Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-09-26 / 116. szám

1931. szeptember 26. iKOMÄROMI LAPOK« 5. oldal. Joiiiomi MMi Mf levele Hozzád, 'komáromi magyar katolikus főiskolás! 1931. szeptember 22-én tiz lelkes főiskolás megalakította a Komáromi Prohászka Kört. Hogy miért csak tizen jöttek el ? Azt hiszem, tudom az okát: mert sokan azt hitték, hogy ez egy kongregáció, imamormoló, szenteskedő egyesület lesz. A többi pedig attól félt, hogy az egyesület nem lesz önálló, hanem a középiskolás tanárok gyám­kodása alatt, középiskolai mintákhoz fog igazodni. Kedves Testvér! Ne Ítélj előre! Ne félj egyiktől se! Hétfőn este 6-kor a gimnáziumban gyűlést tartunk. Gyere el és győződj meg arról, hogy téved­tél! Nem szemetforgató, melletverö, semmi produktiv munkát nem végező, farizeuskodó álszentek egyesületesdit­­játszása, hanem a külvárosok nyomo­rán segíteni akaró kevesek összefogása vagyunk. Az emberiség legszégyenlete­sebb betegségén, a „nyomoron“ aka­runk segíteni. Ki akarunk és ki is fo­gunk menni a perifériák nyomortanyáíra, hogy az éhségtől sirásragörbülő gye­rekszájra a szeretet nyújtotta kenyérrel mosolyt varázsoljunk, hogy a rongyos vackán betegséggel vívódó özvegy láz­rózsáktól véres arcáról a könnyet le­töröljük, hogy a napok óta éhező és hónapok óta tétlenségre kárhoztatott munkás Istentfenyegető, ökölbeszorított kezébe egy darab kenyeret adjunk az — Isten nevében! „A korgó gyomor háttérbe szorítja a némán síró lelket!“ — mondja Pro­hászka. Ezért akarunk elsősorban a A Horváth Étteremben (Dunarakpart) minden pénteken este io ice. sC test s csak azután a lélek nyomorán segíteni. Tudjuk, hogy nagy feladatot vállal­tunk magunkra, hogy harcolnunk kell a kommunizmus lelketölő eszméi ellen épugy, mint a kapitalista rendszer mindent kizsákmányoló moloch ja ellen! De a legerősebb ellenségekkel szem­ben, a legerősebb fegyver van a ke« zünkben a Szeretet! Hogy erre a nagy feladatra kevesen vagyunk? Nem is akarjuk mi a vilá­got megváltani, csak a mi szűk, kis világunkra akarunk egy kis örömet, napsugarat hozni! Mit akarunk? Az élet nagy sírásához a mosoly egy percét akarjuk ajándé­kozni! Neked, te kétségbeesésbe ker­getett EMBER!... Neked!... Azt hiszem megértettél te is, aki félreértettél, te is, aki nem akartál meg érteni bennünket! Bízom Benned, és meg vagyok győ­ződve arról, hogyha a megalakulásunk első percében nem is voltál még mel­lettünk, hétfőn bizonyára megszorítha­tom a kezedet közöttünk! Szeretettel vár A Komáromi Prohászka Kör! leg megszervezett állások fentartása. Csak egynéhány ilyen változtatást ragadtunk ki a járási hivatal elintézé­séből, de ezekből az adatokból is kö­vetkeztetni lehet a járási hivatalnak különös elgondolására a járás köz­ponti székhelyével szemben, egy olyan várossal szemben, amelynek saját üze­mei vannak s amelynek az évek óta Elfogadhatatlan változtatásokkal érkezett vissza a város szervezeti szabályzata a járási hivat alt él — Saját tudósítónktól — Komárom, szeptember 25. Még 1925-ben történt, hogy Komá­rom város községi képviselőtestülete egyik közgyűlésén megállapította a vá­ros uj szervezeti szabályzatát, amelyet azután jóváhagyás végett fölterjesztett a járási hivatalhoz. A megváltozott vi­szonyok kényszerítő hatása folytán ké­szítette el a város az uj szervezeti sza­bályzatot, amely felöleli a város kor­mányzásához szükséges összes rendel­kezéseket s a város közigazgatását és rendtartását foglalja pontokba. A 186 gépírásos oldalt kitevő szabályzat fel is ment a járási hivatalhoz és bár sür­gős lett volna már régen annak jóvá­hagyása, csak a hetedik évben került reá a sor, s végre valahára ebben az évben szeptemberben visszakerült a városhoz. Ennek a városra nézve fon­tos ügynek ilyen hosszadalmas elinté­zése is azt bizonyítja, hogy a város­házától legmesszebb van a járási hi­vatal, noha a régi vármegyeháza: a járási hivatal székhelye, a hetedik ház csak a város székházától. Az ut azon­ban, mely a két székház között van, csekély hat esztendő alatt tehető meg. No, de végre mégis kiemelte valami jótékony kéz az aktákat abból a sötét asztalfiókból, amelyben hat éven át boldog álmát aludta és megszületett az elintézés. Azt gondolná az ember, hogy hat hosszú év alatt olyan tökéletes elintézést nyer a járási hivatalnál a hivatalos akta, hogy az minden tekin­tetben megfelel annak a célnak, amely­nek érdekében megszületett, azonban nem így van. Mert a város szervezeti szabályrendeletének elintézése aligha fogja kielégíteni a várost, aminthogy nem is nyugodhatik bele olyan intéz­kedésekbe, amelyek a város érdekeibe ütköznek és amelyek épen nem lehet­nek alkalmasak arra, hogy Komárom városának jó és fennakadásnélküli köz­­igazgatást biztosítsanak. A járási hivatal több rendelkezést váltóztatott meg a szervezeti szabály­zaton. így például a város kegyura­­sági közgyűlésének joghatóságát és a hatáskörére vonatkozó rendelkezése­ket teljesen törölni rendelte és pedig egy olyan, 1898-iki belügyminiszteri rendelkezés alapján, amelyet a belügy­minisztérium 1913-ban kiadott rendel­kezésével megsemmisített Vagyis ajá­tartó vidéki lakosság beözönlése kö­vetkeztében rohamosan felszaporodott lakossága a közigazgatási ügymenetet rendkívüli módon megterhelte. Nem akarjuk azt mondani, hogy a járási hivatalnak ezen intézkedése magán vi­seli a közigazgatási járatlanság bélye­gét, ez távol áll tőlünk, de mégis úgy kell azt tekintenünk, mint amelyet nem a kellő gondossággal és a megkívánt körültekintéssel készítettek, mert a változtatások egyike sem felel meg a város érdekének. Az a véleményünk, hogy a járási hi­vatalnak ezen megváltoztató határozata semmiképen sincs megindokolva és a város bizonyára nem is fogja azt el­fogadni, hanem a rendelkezésére állő törvényes eszköz felhasználásával ma­gasabb fórumnál keresi eredeti szer­vezeti szabályzatának jóváhagyását. A komáromi gazdálkodók részére egy év tartamára megengedték magyar­­országi terményeik átszállításét. rási hivatal ez utóbbi belügyminiszteri jóváhagyást teljesen figyelmen kívül hagyta. A szervezeti szabályzatba beállított három, főiskolát végzett egyénnel be­töltendő fogalmazószaki állást szintén törli a járási hivatal és ehelyett egy fogalmazói állást hagy meg, holott Ko­máromban mindenki tudja, hogy a vá­ros jelenlegi tisztviselői karában leg­alább három olyan főiskolai kvalifiká­cióval bíró tisztviselőre van szükség, akik a közigazgatás jelentékenyen föl­szaporodott ügyeit elintézik, mert a lélekszámban is nagyon megszaporo­dott város zavartalan vezetése csak ebben az esetben van biztosítva. Erre nézve akként rendelkezik a járási hi­vatal, hogy fogadjon fel a város időről­­időre szerződéses alkalmazottakat és végeztesse el azokkal 2z ügyeket. Hogy ezek a szerződéses tisztviselők a meg­kívánt lelkiismeretességgel végeznék-e el dolgukat, s inkább előnyére válná­nak-e a városnak, mint az életfogytig- Jan megválasztott és biztos jövő elé néző rendes tisztviselők, ebben bátrak vagyunk kételkedni. Ahova nem kell fogalmazói tisztviselő, mint a városi rendőrséghez, oda két fogalmazó alkalmazását rendeli el a járási hivatal. A városi rendőrség csak egyik alosztálya a város közigazgatási osztályának és itt igazán felesleges volna még külön két fogalmazói állást szervezni. A „Műszaki osztály“ helyébe „Mű­szaki építészeti osztályu felállítását rendeli el a járást hivatal, ennek élére építőmérnököt kíván állítani, a segéd­­személyzet pedig itt is szerződéses alkalmazottakból kell hogy álljon. El­törli a városi kamarási állást és helyébe egy városgazdát állít. Teljesen indokolatlan módon intézi el a városi számvevőséget a járási hivatal. A szervezeti szabályzatban egy főszámvevői, egy helyettesfőszámvevői és három számtiszti állást szervezett a város megfelelő segédszemélyzettel (számfejtők, végrehajtók, becsüsök stb.) Ezek helyébe 9 számvevőt állít be a járási hivatal, a segédszemélyzetről pedig teljesen megfeledkezik. A 9 számvevői állás teljesen felesleges, mert ez csak szaporítaná a város kiadásait és leghelyesebb a város által eredeti-Megemlékeztünk már arról a sérel­mes intézkedésről, mely a komáromi gazdálkodókat érte a magyarországi birtokaikon termett mezőgazdasági ter­ményeknek behozatali tilalmával. Ezt a tilalmat a komáromi vámhatáron julius 31-én adták ki a vámközegek azzal, hogy augusztus 1-től kezdve tilos terményeiknek áthozatala. Ez a rendelkezés a legnagyobb kon­­sternációt keltette a gazdákban, akik már 12 év óta akadály nélkül szállít­hatták át terményeiket. Főképen a szőlősgazdákat lepte meg a rendelke­zés, akik Magyarországon termésüket értékesíteni nem is tudnák, mig itt — ha olcsó áron is — de túladhatnak rajta. Komárom, — szept. 25. Az ügy a kereskedelmi tárgyalások­kal megbízott cseh delegáció tudomá­sára is jutott és az abban az időpont­ban, amikor két állam gazdasági meg­egyezésén fáradoznak, nem tett jó benyomást. Egyes gazdák a prágai pénzügyminisztériumban is eljártak iga­zuk érdekében, hiszen minden állam­nak védenie kell polgárainak érdekeit. Ennek a közbenjárásnak eredménye gyanánt rendelkezés jött a vámható­sághoz, hogy a pénzügyminiszter egy év tartamára megengedi a Magyarországon is birtokos cseh­szlovák állampolgárok gazdasági terményeinek behozatalát, ami a komáromi szőlősgazdákban és termelőkben nagy megnyugvást keltett. )Bli Holtpontra jutott a nyomozás a Megyercsi-uteai gyilkosságban. — Saját tudósítónktól. — A Komáromban két héttel ezelőtt bestiáiis módon elkövetett gyilkosság­ban a nyomozás holtpontra jutott. A rendőrség belevonta munkájába a vidéki csendőrséget is, mert nem lehe­tetlen, hogy a gyilkos azok közül ke­rült ki, akik az áldozattal üzleti vi­szonyban voltak s neki faluról libát, Komárom, szept. 26. kukoricát szállítottak. Természetesen a rendőrségnek a munkája csakis felte­vésekből indulhat ki, mert a tettes — amint már megírtuk — semmiféle nyomot nem hagyott maga után, de a rendőrség ennek ellenére is bizik ab­ban, hogy rövidesen kézrekerül. Hi Együtt a levelekkel Fakul a Nyár s a halk aranyban égő kék firmamentumban már az Oszt alítva, a hervadás heroldját harcra hívta. A iák csüggedt szivében néma sejtés remeg, hogy vége már a büszke Nyárnak s mint tűnő álom surran az a pár nap. A sárga lomb csörögve hull a porba, ha száraz s még meleg széltől ciháivá, susogva szétszalad a nagy világba. Szegény árvák; a pusztulás emésztő keserve bennük s oly furcsán szökellve kérdik riadtan: „Vájjon, hova, merre?“ A temetőkben illatos, aszú fű borzong a sirokon s az esti holdfény alatt szelíden porlad annyi volt lény. Hiúság minden; csak a jót szeresd szivem, hiszen te is, ha hiv az óra, lehullsz, mint bús levél, az őszi szóra Komjáthy Aladár

Next

/
Oldalképek
Tartalom