Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-07-04 / 80. szám

2. oldal.

»KOMÁROMI LAPOK«

1981. Julias 4

a magyarokkal kötendő kereskedelmi szerződés, amelyre Csehszlovákia iparának és kereskedelmének halaszthatatlan szüksége van.

Olvassa és tolj him a legjobb magyar lapot a

Komáromi Lapokat

Ha szép arcbőrt

akar, használja a több mint 40 év óta általánosan kedvelt

I)r. Freygang-féle

szeplő elleni crémet. Kapható: Stadt Apotheke, Badenbach a. E. Postfach 26 —

AJókai Egyesület húsz éve

Irta: ALAPY GYULA dr.

A kis dunamenti város, Komárom, a múlt század végén minden idegszáiával Budapesthez fűződött a kultúra terén. Voltak ugyan ilyen intézményei, de azok ható rádiusza ahhoz is kevés volt, hogy a vidéket magához kösse. Az évszázados Kultsdr-könyvtdr a levéltár poros polcain kopik. Lelkes muzeumalapitója, Gyulai Rudolftól összehordott muzeális gyűjteményei hajléktalanul vándorolnak ide-oda, pedig a szomszédban fekvő nagy római katonaváros, Brigetio egy nagy kultúra ezer és ezer földbeásott emlékét őrzi ma is. Külön működnek a Muzeum Egzesület és a Kultur Egylet is.

Egy negyedszázad előtt e sorok Írója tett indítványt (1905) a kulturális intézmények és egyesület egyesítésére és felvetette egy kulturház építésének gondolatát. Ezt két kiváló közéleti egyéniség karolta fel később: Kürthy István, az akkori főispán, Baranyay Géza, a muzeum igazgatója és jóltevője és hozzájuk csatlakozott harmadiknak Beöthy Zsolt is. így lett élő valósággá az egyesület és a kulturház.

1911 március 5-én alakult meg a Jókai Egyesület egy fényes és nagy név: Beöthy Zsolt nimbuszától övezve. Ez év őszén beleolvadnak a régi egyesületek vagyonukkal, a múzeummal és a megyei könyvtárral. A kulturház is gyorsan a kivitel stádiumába jut, tervét 1912-ben elkészíti Hültl Dezső dr. műegyetemi tanár és 1913-ban felépül Nagy Mihály építőmester becsületes és szolid munkájával. Már csak a berendezés van hátra, ez is elkészül 1914 elején és mire teljesen készen áll, Sarajevo főterén eldördülnek a halálos lövések ...

A borzalmas világháborúban hadikórházzá lesz kulturházunk és csak a háború végén, 1918-ban szabadul fel. A hosszú ötödfél esztendő alatt a Jókai Egyesület a társadalom jótékonysági munkájába kapcsolódik, előadásaival a nemzeti kultúra szolgálatába szegődik. Majd rossz hónapok következnek. A forradalmi lázban elfoglalja egy forradalmár csoport, amelyet az

Digifálisz.

Irta Majthényi György.

Gyönyörű tavaszi nap volt. A fák óvatosan dugták elő rügyeiket a vastag kéreg alól s a parkokban a forsythia már kihányta kénsárga virágait. 'A napfény mindent elöntött, csak Veres Berci arcáL nem. Az olyan sötét volt, mintha most menne a siralomházból a vesztőhelyre. Pedig csak az egyetemre ment, igaz, hogy szigorlatozni s az is igaz, hogy eddig már kétszer hasalt el gyógyszertanból. De most is ép úgy, mint eddigi kísérleteinél, világosan érezte, hogy agya .valami ismeretlen kémiai hatás folytán, lassankint túróvá változik, az a túró pedig, Isten a megmondhatója, semmire se fog emlékezni abból a rengeteg tudományból, amit hosszú hónapokon keresztül beléje gyúrt. Teremtőm, ml lesz akkor! Milyen arccal kerül anyja elé, ha harmadszor is elhasal?

A homályos, hűvös folyosókon olyan bizonytalanul botladozott, mintha sose járt volna ebben az épületben. FA keze remegett, a foga összekoeódott. Végre megállt valamelyik ajló előtt es vaktában benyitott.

Nagy terem voll s a napfény széles sávokban ömlött be az ablakon. Veres Berci behúnyta. meg újra kiállamfordulat után az uj hatalom távolit el az épületből és igy az ismét tulajdonosa kezébe kerül visza.

Nagy és uj feladatok előtt állott a Jókai Egyesület 1919 januárjától kezdve; ez időtől fogva az uj sorsközösség részeseivé vált magyarságnak lett világitó fárosza. Számos terv és gondolat ölt testet a kulturházban, melyek mind nemzetünk javát szolgálják. Így valósul meg a magyar kulturális egység gondolata is, mely nyolc éven át érett meg intézménnyé. A magyar irodalom, tudomány és művészetek temploma lesz a kultúrpalota és esztendőkön át sok mámoros, forró sikerű estének színhelye. Basilides Mária, Barta Lajosné, Budanovics Mária, Császár Margit, Harisná-Ysaye Carri, Medek Anna, Paulay Erzsi, Pethő Imréné, Rosty Annie, Svärdström Valborg, Sándor Erzsi, Thun-Hohenstein grófnő hangverseny- és operaénekesnők, Oláh Gyula, Molnár Imre, Pogány György, Zádor Dezső énekesek, Aczél Gézáné, Bartók Béla, Berzsenyi-Janosits József, Cziczka Angela, Jeanne Marie Darré, Földes Andor, M. Hir Sári, Ivánfy Gézáné, Kazacsay Tibor, Keleti Lily, Kéri Klára, Laky-Schuster Maxiid, Papp Kovách Elvira, Rohonyi Oszkárné, Schmidthauer Lajos, Thiel Janka, Weichard Auróra zongoraművésznők,Farkas Márta, Hubay Jenő, Hermann László, Obermeyer József, Komáromi Kacz Endre, Simor Jenő, Sebestyén Arnold, Zathureczky Ede hegedű és gordonkaművészek, a Waldbauer-Kerpely és a Rosé négyesek, a komáromi énekkarok, a pozsonyi Toldy Kör férfikara és mások fényes gárdája mutatja az egyesület ragyogó Ívelését. A nagy Jászai Mari, K. Kápolnay Julia, Lázár Olga, Simonyi Margó és számos műkedvelő az előadóművészet, Beöthy Zsolt, Harsányi Lajos, Jankovics Marcell, Mécs László, Ölvedi László, Páli Miklós, Tamás Lajos, Torna István, Zilahy Lajos és más irók az irodalom terén ragadták meg a közönség lelkét.

Az ismeretközlés munkáját több száz előadás szolgálta, melyben részívettek:

Beöthy Zsolt, Császár Elemér, Erdélyi Pál, Láng Nándor Pázmány Zoltán, Kérészy Zoltán, Polner Ödön egyetemi professzorok, Alapy Gyula, Albrecht Sándor (Pozsony), Aixinger László, Berzsenyi Janosits József, Berta Orbán, Bodőcs, István, Bognár Cecil, Borka Géza, Égler Dózsa, Fülöp Zsigmond, Gidró Bonifác, Goszionyi Nándor, Gödör Kap. János, Hajdú Lukács, Horváth Cézár, Jaross Andor, Karle Sándor, Kenessey Kálmán, Kittenberger Kálmán, Komonczy Gáspár, Konkoly Thege Miklós, Mezey János, Németh István László, Noszkay Ödön (Érsekújvár), Selye Hugó, Szijj Ferenc, Sziklay Ferenc, Szombathy Viktor, Szunyogh Ferenc, B. Tóth Pál, Vaszkó Endre, Vidóczy Asztrik, Weiss Kornélia és mások, tanárok, tudósok, zenészek, világutazók, orvosok, mérnökök, publicisták, jogászok.

ötvennél több tárlatot rendeztek a kultúrpalotában Basilides Barna és Sándor, Bánsághy Vince, Berecz Gyula szobrász, Csallóközi Ferenc, P. Feszty Edit, Harmos Károly, Hetzer Géza, a JESZO, K. Kacz Endre és Kacz Endréné, Komjáthy Gizella, Lóránt Böske, Lenhardt György, Nagy Márton és Nagy Antal, Polony Béláné, Rauscher György, Reichenthal Ferenc Thain János, Orbán Dezső, Szlovenszkó képzőművészei, Szinyei-Merse Pál társaság és többen. Míveiődéstörténeti kiáliitások voltak a grafikai, a fénykép, a reklám stb. kiállítások.

A magyar tradició jegyében folytak le Beöthy Zsolt, Eötvös József, Kisfaludy Károly, Kiss Gyula, Tuba János, Baróti Szabó Dávid, Vörösmarty Mihály, Rákóczi Ferenc, Petőfi Sándor ünnepeink és a felejthetetlen Jókai centennárium, mely a magyarság egyetemes ünnepévé szélesült. Az elhunyt hires magyar irók emlékéről, Ábrányi Emil, Kiss József, Rákosi Viktor és másokról is irodalmi előadásaink keretében emlékeztünk meg. Ilyen előadást évente tartottunk, ezenkívül szerzői estéken az irodalom fiatal nemzedékét juttattuk szóhoz, valamint a zeneszerzőket is.

A képzőművészetnek otthont biztosított az egyesület, ahol a fiatal művészgárda képezhette magát. 1923. évben alakult meg a Szépművészeti osztály, mely ügyeit autonom intézte.

Mégis két nevet kell kiemelnünk a húsz év történetéből. Berzsenyi-Janosits József, Liszt Ferenc tanítványa, a legkiválóbb muzsikusok egyike, akinek bámulatos zenei tudása méltó csodálatot keltett, egy-két év alatt a zene iránt érzéketlen városból zenekedvelő tábort varázsol elő. Harmos Károly festőművész húsz év munkája alatt elvégezte a tömegek esztétikai felvilágosítását és a képzőművészetek talaját készítette elő, egyébként a kiváló nevű fiatal művészek egész gárdáját nevelve fel képzőművészetünk számára.

Minden előadásunk és rendezésünk

SZANATÓRIUM Dr. Selye Hugó

sebészet és nőbetegek részére Komárno, Deák F. utca 3.

Telefon 68.

Quarc, Diathermía, Röntgen

villanyos masszage. §

koronája volt azonban a Jókai centennárium, melynek a bevezető estjén fényárban úszott a város és ki voltak világítva a paloták és a kunyhók is. Éjfélkor megszólalt a város minden templomának harangja, az ünnepség a térés református templomban folyt le és a Jókai emlékkiállítás s az Arany, ember díszelőadása tette nevezetessé. Fényes befejezője volt az ünnepség után lezajlott Jókai-bál. Komáromnak ennél nem volt szebb ünnepnapja.

Az egyesületet sok gyász érte a lefolyt húsz év alatt. Azok közül, akik ott állottunk bölcsőjénél, már kevesen vagyunk az élők közt. Elhunytak Szinynyei József, a magyar irodalomtörténet e legmunkásabb tagja, Antal Gábor, az izzó magyar lelkű főpap, Konkoly Thege Miklós, az európai hirü csillagász, Sárközy Aurél volt főispán, Sörös Pongrác, a hírneves történetíró, Bódiss Jusztin, a nagynevű filológus, Kiss Gyula költő, Komárom nevető bölcse, Kacz Lajos, a nemeslelkü szenátor, Tuba János, Komárom nagy magyarja, Schnitzer Ármin, a tudós főrabbi, Pogrányi József és fejünk ékes koronája: Beöthy Zsolt. Elhagytak örökre: Berzsenyi Janosits József felejthetetlen zenészünk, Dávidházy János, Kálmán Rudolf volt főispán, Farkas Benő, Ghyczy Dénes és Asztalos Béla alispánok, Sárkány Ferenc államtitkár, Komárom nemes patríciusa, Baranyay Géza, az egyesület egyik úttörője, minden kulturális ügy igaz barátja, Darányi Ignácz tiszteleti elnökünk, Berencsy László, Csermák Hugó, Thaly Ferenc felsőházi tag, igazgató tanácsunk első tagjai. Elhagytak a tudós Horváth Kristóf és Mórocz Emílián bencés házfőnökök, Puhr János, Mitch Dezső és annyian, akik mind többékevésbbé nagyobb szerepet vittek a komáromi kulturális életben.

De megmarad emlékük ebben a házban, a kultúra házában és emlékük hirdeti a jövő kornak a magyar tudás, hit és akarat nagy és péidaadó munkáit.

A kulturházban három nagyobb gyűjteményt őrzünk. Ezek közül a muzeum öt termében gyűjtöttük össze a város és a környék földbeirt történetének emlékeit, a. régi vármegye és város múltjára vonatkozó emlékeket, melyek

ban azt, hogy örökké jó leszek, csak ne bántsatok.

mondta, teljesen meg volt győződve, hogy a túrósodás folyamata, titokban

A fehérköpenyeges fiatalember elmosolyodott.

— Nagy gőzben van, kolléga úr, azt látom. Nem kell drukkolni! És a világért se lépjen vissza, a világért se, érti? A professzor úr elutazott és a tanársegéd úr vizsgáztat. . . Ugy-e, Dönci? — fordult most a fehérköpenyeges egv másik hasonlóan öltözött lényhez, akit Berci eddig nem is látott, mert az ablakban állott és buzgón vizsgálgatta jegyzeteit. — Ugy-e, a professzor úr valahová Norvégiába utazott? — s nagyot kacsintott.

bár, de tökéletesen végbement.

Ezalatt a nagyteremben a torzonborzhajú orvos odament a kollégájához és megállt mellette az ablaknál. A napfény szelíden záporzott rájuk, megragyogtaüa az épület ablakait; a kertben már zöldült a fű, s a forsythia-bokrok, mint sárga szoknyák, virítottak. Egyszerre csak fent az ereszcsatornán ficserékelni kezdett egy kis fecske. Kihajoltak az ablakon és fölnéztek.

— Fecske! — sóhajtotta áhítatosan. a torzonborz.

— Persze, persze. — felelte a másik és feléjük se bojszintott.

— Na látja, csak semmi drukk, kolléga úr, bátraké a szerencse...

— Kérem, én már kétszer, — nyögte Berci, de nagyobbat lélegzett a szokásosnál, mert úgy tetszett, mintha

A másik némán nézte egy ideig, aztán visszaállt a helyére, kinyújtózott és azt mondta:

—> A fenének van kedve ilyen gyönyörű időben dolgozni.

— Mit néznek az urak? — szólalt meg mögöttük egy hang.

a túrósodás folyamata odafeni az agyban, legalább is stagnálna.

— Nem tesz semmit, — nyugtatta meg a jóindulatú kolléga. — Tud valamit a digitáliszról? Ugy-e, hogy tud? Na, csak gondolja végig alaposán és ne féljen.

Berci föl-alá szaladgált a folyosón, a szíve akkorákat puffant, mint a nagydob a katonabandában. Egyre mondogatta: a digitálisa... a digitálisz... s amikor negyvenedszer is el-A professzor volt Kihajolt az ablakon és sokáig figyelte a gyöngyöző finom hangokat. És a sárga bokrokat nézte.

Amikor visszafordult, a magasabbik orvos jelenteni akart neki valamit a jegyzeteiből, de a professzor, mintl).a nem vette volna észre, azt mondta: — Az ember valósággal kicserélődik ebben a gyönyörű időben.

A torzonborz közbeszólt:

—■ És most vizsgáztatnia kell a pronyitotta a szeméi, de meg se nyikkant. Rengeteg műszert látóit volna, ha egyáltalán képes lelt volna látni, de olyan fájdalmas sötétség fogla el hirtelen, mint a középkori delikvenst, akit a »nürnbergi szűz« vaspáncéljába csuktak' s az ezernyi szög mind egyszerre halóit volna a testébe.

— Mi tetszik? — hallotta aztán.

Berci nagynehezen fölnézett s egy roppant fájdalmas szemet látott közvetlenül maga előtt az asztalon. A szem egy farkaskutyáé volt, akinek fejéből és nyakából gummicsövek állottak ki. A szem olyan megértőén nézett Bercire, hogy Berci szeretett volna sírva fakadni. De ekkor a láthatatlan hang újra rászólt:

— Mi tetszik, kérem? Kit keres?

Berci most már megpillantotta a

hang tulajdonosát. Alacsony, köpcös fiatalember volt, s eddig elíödte az egyik műszer. Sötét haja torzonborzan, mint valami félig letiport nádas, amelyben nyulak és rókák bergetőztek, elhagyottan meredezett.

Amint ezt Berci meglátta, rögtön érezte, hogy a torka összeszorul s a hangja olyan vékonyan csordogált elő, mint gyerekkorában, amikor valami huncutságot kértek tőle számon.

— A professzor urat, — nyögte. — Szigorlatozni... igenis ... de én viszszalépek... Visszalépek, kérem! — mondta olyanformán, mint kiskorá-