Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-12-03 / 145. szám

2. oldal. >KOMAROMI LAPOK« 1931. december 3. van kisgyerek áll sorban a homályos pincében, kezükben bögrék s türelem­mel várják a kakaó kiosztását. Foghtüg Jolán felügyelőnő rende­zi a gyerekeket sorba, ellenőrzi a cédulákat s azt mondja éppen, hogy kétszáz gyermek részére van ebéd kiutalása, holott háromszáz gyermek is rászorul az ebédakcióra. Háromszáz gyerek! Szegényen, ron­gyosan, fázósan álldogálnak s alig várják, hogy a jó meleg kakaót meg­­ihassák a kék bögréből. A perifériák­ról, az erődökből, ki tudja honnan szedődtek össze ezek a gyerekek, akik reggel elindulnak az iskolába s csak az este veti haza őket. Még ebédet is bent kapnak, nemcsak szellemi táp­lálékot. Azok, akiknek nincs jegyük, most várnak türelemmel, hátha jut nekik is a puha kenyérből. Kevesebb a kenyér s kevesebb a tej, krumpli, mint amennyi kellene. Azt szeretné a gyermek-népkonyha vezetősége, ha önzetlen szívek néha egy-egy kenyeret, egy-egy kiló babot, krumplit, vagy liter tejet ajándékoz­nának a gyermekek konyhájának, hadd lássák el őket minél bővebb számban. Hálásan megköszönnék! Tízéves gyerek s máris a szociális adminisztrációval kell megismerked­nie! * A szomszéd pince ajtajában na­gyobb a zaj s a forgalom. A gyerme­kek szülei, rokonsága, ismerős-köre. szóval a felnőtt nemzedék ad itt egy­másnak találkozót. Némelyik fél tlél­­előttjét eltölti, elbeszélgeti itt, hogy meleg leveshez, tésztához jusson, úgy­sincs munka, legalább elveri az idejél. A városi népkonyha december else­jén lépett működésbe. Nyolcszáz embert kezdtek élelmez­ni itt, de számuk máris felszökött ki­­lencszázra. A konyhában nagy csapat szakács­nő, kisegítő, sürgő-forgó személyzet. De kell is, hogy a tűzhelyeken mele­gedő rengeteg serpenyőt, fazekat el­lássák. Egymás hegyén-hátán a ká­posztás kocka sok serpenyője s pa­tent üstökben a borsóleves. Minden rendes, tiszta itl. Szinte ka­tonás. Az ételek Ízletesek. A borsó­leves tetején még piros szín is úszik. Lovasser Géza dirigálja a csapatát: mindenüvé posztot, kiszolgálót állít. Ez osztani fog, az a porciózást tanul­ja. Mindenki be van osztva itt, meg­van a helye a női személyzetnek s mikor minden elkészült, kezdődik a kiosztás. Sorra jönnek le a lépcsőn a peri­fériák, az erődök lakói. Csupa pa­mutkendő, szürke szín, kucsma és sapka, öreg nénikék, bajszos, idős bácsik, legények munka nélkül, anyák. Bemutatják a jegyüket. A jegyet át­lyukasztják. aztán meleg cipót kapnak, s máris öntik fazekukba a levest. Gőzölög a káposztás kocka. Étvágy­gerjesztő. Akiknek nem kell hazavinni az ebé­del, azok ott eszik meg az asztalon. Hangosan szürcsölik a levest. Míg ez megvan, nem kell búsú­­nyi! — állapítja meg egy öreg ember. Bajszán lecsurog a leves. Fiatal emberek, akik munkanélkül vannak. Anya, kisfiái is elhozta. Pa­naszkodik, hogy nincs munkája az urának. Bizony nem jönne el, ha vol­na a kikötőben valami kereset. Kendben, szépen megy minden. Alig háromnegyed óra alatt lezajlott a ki­osztás. A piszkos edényeket rögtön el­mossák, hogy az uj jelentkező kap­hasson belőle. Még vizük is van kan­­csóban az asztalon, meg bögrék mel­lette. Kék bögrék. Egy öreg cigány a hegedűjével jött. Magasra tartja, bogy a nagy nyomás­ban el ne törjön a szerszám. A végin talán még hegedülni is fog a vendé­geknek. Egészen víg hangulat van itt. Vígan esznek. Csoportokban járulnak az asz­talok elé, csak a kintlevők fáznak s topognak a földön. Ismerősök is vannak itt. Itt van Gyula a Nádorról, akinek nem tudom a másik nevét, de akinek beszédmo­dorát a Sport tagjai oly kitünően tudják utánozni. Gyula vidáman hab­zsol. Itt van pártfogoltunk is, a három ország között szenvedélyesen gyalog­ló ötgyermekes Maczeják Ferenc, aki megint az illetőségét keresi. Köszöni a Komáromi Lapok jószívű olvasói­nak adakozását s mindjárt be is szá­mol arról, hogy mit vásárolt a 170 koronán. Ruhát vett. Két gyermeke most kórházban van. No, majd ta­vaszra kikerülnek s újból keresik az illetőségüket együtt. Addig is leültetik őket ebédelni. Sok mindenki itt van. Persze, nem kaszinó tagok, sem társadalmi had­vezérek. A szegénység névtelen kato­nái húzzák meg ehelyütt magukat néhány órára, hála a szociális gon­dolkodásnak. Esznek, habzsolnak, nyelnek. Nem A súlyos gazdasági válság szomo­rúan jellemző képét mutatta a nov. 30-án lezajlóit komáromi országos vá­sár, amely az utolsó volt ebben az évben. Igaz, hogy a komáromi orszá­gos vásárok már évek óta, de külö­nösen amióta a városi bölcsesség ki­telepítette a temetők környékére, na­gyot hanyatlottak forgalom dolgában, azonban akkora szegénység és pénz­telenség, mint ezen a vásáron, voll, eddig még nem mutatkozott. Felhajtás dolgában kielégítő volt az eredmény, azonban az átruházás rend­kívül csekély volt. Felhajlottak a vásárra különbö­ző állatokból 980 darabot, ami­ből egész nap összesen csak 126 állat cserélt gazdái. Volt olyan állatárú is, amiből egyet­len egyet sem adtak el.' Például a felhajtott 118 drb. ökörből egy drb. sem kelt cl. Az árak rendkívüli mó­don estek s az eladók inkább visz­­szahajlották megmaradt állatjukat, mert nem akarták elpocsékolni azo­kat. Aránylag legtöbb tinóból kelt el. Elsősorban: autóbusz az éjjeli vo­natokhoz. Szívderítő látvány minden nappali vonat érkezésekor az a lelkes igyeke­zet, amivel a két autóbusz vezetője fogadja az állomáson a tévelygő uta­sokat. Valóságos hadjárat folyik a kocsisok, fiakkeresek és autóbusz-ve­zetők részéről az utasért, ami nagyon helyes dolog, mert az egészséges kon­­kurrencia folytán az utasember lé­nyegesen hamarább jut a városba. Vonatérkezés után pár perccel már megindul a versenyfutás a lovas és benzines járművek között a város fe­lé s ezt az amerikai tempót örömmel regisztráljuk. Nappal nagy az igyeke­zel. Megtörtént azonban, hogy némely esli vonatnál egy autóbusz sem állott, állítólag a városban lezajló nagy utas­­forgalom miatt s ami nem kevésbbé volna fontos: az éjféli kél vonathoz egyetlen autóbusz sem jár ki. Félti­­zenkettőkor érkezik a motoros Újvár felől s a gyors a vasúti hídon keresz­tül. Ehhez sosincs autóbusz, holott utas­­ember mindig akad szép számmal. Ugylátszik, aludni viszik a motort, avagy kifáradt a nagy napi munká­ban, hogy egyetlen egy esetben sem lehel látni motoros járművet féltizen­­kettőkor az állomáson. Emiatt sok panaszt hallottunk már. Szerény véleményünk szerint kö­telezni kellene az autóbusz tulaj­sok beszéd hangzik eközben. A cigány is kapott. Gyula is, a feke­­lekendősök. a kucsmások. mind. Egy­re fogy a kenyérhalom, a leves, meg a kocka. Holnap gulyásleves lesz. Vasárnap sült hús. Néha-néha egy jegynélküli asszony is beszökik. A férfiak higgadtabbak, rendezettebbek. A nőkkel több a baj. Mint rendesen, s mint mindenüti. De fog kapni a jegynélküli is, ha jut majd. Jóízűen szürcsölnek, ebédelnek. S egy nagy korty vizet isznak rá. (thyvi.) amennyiben 51 drb. közül 28 drb.-ol megvettek. Igen leeselt a ló ára is. amit legjobban bizonyít az a körül­mény, hogy egy lóért árverésen 16 koronát fizettek. Nem volt verseny paripa, az igaz. de mégis ló volt. amelyet egyik környék­beli faluról behajtottak a vásárra. Az országos vásárt egyéb áruk for­galma tekintetében sem lehet kielégí­tőnek mondani. Nemcsak az állat­vásár, hanem a különböző ipari ké­szítmények és kereskedelmi árucikkek is nagyrészt vevő nélkül maradtak, ami szintén a nagy nyomorúságot je­lentette. Hivatalos helyről vett értesülés szeri v’itriA! ha j toltak a hétfői országos vásárt'... 980 állatot, ezek közölt volt 27 drb. borjú. 70 üsző, 51 tinó, 5 bika, 118 ökör. 175 tehén. 65 malac, 110 sertés, 22 kecske, 255 ló és 82 csikó. Ezekből eladlak 126 állatot, amelyek között tulajdonosi cserélt 6 drb. borjú, 17 üsző, 28 tinó. 2 bika. 29 tehén, 8 malac, 9 sertés, 1 kecske, 15 lé). 11 csikó. donosokat, hogy felváltva, másod­­naponkint egy-egy autóbusz áll­jon kint az éjféli vonatnál is, ha már egyszer van autóbusz forgal­ma a városnak. Minden vonathoz ké­rünk autóbuszt! Csatornát a külvárosokba. A nagyérsoriak panaszát s kéré­sét közvetítjük. A Nagyérsoron s jónéhány kül­telki uccuján a városnak annyira nincs csatornázás, hogy a szenny­vizet egymás háza elé öntik az uccák derék lakói. A nagyérsoriaknak az a panaszuk, hogy a régibb lakók, a régi foglalás jogán az új házak lakói elé öntik a szennyvizet s mivel nincs csatornázás, a házak vízben úsznak, ami különö­sen télen nem kellemes. Nyáron még hagyján, akkor legalább libausztató­­nak, gyermektocsogónak lehel hasz­nálni a vizet, de most, mikor azon a részen különben is beáll nemsokára a nílusi árvíz és cölöpépítménnyé de­gradálja a kislakásokat, — nagy szen­vedés a csatorna nélküliség az ottani lakóknak. Kérvényt már évekkel ez­előtt adtak be a városhoz, rendes csa­tornázás érdekében, erre azonban fe­leletet nem kaptak s türelmesen vár­ják a szennyviz-háború további foly­tatását, tekintettel, hogy idestova be­le kellett nyugodniok a változhalat-December 12-én fellépnek a Kultúrpalotában: CSELÉNYI JÓZSEF az európai hirű énekművész, a budapesti Nemzeti Színház tagja, a budapesti Stúdió kedvence, akit magában Komáromban ezerkétszáz rádió előfizető szokott hallgatni. Rí EDLER IBOLYA a tüneményes hangú, bájos opera­énekesnő, MAJOROS MARGIT neves zongoraművésznő. E három jeles művész föllépte a kultúrpalotában olyan nagy mű­vészi élvezetet nyújt, aminő ke­vésszer adódott nekünk. Jegyek már előjegyezhetők a Spitzer-féle könyvesboltban. lanba s az ürge-módba. Ettől a kény­szerű ürge szereplői szeretnének meg­szabadulni a nagyérsoriak s a kör­nyező uccák lakói s kérik részint a szennyvizek mellőzését, részint a ren­des csatornázási. Addig is csónakon fognak közle­kedni. * Jégpálya. Erre ugyan valaki azt mondaná, hogy lukszus, pedig szükséges sport. Nyári, rengeteg sportalkalma után lélen semmi lehetősége nincs a vá­rosnak kinti testedzésre. Ródlizni itt nem lehel, skielni szintén nem, ma­radna a korcsolyapálya, de ugylát­szik, erre nem akad vállalkozó. Az iskolák udvarainak vízzel való fel­öntése még nem jégpálya s csak az apró nemzedéket elégíti ki görcsös jegével. Tavaly megpróbálkoztak a tiszti tenniszpálya kikészítésével, de Isten szeme őrizte azt, aki az ottan alkotott szörnyű jégkéregre felmerész­kedett. Ugyanezen a délkörön száz és száz jégpálya van, szerte minden városban s Pesten már megnyílt a természetes jégpálya is a héten. Mért csak Komá­rom sportélete olyan álmos s mért csak itt nem akad vállalkozó, aki jégpályát csinálna?! Egyetlen téli sportunk volna ez s a Pató Páloskodás ezt is lehetetlenné teszi. Most kezdődnek a fagyos idők, most még nem késő jégpályáról gondoskodni. Rendes korcsolyapályát kérünk a ko­máromi Halifax-híveknek s magunk részéről nyitott problémaként fogjuk kezelni a jégpálya ügyét. „A városházán elbocsátot­tak egy nyugdíjast, aki nép­jóléti jegyekkel mulatott“ cimü keddi számunkban megjelent cikkünkre vonatkozólag a következő nyilatkozat közzétételére kérték föl a szerkesztőséget: Nem felel meg a valóságnak az, hogy én az élelmi jegyekből csak egyetlenegy darabot is elsikkasztottam vagy elmulattam, vagy saját céljaimra felhasználtam volna. Aki ezt állítani meri, az koholmányt állít. Nem felei meg a valóságnak az, hogy ilyen élelmezési jeggyel bárhol is fizettem volna, akár cigánynak, akár másnak, vagy hogy ilyet a cigány homlokára ragasztottam volna. Komárom város összes cigánymuzsi­kusa erről tanúságot tehet. Mert hiszen éppen maguk a cigánymuzsikusok Példátlanul gyönge volt a vételkedv a hétfői országosvásáron. Nagy fölhajtás — kevés eladás. Saját tudósítónktól. Komárom, — december 2. Néhány „apróság“, amire hirtelen szüksége volna Komáromnak Autóbuszt mindén vonathoz. — Csatornázást a külvárosban. — Rendes, nagy jégpályát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom