Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-10-10 / 122. szám

6, oldal

»KOMÁROMI LAPOK«

1931. október 10.

dik Karcsát a kis fiúcskának adományozta. Akkor ugyan még nem voltak újságírók és újságok, de azért hamarosan kipattant a titok, hogy a kis fiú apja maga Hollós Mátyás, a Bécsverő király, nyomban el is keresztelte a nép a harmadik Karcsát, amelyet a királyfia kapott, Királyfia-Karcsának Azt is beszélik, hogy a leány anyja ikreket szokott szülni. Amikor a leány apja megtudta, hogy unokája egy egész falut kapott, szemrehányást tett a lányának, hogy miért nem ütött az anyjára, mért nem születtek neki is ikrei, most két faluban uraskodhatna a család.

— Nekem mondja ezt édes apám? — hiszen ezzel az egy kis csöppséggel is xi akart verni a házból — szólotta leánya.

— No mert akkor még nem tudtam, hogy király az apja, no meg, hogy egész falut kap. Hát persze, hogy el akartalak kergetni, hogy. olyan szégyent hoztál ősz fejemre, de igy állván a dolog, most már egy szót se szólok — felelt a boldog nagyapa.

— Azt is beszélik ... — akartam folytatni az ethimologizálást.

— Most már elég legyen ebből — forrasztotta a torkomra a szót az erénycsősz és én nem mertem elmondani Mátyás király többi kalandjait.

Különben is már a vereknyei hídnál jártunk és Pozsonyba robogtunk be.

A pozsonyi rádióleadó tornyai meszsziröl és fenyegetőleg integettek felém. Legalább én úgy éreztem, nagyonis vádolt a lelkiismeretem, mert a pozsonyi rádió magyar osztályának az igazgatója már többször meghívott fölolvasni, de én mindig huzom, halasztóm a dolgot és kitolom a terminust. Hiszen maga a felolvasás nem volna nagy dolog, de a fölolvasandó szöveget hat héttel előre be kell adni és itt van a nagy akadály, hogy én, aki diákkoromban is az utolsó éjszaka írtam meg a házi dolgozatomat és a lapba szánt kéziratokat is az utolsó pillanatban irom meg (mint pl. ezt is), hogyan tudnám én előre, pláne hat héttel megírni, amire még csak hat hét múlva kerül a sor.

A Vigadó előtt álltunk meg. A soffőrre bíztuk a Citroent, mi pedig hárman elindultunk a bélyegtőzsde felé. Közben megnéztünk sok sok kirakatot.

Az Asztória hávéház emeletén volt a bélyegtőzsde. Komoly, meglett férfiak a kávéházi asztaloknál ülve, mellettük kisebb-nagyobb bélyegalbumok, várták a vevőket, a csereberélőket, az eladókat, mert minden bélyeggyűjtőnek az a jelszava, hogy:

— Veszek, eladok, cserélek.

Amikor láttam ott azt a sok-sok szebbnél-szebb, ritka, értékes bélyeget, mintha a Rip van Winkle Kék hegyek szelleme toppant volna elém és a pikoló feketémbe álomport hintett volna, mert reám bűbájos, csodás álom szálit. Visszatért a régi, eltűnt, százszor viszszasirt drága ifjúság, amely nemrég lépte át a gyerekkort, amikor bélyeget, lepkét, rovart, gombot, ásványt, cigarettahüvely véget, ablakgittet, növényt, madártojást és minden tücsköt-bogarat gyűjtöttem. Amidőn egy-egy ritka bélyeg megszerzése beszédtárgya volt az egész osztályban, sőt az egész iskolában, amidőn egész éjszakákon át bélyegeket szortíroztam, rendezgettem, rakosgattam és másnap rettegtem, hogy föl ne hívjon a tanár ur, mert én csak a bélyegalbumba néztem bele, de a könyvekbe nem igen. A bélyeg sok-sok mindent eszembe juttatott, Keszthelyt, ott a kék Balaton partja virányán, a premontrei gimnáziumot, ahol Mécs Lászlóéhoz hasonló reverendában tanítottak a „fehér papok", amint a nép nevezte a premontreieket. Az ifjúság, a tanulóévek kedves kacagós emlékei raportra jöttek egymás után a lelkembe. Az első tánciskola, a diákköri szerelmek, az első ideálok, akik rendesen idősebbek voltak, mint mi, nem egyszer az anyáink lehettek volna. Kirándulások Hévízre, ahol még decemberben is megfürödtünk, persze künn a szabadban. Séták a Festetich hires méneséhez, Fenékpusztára, ahol római pénzeket kerestünk, onnét a Kisbalatonhoz, ahol a vizi szárnyasok sok-sok ezrei hápogtak, gágogtak, sipogtak, csipegtek, sivitottak, fütyültek, bölömböztek, krákogtak, visítottak, fülsiketítő zajt okozván és ha fölrebbentek, valósággal elsötitették az eget. Kirándulások Szigligetre,

a Lengyeltóthyak ősi várához, amelyről azt írja Kisfaludy Sándor, a Regéiben, hogy

Szigligetien fogunk élni, Szerelmünkben boldogok És ahonnét kiröppenni,

Egyhamar majd nem fogok.

(Folytatjuk.) —ay/ó—

„Hát ennyit ád az élet?

egy-egy halk meleg szépség..“ sirt fel a merengő, csodákra éhes Tóth Árpád egyszer az őszben, ami halálos betegséggel töltötte el ziháló tüdejét Most is ősz van, a bérház udvarára ráborul a napsugár és én nem kérdezek az élettől semmit. Igen, én kimondhatatlan boldog vagyok e halálos pompa theátrumában. Átjárja lelkemet és véremet egy-egy halk, meleg szépség, őszi naD üzenete és örömöm határtalan. Ő mondta: „Elég már, csak aranyfüst az álmok dőre dísze“, — én mondom, hogy nem füst, szálló végtelen, — de igaz, szerelmes, zengő valóság, mint az élet és a ma: hogy ősz van, halkmeleg szépségekben hull a nap rám, bús finomságok között járom őszi utamat és égig zeng bennem erősségem, őszi hangulatom életszerelme, mert én élvezni tudom hulló falevelek, ernyedt fényű szemek, sovány arcok és kopott éhségek között is ünneplő magamat: egészségemet. És nekem több nem kell az élettől. (—zi.)

Müllerről,

a Ligeíí SC nagymu'íu játékosáról szóljon e cikk. Fejezze ki ez a cikk minden megbotránkozásunkat A sporímoráh még úgy arcul nem iegyinlellék, mint tette azt Müller, a Ligeti játékos. Müliert mindenki ismeti és akár ellenségének, akár jóbará'jánah el kell ismerni, hogy tud. De el kell ismerni azt is. hogy ennek a Müllernek nincsen erkölcsi felelősségérzete. De nincs áml Cserbenhagyni csapatát az „Élet kapujában“, amikor csapata megnyerje a szlovenszkói fu fcallbajnokságot, és a csehszlovákiai amalörbajnokság elérésére tör: reprodukálhatatlan cselekedet. A szlovenszí ói sportközvélemény erkölcsi Ítéletét, azt hiszem, Müller nem teszi ki a kirakatba. Nincs mentség. Sem a jobb állásnak, sem személyi vagy akár anyagi diferenciáknak az igazolása nem mentség Egy meccsről volt szó és Müller nem ment. Cserben fngyta csapatát. Cserben hagyta a szlovenszkói magyar futballt. Magyar embernek szabad ezt cselekedni? (e,)

UL ÍREK

A nők kalapjáról,

erről a darutollas, kackiás divatcsodáról, föltétlenül Írni kell, ha korunk öszszes bámulnivalóit kellőképen regisztrálni akarjuk.

Ez a darutollas, kocsiskalapba ojtott rokokó-hagyomány végre olyan jeles alkotás, ami hosszas kísérlet, agytorna és fejtörés után olyannak sikerült, hogy senkinek sem tetszik és lehetőleg kevésnek áll jól.

Megunták a derék hölgyek az ügyes kis kalapokat, a gamines, fiús, görlös viseletről átcsaptak asszonyosra és alighanem a jeles Lil Dagover benne a főbűnös, akinek tagadhatatlanul helyes kalapkái voltak, amikor boldogult Erzsébet királynőt játszotta a filmen.

Csak, persze, ami a Lilnek jó, az nem szép a Rozi vagy a Juli fején s a nagyságák divatszenvedélye után csak egy lépés aztán, hogy Rozi és Juli is ne darutollas és sas-szárnyas kalapot tegyenek fejükre s ez az a lépés, ami a fönségest a nevetségestől oly ingadozóan választja el.

— II y a un pás: le pás de Calais,

— mondta a hagyomány szerint báró Eötvös József annak az angolnak, aki hasonló lépésekre tett gúnyos célzást s mondhatnók ma is: a Pás de Calais környéke, Párisa és futkározó amerikai nője a ludas benne, hogy ezt az uj tákolmányt oly eszesen kifundálta valami főbünös.

Aki jól jár vele, az a madárkereskedő, aki évek óta nyugtalanul figyelte a filckalapok sikerét s alig várta a kedvező lélektani pillanatot, amikor tolláit, szárnyait és plörőzeit az örök Éva fejére illeszthesse dísznek, ha már maga Éva nem reprezentálhatja a női ékességet egymagában.

A kalapnak nincsenek lelkes barátai, mondhatni, rossz sajtója van s ha az úgynevezett krízis nem szorongatna mindenkit, ha a kor hangulata megfelelő volna arra, hogy női ékítményekkel többet foglalkozzanak az érdekeltek, már régen palotaforradalom csapta volna le a nők fejéről ezt a háromszögletű, felibevágott csákót, a toliakkal, a szárnyakkal és rokokó utánérzéssel.

Kocsiskalap, avagy madame Pompadour, ki tudná azt ma még megmondani, amikor e kaiapocska fejlődik csak és újabb szenzációkra, gyümölcskosarakra, veteményes kertekre vágyik karimája körül.

Nem szerencsés ötlet ez a kalap.

A fejek s az agyvelők krízise után a védőburok, a kalap válsága is menthetetlenül bekövetkezett.

Tu l’as voulu, George Dandin!

_ (foy)

— A komáromi államrendőrségi karhatalom parancsnokának áthelyezése. K'riz Ferenc államrendőrségi felügyelőt, aki tizenkét év óta teljesített Komáromban szolgálatot és a közönséggel szemben megértő figyelemmel működött, Éger városba helyezték át. Utódát még nem nevezték ki. A város közönsége sajnálattal látja a rendőrfelügyelő távozását.

— A Rockefeller alapítvány ösztöndíjas tudósa. Selye János dr. orvosdoktor, aki most megszerezte a természettudományok doktorátusát is a prágai német egyetemen, elnyerte a Rockefeller alapítványt és most az Egyesült Amerikai Államok területén fogja tanulmányait folytatni főleg a biológia terén. A fiatal tudós fia Selye Hugó dr. nyug. ezredes törzsorvosnak, a komáromi szanatórium tulajdonosának.

— Irodaútheiyezés. Dr. Spiegler Arno§t komárnoi közjegyző irodáját a Slovenská Banka épületébe helyezte át. Bejárat Kiscsapó utca 20, vagy Kishíd utca 2.

— Halálozás. Özvegy Szalva Já nosné úrasszony Garamkövesden, éleiének 84. éveben október 6 án elhunyt A megboldogul at kél gyermeke: Szalva Dezső garamkövesdi plébános és Szendrői J-nő szönyí igazgató tanító gyászolják Temetése csütörtökön délután ment végbe Űgyaila községben és a szertartást Siposs Antal udvardi esperes végezte teljes papi segédlettel az ógyallai hivek haialmas részvéte mellett.

— Rab segélyezés. A szabaduló fegyenceket támogató egyesület komáromi fiókjának választmánya folyó hó 9-én délután Vincze Aurél dr. kerületi bírósági elnök vezetésével ülést tartott. A választmány Moesz Géza ügyészségi prokurátor, ügyvezető elnök javaslatára három segély iránti kérvényt intézett el s kisebb összegeket utalványozott ki útiköltség címén.

. — ,Rz ógyallai sekrestyés mise

után a perselyeket fosztogatta“ c

szerdai tudósításunkban tévedés történt, amennyiben a megemlilelt Varga Imre sekrestyés családja 82 évig híven szolgálta a róm kalh. egyházközséget A hűtlen sekrestyés neve Kecskés Lajos, aki csak kilenc hónapja állott az egyház alkalmazásában.

FŰZŐM

mérték után is, 511

haskötők

orvosi rendeletre,

melltartók,

női kombiné és hálóingek, keztyü, harisnya nagy raktára

Pollák Juliska

Utódánál

Komárno, Nádor-u. 17.

Keztyük és fűzők tisztítása és javítása.

— fi komaromi kerület! bíróságon az esküdtszéki tárgyalások f. hó 12-én, hétfőn kezdődnek Molnár Ignác és Káldosi Lajos ellen folyamatban levő gyújtogatás, 13-án kedden Hegyi László gutái lakos emberölés, 14-én szerdán Bucsi László, Benjamin és Gulyás András kisujfalusi lakosok ellen emberölés és 15-én csütörtökön Jezsik András és Prandorfi Dániel Léva melletti Felső- Prandorf községi lakosok ellen emberöléssel párosult rablás büntette miatt folyamatba levő ügyeikben fog tárgyalásokat tartani.

— Szlovák tisztviselők tánckurzusa október 15-én kezdődik. E kurzus zártkörű. Aki meghívóra igényt tart, jelentkezzen Kominek tánciskolájában (Vigadó). 591

— Házasság. We/ss Ödön Pozsony, Gold Erzsi Komárom f. hó 14-én Érsekújvárod. házasságot kötnek. M. k. é. h,

— Cxpresshojójáratok beszüntetése, Az Első Dunagőzhajózási Társaság közli, hogy a Wien—Giurgiu között közlekedő express-hajójáratot folyó évben olyképen szüntetik be, hogy az utolsó hajó lefelé e hó 18-án, felfelé e hó 23-án indul.

— R odrosi gőzfürdő, A város tanácsától vesszük a hírt, hogy október 15-től a városi gőzfürdő csütörtökön, pénteken, szombaton reggel 7 órától este 6 óráig és vasárnap délelőtt a közönség rendelkezésére áll.

— Zord, hideg és udlfozékony idő nagy kin a rheumásoknak. „Alpa“ sósborszesszel való bedörzsölés nagy könynyebbülést okoz. A vérkeringés felélénkül, megfelelően táplálja a testet, miáltal az izmok erősödnek. Tanácskozzék orvosával a masszírozás módjáról.

— egymillió munkanélküli oan franciaorszúgban. Blum képviselő, a franciaországi szociáldemokrata párt vezére kérdést intézett a kormányhoz, hogy milyen módon kíván az egymillió francia munkanélkülinek segítséget nyújtani? Tehát ez az állami szervezeteket pusztító epidémia a dúsgazdag, a gloire vakító fényében ragyogó Franciaországban is uralkodik és terjed, abban a boldog országban, amelynek állami pénztára zsúfolásig tömve van aranynyal, aranyrudakkal, olyan nagy menynyiségben felhalmozott arannyal, hogy szinte ,már nem találnak számára a Francia Nemzeti Bank hatalmas pincéiben helyet. A francia, igazmondásáról igen jól ismert lapok eddigelé nagy garral hirdették, hogy Franciaországban nincs munkanélküliség, mindenkinek van keresete és a dicsőség e szerencsés országában úgy élnek az emberek, mint a halak a vízben. Mivel hogy fenékig tejföl minden. Az az indiszkrét, szocialista Bium interpellációjával most azután kissé leleplezte a fránya franciát és bizony nyilvánvalóvá lett, hogy ezt a közgazdasági váltólázas járványt Franciaország is megkapta, sőt nem is lehet egyelőre megakadályozni, hogy tovább ne terjedjen. Az Istennek e jókedvében teremtett nemzete sem tudta elkerülni az epidémiát, épugy terjed, mint Németországban és más európai államban és félő, hogy az arannyal dúsan megrakott országban a mindjobban terjedő munkanélküliség az ínséget és a kenyértelenséget fogja fokozni, ami nem igen válik majd dicsőségére a dúsgazdag országnak.