letelepedni, hanem folyton vándorolnak egyik helyről a másikra. Nos, Pali, tudsz nekem egy példát mondani? — Igenis kérem. A mindenes cse­lédek. Finom menyecske. Az újdonsült házaspár első vitájának kirobbanása. A férfi panaszkodik: — Te vagy az asszony, neked kell engedelmeskedni. Az esküvőn meg­ígérted, hogy hűséges és engedelmes feleségem leszel. Igaz vagy nem igaz? Az új asszony durcásan válaszolja: — Igaz kérlek, de csak azért mond­tam, mert resteltem a pap előtt vitat­kozni. Törvénykezés, (§) Felmentettek két gutái, le­gényt a kémkedés vádja alól. Érde­kes kémkedési ügyet tárgyait a komá­romi kerületi bíróság dr. Krizs-tanácsa. Az ügyészi tisztet dr. Sellák állam­ügyész, a védő tisztét dr. Kállay Endre ügyvéd látta el. Jaskó László és Nagy Géza gutái fiatalemberek ellen az volt a vád, hogy átmentek Párkánynál Ma­gyarországba és ott katonai titkokat árultak el a nagymarosi és a szobi határcsendőrségen. Sőt, még közlést tettek a vád szerint a munkanélküli kommunisták számáról is. Csak annyi­ban érezték azonban magukat bűnö­söknek, hogy engedély nélkül lépték át a határt. Nem volt munkájuk s Ma­gyarországon akartak elhelyezkedést keresni. Munkát azonban ott sem kap­tak s a zsoldoshadseregbe sem vették fel őket. Ellenben katonai titkokat nem árultak el. A biróság a katonai szak­értőket zárt tárgyaláson hallgatta ki, majd a nyilvánosság előtt kihirdették az ítéletet, amely felmentő volt, azzal az indokolással, hogy katonai árulást csak szándékkal lehet elkövetni. Az ál­lamügyész felebbezett. (§) Elgázolta a kislányt a mo­torral. Gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vádjával állott a kerületi biróság előtt Marasek Lajos helembai pénzügyőr. Még a múlt évben követte ezt el azzal, hogy Kőhidgyarmaton túl­­sebesen rohant a motorkerékpárjával és nem jelzett a kürttel. A sárhányó elkapta Varga Mária négyesztendős kisgyermeket s több méteren keresztül hurcolta magával. A kislány erős sérü­léseket szenvedett. A biróság feltéte­lesen 600 korona fő és 200 korona mellékbüntetésre ítélte. Jogerős. (§) Megtámadta a fináncot. Va­­lusz János ipolykeszi földmives a múlt augusztusban kinn járt a községe ha­tárában s ott jártában Kovács Antal pénzügyőr igazolásra szólította fel. Nem akarta magát igazolni, ellenben meg­ragadta a pénzügyőr fegyverét és ezt kiabálta: „hallgasson, mert baj lesz!“ s megfenyegette a pénzügyőrt. A vád­lott nem jelent meg a kihallgatáson. A nyomozás során tagadta a bűncse­lekményt, de a tanú terhelő vallomása után a biróság 300 korona fő és 100 korona mellékbüntetésre Ítélte. — Hegedűk, vonók, húrok, alkat­részek, cimbalom és clterahúrob nagy választékban Elbertnél Ná­­dor-u. 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom