Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-08-01 / 92. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1931. augusztus 1. Hivatalos becslés illió elemi kárt állapított meg a komáromi járásban a legutóbbi jégverés kárain kivül. A járás képviselőtestülete őt párt indítványát tárgyalta a katasztrófa elhárítása érdekében. Az agrárpárt hallani sem akar adómoratóriumról. — Saját tudósítónktól. — A komáromi járásnak az országos keresztényszocialísta és magyar nemzeti párti tagjaitól kezdeményezett akciója gyanánt a járási képviselőtestület rendkívüli közgyűlésre ült össze, melyen Fodor Adolf dr. közigazgatási főbiztos elnökölt. A képviselőtestület ülésének mindössze egy tárgya volt napirenden: a járás lakosságának a katasztrófális termés és elemi károk folytán való rendkívüli segélyezése. Az ülés megnyitása után Hacker Richárd (szoc. dem.) terjesztette elő a szociáldemokrata pártnak általánosságban mozgó határozati javaslatát, amelynek elhangzása után Király József csicsói plébános (kér. szoc.) terjesztette elő hatalmas beszéd kíséretében a magyar pártok indítványát, amelyben konkrét javaslatokat adnak elő a katasztrófa megállításának érdekében tisztán szociális és gazdasági szempontokból vizsgálva a helyzetet. Király József beszédében vázolja az alsócsallóközi aratás ismert szomorú eredményeit, amelynek következménye gyanánt a földmunkások tömegei maradnak kenyér nélkül. Tavasszal teljesen munka nélkül voltak, mert a répa termelése megszűnt Alsócsallóközben, amit ültettek, azt elpusztította a szárazság és a répabogár. így a tavasz nem adott nekik munkaalkalmat, bíztak az aratásban, amely oly csekély gabonarészhez juttatta őket, hogy az alig elegendő családjuk nyári fentartásához. Az ősz szintén nem biztat munkával, mivel az őszi növények elpusztultak a minapi jégveréssel, tehát egy szomorú télnek minden borzalma vár rájuk, ha nem segítenek rajtuk, mert nem szabad bevárni azt, amit a „Fütyülök Janka nénire.“ Irta Csathó Kálmán. Alice eredetileg az orvosi pályára akart menni, de mikor az anyja közölte a tervet Janka nénivel, az öregasszony kijelentette, hogy erről szó sem lehet. — Férfi betegeket vizsgálni?! Az én húgom? Boncolni egy csomó fiúval együtt? Az én boldogult testvérem leánya?... Mariska, Mariska, hová tetted az eszedet? És Alice is! Hát bolond az a leány, vagy engem akar csuffátenni? — Már ugyan, hogy akarna, Jankám? De manapság már túl van az effélén mindenki----— Ti! Az lehet! De én... soha! — De nézd Jankám! — érvelt makacsul a másik, ami szinte példátlan eset volt Janka nénivel szemben, — Alice szegény leány. Nincs semmije. Ha meglesz a diplomája, nyit majd egy kozmetikai rendelőt... Még vagyont is szerezhet vele... — Azt megteheti! — felelte fagyosan Janka néni, — de ha ő vagyont szerez olyan mesterséggel, amit én elítélek, akkor aztán majd ne csodálkozzék, ha én viszont nem fogok neki vagyont juttatni... — Jaj, dehogy! Félreértesz, Jankám! — sietett az Alice mamája kiengesztelni a sógornőjét. — Hogy képzeled, hogy bármit is tennénk ellenedre. Csak hát valami kenyérkereső pálya neki is kell. És gondoltuk, az orvosi jövedelmezőbb, mint, ha tanítónőnek menne... De persze, ha te ellenzed, szó se lehet róla. Janka néni legyintett. — Kenyérkereső pálya!... Lánynak férjhez kell menni. Az a jó kenyérkereső pálya. Menjen férjhez. Valami jól kereső, vagy gazdag úri emberhez. — Ki vesz el manapság szegény leányt? Erre bajos számítani, lelkem. — Alice nem szegény leány! — Komárom, — július 31. kétségbeesés tanácsol nekik. A gazdaközönség legnagyobb baja az elviselhetetlenül magas adókban rejlik. Régente szégyen volt az, ha egy faluban valakinél árverés volt. Ma egy kis községben is 30—40 végrehajtást tűznek ki adóhátralékokért és elviszik a kisembernek egyetlen igáslovát, lakásberendezését és igy nemsokára csak meztelen teste marad az adósnak. A gazdának azért van szüksége vetőmagra, mert szakemberek állítása szerint a múlt évi be nem érett vetőmagnak is szerepe van az idei aszály embeööltő óta nem tapasztalt silány termésében. Magyar pártjaink határozati javaslata: A komáromi járás képviselőtestülete mérlegelve és megértve a járás lakosságának a rossz termés és az elemi csapások előidézte kétségbeejtő helyzetét, mondja ki, hogy minden erejét latba véve, sürgős lépéseket tesz az egész járást fenyegető nyomor és éhínség elhárítására és ebből a célból elhatározza: 1. hogy munkaalkalmat keres a cséplési munkának pár napi rövid időn belül való elvégzése után a munka nélkül maradt munkásrétegek részére és evégből: a) megkeresi a Csallóközi Ármentesitő Társulatot, hogy az egyes községekben a csatornák mélyitési és tisztítási munkálatait fokozott mértékben végeztesse, — hogy a nagy meliorációs munkálatokat már ez év őszén megkezdje, — s ha ezeknek a terveknek és munkálatoknak kivitelét az állami jóváhagyás késleltetné, akkor a jelentette ki Janka néni. — Ha kedvem szerint megy férjhez, nagyon szép hozományra számíthat tőlem... Mariska mama csaknem a nyakába ugrott erre a szóra Janka néninek: — Ó, lelkem, Jankám! — tört ki belőle a hálás lelkendezés, de Janka néni sietve kiegészítette a mondatot: — ___a halálom után persze! De ezt a klinikát többet meg ne halljam. Inkább azon légy, hogy valami jó partit keress a leányodnak. Most már tiszta dolog volt, hogy az orvosi pályának befellegzett. Mariska asszony hát arra tett némi, reménytelen kísérletet, hogy ahhoz a pályához, amit Janka néni szánt a húgának, egy kis segítséget eszközöljön ki tőle: — Hiszen keresnék én, lelkem, csakhogy ahhoz is pénz kell. Ahhoz, hogy férjhez adjam Alicet, báloztatni, öltöztetni kellene, zsúrba vinni, tenniszre járatni___ Janka néni türelmetlenül vágott közbe: — Á, persze! Én se voltam úgynevezett divatos lány, mégis elvett az uram, Isten nyugosztalja. Az olyan ember, aki ilyen külsőségek után indul, nem való úgysem semmire. Az az igazi ember, aki a belső értékre néz, a lélekre. Ahhoz pedig, hogy ezt kimutassa valaki, nem kell se bál, se tennisz, se selyemharisnya, se bunda. Semmi, ami pénzbe kerül... Mariska asszony nem állta meg, hogy nagyot ne sóhajtson ennél a szónál. És mialatt sóhajtott, nagyon csúnyát gondolhatott Janka néniről, mert ijedten kért utána bocsánatot: — Jaj, szivem, ne haragudj . . . Csak, tudod, arra gondoltam, hogy Alice nagyon szeretett volna tovább tanulni... Fájni fog neki, ha nem tanulhat... Janka néni kegyesen elmosolyodott: — Hiszen, ha éppen tanulni akar, az ellen nekem sincs semmi kifogásom, ha megszerzi a tanítónői oklevelet. Ezt megteheti. Sőt, a tandíjat ki is fizetem, és a könyveket is megveszem neki. Ebből is láthatjátok, hogy járási képviselőtestület nagyon sürgősen szorgalmazza a jóváhagyást, mert ezek a munkálatok a nyújtandó munkaalkalmakkal kétszeres célt is szolgálnak, mig esetleg egy-két év múlva kezdenék meg azokat, a viszonyok addig remélhetőleg javulni fognak; b) a képviselőtestület szorgalmazza a járási költségvetésben az 1930. és 1931. évekre az egyes községek segélyezésére és a vicinális utak javítására felvett s még ki nem utalt összegek azonnali kiutalását, olyképen adván a községeknek utasítást, hogy a majdnem minden község határában található kavicsbányákból bányásztasson ki kavicsot, hordássá és terittesse el a vicinális utakon, hogy igy a jelzett összegekből a járás községeinek lakossága részesedjék; c) ha pedig a fenyegető Ínség nem lenne ily módon sem elhárítható, már most tegyen lépéseket, hogy a beálló őszi és téli időre az egyes községekben a nélkülöző lakosság részére népkonyhák állíttassanak fel, vagy élelmiszerjegyek utaltassanak ki és erre a célra a járási képviselőtestület kérelmezzen államsegélyt, mert az adott helyzetben erre sem a járás, sem községei nem képesek. 2. Keresse meg a járási képviselőtestület az illetékes minisztériumot, hogy a kisgazdák részére a talajviszonyoknak megfelelő ingyenes vetőmagot utaljon ki, mégpedig mielőbb, hogy vetőmaghiány miatt a jövő év termése kérdésessé ne váljék; az állatállomány megmentésére pedig állami segéllyel répaszelet, korpa, vagy más mesterséges takarmány olcsó áron való beszerzése biztosittassék és ezeknek a szükségleteknek összeírására a járás gazdáiból bizottság alakittassék, mely a községi elöljáróságokkal együtt azonnal kezdje meg a károk és szükségletek összeírását és az államtól várt pénzbeli segélyezés részesedésének mértékét. 3. Keresse meg a járási képviselőtestület a pénzügyi hatóságokat, hogy az elmúlt évekre szóló adóhátralékok behajtására moratóriumot, az ez évi adókra nézve pedig törlést engedélyezzenek, mert a teljesen pénztelen lakosság sem terményeit, sem állatait szívemen viselem a sorsát. De megkövetelem, hogy alkalmazkodjék az akaratomhoz. Különben, akárhogy is fájna érte a szívem, kénytelen lennék levonni a konzekvenciákat... Alice mérhetetlenül fölháborodott, mikor az anyja közölte vele Janka néni álláspontját. — Hát ezt pedig én nem tűröm! — kiáltotta. — Mi jogon mer az az utálatos vén asszony az életembe avatkozni? Azt fogom tenni, amit jónak látok. Fütyülök Janka nénire! Ezt kiabálta dühösen, de nyomban rá sírvafakadt, ami egyszerre nyilvánvalóvá tette, hogy nem fütyöl Janka nénire, hanem engedelmeskedni fog neki. Mint ahogy engedelmeskedett is a családban mindenki, tekintettel arra az óriási vagyonra, amit a boldogult urától örökölt a gyermektelen Janka néni s ami fölött korlátlanúl rendelkezett. Alice egy darabig még erősködött, hogy de bizony így-úgy! Süsse meg a pénzét Janka néni, de mikor látta, hogy az anyja meg a testvérei is mind a Janka néni pártján vannak, mert mind attól féltek, hogy miatta ők is el találnak esni majd az örökségtől, lassanként elhallgatott. Mikor pedig beköszöntött a szeptember, mintha sohasem akart volna mást, szó nélkül beiratkozott a preparandiára. Ennek éppen tizenöt éve. Jelenleg tanítónő a városnál. A Lidi esete valamivel cifrább volt és nagyobb port vert fel, mert itt nem pályáról volt szó, hanem házasságról. Ez két esztendővel később történt és azzal kezdődött, hogy Lidinek kérője akadt. A kis leány eleinte nem igen akart hozzámenni, azt mondta nem szerelmes belé, bárha nagyon becsüli. Mariska asszony, az anyja nagyon felháborodott ezen a beszéden, mert a kérő nem volt mindennapi ember. Képviselő volt, és ügyvéd, amellett elég csinos ember is, akire ráadásul mindenki azt mondta, hogy még sokra viheti, mert megvan a tehetsége hozzá. — Meg vagy te őrülve? Ilyen partit ■ " ■ -------------------------------■ SZANATÓRIUM Dt. Selye Hugó sebészet és nőbetegek részére Komárno, Deák F. utca 3. Telefon 68. Quarc, Diathermía, Röntgen villanyos masszage. s m...... , ■ értékesíteni nem képes és igy még árverés utján sem tud adózási kötelezettségének eleget tenni. Hogy pedig az adómoratórium miatt a községek belélete fennakadást ne szenvedjen, az adóhivatalok haladéktalanul utalják ki a községeknek járó pótadókat. S ha a községek még igy sem lennének képesek esetleges iskolaépítésből vagy más címen vállalt fizetési kötelezettségeiknek megfelelni, akkor ezekre a tartozásaikra is vagy moratóriumot engedélyezzenek a felsőbb hatóságok, vagy kamatmentes kölcsönnel nyújtsanak segélyt. Ugyanily módon segélyeztessenek az egyházközségek is, melyek a közelmúlt években iskolát építettek kölcsönökből és most katasztrófális helyzetükben az idén a kölcsönrészletek fizetésére nem lesznek képesek, mert az egyházi és iskolai adók behajthatók nem lesznek. A járási hivatal pedig mielőbb utalja ki az iskolaszékekhez az iskolamulasztásokból kirótt büntetéspénzeket. 4. Tegyen lépéseket a képviselőtestület abban az irányban is, hogy a közép- és nagybirtokosok vetőmagszükségleteiket a vámkülföldről vámmentesen szállíthassák be és anyagi helyzetük enyhítésére kedvezményes kölcsönhöz jussanak az állam révén. 5. A kisipar és kereskedelem a vásárló közönség zömét képező földmives és földmunkás tömegek nyomora miatt szintén a legnehezebb idők elé néz s ezért a fenti intézkedéseken kivül ne mulassza el a képviselőtestület, hogy a kisipar részére állami megrendeléseket szerezzen és a járási első fokú iparhatóságot is hívja fel arra, visszautasítani! Szegény leánynak! A mai világban!... Talán szerelmes vagy valaki másba? — Nem vagyok én senkibe! De minek siessek a férjhezmenéssel? Várhatok. — Várni? Mikor ilyen szerencse kínálkozik? Nahiszen!... Rátámadtak valamennyien, az egész család és addig beszéltek neki, amíg teljesen meg nem puhult és hajlandónak nem nyilatkozott, hogy hozzámegy a hon fiatal atyjához. Fellélekzettek valamennyien és mikor a képviselő úr másnap megjelent, Mariska mama boldogan adta rájuk az áldását. — Csak az kell még, — szólott, — hogy Janka néni is beleegyezzék... Addig nem tarthatjuk meg az eljegyzést, mert... mert ő a mi családunk feje. Holnap majd elvisszük hozzá bemutatni ... A látogatás meg is történt másnap. Lidi meg a képviselő úr karonfogva mentek végig a városon, ami egyet jelentett az eljegyzéssel, de Lidit már nem lehetett akkor letiltani. Mióta kimondta az igent, úgy látszott, megjött a kedve a dologhoz és a menyasszonyság kezdett neki nagyon is tetszeni. Janka néninél azonban egy kis baj történt. Kiderült ugyanis, hogy a képviselő úr politikai pártállása nem egyezik a Janka néniével. Hogy ki milyen párti volt, azt nem mondom meg, mert nem akarnám, hogy bárki is a saját pártállása szerint bírálja el akár Janka nénit, akár a képviselő urat. Elég annyi, hogy Janka néni, mikor megtudta, hogy a vőlegény jelölt nem az ő elveit vallja, kijelentette, hogy nem hajlandó beleegyezését adni a házasságba. — Hacsak, — mondta, — uramöcsém be nem látja tévedését és politikát neim változtat... Biz az kínos búcsúzás volt Janka nénitől. Ügy mentek haza, mint akiket leforráztak. Lidi egész úton csak annyit mondott, mikor a képviselő azt kérdezte: — Mi lesz most! — Semmi! Fütyülök Janka nénire!
