Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-01-09 / 2. szám
1932. január 9. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal, és ha szükségét látták, interpellációkkal, indítványokkal és javaslatok előterjesztésével támogatták. Jaross Andor tart. képviselő szintén rendkívüli agilitást fejtett ki különösen a délszlovenszkói magyarság gazdasági ügyei érdekében. Megállapítható ez az országos választmányban és képviselőtestületben elhangzott felszólalásaikból. Napirenden tartották Délszlovenszkó elhanyagolt útügyeit (Gúta— Szimő, Tardoskedd—Tornóc, Csallóköz és a Mátyusfölde javítás után kiáltozó vicinális útjai pl. Érsekújvár—Naszvad, Nagy megver—Csilizköz stb.), a földmunkások foglalkoztatására kiírandó közmunkák ügyét, az Alsócsallóközi Ármentesítő Társulat meliorációs munkálatai fontos kérdését. Az országos zárószámadás és költségvetés tárgyalása alkalmával igyekeztek megvilágítani a délszlovenszkói magyarság nehéz gazdasági és szociális helyzetét, az országos üléseken. Akcióik némely esetben eredményesek is voltak. Az országos népszámlálás eredménye Szlovenszkón 3,329.717 lakost talált és a statisztikai hivatal a részletes eredmények feldolgozását még egy év elmúltával sem tette közzé. Ez szorosan összefügg — Szlovenszkó és Ruszinszkó területén — a magyar kisebbség számarányának egyébként könynyen ellenőrizhető megállapításával. Az állampolgárság kérdése megoldatlan maradt és az 1926. évi 152. sz. törvény (lex Dérer) hatálya 1931. aug. 22-én lejárt. A közigazgatás több feltűnő kiutasítási határozatokat hozott. Feltűnően sok katolikus lelkész ellen. Ezek közül Siposs Antal udvardi esperesé foglalkoztatta a közvéleményt. $ A komáromi járási képviselőtestület négy ülést tartott, ezeken az 1927— 1929. évi zárószámadásokat tárgyalta le, melyet bizottsági tagjaink kifogásoltak. Az 1931. évi költségvetés fedezetéül 45°/o járási pótadót szavaztak meg. A járási választmány nyolc ízben ült össze. A nyár folyamán a terméskatasztrófával foglalkozott, amelyet tudvalevőleg sem a prágai illetékes tényezők, sem a pénzügyi vezérigazgatóságok elnöke annak idején tudomásul venni nem akartak. A járási adminisztráció gyorsabbá A tulajdonos örül, hogy megszabadul tőle és odaadhatja. — Hát akkor meg egy ilyet kell keresni! Ezen nincs mit gondolkozni! — Csakhogy az ilyen háznak rendesen az a baja, hogy renoválni kell, ami megint csak készpénzbe kerül. Meg aztán... amit így odaadnak, az rendesen azt a pénzt se éri meg, amennyi teher van rajta. — Hát akkor meg igazad van! Okosabb építtetni! — Én is azt mondom! És nem is gondolkoznám egy percig sem, ha nem lenne az a nehézség, hogy az építés rengeteg ideig tart és egy év is beletelhetik, amíg beköltözhetünk. Addig pedig fizethetjük ezt a drága lakbért, hiába. — Hát persze! Ez pedig a legnagyobb balekség volna! Keressünk csak egy kész házat, amibe tavasszal már beköltözhetünk. Esetleg előbb is, mert hátha sikerül ezt a mostani lakásunkat kéz alatt kiadni? — Az bizony jó lenne... Csak ... — Mit csak? Hidd el ez az egyetlen, amit tehetünk! — Nem egészen! Mert a régi házak nak az a bajuk, hogy nem adómentesek. Az pedig nagy szó! Mert az adóból kitelik a törlesztés fele, ha nem több! tételére két új munkaerőt küldött az országos hivatal. Tihanyi Vilmos helyét új járási állatorvos foglalta el Skarka Milán személyében. A bizottság tagjai közül meghaltak Boldoghy Gyula és Novák Emil, eltávozott dr. Lauda Ferenc, helyeiket a póttagok töltötték be. Az ógyallai járás képviselőtestülete és választmánya nem működött olyan erővel, mint azt a járás mostoha viszonyai megkövetelték volna. Mindkét járást segélyezte az országos hivatal közmunkák megindítása érdekében. Egyik járás sem gondoskodott a munkanélküliek élelmezése tekintetében, amelyre különösen most lenne igen nagy szükség. A komáromi járási hivatalt Bellái József kormánytanácsos, az ógyallait pedig Budik Béla közigazgatási főtanácsos vizsgálta felül a nyár folyamán. * Fel kell említenünk a szeptember 27-re kiírt községi választásokat, amelyek a komáromi járásban a kommunista párt előretörését mutatta. Számos község választott kommunista előjáróságot. Nevezetes és fel jegyzendő az a sajnálatos jelenség, hogy a hatósági emberek mindenütt a magyar pártok gyengítésére törekedtek kérész életű pártocskák toborzásával. Ez a fegyver azonban visszafelé sült el. Számos bíróválasztást megfelebbeztek, Senki sem hinné, hogy még a világkrizis mai napjaiban is kerek kétszázezer igazi milliomos él a földön. Ezeket a boldogokat már maga az a tény, hogy milliomosok, toronymagasságba emeli a tömegek fölé. Külön figyelmet érdemlő fejezet, hogy mit csinálnak sok pénzükkel. Ez a pénzzel való bánásuk egészen egyéni beállításban mutatja meg őket. Szinte hihetetlen, s nyilván a természet játéka, hogy minél gazdagabb valaki, minél súlyosabb milliók ura, annál szeszélyesebb és excentrikusabb az egyénisége. A dollárkrözus, aki egy sétapálcáért áthajózik Európába. Nézzük mindenekelőtt a dollárkrö— Hát akkor meg mért nem kezdted ezen? Szó se lehet régi házról! Csak olyanról, ami adómentes. — Viszont utálom ezeket a modern, vacak házakat! Mostanában úgy építenek, hogy az ember mindig attól fél, széttüsszenti az egész házat. Ezért szeretnék magam építtetni, becsületes téglából, vastag falakkal, jó tágas szobákat, hogy levegő legyen és férőhely . .. — öt szoba! — Minek öt, mikor most is csak négy van és egy egészen felesleges? — Hálószoba, szalon, ebédlő és gyerekszoba. — A szalonra igazán semmi szükség a mai világban. Mindenki leépít, nemhogy terjeszkednék. És különben is, ez még mindig csak négy! Te pedig ötöt mondtál. — Na igen, mert kell egy vendégszoba is! — Vendégszoba? Minek? — Mamáéknak. Ha saját házunk lesz, nem tehetjük meg, hogy pár hétre ki ne jöjjenek hozzánk nyaralni... Nem kívánhatjuk tőlük, hogy egész esztendőben ott üljenek a Sthály-uccán... — Na, de lelkem, engedj meg... — Na, már engedj meg, ennyit igazán elvárhatnak tőlünk!... Ez a legezek közé tartozik a naszvadi választás épületes ügye is. Az állami jegyzők közül 41. éves szolgálat után nyugalomba vonult Lőwenstein Antal gútai főjegyző, utódául Lukán Miroszlávot nevezte ki a belügyminiszter. Ekel község jegyzői állásában is változás történt. Kürt község főjegyzője, Kürthy Győző negyedszázados szolgálati jubileumát ünnepelte meg az elmúlt évben. A községek háztartási helyzete az elmúlt évben kritikussá változott, mert a katasztrofális gazdasági viszonyok között a községi pótadók nem folytak be; ugyanez az állapot jellemezte a járási háztartást is. A községekben a nagy nyomor következményei már elég korán jelentkeztek. A közbiztonság fentartása egyre nehezebbé válik, mert a kenyértelen és munka alkalmakat nélkülöző nép önmagát fegyelmezni képtelen. Sajnos, a községek szociális helyzetével a járási adminisztráció keveset foglalkozik, holott az egyik fontos feladata lenne a mai nehéz napokban, amikor a belügyminisztert idézve: a »legszorosabb viszonyban kellene lennie a polgársággal.« Az év végével dr. Alapy Gyula tartománygyűlési képviselő az országos választmányban elfoglalt tisztéről lemondott és hároméves működéséért az országos keresztényszocialista párt elismerő köszönetét fejezte ki. zusokat. A fiatal Astor, nagyatyja rengeteg vagyonának az ura, nevét nemcsak jól megalapozott pénzintézetek csekkjeire Írogatja, hanem még nagyobb kedvvel és ambícióval irkái cikkeket newyorki lapok számára és boldogan vágja zsebre a cikkekért járó nagy tisztelet díjakat. Morgan, a világ bankárja nem tud a maga számára kellemesebb szórakozást, minthogy, órák hosszat üldögél egymagában, horgászpálcával egy folyó partján, csak azért, hogy vendégeit maga horgászta halakkal vendégelhesse meg. Bloch bostoni milliomos, jövedelme nagyrészét — sétapálcákra költi. Ez a szenvedélye annyira uralkodik rajta, hogy egy jachtot épített s ezen csak azért kevesebb! — Jó, jó! Nem is azt mondom, de mamáék egészen jól ellehetnek a szalonban is. Be lehet úgy rendezni, hogy aludni is lehessen benne és... — Szalonban aludni?... A saját házamban? ... Hát azt hiszed azért építtetek házat, hogy a szalonban aludjanak a vendégek?... Akkor inkább hozzá se kezdjünk! Akinek még arra se telik, hogy a saját anyjának, ha vendégül látja, megfelelő kényelmet tudjon biztosítani, az okosabban teszi, ha nem flancol azzal, hogy házat építtet! — De édes fiam! Értsd meg, hogy nem flancolni akarunk, hanem ellenkezőleg takarékoskodni!... — Mindegy! Egy vendégszoba kell! — Hát jó! Legyen vendégszoba! De ne legyen szalón! — És mit csinálsz a szalónbútorral? — Beteszem a vendégszobába... — Hát azt lehet!... Azt nem bánom! — Na látod! Szóval megegyeztünk! Négy szoba lesz! — És egy hall! — Hall? Minek? — Hát a szalónbútornak! Mert az üveges verandára nem való! Oda újat kell venni. Hali-bútort. ... Ez volt ebben a tárgyban az első Fogfájásnál, csonthártyagyulladásoknál sokszor elviselhetetlenné válnak a fájdalmak. Kínzó gyötrelmeit megszüntetheti, de legalább is enyhítheti, ha a fájó foghust tiszta, valódi DIANA SÓ SBORSZESSZEL enyhén bedörzsöli, vagy az odvas fogba olyan tiszta gyapotot (vattát) tömköd, amely DIANA sósborszesszel van itatva. 658 járja a világot, hogy sétapálca-különlegességekre vadásszék. Az összevásárolt sétapálcagyiijtemény számára külön múzeumot épített. Versenytársa a gyüjtésszenvedélyben egy másik milliomos, James Franklin Dallard. Miután selyemgyártással megfelelő számú milliókat hozott össze, — most aztán egészen a szőnyeggyűjtésnek él. Saint Louisi palotájában, kétszáznál több remek szőnyeg simul a padlóra, illetve függ a falakon. Milliókat érnek. Kerek harmincháromszor hajózott át Dallard Európába, hogy valamely szőnyegritkaságot megvegyen. Rockefeller petróleumlámpánál dolgozik. Woolworth, a legnagyobb amerikai áruház tulajdonosa annyira’ szenvedélyes barátja a futbalnak, hogy üzleti alkalmazottaiból több csapatot állított össze. Ezek sikere és kudarca éppen oly szívügye, mint cégének üzleti sikere, vagy kudarca. Ford, az automobilkirály vasárnaponként nagy gyalogsétákat tesz, csakhogy megtakarítsa a benzint, míg Rockefeller dolgozószobájában még ma is petróleumot használ, amely neki, mint a Standard Oil Company fejének bizonnyal még kevesebbe kerül, mint más halandónak. Rockefellernek egyébként van még egy eredeti szokása: gyermekeknek és koldusoknak, akik útjába akadnak, vadonatúj tízcentest szokott adni. Ámde nehogy azt higyjük, hogy ellenszolgáltatás nélkül! A tízcentest csak az kapja meg, aki hajlandó előbb Rockefeller kurta előadását és egynémely tanácsát meghallgatni. megbeszélés. Marci, aki naponta referálni szokott nekem az ügy állásáról, úgy mondta, hogy tegnapelőtt csaknem végleg megbukott az egész terv azon, hogy központi fűtést csináltassanak-e, vagy kályhákat. A felesége ragaszkodott a központi fűtéshez, ő azonban utálja és inkább nem építtet, semhogy azzal kinoztassa magát. Végre is megállapodtak abban, hogy központi fűtés lesz, de lesz két kandalló is, egy a hallban, egy pedig a szalonban. — Hát hány szoba lesz? — kérdeztem. — Mégis öt? — Nem! Hat!... Tudod, ha már építtet az ember, építtessen olyant, amibe öröme telik. Az ilyet eladni is könnyebb, ha aztán esetleg muszáj... Mert attól félek, az lesz a vége, hogy belebukunk... Éppen ezért, azon gondolkozom, hogy talán mégis okosabb lenne megvenni egy olyan házat, amelyikbe már belebukott valaki... — Na jó, jó! De hát ahhoz készpénz kell! Az meg, azt mondod, nincs! — Persze, hogy nincs! Éppen azért mindegy, hogy építtetek-e, vagy veszek!... Egyelőre úgyis az lenne a legfontosabb, ha ki tudnám fizetni a novemberi házbéremet... Mert még azzal is tartozom!... Az ilyen gondoktól szeretnék szabadulni éppen! Még ma is 200.000 milliomos él a földön Mit csinálnak a pénzükkel a különc nábobok Czilior sapka, Czibor kalap. Mindül a lenjolibnak marad!
