Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-12-12 / 149. szám

lapunk mai száma a jövő heti teljes Radió-mnsort tartalmazza. Ötvenkettedik évfolyam. 149. »zám, Szombat, 1931, december 18. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel. Igész évre 1M Kő, félévre 5* Kő, negyed­évre 25 Kő. - Külföldön 158 Kő Egyesszám ára 1 borona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: E ARANY A Y JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal :Nádor-n. EL Megjelenik hetenként háromszor Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. «■ FOLÖP ZS1GMOND. Kedden, csütörtökön és szombaton. A nehéz idők kezdete. Komárom, — decemberit. A szívünk szorul össze, amidőn olvassuk a német kormány szük­ségrendeletét, mely beleavatkozik az ipar, a kereskedelem, a közgaz­daság ,a bank, a gyár, a munkás, a háztulajdonos, a tőkepénzes legma­gánabb magánügyeibe, limitálja a kamatlábai, iparcikkeket, élelmi­szerekei, lakásárakat, külföldre menekült t őkéket parancsol vissza és megtilt minden politikai gyüle­kezést. A háború ehhez képest ár­tatlan gyerekjáték volt és a köz­szabadság valósággal tombolt alat­ta. Csak a német nép olyan erős és olyan nagy, hogy ezt a hallatlan erőfeszítést elbírja, amely mind francia parancsra történik, hogy az »uzsorás« lássa, mi történik odaát, mert a biztonságát félti, a bőréét és az aranyáét. És másutt is így van, vagy így lesz a legyőzőit országokban. Ma­gyarországon hallatlan közterheket kénytelenek kivetni a teherviselők­re, hogy kölcsön nélkül élhessenek a maguk agyaglábain. Ausztriáról ne is beszéljünk, a pénze olvad, mint a tavalyi hó és alig bírja a vállain tartani azt az óriási vízfe­jet, Bécset, ahol a szociális boldog­ság tengerében fuldoklónak az em­berek. Sem Ausztria, sem Magyar­­ország, sem Németország nem ké­­képesek fizetni — nem hogy jóvá­tételt — de időközi adósságaik ka­matait sem. Nem is ludjuk, hogy mi lenne a jobb és a helyesebb: egy infláció-e, amikor mindenki pénzhez jutna, vagy az, hogy pénz nélkül kuncsorogjanak és pusztul­janak éhen a tömegek. Meri ez a sors vár ma azokra, akiket kitaszítanak a munkahelyük­ről, az íróasztal, a gyári eszterga­pad vagy a esődbe jutott kereskedés pultja mellől. Hiszen a gazdag és Irigyelt hilbizományok pénztárai­ban nincsen annyi pénz, amennyi a tisztviselők fizetésére kellene. Nem tudnak napszámosokat fizet­ni, tehát a föld, a termény megy veszendőbe. A mi falvainkon is nagy a nyo­morúság', nem a munkás a szeren­csétlen csak, akinek aratórészével adós maradt a mostoha időjárás, de a gazda is kétségbeesve néz a jövőbe, pénze nincs, a bankok be­zárták pénzszekrényeiket, a ter­mésnek már híre-hamva sincs és az adót meg kellene fizetni, ha len­ne miből. Eladni nein lehet, a vá­sárokon csak eladók vannak, de vevők nincsenek és nem is rossz tréfa annak a gazdának a cselek­ménye, aki lovát nem tu Iván tar­tani, mert elfogyott a tak rmánya, a vásáron sem tudta ela tni, hát otthagyta és egy cédulát kötött a lova farkára, amelyben azt ráhagy­ja Kassa városára. Egész Európa a pánik hangulat iiatása alatt áll. Mindenki fél vala­mi katasztrófától, amelyet nem tud megnevezni. Az államok úgy el vannak egymástól zárkózva, mint a háborúban voltak. A kivitel csök­ken, egyre kisebb lesz és minden­nap több a munkanélküli, az éhes száj, amely várja a kenyeret. Ez a tél, amely elé szörnyülködve né­zünk, a legnehezebbek közé fog tartozni. Nem tudjuk, mit hoz reánk. A mi szociális helyzetünkben egy túlméretezett költségvetés hallatla­nul magas kiadásainak súlya alatt roskadunk össze. A miniszterelnök kijelenti, hogy a katonai kiadások szükségesek, vagyis a katonai szol­gálat marad tizennyolc hónap, bár ezt a munkál el lehet végezni ti­zenkettő, hal, sőt három hónap alatt is, amely idő alatt stratégákat lehel nevelni a regrutákból. Egy agrárius elkiátlja magát: hogy ha a katonai szolgálati időt leszállíta­nák, több lenne a munkanélküli. És így még' kiderül, hogy szeren­csések vagyunk, a fiatal emberek évjáratai a kaszárnyákban ellátást kapnak és így van jól megoldva a munkanélküliség. Az ilyen politi­kusokat azután nem küldik vissza az iskolába az analfabéta tanfo­lyamra beszéd és értelemgyakor­latra! Azután jönnek a szociáldemo­kraták a negyvenórás munkahéttel, de természetesen a negyvennyolc­­órás munkabérekhez nem szabad hozzányúlni, azt a gyárosok adják emlékül nemzeti ajándék gyanánt, mert olyan jól megy a dolguk, hogy raktárra dolgozhatnak, miveJ kivi­tel nincs és itthon senki sem tud vásárolni. Javasolják a katonai szolgálati idő leszállítását is, de a katonai költségvetést szemrebbenés nélkül szavazzák meg Középeuró­­pa militarista háborús — szoci­alistái. így akarnák megmenteni az ingadozó közgazdasági életet és egyúttal alibit is igazolni. A tisztviselők a tizenharmadik hónap lecsökkentéséért Prágában kivonultak az uecára. Nem veszi tu­domásul, hogy Németország, Ausz- Iria, Magyarország milyen mérték­ben nyirbálja meg a tisztviselő jöve­delmeket. sőt a nyugdíjasokét. Nem pillantanak át Romániába, ahol elsején nem is álmodik a tisztviselő arról, hogy rátáját vagy annak ré­szét is felvehesse. Holott a takaré­kosságot a hadsereg létszámcsök­kentése és a bürokrata-hatalom ré­szekre bontásával kellene megkez­deni. De megmondta a költségve­tésnek egyik kormánypárti elő adója: hogy tízezer korona megta­karítás mellett egymilliós túlkiadás jelentkezik és diktátornak kellene belenyúlni a bürokrácia szövevé­nyeibe. Fásultan és szárnyaszegeltcn, sorsunknak megadva magunkat vár juk a jövendőt. Nem is küzdünk ellene. Ez a letargia jellemzi min­dennél jobban a gazdasági helyze­tet .Valamit várunk, amiről tudjuk, hogy nem lesz jó, hogy jobb lenne, ha talán ez a mai vigasztalanul rossz helyzet is maradna, ahol ta­lán mégis csak jobbra is fordulhat­nak a viszonyok. Hiszen javíthat­­lan optimizmus él telkeink mélyén, mil a boldogabb jövőről a jelen elviselhetlenül nehéz perceiben is várunk. Várunk és nem tudni, hogy nem sodornak-e el a hullámok és nem merülünk-e el azokban. És a nehéz bajok közepette nem hang­zik el sehonnan vigasztaló szó a beteg Európában. Ezt a helyzetet a mai békeállapot szülte, a rossz szerződések, melyek megölték a bizalmat, szuronyokat, repülőket, gázokai és tankokat termeltek ti­zenhárom esztendő alatt és nem adták vissza a lelkek nyugalmát. Nem is adhatja vissza olyan béke, mely nem az igazság és a szeretet pilléreire épült, hanem a hatalom­vágyból és gyűlöletből fakadt. POIilTIXlI SUHLE Komárom, — december 11. * gier elnök Szlovenszkó munkanélküliségéről A szenátus költségvetési bizottsága legutóbbi ülésén felszólalt Udrzal mi­niszterelnök, aki hosszabb beszédben emlékezett meg a belpolitika napi kér­déseiről. A miniszterelnök beszédében megemlékezett a tisztviselőkről, a nem­zetgyűlés tekintélyének emeléséről, a freiwaldaui véres eseményekről, az állami szállításoknál előforduló vissza­élésekről és más kérdésekről. Majd áttért Szlovenszkó mai gazdasági hely­zetének fejtegetéseire és megállapította, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói munkanélküliség teremtette nehézségek nagyon bonyolultak. A rossz termés következtében ugyanis a szezonmunká­sok annyit sem kerestek, hogy később megtudjanak belőle élni. Viszont ezt a kérdést nagyon óvatosan kell megítélni azokon a vidékeken, amelyeknek lakos­sága igen egyszerű életet él. A Ru­­szinszkó felvirágoztatását célzó nagy­szabású terv kidolgozására a kormány minden lehetőt el fog követni. A Szlovenszkó érdekében való munkát kötelességének tartja a miniszterelnök, mert Szlovenszkónak külön nagy fi­gyelmet kell szentelni. A miniszterelnök beszélt még a tényleges katonai szol­gálati idő megrövidítésének kérdéséről, amiről azt mondotta Udrzal, hogy a hadvezetőségnek érdeke a szolgálati idő megrövidítése, ha a véderő nem szenved miatta. Újabb akció a munkanélküliek segélyezésére. Amint egyik prágai félhivatalos lap jelenti, a közélelmezési minisztérium újabb akciót tervez, amely abban ál­lana, hogy hasonlóan a burgonya­akcióhoz, a kerületek és községek se­gítségével lisztet és cukrot is kioszta­nak a munkanélküliek között. Az erre vonatkozó végleges döntést a minisz­tertanács elhatározásától teszik függővé. Kis államok gazdasági együtt­működése Középeurópában. Benes dr. külügyminiszter a szená­tus költségvetési bizottságának ülésén nyilatkozott a külkereskedelmi politika irányelveiről. Beszédében többek kö­zött kijelentette, hogy a külügyminisz­térium mindig arra törekedett, hogy aktiv legyen a külkereskedelmi mérleg, de ez ma nem könnyű dolog. Már 1920-ban azt mondottam a parlament­ben, — jelentette ki Benes, — hogy a kis államok gazdasági együttműködé­sét Középeurópában forszírozni kell. Én ebben hiszek ma is, mert ez a mi érdekünk. Mi nem nézünk sem jobbra, sem balra, nem vagyunk tekintettel arra, hogy ki milyen politikai szem­szögből Ítéli meg a helyzetet, a valóság az, amit már mondottam, hogy az adott földrajzi helyzet és az állam érdeke megkívánja a középeurópai kis államok gazdasági együttműködését. Az idők folyamán ki kell építeni Kö­­zépeurópa tervszerű gazdálkodásának nagy tervét. Valószínű, hogy visszaté­rünk ismét ahhoz a tervhez, amiről már régebben is vitáztunk és ez a behozatali monopólium rendszere, ta­lán más formában, mint eredetileg gondoltuk. Ez azonban még a jövő kérdése. A szenátus plenáris ülése. A szenátus plenáris ülését hétfőn, december 14-én, délután öt órára hív­ták egybe. A napirenden három men­telmi ügy szerepel. Csak formális jel­legű ülés lesz, amelyen beterjesztik a költségvetési bizottság jelentését az 1932, évi költségvetésről. A költségve­tési vita kedden kezdődik a szenátus plénumában. A katonai szolgálati idő leszál­lításának nincs pénzügyi hatása. A szenátus költségvetési bizottságá­nak ülésén a nemzetvédelmi miniszté­rium költségvetésének tárgyalásánál felszólalt Viskovsky nemzetvédelmi l

Next

/
Oldalképek
Tartalom