Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-08-01 / 92. szám

6. oldal. »KOMAROMI LAPOK« I9Ü1. augusztus 1. Vágdunasort, amely a Pintyőke liget mellett elvonuló országutba torkollik bele és akkor igen sok kocsi ezt az utat használná és ezzel a kocsi és autó forgalom jó része a Rákóczi utcáról a Vágdunasor belekapcsolásával az or­szágúira terelődnék. Ez a gondolat nagyon is helyénálló volna, mert a Rákóczi utca, amelyen keresztül az egész Vágdunántuli forga­lom bonyolódik le, maholnap már nem fogja elbírni ezt a túl megnövekedett forgalmat. Fölhívjuk tehát a város vezetőségé­nek a figyelmét a Vágdunasor sürgős kijavítására. Most ennek az utcának egyrésze olyan rossz, hogy csak az megy arra kocsival, akinek nagyon muszáj. — Nem kellene mást csinálni, mint ezt az utcát kijavítani és az utca végét az országutig eső rövid szakaszt rendes úttá kiépíteni. Nem sok költségbe, kevés időbe ke­rülne és a Rákóczi utca nagyban tehermentesülne. Előre sejtjük, hogy ez ellen a terv ellen a Rákóczi utcai és a Kossuth téri, sőt a Jókai utcai kereskedők és iparo­­ssk állást fognak foglalni. És kérdés, hogy meg lehet-e az érdekeiket féltő­ket azzal vigasztalni, hogyha a kocsi és autóforgalom egy része a Pintyőke liget melletti országúira terelődik is, azért még marad a Rákóczi utcán, a Kossuth téren, Jókai utcán is annyi for­galom, hogy a kereskedők, iparosok észre se veszik, hogy a forgalom csök­kent volna. Mi fölvetettük a kérdést, most már az intéző körökön van a sor, hogy úgy oldják meg a kérdést, hogy az senki­nek az érdekét ne sértse. Az emlékezés szárnyain. „A természet vadvirága“. (Július 31.) (PetßfivS.) A korláttalan természet Vadrirága vagyok én. A patak partján gyűlést tart a vizi virágok tábora... ... Halovány rózsaszínű fátyolát meg­lengeti a valériána-bokor... A vizi mentának tejfeles eperszinű virágbugái fűszeres illatot árasztanak... ... Sárga sisakos sásliliomok állanak merev glédában... A lilaszinbe hajló bíbor-lizinka to­ronyhegyes füzérei selymesen bólo­gatnak... ... Szeleburdi nefelejcsek kacéran nézegetik magukat a patak csalóka víztükrében... Körülöttük acélkék, meg tengerzöld szárnyú szitakötők bohókás tánclejtésben röpködnek a nagyvirágu fehér folyondárok felé, melyek kecse­sen diszitik a virágtábort és beharan­gozzák az értekezletet. .. ... Odább a külperifériákon barna buzogányos nádvitézek szigorú előőrs­ként vigyáznak, hogy kotnyeles béka­­urfiak vizbecuppanása meg ne zavarja a csöndet.. Ám nem sokáig tart a suttogó ta­nácskozás. Virágszivek egyértelműen dobannak össze, a patak zugó vize beleegyezően csobban és gyorsan kész a határozat: — Holnap jálius 31-e. Ezen a na­­aon lépett be az Örökkévalóságba Pe­tőfi Sándor, aki büszkén vallotta magát testvérünknek. A fehéregyházi síkság mezején ün­nepre sorakoznak ezen a napon a vi­rágok, oh de néha oly hervadtak sze­génykék... A júliusi nap összeper­­zseli finom ünnepi öltözetüket. Ezentúl szárazság idején lemondunk erre a napra mindennapi gazdag asztalunk­ról... a pataknak kincstárát ajánljuk fel nekik. Fürge szellő vigye fel az üdítő csep­peket, felhőboritotta hajnalon tűzze az ünneplők köntösére!!! És úgy lön. A fehéregyházi mezőség virágnége ragyogó harmatcseppek szikrázó gyé­mántjával teleszórtan pompázik ezen a napon. Sárgapettyes, piros szélű fehér fod­ros ruhácskában díszeleg az apró kis gyermeknépség, a százszorszépek se­rege. Kényesen illegetik magukat az ujjas veronikák, a piros és fehér pipitérek., szerényen mosolyog a szemviditó fű.., villogó rózsaszint nyit az ezerjó fű..., csodálkozva néznek a sötétkék szemű nyurga zsálya bakfisok... izgatottan tipeg egy-egy apróka égszínkék virágú galambbegy,.. Magasan emelkedik föléjük a katáng­­kóró nagy kék csillagokkal idetüzdelt ágbogas zöldje, a sárga ranunkulu­­szok selyemszirma világit, a feketepety­­tyes adonisok lángolnak... a kigyószisz kissé szégyenli ősi nevét, de azért ott ágaskodik az ptfélen. Ott inog a bús árvalányhaj is és a rezgőfüvek díszes serege... ... A távoli szántóföldekről idemoso­lyog a kései pajkos pipacs, beletarkál­­lik a mézkerep sárga foltja, a balta, cinek és bükkönyök rózsaszínű csikja. Aranyszárnyu méhek könyökölnek vadrózsapáholyuk szélére, apró kék pillangók szegődnek rokonaik, a len­­virágmenyecskék szomszédságába. Még a szerbtövis is megbillegeti rózsaszínű vitorláját, még az ördög­szekér is odagubbaszkodik a dülőut szélére, ráeszmélve a vallomás-refrain­­nek erre a változatára : »A természet tövises Vadvirága vagyok én!« És a termetes papsajlok, a szürke­­gúnyás fehér mályvák, az ezerszirmú hófehér achileják, a mezőnek minden névtelen kis fűszála is teleszórvák ra­gyogó, szikrázó harmatcsepp-brillián­­sokkal. Ünnepi zsongás, ünnepi illat, illatos mámor vonul át a virágos mezőn és ünnepet ül az Élet, mert hisz »Nem halt meg az, ki milliókra költé dús lelke kincsét, Ámbár napja múl, Csak lerá/.ván, ami benne földi Éltető eszmévé finomul«. Petőfi is, a „természet vadvirága“ éltető eszmévé lön: a szabadság- és hazaszeretetnek, a tiszta szerelemnek, a gyermeki szeretetnek, az emberi nemes méltóságnak eszméjévé... ... És ünnepel ma a természet .. . a szabad mezőnek virágai.. mélysé­ges nagy csöndben ... de „reszket a bokor, mert madárka szállott rá“... megszólal „az erdő szive, akis csalogány. És ki szólna, ha az erdő szive fáj! Búsan merengve hallgat ott a táj!“ Kis Péter Pál. Veszedelmes tűz Örsujfalun. örsujfalu, aug. 1. Ma hajnali egy órakor veszedelmes tűz keletkezett örsujfalu községben, özvegy Takács Jánosné udvarán levő és cséplés alá kerülő kazlak gyullad­tak meg. Szerencsére szélcsend volt és ennek tulajdonítható, hogy a tűz nem terjedt át a szomszédos épüle­tekre. A községnek azon a részén, ahol a tűz pusztított, a házak mind náddal vannak fedve és igazán szerencsés véletlennek mondható az, hogy ezek a tűzveszélyes épületek nem gyulladtak meg. A tűz, amitől a szomszédos kaz­lak is lánga borultak, olyan hatalmas lángnyelvekkel égett, hogy annak fé­nyét Komáromban is jól lehetett látni. A tüzet a község éjjeli őre vette leg­előbb észre és riasztására az önkéntes tűzoltók Forró Antal parancsnok veze­tésével csakhamar megjelentek a tűz­nél, hogy a veszedelmes tűz terjedését megakadályozzák. A tűzoltók két fecs­kendővel oltották a tüzet, a vízhiány miatt azonban már úgy látszott, hogy fáradságuk eredménytelen marad. Az égő kazlaktól közben tüzet fogott a szomszédos udvaron elhelyezett Szabó Ferenc és Kasza László tulajdonát ké­pező búza- és rozsasztag is, továbbá a közbirtokosság cséplőgép garnitú­rája. A tűz ekkor már olyan nagy hő­séget terjesztett, hogy a tűzoltók hát­rálni voltak kénytelenek. Egyik tűzoltó a másik után kapott füstmérgezést. A kazlak közelében álló gazdasági épü­letek kivétel nélkül tüzet fogtak. Az égő cséplőgép megmenthető már nem volt. A tűz a legjavában dühöngött, amikor a segítségül hivott komáromi tűzoltók is két autómotorfecskendőjük­kel S c h 1 e i s z és Tolnai parancs nokok vezetésével a tűzhöz érkeztek. A komáromi tűzoltóknak közel három­száz méter hosszú tömlőt kellett sze­relni, hogy a tüzet a terjedésében meg­fékezzék. Szerencsére bővizű kút állott a tűzoltók rendelkezésére és a fárad­ságos munkával járó oltást reggel hat órára tudták befejezni. A kár jelenté­keny. A tüzet valószínűleg gyújtogatás okozta. HÁZTARTÁS ízletes puddingok. Vajas pudding. Fél liter tejfelt elkeverünk fél liter liszttel és 8 tojássárgájával. Hozzáad­juk a 8 tojás kemény habját, az egé­szet vajjal kikent, kilisztezett pudding­­formába tesszük. A formát háromne­gyed óráig forró vízben fedő alatt tartjuk. Ezután fedő nélkül még ne­gyedórára a sütőbe tesszük. Tésztás tálra borítjuk, parmezán sajttal köritjük és bőven leöntjük forró olvasztott vajjal. Karjiolos pudding. Nyolc deka vajat, két darab tejbe áztatott és jól kicsavart zsemlyét, 3 deci tejfelt, 8 tojássárgáját és a felvert habját, Ízlés szerinti sót elkeverünk. Két nagyobb karfiolt puhára megfő­zünk sós vízben, de úgy, hogy szét ne essen. Ha megfőtt, apróbb izekre bontjuk és a keverék közé keverjük. Kikent, kivert formában, gőzben főz­zük. Tálaláskor forró vajjal elkevert tejföllel öntjük le. Gombapudding. Negyedkiló sampingnongombát meg­tisztítunk és apróra vágunk. Kevés pet­rezselyemmel, sóval, jó kanál zsírba puhára párolunk. Ezután egy vízbe áztatott zsemlyével megdaráljuk. Aztán négy tojássárgáját alaposan elkeverünk a megdaráit gombászsemlyével és hoz­záadjuk a négy tojás kemény habját. Kikent, kilisztezett puddingformában háromnegyed óráig gőzben főzzük. Tálaláskor száraz, reszelt ementhali sajttal beszórjuk és forró vajjal leöntjük. TÖRVÉNYTUDÓK (Szin: a Ligetben este 9 óra. Nyár van. A fák halkan lihegnek, a csönd­ben mélységek dalolnak, a csók is ha­lálos bágyadtságban fuldoklik.) Lány: Az apám bankember, te orvos­­tanhallgató vagy, de az apád munkás. Fiú Az én apám erős, mint a tölgy. Karja, mint a dorong. A te apád évente kétszer megy a Tátrába. Lány: Tudom. A csókod olyan, mint a halálos ölelés. Fiú: Olyan vagy mint a virág. Gyönge, de pompázó. Göthös jószág, de bóditó illatod van. (Összecsókolja a lány haját). Lány: Úgy ölelsz magadhoz, mint vergődő csónakot a háborgó hullámok. Fiú: De vigyázok rád, hogy össze ne törjél és megőrizlek. Lány: Megőrzesz. Fiú: Másnak. Lány: Ne! Most (lassan) magadnak. (A ligeti kioszkból átszürődik a jazz: „Katica bogár, tovaszáll...“) Fiú: Ennek nincsen semmi értelme, (cigarettára gyújt.) Lány: Aki szeret, nem keresi az ér­telmet. Fiú: Aki szeret, magának szeret és nem másnak. Az a kalász, amit én gon­dozok, nekem érjen, azt én arassam. Lány: (Könnyezik.) A mi dolgunkat úgy hivják,hogy szerelem, — az a másik: az élet. Fiú: A szerelemben tehát nincs mun­kás és bankigazgató, csak az életben? Fuj ! Lány: Szeress! (Átöleli a fiút.) Fiú: Minél közelebb ér arcodhoz arcom, szájadhoz szám, szemedhez sze­mem, annál messzebb leszünk egymás­hoz. Mert igy — amikor közeledünk, igy lesz a szerelemből élet, a csókból, ölelésből élet. Menj haza. Legyünk az élet törvénytudói. Lány: (Sir) Szervusz! (Feláll) Fiú: Menj! (A lány elmegy. A fiú szívja tovább a cigarettát. „Katica bogár, tovaszáll...“ Éjfél. A toronyóra tizenkettőt üt.) Fiú: (Feláll, hazafelé indul) Az én apám erős mint a tölgy. Én is. — (A tűz kialudta cigarettájában. Nem gyújtja meg mégegyszer, eldobja ...) Erdöházi Hugó Hangos Mozi. „Ha sír a hegedű...“ lOO^o-os hangosfilm; Sonja Magda magyar művésznő, Jaroslav Kocián hegedűművész, Pihik Matyi cigányprímás és zenekara. „Ha sír a hegedű...“ kivételes helyet foglal el a hangosfilmek között, nem éri be az olcsó hatásvadászattal, hanem Jaroslav Kocián hegedűművész fellép­tével az igazi művészetet szolgálja. A neves hegedűvirtuoz már városunkban is hangversenyezett és szívesen látjuk őt viszont a hangosfilmben. A partnere Sonja Magda magyar művésznő szintén régi ismerős, mert „A velencei kurtizán“ és a többi kiváló néma filmek fősze­repeiben rendkivüli sikert aratott. Külön érdekessége a nagyszerű hangos film­nek, hogy közreműködik benne Pihik Matyi, a népszerű pozsonyi cigány­prímás teljes zenekarával, aki váro­sunkban is közkedvelt, mert a közel­múltban a Centrál kávéházban muzsi­kált. „Ha sír a hegedű ...“ szombaton és vasárnap pereg a Modern Moziban, ahova bizonyára táblás házat fog von­zani. „A bécsi víg asszonyok“ Az udvari tanácsos víg lányai. Willy Forst Rendező: Bolváry Géza Zeneszerző: Róbert Stolz Két szív sU ütemben és A nóta vége után hétfőn jönnek: „A bécsi víg asz­­szonyok“ Willy Forst a főszereplő, Bol­váry Géza a rendező és Róbert Stolz zeneszerző hármas filmsikere. MIKEK Vidám estét rendez ma a Hakoah. A komáromi zsidóság ma örömmel siet este a Dal­egyesületbe, ahol egy estére, talán egy egész, pezsgőhangulatu éjszakára gond­talan lesz. Kabarétréfák, hűsítő fagylalt, szines lufballónok a levegőben, — az ifjúság fog kacagtatni és az ifjúságot támogató komáromi zsidó társadalom kacagni. Szívből, gondtalanul. S ezért lesz ez az este a mai gondoktól sújtott világban: felejthetetlen és megfizethe­tetlen. De szeretettel várjuk másvallásu testvéreinket is!

Next

/
Oldalképek
Tartalom