Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-07-14 / 84. szám

1931. ju lins 14. »KOMAROMI LAPOKc 3. o’dal. Hogyan gondoskodnak a magyar tanítóság utánpótlásáról? 250 jelentkező közül csak 40' et vettek föl a magyar tanító képzőbe. — Nagy az elkeseredés a szülők köbölt — Nemzetgyű­lési képviselők szenátorok orvoslást keresnek. — A magyarság újabb mellőzése. — A pozsonyi állami tanítóképző intézet magyar párhuzamos osztálya?. Komárom, — július 15. F. évi julius 1-én volt a fenti inté­zet első osztályába jelentkezettek fel­vételi vizsgája. Jelentkezett 250 tanuló, akik közül felvételi vizsgái engedélyt kapott 193 tanuló. Ezen száraz tények előre bocsátásával kívánunk közérdek­ből foglalkozni ama csodálatraméltó eseményekkel, melyek julius 1-én és 2-án a Státna Reálka hivatalos helyi­ségeiben történtek. Mindenki tudja, hogy Szlovenszkó­­nak mag>arlakta vidékein általános tanitó hiány van. Vannak elemi isko­lák, melyek hónapokon, sőt éveken át is hirdetnek tanitoi állásokra pályáza­tokat. A pályázati hirdetmények pályá­zók hiányában meddők maradnak. Szóval nincsenek tanitók Nincsen után­pótlás. Aki jóakarattal szemléli e jelenségeket, jóhiszemüleg adhatná azt a tanácsot, hogy könnyű segiteni a bajon, tessék megfelelő utánpótlásról gondoskodni. Pozsonyban vivődött, küzdött a múlt­ban éveken át egy intézet, melynek hiva­talos cime „A bratisiavai állami tanító­képző intézet magyar párhuza i os osz­tályai“ és amelynek hivatása lett volna a majdnem általános taniióhiány után­pótlásáról gondoskodni. „Risum te­­neatis amid“ — intézet, azaz iskola volt iskola nélkül, három osztály bele­­szoritva két tanterembe, ahova csak üres óráikban rohanhattak az előadó tanárok anyaintézeteikből, hogy mint a mostoha rendszer igavonó napszá­mosai, leadják a köteles órákat a le­hetőséghez képest, ama bölcseleti axióma szerint, hogy „ad impossibile, nemo tenetur“, ami magyarul annyit tesz, hogy senkitől sem szabad lehe­tetlenséget kivánni. Mi a lehetetlenség a jelen helyzetben? a) tanítóképző-intézet gyakorló iskola nélkül, úgy hogy a tanítójelölteknek gond volt az iskolából a gyakorló is­kolába rohanni, hogy szinte lopva les­senek el a nevelésnek legnagyobb, közérdekű művészétéből valamit. b) tanítóképző intézet minden fel­szerelés nélkül, úgy hogy a természet­­tant, azaz fizikát az egész éven át kí­sérletezés és szemléltető eszközök be­mutatása nélkül tanították, vagy pedig a jelölteknek rohanniok kellett a magyar gimnáziumba, hogy ott valamit lássanak, így tanulták a fizikát, chemiát, termé­szetrajzot, szóval a legreálisabb tan­tárgyakat, amelyeket szemléltető eszkö­zök és kisérletezés nélkül tanítani tel­jes lehetetlenség. Lehetetlenség ilyen körülmények kö­zött tanitókari utánpótlásról gondos­kodni. Ezen lehetetlen állapotok ellenére a tanítóképzőnek mondott intézet első osztályába jelentkezett folyó év julius hó 1-én a fenti tömeg; a számokat a nehezebb feifogásuak kedvéért újból lejegyezzük: 193 megfelelő előképzett­séggel biró tanitónövendék kapott vizs­gaengedélyt, mely számból 82 leány és 111 fiú jelentkező, akikből felvehető volt 20 fiú és 20 leány. Hol van az a csodálatraméltó igazgató vagy tanári kar, amelyik 193 irásbelileg és szóbe­lileg két napon át vizsgáztatandó nö­vendékből ki tudja keresni a legmeg­felelőbbeket, amikor a bizalmatlanság már annyira általános, hogy szinte, mondhatni, senki sem hisz senkinek, A róka nem hisz a rókának, a varjú nem hisz a varjúnak, de már szinte köztu­dat, hogy csak ember ássa ki ember­társa szemét. Felvonult a vizsgázó növendékek serege a gondos szülők és nevelők, gyámok és pártfogók kíséretében, hogy rekkentő hőségben végig szenvedjék egy felvételi vizsga minden kinját szinte reménytelenül. Mert hiszen előre tudta a tömeg, hogy csak 40-en lehetnek a kiválasztottak, miután az intézet veze­tősége az eset ódiumát előre látván,, jóakaratulag előre figyelmeztette, később már csittitaní kénytelenittetett a felhá­borodott kedélyeket és szenvedélyeket. Mert elvégre nemcsak kötelességek, hanem jogok is vannak egy demokra­tikus köztársaságban. Hol van az meg­írva, hogy amikor általános tanitóhiány van, ne lehessen egy jelentős kisebb­ségnek állami tanítóképző intézete, ami­kor ugyanaz a kisebbség adót fizet, a legjobb katonákat szállítja, küzd a lét­ért, illetékes helyekről biztató jóakaratu Ígéreteket hall, amihez mint áilamfen­­tartónak teljes joga is van. Levizsgáztak a jelentkezők. Fáradt, elkeseredett lélekkel tanakodtak a meg­jelent szülők és gyámok, akik között voltak hozzáértő szakértők is, akiknek közös elhatározó gondolata volt moz­galmat indítani a lehetetlen helyzet és körülményekért Az érdekelt szülők tudni szeretnék, milyen kulcs szerint veitek fel a 40 jelöltet. Tudvalevő dolog, hogy a felvételnél tekintettel kell lenni azon diákokra akik már többször jelentkez­tek, tehát éveikben előbbre haladottak és akiknek, amennyiben megfelelnek, már szerzett jogaik vannak. Nem tör­tént-e a felvétel a szülők politikai párt­állására való tekintettel, ami a növen­dékekkel szemben evidens igazságta­lanság volna ? A szülők meg fogják keresni képviselőiket, szenátoraikat, hogy tegyék megfontolás, s illetékes helyen interpelláció tárgyává, miként kiván a magas közoktatásügyi minisztérium gon­doskodni a magyar tanítóság utánpót­lásáról. Ugyanis ezt kérni nemcsak joga, hanem terhes kötelessége is a szülők­nek és nevelőknek és kedves köteles­sége kell, hogy legyen a magas köz­­oktatásügyi kormánynak, amelynek illusztris exponensei tudják azt, hogy „regium est succurere miseris“ — ami magyarul annyit tesz, hogy „fejedelmi dolog segítségére sietni a segítségre szorulóknak“. „Videant consules“ — ugyanis érdekelt szülők, vizsgázó jelöl­tek, személyes tapasztalatot szereztek, hogy az igazgatóság és a tanári kar jórésze szinte emberfeletti munkával és odaadással a lehetetlen körülmények ellenére is kivánt jóakaratu segitségökre lenni. Cziscler István róni. kath. plébános. Az Iparoskor kerti mulaísága. — Saját tudósítónktól. — Komárom, július 13. A városunkban megtartott nyári mulatságok között egyik legkedve­sebb mulatság szokott lenni a ko­máromi Iparoskör kerti mulatsága, amely minden év nyarán megis­métlődik a kör Nádor utcai árnyas kerti helyiségében. Hamisítatlan jó magyar hangulat uralkodik ezen a szép mulatságon, amelyen váro­sunk iparos társadalma szokott ta­lálkozni a jókedv és vidámság je­gyében. Az idén július 12-én, vasárnap rendezte az Iparoskor kerti mu­latságát, amely ezutial is a hagyo­mányos siker jegyében folyt le. A mulatságon nagy közönség jelent meg, amely igen kedves emlékek­kel lett gazdagabb. Már délután 4 órakor kezdetét vette a tekever­seny, amely a kör kitünően szer­vezett házi zenekarának sétahang­versenye mellett folyt le nagy ér­deklődés mellett egész estig, ami­kor a nyerteseknek az értékes nye­reménytárgyakat kiosztották. Az első díjat Berza János nyerte, má­sodikat Kánya Ferenc és a harma­dikat Tuba Zsigmond kapta. Este 9 órakor rendkívül sikerült műkedvelőelőadás kezdődött, ame­lyen két vidám és kacagtató szín­darabot adtak elő a kör elsőrendű műkedvelői, pompás összjátékban. A darabok »A késdobáló« c. egy­­felvonásos és »Az öngyilkosok klubja« c. kétfelvonásos bohóza­tok voltak, mindkét darabot kifo­gástalan előadásban adták elő, ügyes alakítással és remek játék­kal. Valamennyi szereplő dereka­san megállotta helyét és teljes el­ismerést érdemelt, mert szerepeik­ben a legjobbat nyújtották, állan­dó kacagásban tartva a közönsé­get. A darabok szerepeit Balogh Irén és Kitzing Magda, továbbá Drélich Rezső, ez a kitűnő műked­velő, Novák Imre, Vázsonyi Fe­renc, Tuba Zsigmond, Nagy Lász­ló és Túry Béla adták nagy si­kerrel. A közönség a szivéből tap­solt a derék gárdának, amelynek minden egyes tagja megérdemelte az elismerést. Előadás után a nagyteremben megindult a tánc és a Kaubek Ká­roly lendületes vezetése mellett közreműködő házi vonós zenekar ropogós csárdásaira nagy kedvvel Kevesen tudják Komáromban, hogy a tőszomszédságunkban, az Apályi szigeten micsoda csodálatos gép mű­ködik. Ezek a kevesek is csak azért tudják mert az Apályi sziget Halász­­csárdájához ránduitak ki és onnét vé­letlenül észrevették a mozgó gép kéményéből kiáradó füstöt. Erre lettek figyelmesek és elsétáltak a csodagép­hez, mely medret ás. A Vágdunának az uj medrét, amely az Apályi szige­tet szeli ketté. A komáromiak nagy többségének fogalma sincs, hogy milyen zseniális találmány működik itt, amelyről nem tudja az ember, hogy gondolkodó gép-e, vagy gépember-e ? Sőt azt is könnyen ráfoghatja az emberi fantázia, hogy egy fölelevenedett őslény, egy hatalmas saurus ás, turkál az uj fo­lyammederben. A német zsenialitásnak csodálatos alkotása ez a gép, amely boszorká­nyos ügyességgel, gyorsasággal ássa a medret. Képzeljünk el két hatalmas kart vas­ból. Ez a két vas kar egy hatalmas vas vödörforma edényt tart a végén. Ennek a több hektoliter tartalmú, hordó forma vasvödörnek szélei élesek. A gép mozgásba hozza a karokat. Azok a földbe belenyomják az éles szélű vödröt, az éles széle belevágódik a kemény rögbe és a vödör belemé­lyed a földbe és hirtelen fölemelked­nek a karok, emelik a vödröt, amely már tele van több métermázsányi föld­del. Erre a gép féloldalra fordítja a földdel telt vödröt tartó kart, fölemeli a levegőbe és a gép mellett rakott iparvágányon álló mezei vasút egyik csilléje, lórija, vagonja fölé emeli. Amikor a mezei vasút kocsija fölé ér, egy automatikus szerkezet kinyitja a hatalmas vödör fenekét, a föld a csil­lébe hullik. Két ilyen merités és egy egy nagy csille púpozva megtelik. A mezei vasút mozdonya egyet füttyent és odébb viszi egy csillével a vonatot, hogy uj üres csille várja a vasvödör földtartalmát. Maga a meder ásó gép egy tankra van fölszerelve, amely láncos mozgó­ján gurul tovább. Amint előtte kivágta a medret, a tank előre halad. A me­derásó gép a tankon körben meg tud fordulni úgy, hogy a vasvödör nem­csak elől, de oldalt és hátul is tud medret ásni. A tank nagyon vastag padlózaton halad, hogy az esetleges vizenyős talajon le ne süllyedjen. Ezt a padlózatot mindig a gép elé rakják, ha előre halad a gép, a szabaddá lett padlót maga az említett két kar teszi előre, a karok hátra fordulnak, fölka­rolják a többarasztnyi széles pallózatot, előre fordulnak vele és önmaguk elé leteszik és szépen eligazítják, mint mikor a kotlós tyuk maga alá tolja a tojásokat. A zseniális gépen áll egy gépész, ő igazgatja az egész gépezetet, amely a szemlélőre azt a benyomást teszi, mintha az egész gép egy gondolkodó lény volna. Az uj meder ásása folytán kikerült hatalmas földtömeget mezei vasút viszi ki az erre a célra emelt hidon át az Apályi szigetről a Vág mellett létesí­tendő kikötő föltöltésére. Az uj meder gyorsan mélyül. A fent említett gép addig mélyíti a medret, és kitartással táncolt a fiatalság, amely ezúttal is világos hajnalig mulatott együtt. A nagysikerű mulatság rendezése Kaubek Frigyesnek, a kör fárad­hatatlan, agilis ügyvezető alelnö­kének avatott kezében volt, aki a vezetése alatt működő rendezői gárda odaadó, lelkes előkészítő munkájával a kerti mulatságot fé­nyes sikerűvé tette és az Iparos­­körnek jóhirnevét ismét gyarapí­totta. Elismerés illeti a házi vonós zenekart is, amelynek tagjai nagy­ban hozzájárultak a mulatság si­keréhez. Komárom, — julius 14. amig a viz elő nem buggyan. Később jön majd a vizi gép, amely a vizből szedi ki az anyagot Ha Vaskó Imre barátom pompás motorcsónakján elsiklunk az Apályi sziget mellett, so se tudjuk megállni, hogy a szigeten ki ne kössünk és meg ne nézzük ezt a gondolkodó gé­pet, ezt a föltámadt ősi szörnyeteg be­nyomását keltő zseniális alkotás bámu­latba ejtő munkáját. A gép már széles medret ásott a Vágduna uj ágának. Előbb mondottam, hogy a boszor­kányos gépet egy tank viszi előre. .. .Tank! Egy békebeli tank!... Ártatlan tank! Dehát ártatlan-e ez a tank? Ha ezt a zseniális gépet föl nem ta­lálják, most az Apályi szigeten a mun­kások százai nyüzsögnének, földmun­kások, kubikusok és most 2—3 ember, no meg a gép elvégzi a félezer munkás dolgát. A háború tankja terjesztette a pusz­tulást, a nyomort, a békebeli tank pedig növeli a munkanélküliséget, amely szin­tén pusztulással, nyomorral jár... A gép pedig eszi, túrja, harapja a földet és dacol kemény röggel, százados fagyökérrel és kővel. A partmenti mezőkön bicic madár sir-ri, a viz fölött pedig sirályok sikon­gatnak, mintha siratnának valamit, ta­lán a technika haladásával nyomorba jutott munkanélküli szegény embereket... (bj.) A debreceni Tisza István Tudományegyetem nyári egyetemi tanfolyama Augusztus 1'22'ig. A nyári egyetem, az egyetlen magyar­­országi szünidei tanfolyam, 1927 óta évről-évre minden nyáron nagyobb számmal gyűjti maga köré azokat, ki­ket a magyar élet, a magyar föld és az általános emberi műveltség újabb tudományos módszerekkel megvilágított kérdései érdekelnek s akik emellett s Debrecen város és környékének megismerésével a nyár egy részét kel­lemes és hasznos nyaralással akarják tölteni. A nyári egyetem célja kettős. Egy­részt az Európa minden részéből egyre nagyobb számban jelentkező külföldi hallgatókat akarja megismertetni a ma­gyar földdel, a magyar néppel, a ma­gyar történelemmel és általában a ma­gyar kultúra minden törekvésével; más­részt a magasabb műveltségre vágyók számára akarja különösebb előtanul­mányokra és korra való tekintet nélkül hozzáférhetőbbé tenni azokat a szellemi értékeket, amelyek hasonló körülmé­nyek között ezidőszerint máshol alig szerezhetnének meg. Különösen érdekessé teszi a nyári egyetemet a magyar résztvevők szá­mára az idegenek jelenléte és a ked­vükért rendezett számos idegennyelvű előadás, valamint a tanfolyam tulajdon­­képeni tanrendjét kiegészítő nyelvlec­kék, hangversenyek, vetítettképes be­mutatások és kirándulások. Az előadások legfontosabb tárgykö­rei: a magyar föld, a magyar nép és a magyar nyelv, az újabb magyar törté­nelem és irodalom, a magyar képző-Gondolkodó gép Komáromban. Mil thr! e y ö világi líCfi-.y gy »tataim - u us »I t>n d t vo BB föl. — lu k, bb * y n a> v -* d l . > — A 1 > i zig t c> d j 4 ia«iiu ' i* ül •» — Saját tudósítónktól. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom