Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-08-08 / 95. szám

1931. augusztus 8. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. 3. A pénzügyi vezérigazgatóságtól és a pénzügyminisztériumtól kéri az adó­behajtások 1932 végéig való elhalasz­tását és az 1931. évi adónak a folya­modók viszonyaihoz képest való mér­séklését. 4. A földmivelésügyi minisztérium rendelkezésére álló alapokból kéri in­gyenes vetőmag, mérsékelt áru mű­trágya és takarmány kiosztását. 5. A népjóléti minisztériumhoz az élelmezési akció kiterjesztése érdeké­ben fordul kérelmével és kéri, hogy a havi 15000 K helyett 60000 K össze­get engedélyezzen a járás minden községében felállítandó népkonyhákra. Felhívja a minisztérium figyelmét, hogy Komárom városban 1200 és a já­rás területén 15000 munkanélküli van ezidő szerint akinek megélhe­tése nincsen. 6. A közmunkaügyi minisztériumhoz felír, hogy lehetőleg rendelje el a köz­munkák kivitelét, az utak épitését és teremtsen munkaalkalmakat. 7. Végül a földmivelésügyi minisz­tériumot felkéri, hogy a 32 millióra tervezett ármentesitési munkálatot hagyja jóvá és annak költségeit teljes egészében az állam viselje, mert erre az érdekeltség mai nehéz helyzetében nem képes. A javaslathoz Prazsák igazgató, Hac­ker (szoc. dem.) és Mező kommunista szenátor szóltak hozzá és az utóbbi hangsúlyozta, hogy a munkanélküli se­gély helyett munkaalkalmakat nyújtsanak a munkásoknak. Kunovjánek Ferenc (agrárpárt) indít­ványára a járási hivatal átír az ármen­­tesitő társulathoz bizonyos munkák meg­­sürgetése végett. Majd Király József (kér. szoc.) tett javaslatot, hogy az 1930. évi megtaka­rított vicinális utsegélyek 95.000 Ke összegét azonnal utalják ki a közsé­geknek, hogy kaviccsal javítsák meg az utakat és ne a drága zúzott kőanyag­gal. Az indítványt egyhangúlag elfo­gadták. A hivatalos javaslat is módosítás nélkül ment keresztül. Végül a járási választmány jóváhagyta Gúta községnek 830 000 Kő kommu­nális kölcsönét, melyet a Zemska Ban­kánál vett fel. A járási választmány ülése a pártok együttműködésének szép példáját szol­gáltatta. Szép Ernő jön ősszel közénk. A nagy magyar költő. Aki egyéniségének légies, finom szeparáltságában társtalanul magaslik ki a magyar irók közül. Komlós Ala­dár a szépség költőjének nevezi. Va­lóban Szép Ernő messze, az élet salak­tól, sártól mentes túlsó partján él és csodálatos hangfoszlányait, színes tűzi­játék jeleit mindig örömmel, lélegzet­visszafojtva lessük. Micsoda fájdalmak remegnek Szép Ernő szaggatott sorai­ban, micsoda litániák sírnak a suttogó vágyakban, ki beszél itt? Nagy költő, tudjuk. Jaj fájdalom, ciprusok fájdalma,... Jaj fájdalom, fátalan uccák fájdalma,“ Micsoda döbbenetes mélységű ideg­élmények egy nagy gyermek költői soraiban. Szép Ernő, a költészet nagy fejedelme, az uj magyar lira virága, álma, dísze, „Azrája“: örömmel várunk Komáromban. 25—30% leszállította ELBERT divatáruháza áruraktárának leg­nagyobb részét. Figyelje meg a kirakati árakat. Napi hir Tóth Rozália tizenkilenc éves haja­don ma lúgkövet ivott. Rögtön gyo­mormosást alkalmaztak nála s az élet­veszélyen már túl van. ❖ Kedves Rozália, emlékszem, márci­usban jött a városba. Maguknál oda­haza már a földekben zúgott az élet és a faluban boldogan jártak az em­berek. Eljött a városba, ismeretlen vá­gyak űzték magát, megállt a Klapka­­téren és elmosolyodott. Aztán ment minden a maga rendjén. Megismerke­dett vele. Ő azt mondta, hogy el fogja magát venni. Csak mondta. Mert a forró, önfeledt vasárnapok után jöttek az egyedüllét vasárnapjai. Magának ez kegyetlenül fájt. Maga ilyesmiről oda­haza álmodni sem mert. Maga csodá­kat álmodott erről a szerelemről. Hitt. Csalódott. Lúgkövet ivott. Majd, ha felépül, kedves Tóth Róza, nevessen egy jó nagyot, kacagjon egy hatal­masat, mert magából, a maga egész­séges, erős tüdejéből az kitelik, jó na-Komárom, — augusztus 7. László Ernő, aki Ruszinszkónak egy kedves kis városából, Munkácsról indult el meghódítani a világot, Komáromba is eltévedt. Mert tudni kell, hogy László a Reggel cimü kormánylap főszerkesz­tője. Eljött megvizsgálni ide is a dél­­szlovenszkói katasztrófát és ebből egy cikket irt ezen a kedves kis főcímen: ALAPY GYULA ÉS A KERSZOCOK A KISGAZDÁK ELLEN SZAVAZTAK A többi cim már nem olyan érdekes, de a főcím szerrnt mi vagyunk azok, akik a szegény kisgazdák szájából ki­vesszük a segítség ritka falatját. Hogy a magyarul nyomtatott kor­mánylapok, azután kisebb nagyobb sajt­takarók, melyek szintén Ruszinszkóból — ex Oriente lux! — szaporodtak el az ebkapor módjára, minden számukban a magyar pártok vezetőit rágcsálják, ez a patkányok szokása. Azt is megszok­tam, hogy engem, aki a keresztényszo­­ciálista pártnak vagyok egyik funkcio­náriusa a tartománygyülésen, minden lehető alkalommal kiírnak, hogy ezt, vagy amazt tettem. Ez ingyen reklám, amelyhez hozzászokik az ember. Ko­máromban van egy destruktiv viharsa­rok, onnan fujdogálnak a szelek. Bolond lyukból bolond szél fuj, a világ pedig forog tovább. Megállapodásunk van, hogy ezekre a sületlenségekre nem reflektálunk és ha most ez ellen vétek, bocsássa meg ne­kem a komáromi olvasóközönség, hogy ez egyszer személyes ügyemmel untatom, de egyszer már lássák azok, akik eze­ket a kormánylapokat olvassák, hogy mekkora bűneink vannak. Ezúttal a sze­gény csallóközi kisgazdákkal szemben. László riportja a járási képviselőtes­tület julius 30-án megtartott ülésén történtekről szól. Az információkat Nagy Jenő bankigazgató úrtól és Lóránd Ist­ván úrtól, a rokkantpári elnökétől sze­rezte be. (Ezek közül Nagy Jenő járási képviselőtestületi tag kijelentette, hogy nevemet egyszer említette a főszerkesztő ur előtt). Lehetetlennek tartom, hogy a járási bizottság e két tagja úgy infor­málta volna Lászlót, hogy én a kisgaz­dák ellen szavaztam. Lehetetlen, mert azon a gyűlésen ott sem lehettem és ezek az urak bizonyára tudják, hogy a tartományi képviselő a járási képviselőtestület tagja nem lehet. Ezt azonban László nem tudja, ebből látszik a törvényben való teljes járat­lansága. László Ernő azonban tovább megy. Valami gyűlésről beszél, de gyot, hogy a közelében levő férfiakon fusson át a forróság és menjen haza a falujába. Feledje el a várost. Az nem a magáé. Menjen haza. Szaladjon ki a mezőre. Most nyár van. Dűljön egy széles akácfa alá és aludjon. Jó mélyet és Ízeset. Felejteni kell. A vá­rost Az éhes népséget. Akik, mint beste rablók, lesnek a maga tisztasá­gára, a maga ősi erejére, izmaira, — akik magától várják a csók tüzét, ami belőlük már kiégett, kialudt. Ne szégyelje magát. Még saját maga előtt sem. Hisz fiatal és a földek tiszta zöldjéből jött az aszfaltos uccákra, ahol szokatlan volt járni, — elcsúszott. Nem baj. Már talpon van. Most szebb is. Ezelőtt az arca piros volt, mint a vérző pipacs. Most néhol halavány is, mint egy Napba tévedt felhő. Jót is tett magának ez a felhő, ez a kis vi­har. Mert megérett, mint a nyári búza. Kinyílott. Mint az óriás, kenyeret adó föld. És most odahaza, érti, csak oda­haza várja meg, hogy learassák. Nem lesz a földön boldogabb, mint az, aki learatja. Erdőházi Hugó. „Alapy Gyula megszegte Ígéretét“ és nem jött el. Mivel a járási bizottság­nak nem lehetek tagja, hát hogyan jöhettem volna el? És senki se hivott oda. Azután tovább hasal a riport: a lehetetlen és gáncsoló dolgok­kal a kér. szocok és a kommunis­ták álltak elő. Így áll ez László kalendáriumában, persze egy betű sem igaz belőle, de a fő, hogy a kér. szoc. nevet kiírhassa és tintáját ráfröccsentse. Azon az ülésen — és ezt informá­torai jobban tudják, mint én — hat párt részéről öt határozati javaslat került tár­gyalás alá. A rendkívüli ülést a keresztényszo­cialista párt kezdeményezte, közös ha­tározati javaslata volt a magyar nem­zeti párttal. „Alapy Gyuláék és a kér. szocok megobstruálták — állítólag az ag­rárpárt javaslatát. — Hallani sem akartak róla, hogy a kisegziszten­­ciákat felsegítsék.“ Így áll a László-féle planétáriumban. Egy igaz szó nincsen benne, mert azon az ülésen minden párt beszélt és javaslatát támogatta. Az agrár és rok­kant oldalról kapott információ szerint Komáromban és egész Délszlovenszkó­­ban „ökölbe szorul mindenkinek a keze, mikor Alapy Gyuláról és áruló ter­veiről tudomást szerez.“ A kis szerénytelen, tudatlan főszer­kesztő ur igy is tud, Jó szeme van és megnézi az öklöket. És felfedezi „áruló“ terveimet. Hogy az országos választ­mányban annak tizenkét tagja közül én nyújtottam be az idén öt indítványt a gazdasági munkások és a kisgazdák felsegitése érdekében, ezt László ur nem veszi tudomásul. De majd hallani fog róla még többet is és akkor nem irja ki fekete és vastag betűkkel a nevemet. Ez különben neki nem okoz sok fejtörést, ha egyszer a nyomda­­számlájukat a kormány fizeti, mint ez köztudomású. Csakhogy ebben a mi filléreink is benne vannak. Most még vegye a következőket tudomásul a kövér kacsa szerzője: a járási bizottság egyhangúlag fogadta el a kormányhoz intézett feliratokat és ebben benne van a kerszocok javas­latának nagy része is. Hogy azonban elvegyem a jókedvét: Király József kér. szoc. járási bizott­sági tag indítványára a járási választ­mány a mai napon egyhangúlag 95000 korona gyors­segélyt szavazott meg a községek­nek utak javítására. Lássa László Ernő, mi ilyen árulói vagyunk a népnek és a kis egziszten­ciáknak. Ezt a 95.000 koronát pedig a munkások kapják és a kisgazda fuva­rosoknak is jut belőle. Jöjjön el ezt a munkát megnézni és az ökölbe szorult kezeket, majd én is elmegyek és meg­látjuk mit csinál a kemény ököl. De azt ajánlom, hogy biztosítsa magát bal­eset ellen. Azután, mint öregebb újságírótól, elfogadhat egy jó tanácsot tőlem: küld­jön ki értelmesebb riportert, ha jó ri­portot akar Írni. Aki pedig a közigaz­gatásról akar Írni, az nézze át a tör­vényeket, mert különben tudatlanságát árulja el mint ön, László főszerkesztő ur. Mi, reakcionárius kér. szocok, min­den törvényt elolvasunk, ha kell, meg is tanulunk megjelenése után. Mert ez a fegyverünk, László ur, a törvény és nem a mocskolódás. Dr. Alapy Gyula, az országos keresztényszocialista párt tartományi képviselője és az országos választmány tagja. Szanálják a magyar pénzügyi helyzetet Másfél millió pengőt aján­lottak fel nemzeti alapra — augusztus 8 A magyar parlament tagjaiból vá­lasztott országos 33-as bizottság ma tartotta első ülését, amelyben a kor­mány tájékoztatta a bizottságot a pénz­ügyi helyzetről. Két mód látszik a helyzet megoldá­sára célravezetőnek: a külföldi kölcsön egyrészt, másrészt a belső erők segít­sége. A külföldi kölcsönt illetőleg min­denütt kedvező híreket jelentenek s a hét millió fontos kölcsön meg­adása a holland bankok hozzájá­rulásától függ csupán. A belföldi kölcsön eszméjének egyre több hive akadt. A társadalom legkülönbözőbb réte­geiből jelentkeznek emberek, akik pénzt, ékszert, földet ajánlanak föl a belső megsegítés céljaira. A nem­zeti alapra másfél millió pengőt ajánlottak eddig föl. A magyar kormány különben újabb szükségrendeletet adott ki a deviza­­forgalomról. — Tűzoltó ünnepély. Magyar-Ko­­máromban aug. 15-én és 16-án nagy­szabású tűzoltó ünnepélyt rendeznek zászlóavatással egybekötve a komáromi önkéntes tűzoltó testület és a várme­gyei tűzoltó szövetség. Ugyanekkor tartja Komáromban a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség tüzfelügyelői értekez­letét és az ünnepély fényének emelésére e két napon járási tűzoltó versenyek is lesznek A részletes programot most állítja össze az agilis rendezőség, amelynek élén Királyi Miklós gyógy­szerész, járási tűzrendészed felügyelő és Fiedler János gyáros, komáromi tűz­oltóparancsnok állanak. A zászlóanyai tisztet Alapy Gáspárné, Alapy Gáspár polgármester neje vállalta el. Felrepült Komáromból a Reggel kövérre hizlalt kacsája Mikor a főszerkesztő úr nem érti meg a riport anyagát és tudatlanságokat ir, dolgokat, amelyek nem történtek meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom