Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-02-27 / 16. szám
1932 február 27. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oidal, Súlyos hoitönbünietéssel lakoltak a nagymegyeri vasúti állomás betörői. — február 26-án. Januárban történt, hogy a csallóközi Nagymegyer község vasúti állomásának pénztárát hárman kirabolták: Husvét József, Pint Imre és Krausz Vince. Előzetes haditanács után megvárták, amig az állomási elöljáró eltávozik a hivatali szobából s éjnek idején felfeszitették a pénztár ablakát, kiemelték a pénzszekrényt s magukkal vitték tartalmával együtt. A falu határáig cipelték, ahol nekiláttak hárman a szekrény feltöréséhez. Ez sikerült is és 7152 koronát, száz darab postabélyeget és fontos iratokat találtak a kasszában, amit magukkal vittek. A rablókat a csendőrség nem sokkal azután kézrekeritette s a bünügy tárgyalása most folyt le a komáromi kerületi bíróságon. A három rabló beismerte a lopást, de csak 4500 korona eltulajdonítását volt hajlandó bevallani. Az állomásfőnök eskü alatt bizonyította, hogy a 7000 koronát túlhaladta az elrabolt összeg. A tolvajok nagy nyomorúságukkal védekeztek, A bíróság Husvét Józsefet, mivel hasonló bűncselekmény miatt már ült, másfélévi, Pintet és Krauszt 7—7 hónapi börtönre Ítélte. OJcsó, biztos és kényelmes „repülőtorpedók“ egész városok megsemmísitésér«». Elmer Sperry, a hires amerikai reptilőgépgyáros, a repülőgépstabilizátor feltalálója, repülőtorpedót szerkesztett, amely állítólag a legolcsóbb és legegyszerűbb eszköz egy egész város azonnali megsemmisítésére. A találmány rádiókontrollal ellátott repülőgép, amelyet egy vagy két tonna robbanóanyaggal raknak meg és amelynek nincs pilótája, hanem egy másik gépen ülő pilóta rádióhullámok segélyével kormányozza. A pilótagép bizonyos távolságból követi a „repülő torpedót“ s mihelyt az célpontja fölé érkezett, a pilóta elzárja a rádióhullámokat, a torpedógép terhével együtt lezuhan s mindent felrobbant, mialatt a pilóta nyugodtan visszatérhet. Ez az eljárás a feltaláló szerint hasonlíthatatlanul biztosabb és olcsóbb a messzehordó ágyukkal vagy bombavető repülőgépekről való bombázásnál. FURCSÁK AZ ASSZONYOK Hire futamodott a városban, — de még a környéken is, — hogy egy boltban nagyon szép, csodálatosan fejlett tojást lehet venni igen olcsón. Az efféle hírek oly gyorsan kelnek szárnyra, mintha minden egyes tojásból láthatatlan hirmadár bújna ki és röppenne világgá. Nosza, megindult az asszonyok áramlása a nevezetes hely felé. A kereskedő majd meg szakadt a munkában. Segédei izzadtak. A boltban hatalmas ládákban állt a rengeteg tojás, de bármekkorák voltak is a ládák, minden mennyiség kevésnek bizonyult. Százával, sőt ezrével vették a tojásokat minden rendű és rangú népek. A budai hegyvidékből sváb asszonyok szálltak alá kosarakkal, a pestiek cekkerrel jelentek meg, a nagyságák cselédeik kíséretében. A tojás pedig közönséges, rendes, mészben eltett tyúktojás. Nincsen rajta semmi különös. Megkérdem a kereskedőt, mik a tapasztalatai. — Igen érdekes, — meséli — hogy az asszonyok miért gyűlnek úgy erre a tojásra. Azt hiszik, hogy falusi tojás. Csak annak van értéke, ami falusi. Pedig tessék megnézni, — s a kezébe vesz egy tojást — nincs rajta semmi különös. Meszezett tojás. Ha lenne szemük látnák. Talán látják is, csak A félelem balladája. Mécs"László. A fák a ködből zúzmarát szívnak, piszkos-fehérek, több ujjnyi vastag a kristály-csipkés zúzmara kéreg, a hó világit, mégis sötét van, zokog a tompa borongás, béna szorongás, néma halotti pompa, nesztelen talpú köd-detektívek, komor ört-állók, lélek-hajszához az égre húzták a nagy köd-hálót, ne tudjon senki fölfelé szállni csillagot lelni, csillagos úton Istenről szóló hír-magot lelni, köd-testű hajtők körbe fogózva imbolygva másznak, sötéten, sűrűn kéjelgö-lassan megy a vadászat, szűkülő körben gomolygó lábú sok-sok kisértet álomnál illőbb nyilakat lödöz, sejtést, miértet, oly síri csendben, hogy a berozsdált világ-csavarnak csikordulását hallom az űrből, hangok zavarnak: augyal hullását, megsebzett vágyak sírását hallom s átlőve pattan, puffan a tarka boldogság-ballon, az élet-ösztön bokrába bújva nyulacska retteg, nyúzott nyulacska, didergő lelkem! hamar megetted az élet-ösztön karácsonyfáján csüngő sok cukrot, mézeskalácsot, ember-szivecskét! Most lám megugrott az örzöangyal, boróka bokrod mennyei dísze! S ha még lerágod zöld lombját éhen: hiába sírsz te, bokrod kiszárad, nem marad búvá helyecskéd, vérted, nem tudsz kitörni a halál-körből s a sok kisértet ész? evesz,r rádtör s falánkságuknak préda, ajándék leszel! O meddig tart e vámpiri, szadista játék?! Köd ködöt ellik, sötét sötétet, zokog a tompa borongás, béna szorongás, néma halotti pompa! nem mondják. Kell nekik az illúzió. Nevet. — Az üzlet titka, amellett, hogy olcsóbban adom a tojást, mint mások, igen egyszerű. Nem forgácsba, hanem szalmába csomagoltatorn a szállítmányt. Eleinte forgácsba csomagolt tojást árultam. A kutyának sem kellett, uram! Mert az már nem „falusi“! Hát most úgy vigyázok, mint a szemem világára, Nehogy forgács kerüljön a tojás közé. Csak szalma! Csak szalma! Még a segédeimen is lóg néhány szalmaszál. Ez a reklám. Csakugyan, a segédek ruhája tele van szalmával. — No de miért jönnek ide a sváb asszonyok faluról, falusi tojásért? — A múlt év őszén megjelent Komáromban egy Rebros József nevű leszerelt katona, foglalkozására nézve hentes és üzlethelyiséget akart bérelni a Klapka téren. A helység lelépési diját le is fizette, majd Tóth Ferenc építőmesterrel átalakíttatta s minden ismerősének jelezte, hogy nagyszabású vállalkozásba fog, még a katonai szállításokat is megszerzi. Mikor a bizalom minden oldalról megerősödött iránta, megkezdte szélhámoskodásait. Az üzlethelyiség 10.000 koronás átalakítását nem fizette meg, majd kerékpárt vett hitelre s azonnal elzálogosította, gramofont vásárolt, szintén hitelre, tizenhárom hizódisznót is vett, melynek árát „elfelejtette“ kifizetni, bort vásárolt s egy pénzügyőr feleségétől a férje távollétében kicsalta a kérdem. — Ezt a tojást ők behozzák megint Pestre s mint falusi tojást adják el. így kerül vissza a meszezett tojás Budapestről Budapestre. Higyje el, uram, az asszonynépnél nincs mulatságosabb népség. — S mi lesz azokkal a tojásokkal, amiket náluk tojnak a tyúkok? — Hát, az volna a logikus, hogy azt meg megeszik ők maguk. Nevet. A segédek vidáman rohangálnak a boltban. A tolongásban alig lehet mozogni, ruhám tele van szalmával. Mintha engem is becsomagoltak volna, hogy mindenki lássa rajtam: nem pesti hűtőházból való vagyok! Kodoldnyi János. József, kétévi fegyházra Ítéltek, Komárom, — február 26. a forgópisztolyt. Többizben „elfelejtett“ többszáz koronás autófuvart kifizetni s két nőnek is házasságot Ígért. Ezektől jelentős pénzösszegeket vett fel, sőt az egyik leányt felküldte csehországi szüleihez, nyelvet tanulni. Összesen nyolcrendbeli csalás és egyrendbeli sikkasztás címén tettek ellene feljelentést a károsultak, már akkor, mikor üzelmeit befejezve, eltűnt Komáromból. A rendőrség nyomozott utána és sikerült nemsokára elfogni Rebros Józsefet, akit azonnal beszállítottak a fogházba. Mai tárgyalásán felelnie kellett a több, mint 30.000 korona értékű kárért, amit szélhámosságaival okozott. Nem tudta azonban bizonyítani, hogy szándékai tisztességesek lettek volna s a bíróság kétévi fegyházra Ítélte. Az államügyész három nap alatt nyilatkozik, a vádlott enyhítést kért. Az influenzából I lábbadozók I általános gyengeséget és fáradtságot éreznek. Az izmok pety- !' hüdtek, az idegek kimerültek. jH Dörzsölje testét orvosi megbe- ||| szélés szerint A LPAj mentholos sósborszesszel. A massage élénkíti a vérkerin- j|l gést, erősíti az izmokat, frissíti §1 az idegeket és növeli a munka- ipj kedvet. Permetezzen szét a la- §9 kásban „ALPÁ“-t. Ezáltal fertőt- n leníti a levegőt. 568 ■ Iliit él Hjízi. Irta : Dankó Endre. A hideg időszak elérkezvén, azt mondta O, hogy nekem korcsolyáznom kell, mert ez a sport az, ami jót tesz a fejnek. — Amúgy is ügyes férfiú vagy — mondta Ö — és biztos, hogy a kisujjadban van a korcsolyázás. — Valóban, — feleltem én — úszni nagyon jól tudok. — Akkor korcsolyázni is tudsz — hangzott a válasz. — Miért? — kérdeztem én. — Csak — válaszolta Ö. Mert azonban ennyivel nem értem be, hozzátette az egész megokolást: — Mert a korcsolyázás tulajdonképpen nem más, mint úszás a jégen. — Drága dolog a korcsolyázás — mondtam én. — Veszel egy pár kocsolyát és megvan. Vettem egy pár korcsolyát. És elakartam menni a jégpályára korcsolyázni. — Ó, — mondta Ő. — Mi az? — érdeklődtem én. — Csak nem akarsz gamásni nélkül korcsolyázni? Azt talán nem is lehet. — Miért ne lehetne? A korcsolyázáshoz korcsolya kell. Sok embert láttam, akin gamásni volt, mégse korcsolyázott. — Az kell — mondta Ö. Vettem egy pár gamásnit, nagyon elegánsát, skót kockák voltak rajta. És ki akartam menni a jégre — Kérlek szépen, — mondta Ő — az ember a lábszárára is tesz valamit, mert különben fölfazik. — Mit? — Meleg gyapjuszárakat. Vettem meleg gyapjuszárakat. amik csakugyan nagyon kellemesen hatottam rám. — Azok a vastag gyapjuszárak el se férnek hosszú nadrág alatt. — Elférnek. — Nem férnek el, és ha elférnek, akkor is nevetségessé teszik az embert. Nincs bosszantóbb, mintha kinevetik az embert ottkint, abba a hidegbe. — Hát mit csináljak ? — Szabass magadnak egy kurta nadrágot, ami csak térdig ér és térden alul csattja van. — Szóval olyat, amilyet a Lajosok viseltek. — Micsoda Lajosokról beszélsz? — A francia Lajosokról — Nem ismertem őket. De ma a magyar Lajosok is rövid nadrágban korcsolyáznak a jégen. Megnyugodtam az ítéletben és csináltattam egy versaillesi nadrágot. Mikor rajtam volt, folyton azt akartam mondani: — Sire! De nem mondtam semmit, hanem elindultam a jégre. Üzletet akart nyitni a Klapka-téren, többeknek házasságot Ígért, 30.000 korona összegű csalást követett el Rebros akit most
