Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-01-09 / 2. szám

1932. január 9. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal, és ha szükségét látták, interpelláci­ókkal, indítványokkal és javaslatok előterjesztésével támogatták. Jaross Andor tart. képviselő szintén rend­kívüli agilitást fejtett ki különösen a délszlovenszkói magyarság gazdasági ügyei érdekében. Megállapítható ez az országos választmányban és képviselő­­testületben elhangzott felszólalásaik­ból. Napirenden tartották Délszloven­­szkó elhanyagolt útügyeit (Gúta— Szi­­mő, Tardoskedd—Tornóc, Csallóköz és a Mátyusfölde javítás után kiáltozó vi­cinális útjai pl. Érsekújvár—Naszvad, Nagy megver—Csilizköz stb.), a föld­munkások foglalkoztatására kiírandó közmunkák ügyét, az Alsócsallóközi Ármentesítő Társulat meliorációs mun­kálatai fontos kérdését. Az országos zárószámadás és költ­ségvetés tárgyalása alkalmával igye­keztek megvilágítani a délszlovenszkói magyarság nehéz gazdasági és szociá­lis helyzetét, az országos üléseken. Akcióik némely esetben eredményesek is voltak. Az országos népszámlálás eredmé­nye Szlovenszkón 3,329.717 lakost ta­lált és a statisztikai hivatal a részletes eredmények feldolgozását még egy év elmúltával sem tette közzé. Ez szoro­san összefügg — Szlovenszkó és Ru­­szinszkó területén — a magyar kisebb­ség számarányának egyébként köny­­nyen ellenőrizhető megállapításával. Az állampolgárság kérdése megol­datlan maradt és az 1926. évi 152. sz. törvény (lex Dérer) hatálya 1931. aug. 22-én lejárt. A közigazgatás több fel­tűnő kiutasítási határozatokat hozott. Feltűnően sok katolikus lelkész ellen. Ezek közül Siposs Antal udvardi espe­resé foglalkoztatta a közvéleményt. $ A komáromi járási képviselőtestü­let négy ülést tartott, ezeken az 1927— 1929. évi zárószámadásokat tárgyalta le, melyet bizottsági tagjaink kifogá­soltak. Az 1931. évi költségvetés fede­zetéül 45°/o járási pótadót szavaztak meg. A járási választmány nyolc ízben ült össze. A nyár folyamán a termés­katasztrófával foglalkozott, amelyet tudvalevőleg sem a prágai illetékes tényezők, sem a pénzügyi vezérigaz­gatóságok elnöke annak idején tudo­másul venni nem akartak. A járási adminisztráció gyorsabbá A tulajdonos örül, hogy megszabadul tőle és odaadhatja. — Hát akkor meg egy ilyet kell keresni! Ezen nincs mit gondolkozni! — Csakhogy az ilyen háznak ren­desen az a baja, hogy renoválni kell, ami megint csak készpénzbe kerül. Meg aztán... amit így odaadnak, az rendesen azt a pénzt se éri meg, amennyi teher van rajta. — Hát akkor meg igazad van! Oko­sabb építtetni! — Én is azt mondom! És nem is gondolkoznám egy percig sem, ha nem lenne az a nehézség, hogy az épí­tés rengeteg ideig tart és egy év is beletelhetik, amíg beköltözhetünk. Ad­dig pedig fizethetjük ezt a drága lak­bért, hiába. — Hát persze! Ez pedig a legna­gyobb balekség volna! Keressünk csak egy kész házat, amibe tavasszal már beköltözhetünk. Esetleg előbb is, mert hátha sikerül ezt a mostani lakásun­kat kéz alatt kiadni? — Az bizony jó lenne... Csak ... — Mit csak? Hidd el ez az egyetlen, amit tehetünk! — Nem egészen! Mert a régi házak nak az a bajuk, hogy nem adómente­sek. Az pedig nagy szó! Mert az adó­ból kitelik a törlesztés fele, ha nem több! tételére két új munkaerőt küldött az országos hivatal. Tihanyi Vilmos he­lyét új járási állatorvos foglalta el Skarka Milán személyében. A bizott­ság tagjai közül meghaltak Boldoghy Gyula és Novák Emil, eltávozott dr. Lauda Ferenc, helyeiket a póttagok töltötték be. Az ógyallai járás képviselőtestülete és választmánya nem működött olyan erővel, mint azt a járás mostoha vi­szonyai megkövetelték volna. Mindkét járást segélyezte az országos hivatal közmunkák megindítása érdekében. Egyik járás sem gondoskodott a mun­kanélküliek élelmezése tekintetében, amelyre különösen most lenne igen nagy szükség. A komáromi járási hivatalt Bellái József kormánytanácsos, az ógyallait pedig Budik Béla közigazgatási főta­nácsos vizsgálta felül a nyár folya­mán. * Fel kell említenünk a szeptember 27-re kiírt községi választásokat, ame­lyek a komáromi járásban a kommu­nista párt előretörését mutatta. Szá­mos község választott kommunista előjáróságot. Nevezetes és fel jegyzen­dő az a sajnálatos jelenség, hogy a hatósági emberek mindenütt a magyar pártok gyengítésére törekedtek kérész életű pártocskák toborzásával. Ez a fegyver azonban visszafelé sült el. Szá­mos bíróválasztást megfelebbeztek, Senki sem hinné, hogy még a vi­­lágkrizis mai napjaiban is kerek két­százezer igazi milliomos él a földön. Ezeket a boldogokat már maga az a tény, hogy milliomosok, toronymagas­­ságba emeli a tömegek fölé. Külön figyelmet érdemlő fejezet, hogy mit csinálnak sok pénzükkel. Ez a pénz­zel való bánásuk egészen egyéni be­állításban mutatja meg őket. Szinte hihetetlen, s nyilván a természet játé­ka, hogy minél gazdagabb valaki, mi­nél súlyosabb milliók ura, annál sze­szélyesebb és excentrikusabb az egyé­nisége. A dollárkrözus, aki egy sétapálcáért áthajózik Európába. Nézzük mindenekelőtt a dollárkrö­— Hát akkor meg mért nem kezd­­ted ezen? Szó se lehet régi házról! Csak olyanról, ami adómentes. — Viszont utálom ezeket a modern, vacak házakat! Mostanában úgy épí­tenek, hogy az ember mindig attól fél, széttüsszenti az egész házat. Ezért sze­retnék magam építtetni, becsületes téglából, vastag falakkal, jó tágas szo­bákat, hogy levegő legyen és férő­hely . .. — öt szoba! — Minek öt, mikor most is csak négy van és egy egészen felesleges? — Hálószoba, szalon, ebédlő és gye­rekszoba. — A szalonra igazán semmi szük­ség a mai világban. Mindenki leépít, nemhogy terjeszkednék. És különben is, ez még mindig csak négy! Te pedig ötöt mondtál. — Na igen, mert kell egy vendég­szoba is! — Vendégszoba? Minek? — Mamáéknak. Ha saját házunk lesz, nem tehetjük meg, hogy pár hétre ki ne jöjjenek hozzánk nyaral­ni... Nem kívánhatjuk tőlük, hogy egész esztendőben ott üljenek a Sthály-uccán... — Na, de lelkem, engedj meg... — Na, már engedj meg, ennyit iga­zán elvárhatnak tőlünk!... Ez a leg­ezek közé tartozik a naszvadi válasz­tás épületes ügye is. Az állami jegyzők közül 41. éves szolgálat után nyugalomba vonult Lőwenstein Antal gútai főjegyző, utó­dául Lukán Miroszlávot nevezte ki a belügyminiszter. Ekel község jegyzői állásában is változás történt. Kürt község főjegyzője, Kürthy Győző ne­gyedszázados szolgálati jubileumát ün­nepelte meg az elmúlt évben. A községek háztartási helyzete az elmúlt évben kritikussá változott, mert a katasztrofális gazdasági viszo­nyok között a községi pótadók nem folytak be; ugyanez az állapot jelle­mezte a járási háztartást is. A községekben a nagy nyomor kö­vetkezményei már elég korán jelent­keztek. A közbiztonság fentartása egy­re nehezebbé válik, mert a kenyérte­­len és munka alkalmakat nélkülöző nép önmagát fegyelmezni képtelen. Sajnos, a községek szociális helyze­tével a járási adminisztráció keveset foglalkozik, holott az egyik fontos fel­adata lenne a mai nehéz napokban, amikor a belügyminisztert idézve: a »legszorosabb viszonyban kellene len­nie a polgársággal.« Az év végével dr. Alapy Gyula tar­tománygyűlési képviselő az országos választmányban elfoglalt tisztéről le­mondott és hároméves működéséért az országos keresztényszocialista párt el­ismerő köszönetét fejezte ki. zusokat. A fiatal Astor, nagyatyja ren­geteg vagyonának az ura, nevét nem­csak jól megalapozott pénzintézetek csekkjeire Írogatja, hanem még na­gyobb kedvvel és ambícióval irkái cik­keket newyorki lapok számára és bol­dogan vágja zsebre a cikkekért járó nagy tisztelet díjakat. Morgan, a világ bankárja nem tud a maga számára kellemesebb szórakozást, minthogy, órák hosszat üldögél egymagában, hor­gászpálcával egy folyó partján, csak azért, hogy vendégeit maga horgászta halakkal vendégelhesse meg. Bloch bostoni milliomos, jövedelme nagyré­szét — sétapálcákra költi. Ez a szen­vedélye annyira uralkodik rajta, hogy egy jachtot épített s ezen csak azért kevesebb! — Jó, jó! Nem is azt mondom, de mamáék egészen jól ellehetnek a sza­lonban is. Be lehet úgy rendezni, hogy aludni is lehessen benne és... — Szalonban aludni?... A saját há­zamban? ... Hát azt hiszed azért épít­tetek házat, hogy a szalonban aludja­nak a vendégek?... Akkor inkább hozzá se kezdjünk! Akinek még arra se telik, hogy a saját anyjának, ha vendégül látja, megfelelő kényelmet tudjon biztosítani, az okosabban teszi, ha nem flancol azzal, hogy házat építtet! — De édes fiam! Értsd meg, hogy nem flancolni akarunk, hanem ellen­kezőleg takarékoskodni!... — Mindegy! Egy vendégszoba kell! — Hát jó! Legyen vendégszoba! De ne legyen szalón! — És mit csinálsz a szalónbútorral? — Beteszem a vendégszobába... — Hát azt lehet!... Azt nem bá­nom! — Na látod! Szóval megegyeztünk! Négy szoba lesz! — És egy hall! — Hall? Minek? — Hát a szalónbútornak! Mert az üveges verandára nem való! Oda újat kell venni. Hali-bútort. ... Ez volt ebben a tárgyban az első Fogfájásnál, csonthártyagyulladásoknál sokszor elviselhetetlenné válnak a fájdalmak. Kínzó gyötrelmeit megszüntet­heti, de legalább is eny­hítheti, ha a fájó foghust tiszta, valódi DIANA SÓ SBORSZESSZEL enyhén bedörzsöli, vagy az odvas fogba olyan tiszta gyapotot (vattát) tömköd, amely DIANA sósbor­­szesszel van itatva. 658 járja a világot, hogy sétapálca-külön­­legességekre vadásszék. Az összevásá­rolt sétapálcagyiijtemény számára kü­lön múzeumot épített. Versenytársa a gyüjtésszenvedélyben egy másik mil­liomos, James Franklin Dallard. Miu­tán selyemgyártással megfelelő szá­mú milliókat hozott össze, — most az­tán egészen a szőnyeggyűjtésnek él. Saint Louisi palotájában, kétszáznál több remek szőnyeg simul a padlóra, illetve függ a falakon. Milliókat érnek. Kerek harmincháromszor hajózott át Dallard Európába, hogy valamely sző­nyegritkaságot megvegyen. Rockefeller petróleumlámpánál dolgozik. Woolworth, a legnagyobb amerikai áruház tulajdonosa annyira’ szenve­délyes barátja a futbalnak, hogy üz­leti alkalmazottaiból több csapatot ál­lított össze. Ezek sikere és kudarca éppen oly szívügye, mint cégének üz­leti sikere, vagy kudarca. Ford, az automobilkirály vasárnaponként nagy gyalogsétákat tesz, csakhogy megtaka­rítsa a benzint, míg Rockefeller dolgo­zószobájában még ma is petróleumot használ, amely neki, mint a Standard Oil Company fejének bizonnyal még kevesebbe kerül, mint más halandó­nak. Rockefellernek egyébként van még egy eredeti szokása: gyermekek­nek és koldusoknak, akik útjába akad­nak, vadonatúj tízcentest szokott adni. Ámde nehogy azt higyjük, hogy ellen­szolgáltatás nélkül! A tízcentest csak az kapja meg, aki hajlandó előbb Rockefeller kurta előadását és egy­némely tanácsát meghallgatni. megbeszélés. Marci, aki naponta refe­rálni szokott nekem az ügy állásáról, úgy mondta, hogy tegnapelőtt csak­nem végleg megbukott az egész terv azon, hogy központi fűtést csináltas­sanak-e, vagy kályhákat. A felesége ragaszkodott a központi fűtéshez, ő azonban utálja és inkább nem építtet, semhogy azzal kinoztassa magát. Vég­re is megállapodtak abban, hogy köz­ponti fűtés lesz, de lesz két kandalló is, egy a hallban, egy pedig a szalon­ban. — Hát hány szoba lesz? — kérdez­tem. — Mégis öt? — Nem! Hat!... Tudod, ha már építtet az ember, építtessen olyant, amibe öröme telik. Az ilyet eladni is könnyebb, ha aztán esetleg muszáj... Mert attól félek, az lesz a vége, hogy belebukunk... Éppen ezért, azon gon­dolkozom, hogy talán mégis okosabb lenne megvenni egy olyan házat, ame­lyikbe már belebukott valaki... — Na jó, jó! De hát ahhoz készpénz kell! Az meg, azt mondod, nincs! — Persze, hogy nincs! Éppen azért mindegy, hogy építtetek-e, vagy ve­szek!... Egyelőre úgyis az lenne a legfontosabb, ha ki tudnám fizetni a novemberi házbéremet... Mert még azzal is tartozom!... Az ilyen gon­doktól szeretnék szabadulni éppen! Még ma is 200.000 milliomos él a földön Mit csinálnak a pénzükkel a különc nábobok Czilior sapka, Czibor kalap. Mindül a lenjolibnak marad!

Next

/
Oldalképek
Tartalom