Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-12-03 / 145. szám
2. oldal. >KOMAROMI LAPOK« 1931. december 3. van kisgyerek áll sorban a homályos pincében, kezükben bögrék s türelemmel várják a kakaó kiosztását. Foghtüg Jolán felügyelőnő rendezi a gyerekeket sorba, ellenőrzi a cédulákat s azt mondja éppen, hogy kétszáz gyermek részére van ebéd kiutalása, holott háromszáz gyermek is rászorul az ebédakcióra. Háromszáz gyerek! Szegényen, rongyosan, fázósan álldogálnak s alig várják, hogy a jó meleg kakaót megihassák a kék bögréből. A perifériákról, az erődökből, ki tudja honnan szedődtek össze ezek a gyerekek, akik reggel elindulnak az iskolába s csak az este veti haza őket. Még ebédet is bent kapnak, nemcsak szellemi táplálékot. Azok, akiknek nincs jegyük, most várnak türelemmel, hátha jut nekik is a puha kenyérből. Kevesebb a kenyér s kevesebb a tej, krumpli, mint amennyi kellene. Azt szeretné a gyermek-népkonyha vezetősége, ha önzetlen szívek néha egy-egy kenyeret, egy-egy kiló babot, krumplit, vagy liter tejet ajándékoznának a gyermekek konyhájának, hadd lássák el őket minél bővebb számban. Hálásan megköszönnék! Tízéves gyerek s máris a szociális adminisztrációval kell megismerkednie! * A szomszéd pince ajtajában nagyobb a zaj s a forgalom. A gyermekek szülei, rokonsága, ismerős-köre. szóval a felnőtt nemzedék ad itt egymásnak találkozót. Némelyik fél tlélelőttjét eltölti, elbeszélgeti itt, hogy meleg leveshez, tésztához jusson, úgysincs munka, legalább elveri az idejél. A városi népkonyha december elsején lépett működésbe. Nyolcszáz embert kezdtek élelmezni itt, de számuk máris felszökött kilencszázra. A konyhában nagy csapat szakácsnő, kisegítő, sürgő-forgó személyzet. De kell is, hogy a tűzhelyeken melegedő rengeteg serpenyőt, fazekat ellássák. Egymás hegyén-hátán a káposztás kocka sok serpenyője s patent üstökben a borsóleves. Minden rendes, tiszta itl. Szinte katonás. Az ételek Ízletesek. A borsóleves tetején még piros szín is úszik. Lovasser Géza dirigálja a csapatát: mindenüvé posztot, kiszolgálót állít. Ez osztani fog, az a porciózást tanulja. Mindenki be van osztva itt, megvan a helye a női személyzetnek s mikor minden elkészült, kezdődik a kiosztás. Sorra jönnek le a lépcsőn a perifériák, az erődök lakói. Csupa pamutkendő, szürke szín, kucsma és sapka, öreg nénikék, bajszos, idős bácsik, legények munka nélkül, anyák. Bemutatják a jegyüket. A jegyet átlyukasztják. aztán meleg cipót kapnak, s máris öntik fazekukba a levest. Gőzölög a káposztás kocka. Étvágygerjesztő. Akiknek nem kell hazavinni az ebédel, azok ott eszik meg az asztalon. Hangosan szürcsölik a levest. Míg ez megvan, nem kell búsúnyi! — állapítja meg egy öreg ember. Bajszán lecsurog a leves. Fiatal emberek, akik munkanélkül vannak. Anya, kisfiái is elhozta. Panaszkodik, hogy nincs munkája az urának. Bizony nem jönne el, ha volna a kikötőben valami kereset. Kendben, szépen megy minden. Alig háromnegyed óra alatt lezajlott a kiosztás. A piszkos edényeket rögtön elmossák, hogy az uj jelentkező kaphasson belőle. Még vizük is van kancsóban az asztalon, meg bögrék mellette. Kék bögrék. Egy öreg cigány a hegedűjével jött. Magasra tartja, bogy a nagy nyomásban el ne törjön a szerszám. A végin talán még hegedülni is fog a vendégeknek. Egészen víg hangulat van itt. Vígan esznek. Csoportokban járulnak az asztalok elé, csak a kintlevők fáznak s topognak a földön. Ismerősök is vannak itt. Itt van Gyula a Nádorról, akinek nem tudom a másik nevét, de akinek beszédmodorát a Sport tagjai oly kitünően tudják utánozni. Gyula vidáman habzsol. Itt van pártfogoltunk is, a három ország között szenvedélyesen gyalogló ötgyermekes Maczeják Ferenc, aki megint az illetőségét keresi. Köszöni a Komáromi Lapok jószívű olvasóinak adakozását s mindjárt be is számol arról, hogy mit vásárolt a 170 koronán. Ruhát vett. Két gyermeke most kórházban van. No, majd tavaszra kikerülnek s újból keresik az illetőségüket együtt. Addig is leültetik őket ebédelni. Sok mindenki itt van. Persze, nem kaszinó tagok, sem társadalmi hadvezérek. A szegénység névtelen katonái húzzák meg ehelyütt magukat néhány órára, hála a szociális gondolkodásnak. Esznek, habzsolnak, nyelnek. Nem A súlyos gazdasági válság szomorúan jellemző képét mutatta a nov. 30-án lezajlóit komáromi országos vásár, amely az utolsó volt ebben az évben. Igaz, hogy a komáromi országos vásárok már évek óta, de különösen amióta a városi bölcsesség kitelepítette a temetők környékére, nagyot hanyatlottak forgalom dolgában, azonban akkora szegénység és pénztelenség, mint ezen a vásáron, voll, eddig még nem mutatkozott. Felhajtás dolgában kielégítő volt az eredmény, azonban az átruházás rendkívül csekély volt. Felhajlottak a vásárra különböző állatokból 980 darabot, amiből egész nap összesen csak 126 állat cserélt gazdái. Volt olyan állatárú is, amiből egyetlen egyet sem adtak el.' Például a felhajtott 118 drb. ökörből egy drb. sem kelt cl. Az árak rendkívüli módon estek s az eladók inkább viszszahajlották megmaradt állatjukat, mert nem akarták elpocsékolni azokat. Aránylag legtöbb tinóból kelt el. Elsősorban: autóbusz az éjjeli vonatokhoz. Szívderítő látvány minden nappali vonat érkezésekor az a lelkes igyekezet, amivel a két autóbusz vezetője fogadja az állomáson a tévelygő utasokat. Valóságos hadjárat folyik a kocsisok, fiakkeresek és autóbusz-vezetők részéről az utasért, ami nagyon helyes dolog, mert az egészséges konkurrencia folytán az utasember lényegesen hamarább jut a városba. Vonatérkezés után pár perccel már megindul a versenyfutás a lovas és benzines járművek között a város felé s ezt az amerikai tempót örömmel regisztráljuk. Nappal nagy az igyekezel. Megtörtént azonban, hogy némely esli vonatnál egy autóbusz sem állott, állítólag a városban lezajló nagy utasforgalom miatt s ami nem kevésbbé volna fontos: az éjféli kél vonathoz egyetlen autóbusz sem jár ki. Féltizenkettőkor érkezik a motoros Újvár felől s a gyors a vasúti hídon keresztül. Ehhez sosincs autóbusz, holott utasember mindig akad szép számmal. Ugylátszik, aludni viszik a motort, avagy kifáradt a nagy napi munkában, hogy egyetlen egy esetben sem lehel látni motoros járművet féltizenkettőkor az állomáson. Emiatt sok panaszt hallottunk már. Szerény véleményünk szerint kötelezni kellene az autóbusz tulajsok beszéd hangzik eközben. A cigány is kapott. Gyula is, a fekelekendősök. a kucsmások. mind. Egyre fogy a kenyérhalom, a leves, meg a kocka. Holnap gulyásleves lesz. Vasárnap sült hús. Néha-néha egy jegynélküli asszony is beszökik. A férfiak higgadtabbak, rendezettebbek. A nőkkel több a baj. Mint rendesen, s mint mindenüti. De fog kapni a jegynélküli is, ha jut majd. Jóízűen szürcsölnek, ebédelnek. S egy nagy korty vizet isznak rá. (thyvi.) amennyiben 51 drb. közül 28 drb.-ol megvettek. Igen leeselt a ló ára is. amit legjobban bizonyít az a körülmény, hogy egy lóért árverésen 16 koronát fizettek. Nem volt verseny paripa, az igaz. de mégis ló volt. amelyet egyik környékbeli faluról behajtottak a vásárra. Az országos vásárt egyéb áruk forgalma tekintetében sem lehet kielégítőnek mondani. Nemcsak az állatvásár, hanem a különböző ipari készítmények és kereskedelmi árucikkek is nagyrészt vevő nélkül maradtak, ami szintén a nagy nyomorúságot jelentette. Hivatalos helyről vett értesülés szeri v’itriA! ha j toltak a hétfői országos vásárt'... 980 állatot, ezek közölt volt 27 drb. borjú. 70 üsző, 51 tinó, 5 bika, 118 ökör. 175 tehén. 65 malac, 110 sertés, 22 kecske, 255 ló és 82 csikó. Ezekből eladlak 126 állatot, amelyek között tulajdonosi cserélt 6 drb. borjú, 17 üsző, 28 tinó. 2 bika. 29 tehén, 8 malac, 9 sertés, 1 kecske, 15 lé). 11 csikó. donosokat, hogy felváltva, másodnaponkint egy-egy autóbusz álljon kint az éjféli vonatnál is, ha már egyszer van autóbusz forgalma a városnak. Minden vonathoz kérünk autóbuszt! Csatornát a külvárosokba. A nagyérsoriak panaszát s kérését közvetítjük. A Nagyérsoron s jónéhány kültelki uccuján a városnak annyira nincs csatornázás, hogy a szennyvizet egymás háza elé öntik az uccák derék lakói. A nagyérsoriaknak az a panaszuk, hogy a régibb lakók, a régi foglalás jogán az új házak lakói elé öntik a szennyvizet s mivel nincs csatornázás, a házak vízben úsznak, ami különösen télen nem kellemes. Nyáron még hagyján, akkor legalább libausztatónak, gyermektocsogónak lehel használni a vizet, de most, mikor azon a részen különben is beáll nemsokára a nílusi árvíz és cölöpépítménnyé degradálja a kislakásokat, — nagy szenvedés a csatorna nélküliség az ottani lakóknak. Kérvényt már évekkel ezelőtt adtak be a városhoz, rendes csatornázás érdekében, erre azonban feleletet nem kaptak s türelmesen várják a szennyviz-háború további folytatását, tekintettel, hogy idestova bele kellett nyugodniok a változhalat-December 12-én fellépnek a Kultúrpalotában: CSELÉNYI JÓZSEF az európai hirű énekművész, a budapesti Nemzeti Színház tagja, a budapesti Stúdió kedvence, akit magában Komáromban ezerkétszáz rádió előfizető szokott hallgatni. Rí EDLER IBOLYA a tüneményes hangú, bájos operaénekesnő, MAJOROS MARGIT neves zongoraművésznő. E három jeles művész föllépte a kultúrpalotában olyan nagy művészi élvezetet nyújt, aminő kevésszer adódott nekünk. Jegyek már előjegyezhetők a Spitzer-féle könyvesboltban. lanba s az ürge-módba. Ettől a kényszerű ürge szereplői szeretnének megszabadulni a nagyérsoriak s a környező uccák lakói s kérik részint a szennyvizek mellőzését, részint a rendes csatornázási. Addig is csónakon fognak közlekedni. * Jégpálya. Erre ugyan valaki azt mondaná, hogy lukszus, pedig szükséges sport. Nyári, rengeteg sportalkalma után lélen semmi lehetősége nincs a városnak kinti testedzésre. Ródlizni itt nem lehel, skielni szintén nem, maradna a korcsolyapálya, de ugylátszik, erre nem akad vállalkozó. Az iskolák udvarainak vízzel való felöntése még nem jégpálya s csak az apró nemzedéket elégíti ki görcsös jegével. Tavaly megpróbálkoztak a tiszti tenniszpálya kikészítésével, de Isten szeme őrizte azt, aki az ottan alkotott szörnyű jégkéregre felmerészkedett. Ugyanezen a délkörön száz és száz jégpálya van, szerte minden városban s Pesten már megnyílt a természetes jégpálya is a héten. Mért csak Komárom sportélete olyan álmos s mért csak itt nem akad vállalkozó, aki jégpályát csinálna?! Egyetlen téli sportunk volna ez s a Pató Páloskodás ezt is lehetetlenné teszi. Most kezdődnek a fagyos idők, most még nem késő jégpályáról gondoskodni. Rendes korcsolyapályát kérünk a komáromi Halifax-híveknek s magunk részéről nyitott problémaként fogjuk kezelni a jégpálya ügyét. „A városházán elbocsátottak egy nyugdíjast, aki népjóléti jegyekkel mulatott“ cimü keddi számunkban megjelent cikkünkre vonatkozólag a következő nyilatkozat közzétételére kérték föl a szerkesztőséget: Nem felel meg a valóságnak az, hogy én az élelmi jegyekből csak egyetlenegy darabot is elsikkasztottam vagy elmulattam, vagy saját céljaimra felhasználtam volna. Aki ezt állítani meri, az koholmányt állít. Nem felei meg a valóságnak az, hogy ilyen élelmezési jeggyel bárhol is fizettem volna, akár cigánynak, akár másnak, vagy hogy ilyet a cigány homlokára ragasztottam volna. Komárom város összes cigánymuzsikusa erről tanúságot tehet. Mert hiszen éppen maguk a cigánymuzsikusok Példátlanul gyönge volt a vételkedv a hétfői országosvásáron. Nagy fölhajtás — kevés eladás. Saját tudósítónktól. Komárom, — december 2. Néhány „apróság“, amire hirtelen szüksége volna Komáromnak Autóbuszt mindén vonathoz. — Csatornázást a külvárosban. — Rendes, nagy jégpályát.
