Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-07-18 / 86. szám
Lapunk mai száma a jövő heti teljes H.ád.ió-míísort tartalmazza. Otvenkettedik évfolyam. »6. szám,__________________Szombat. 1931, jnlius 18. KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LÁB Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel. Egész évre 100 Kő, félévre 50 Kő, negyedévre 25 Kő. — Külföldön 150 Kő Egyesszám ára 1 korona. Alapította; TUB# JÁNOS. Felelős főszerkesztőt GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Főmuakatársak: ALAPY GYULA dr. éa FÖLÖP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. A sovány kis eredmény. Komárom, július 17. Az úgynevezett illetékes körök, Malypetr, a képviselőház elnöke, Udrzsal miniszterelnök, sőt —last not least — Yiskovszky hadügyminiszter el voltak ragadtatva attól, amit a parlament végzett. Ezek az urak a mindenható agrárius párthoz tartoznak és most szócsöveik egyremásra nyilatkoznak, hogy a parlament munkája egyenlő volt a nullával, mivel az agrárius-szociáldemokrata kutya-macska háború megakasztotta az alkotásokat. Elalkudozták az időt, amit Udrzsal miniszterelnök olyan szép hegedűszóban adott be az újságírók útján a közvéleménynek. Minden hasztalan — kis program, nagy program — a képviselőház alig végzett érdemleges munkát, megállapítják ezt az agrárlapok is, amelyek ezért a szociáldemokratákat okolják, míg a szociáldemokrata lapok ugyanezt csinálják és az agráriusokról szedik le a keresztvizet. Igazán senki se törődnék ezzel, ha nem a lakosság bőrére menne a béka-egérharc, azok a bizonyos alkudozások, hogy áteresztjük ezt a törvényjavaslatot, ha ti is áteresztitek ezt a javaslatot. Egyikből az agrároknak van előnyük, míg a másik a szoedemeket juttatja előnyökhöz. A csehszlovák törvényhozás már régesrégen eltávolodott a parlamentarizmus ideáljaitól és a pártok játékainak lett a színhelye és ebben az a szomorú, hogy a parlamenti munka egyre meddőbb és eredménytelenebb lesz. Ezeket a sovány kis eredményeket öltöztetik azután fel szép ruhákba és dicséri miniszterelnök, házelnök, hadügyminiszter, holott ők is jól tudják, hogy ezek az eredmények szánalmasan csekélyek és a túltengő pártélet nagy kilengéseit leplezik jól-rosszul. A képviselők szégyenkezve mennek viszsza kerületeikbe, ahol a választók miniszterelnök nélkül is meg tudják állapítani, hogy semmi érdemlegeset nem végeztek. Az agrárok ezzel az eredménnyel akarják meghódítani Szlovenszkót, a küszöbön álló községi választásoknál. Jól tartsák számon, hogy mit ígértek a választóknak és mit valósítottak meg belőle. Persze a népgyűlésen a szociáldemokratákat teszik ezért felelőssé, amint ezt volt alkalmunk tapasztalni Slávik belügyminiszter keleti kortesútján. Azután Dérer kortesútján tartott népgyülési beszédeiben alaposan kikészítette a testvér államalkotó pártot. Ez az egymással való harc már nem ismer határokat és csak ott szűnik meg, ahol a magyarokkal kerülnek szembe. Mert a Ma:gas-Tátra csúcsa nem maradna a helyén, ha a szlovákok és magyarok egymásra találnak a politikai harcok közepette és kisemmizettségiik tudatában megértik egymást a közös kenyér örök plattformján. Ezt a játékot már tizenharmadik esztendeje játszók Prágában, ahol sohasem elvek mérkőztek, hanem csak pártok a várható előnyökért. Ez a rideg racionalizmus, mely számítási területté változtatta a parlamentet, sőt magát a törvényhozási munkát is, ad és vesz a parlament kulisszái mögött, ad az elvekből és vásárol elveket és meggyőződést. A többet ígérő törvényjavaslata kevés akadályra talál, de az adásvételi ügylet megkötése nélkül nincsen tárgyalás a kétszázfőnyi parlamenti mammut többség közreműködésével. Csak az adótörvények voltak azok, amelyeket az akkori pénzügyminiszter, Englis akarata keresztülerőszakolt és ez is már nagyon megérett a módosításra. Nincs még egy parlament, amely kevesebbet produkálna, mint a csehszlovák törvényhozás. És az a kevés is, amely mint eredmény a törvénytárban jelentkezik, nélkülözi a törvényelőkészítés szakszerűségét és az érdekképviseletek kritikáját. Azért van annyi novella a törvénytárban, mert a törvényalkotások a pártok alkujának eredményei és így azok egyoldalúsága Komárom, — július 17 Füssy Sálmán szenátor a .súlyos mezőgazdasági helyzetről az elemi károk terítésére vonatkozó javaslat vitájában. Az 1931. évi elemi csapások által okozott.károk megtérítéséről szóló kormányjavaslat szenátusi tárgyalásánál fölszólalt Fiissy Kálmán magyar nemzeti párti szenátor is, aki figyelemreméltó beszédében élesen elítélte a kormány működését. A szónok szerint gyors elhatározó és nagyszabású tettekre van most szükség, ha a mezőgazdaságot a végromlástól meg akarják menteni. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nem foglalja magába azt az intézkedést, amit a szlovenszkói magyarság elvárna ettől a kormánytól, amelyben az agrárérdekeket védő agrárpártnak van a legtöbb minisztere. Majd a gazdasági válság történetét ecseteli, amely a mezőgazdaságban beállott krízisből átterjedt az iparra és kereskedelemre is és amelylyel szemben a kormány csak ideges, csakhamar nyilvánvalóvá lesz a novellák, a törvénymódosítások végehossza nélküli sorozatában. Ez az ülésszak végétért, a munka minimuma mellett és eredménytelenül mutatkozhatik-e más, mint minimum? Bizonyára nem. Ez a kis eredmény egyet azonban igazol: a nagy többség munkára való képtelenségét és a sokpárt-rendszer lehetetlenségét. A nyolc pártot számláló többség akkora, hogy nem képes mozogni, nem képes dolgozni és alkotni. Ez a megállapítás egy következményt rejt magában. A fontos ügyeket halogatják, halogatják tavaszról őszre. Jön az ősz, egy mindennél szörnyűbb tél előfutára, ahol a köztársaságnak több millió lakosára a legnagyobb nyomor és szenvedés vár. Ezekben a felelősségteljes napokban egy felelőtlen pártrendszer van a hatalmon, agrárok—szocialisták uralma és az országnak drága viaskodásában éli ki magát a parlament, a törvényhozó hatalom árnyéka, többségi pártok játékszere. Vájjon nem érzik-e a lelkiismeret furdalását azok, akik elszabotálták a parlament munkaidejét, hogy a választó tömegek akaratát így nem képviselhetik. Ez a játék csak úgy szünhetik meg, ha a választókat megkérdezik, hogy meg vannak-e elégedve azokkal a gyönyörű parlamenti eredményekkel, amelyekben Udrzsal, Malypetr és Vyskovszky oly nagy kedvüket lelik, vagy pedig választanak olyan pártok részére képviselőket, amely pártok az ígéretek helyett a munka programjával lépnek a választók elé. kapkodó intézkedéseket tesz. Ha segíteni akar a kormány ezen a rettenetes helyzeten, akkor minden igyekezetét, minden képességét a mezőgazdasági helyzetnek orvoslására kell beállítania. De ezt parancsolja a mezőgazdasági válságot tetéző az a körülmény is, hogy a természet, az időjárás szeszélyeinek kitett mezőgazdaságunkat ebben az évben az elemi csapások is megtépázták és ha néhány év előtt az volt a baj, hogy a gazda a kenyérmagot takarmányra volt kénytelen elhasználni, úgy ma már ott tartunk, hogy a gazda az idén még annyit sem arat, amennyire a családja eltartása céljából szüksége van s az őszi vetéshez szükséges magról pedig nem is beszélhetünk, mert ha esetleg a nagyobb gazdaságokban az meg is van, minőségileg oly silány, hogy kár alája a földet beszántani, mert hiszen jó termést nem hozhat. Majd éles szavakkal ítéli el a kormánynak azt az eljárását, hogy a gazdák segélyezésére nincs hitel, holott a gyáripar 700 milliói hitelgaranciát kap a Szovjetoroszorszdgba szállítandó áruk után. Amig a kormány olyan könnyen dobálódzik a külkereskedelmi hitelgarancia százmillióival, addig ezzel az alamizsna törvényjavaslattal csak öt millió segélyt nyújt a károsultak részére. Ez égbekiáltó megkülönböztetés. Követeli a mezőgazdaság részére a hosszú lejáratú gazdasági hitelt és az adó és betegbiztosítási dijak végrehajtásának mérséklését. Végül sürgős intézkedést kiván arra nézve, hogy gondoskodjék az állam vetőmagról, mert az idei termés Szlovenszkő déli részében nem alkalmas vetésre. Az álattenyésztést is végső veszély fenyegeti, mert elpusztult a takarmány, kiaszott a széna és rovar eszi a répát is. A köztársaság mezőgazdasági állattenyésztése még nem nyugszik oly biztos alapon, hogy a hússzükségletben az összellátásról szó lehetne, a kormánytényezők azonban ezt még eddig nem ismerték föl. A mi népünk már többet adott az államnak, mint amennyire az erkölcsi világrend szerint kötelezve volt, a nagy adók pedig agyonnyomoritották a népet. Itt az ideje, hogy az állam segítsen rajta. A beszédet az ellenzéki pártok nagy tetszéssel fogadták. Hat kormánypárt húz jövedelmet, a lengyel szén behozatalából. A Polední List legújabb számában egy jegyzőkönyvet közöl, amellyel azt kívánja bizonyítani, hogy hat kormánypárt foglalkozik szénszállítással és a lap állítása szerint ezek a pártok a szénkereskedés jövedelméből élnek. Azt irja továbbá a lap, hogy Stribrny képviselőt megakadályozták a a vizsgálóbizottság előtt abban, hogy bebizonyítsa azt, hogy a többi pártok is szénkereskedelemmel foglalkoznak. Ez nem tartozott a végrehajtó bizottság kompetenciájába. Ezért közli le a Poledni List a közmunkaügyi minisztériumban 1926. április 20-án felvett jegyzőkönyvet. E jegyzőkönyv szerint Komanda Károly bankigazgató a szociáldemokrata párt részéről, Stribrny Ferenc a csehszlovák nemzeti szociálista párt részéről, Matousek József dr. képviselő a nemzeti demokrata párt részéről, Ripár János képviselő a cseh néppárt, Horák Ferenc képviselő a cseh iparospart és Zsilka Henrik az agrárpárt képviseletében volt jelen és irta alá a jegyzőkönyvet, amelyben valamennyien kijelentették, hogy teljes jogulag képviselik pártjukat és valamennyien beleegyeztek abba, hogy azon vállalatok, amelyeknek nevében interveniáltak, havonta egyenlő arányban 4000—4000 tonna, tehát összesen 24.000 Ionná lengyel szén szállítására kapjanak engedélyt. A jegyzőkönyv azután felsorolja azokat a cégeket, amelyek között a lengyel szén szétosztatott. A Lidové Noviny e közleményhez hozzáfűzi, hogy az okmány, amelyet Stribrny közölt, nem hoz semmi újat. A politikai pártoknak a POLITIKAI SZEMLE
