Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-09-24 / 115. szám

2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1931. szeptember 24, Csehszlovákia gazdasági helyzete kielégítő 66 milliós deficit — Kamatlábemelés Több mint tiz millió pengő betétet helyezett el Budapesten a bankokban kedden délután a közönség. Rosszindulatból kitalált hir az aranypengő értéktöbbletének megállapitásáról. A híresztelést hivatalosan is megcáfolták. Komárom, — szeptember 23. A világgazdasági krizis legmegdöb­bentőbb jelensége az Angol Nemzeti Bank azon intézkedése, hogy az angol font aranyértékének biztosítására zárolta aranykészletét és ennek alapján az an­gol kormány teljes valutazárlatot rendelt el. Az egész világ megrökönyödés­sel fogadta a hirt, mert a világ ez egyik leghatalmasabb és leggazdagabb államának biztos alapokon nyugvó gaz­dasági élete semmi jelét sem mutatta annak, hogy máról holnapra ilyen meg­rendítő esemény következzék be. Most, hogy megtörtént a váratlan eset, már beszélik, hogy Angliának sem lehetett kitérni valutájának bizto­sítása elől, mert az angol aranykészlet is fogyni kezdett, nagy mennyiségben kezdett kivándorolni az országból, ami aztán a legnagyobb elővigyázatosság mellett a legkomolyabb védelmi intéz­kedéseket vonta maga után. Ma már arról tanácskoznak, hogy egy nemzetközi aranykonferenciát fog­nak összehívni, amelynek segítségével fogják a pénz világpiacát rendezni, azonban az angol kormány reméli, hogy Angliában rövidesen rendben lesz ismét az aranyvaluta, mert az ország­nak olyan hatalmas belső gazdasági erőforrásai vannak, amelyek a legna­gyobb biztositékát nyújtják a konszo lidációnak. Tény azonban az, hogy az angol bank és kormány intézkedései nagy izgalmat okoztak az egész vilá­gon, aminek legpregnánsabb kifejezője volt a tőzsdéken az angol font értéké­nek 10—15 százalékos áresése ... A súlyos gazdasági krizis Csehszlo­vákia gazdasági életét sem kerülte el, senki sem tagadhatja, hogy a köztár­saság lakossága is a legnehezebb idő­ket éli át és bizony nagy csoda, hogy eddig nagyobb megrázkódás nélkül usztuk meg a válságot, amely még — úgy látszik — eddig nem érte el a mélypontot. A kormánynak tisztában kell lennie a helyzettel és feltételezzük, hogy minden erejét felhasználja arra, hogy a világ­­krizis a természeti csapásoktól is sújtott lakosság helyzetét végzetes katasztró­fákkal ne fenyegesse. A jövő évi költ­ségvetés összeállításánál állítólag a takarékosság elvét akarja a kormány teljes mértékében érvényesíteni. Mint Bécsi jelentés szerint az Amstel­­bank egyik kis hitelezője beadványt intézett a bécsi kereskedelmi törvény­székhez, amelyben azt kérte, hogy a bank igazgatóságának valamennyi tagja, elsősorban: Rotschild Lajos bá­ró tegye le a vagyontalansági esküt arra, hogy az általuk igazgatott bank­nak tényleg nincs vagyona, tényleg nincs vagyona. Rotschild Lajos báró, amikor e beadványról értesült, kijelentette: az utolsó ingét is hajlandó feláldozni ar­ra, hogy hitelezőit kielégíthesse. Az utolsó ingre aligha kerül sor, mert már hire érkezik, hogy a lon­doni Rotschild-ház segítségére siet a bécsi testvérintézetnek. A Rot­­schild hírnév és a legendás vagyon azonban megtépázva kerül ki az 1931-es gazdasági válságból. Ha a köz­mondásoknak nincs ereje, ha egy Rotschildnak is vagyontalansági esküt kell tenni, mi marad meg azokból az anyagi érdekekből, amelyeket a világ állandóan hisz? A bécsi Rotschild bankház készül arra, hogy kivándoroljon Ausztriából. Uj hazát keres, mint a többi letört fog ez sikerülni, előre megmondani nem lehet, de úgy látszik, hogy nagy a bi­zakodás a terv keresztülvitelében, mert Trapl dr. pénzügyminiszter a gazdasági miniszterek konferenciáján olyan jelen­tést tett a pénzügyi és gazdasági hely­zetről, amely szerint Csehszlovákia állami gazdálkodá­sának fejlődése a jelenlegi válság közepette is kielégítő! Amennyiben megnyugtató ez a fél­­hivatalos jelentés, annál jobban gon­dolkozóba ejtheti a szakembert az a másik, szintén hivatalos jelentés, amely az 1930. évi zárszámadásokról szól és amely szerint az állami gazdálkodás 1930-ban „csak“ 666,108.603 korona deficittel zá­rult és nem mint néhány napilap jelen­tette, 830 millióval. Ez a jelentés tehát tulajdonképen hivatalos cáfolat a lapok által közölt téves jelentéssel szemben, azonban még sem lehet azt mondani, hogy valami megnyugtató lenne annak tudomásul vétele, hogy az elmúlt év hatszázhatvanhat millió deficitet ered­ményezett és összevetve ezzel a pénz­ügyminiszter optimista jelentését, leg­alább is kételkedve kell fogadnunk Trapl dr. bizakodásának indokolt voltát. A Csehszlovák Nemzeti Banknak in­tézkedése sem mutat valami nagy biza­kodásra. Prágából érkezett hir szerint a Nemzeti Bank szeptember 23-tól kezdődőleg a váltó és értékpapirleszámitolási kamatlábat 6 ’/a százalékra, az ál­lampapirosok lombard kamatlábát 7 százalékra és a többi értékét 7 12 százalékra emelte fel. A kamatláb emelés nem igen áll ősz­­hangban a pénzügyminiszter ur jelen­tésével, sőt ha figyelembe vesszük, hogy a Nemzeti Bank csak néhány héttel ezelőtt emelte a kamatlábat, ak­kor tisztában kell lennünk az intézke­dés horderejével. A csehszlovák köz­társaság közgazdasági élete sem vall gondatlan napokra s bizony minden erejét össze kell szedni úgy az állami, mint a magángazdálkodásnak, hogy a mai terhes időkben megrázkódtatás nélkül meg tudja állani a helyét. és tönkrement nagyság. Az osztrák kormány természetesen nem szívesen látja a Rotschildok kivándorlását már csak azért sem, mert a bécsi Rot­­schild eddig Ausztria legnagyobb adó­fizetője volt. Lajos báró azonban a Credit Anstaltnál és az Amstel bank­nál nyolcvanmillió shillinget vesztett és nem szívesen marad szegény em­bernek. Hogy vagyona roncsaival ho­va vándorol ki, azt még nem tudni, még kevésbé pedig azt, hogy a bécsi Rotschild bank lesz-e valaha megint olyan komoly gazdasági tényező, mint volt. • - ■ Kétszobás lakás a város központjához közel fürdőszobával és minden mellék­­helyiséggel 1931. október 1-re kiadó. Bővebbet a kiadóhivatalban. — szeptember 23 A tömeghisztériának újabb példája nyilatkozott meg Budapesten kedden délután, amikor az a minden alapot nélkülöző hir terjedt el a városban, hogy a magyar kormány szerdára vir­radó éjjel rendeletet akar kiadni az aranypengő értéktöbbletének megálla­pitásáról. A mostani nyomasztó gazda­sági viszonyok között hamarosan hi­telre talált a rosszindulat termelte hir és a közönség tömegesen rohanta meg a bankok tiókintézeteit (a főintézetek délután zárva vannak) és a postataka­rékpénztárt, hogy betéteit a pénzinté­zetekben elhelyezze A közönség fel­izgatott fantáziája ismét rémképeket keresett és azt gondolta, hogy a pa­­pirpengő értékében veszíteni fog, ha esetleg zsebében marad és a másnapra hiresztelt aranypengő értéktöbbletének megállapítása nagy veszteséget fog hozni számára. Az állítólagos rendeletről természe­tesen sem a bankok, sem a postataka­rékpénztár nem tudtak és eleinte csak a legnagyobb csodálkozással vették tudomásul a közönség nagy tömegek­ben va ó megjelenését a pénztárak előtt és a pengő betétek beözönlését a pénztárba Minthogy a betevőket nem lehetett a hir valótlanságáról meg­győzni, nem is kísérelték meg tovább dementálni a tisztviselők a hirt, hanem még az esti órákban is elfogadták a betéteket. A póstatakarékpénztárnál csak Sex appeal és függeléke;, a kellékek nélkül. Valaki kitalál egy kifejezést, vagy egy szót. Nem is kell, hogy túlontúl klasszikus, hogy merőben értelmes, vagy százszázalékosan frappáns legyen. A szó felrepül, mint a sárkány a me­zőn s virítva lebeg egy ideig, mig el­lenséges szél agyon nem vágja. Itt van például egy kifejezés: Sex appeal. Elinor Glyn találta ki, tréfából, egy könnyelmű pillanatában s dehogy is gondolta volna, hogy e két egysze­rű szónak micsoda vad aratása lesz! „Sex appeal“. Nemi vonzóerő. Először hollywoodi mozicsillagokra vonatkoztatták. Rájuk még illett. Később tüneményes női jelenségekre alkalmazták. Félvilági nőkre Biarritz­­ban. Mondain táncosnőkre a Párisién Grillben. A fogalom egyre tágult. A fogalom­­bővités fogalma oly módon ment vég­be, hogy a szót magát is máskép for­gatták meg. Már nem azt mondták: Alice művésznő sex appeal, hanem így jellemezték a művésznőt: Alicenek sex appeal-je van. Helyes szekszepilje van. Budapesten, a Körúton aztán már így mondták: „A Fedák, az még mindig egy ap­peal nő!u A fogalomkör bővült Jótársaságbeli hölgyeket lehetett boldoggá tenni, ha kijelentették róluk, hogy kiváló ap­­peal-jük van. Rendes családanyák, helyes urilányok arcán a mosoly boldog rózsája piros­­lott, ha valaki ezzel bókolt nekik: — Maga egy nagyszerű appeal! Újszülött csecsemők mamáját így dicsérte a keresztkoma: A Bébi egy helyes kis epil! Epilke. A kifejezést becézni, forgatni kezdték A kifejezés magába foglalta a világegyetem minden jelenségét. Mi­kor Piccard professzorra rámondták, hogy nagyon epil kéjutat rendezett a sztratoszférába, akkor már nyugodtak lehettünk, hogy a szekszepil-kifejezés menthetetlenül bevonult korunk jassz­­nyelvének szótárába, a haver-idióma, a jampec-argot kifejezései közé. éjfélkor lehetett zárni. Azok, akik nem tudták elhelyezni a bankoknál a pen­gőt, a postahivatalokba siettek és ott postautalványon, csekken, pénzeslevél­ben adták föl a pénzt különböző, még nem is esedékes tartozások törleszté­sére, sokan pedig saját címükre adtak föl pengőt a postán. A nagy buzgalom eredménye az lett, hogy kedden délután a budapesti ban­kokban és a postatakarékpénztárban tiz—tizenöt millió pengő betétet he­lyeztek el. A Magyar Nemzeti Bank vezetősége úgyszólván egész délután azzal volt el­foglalva, hogy a kitalált hirt cáfolja. Minden rendelkezésére álló ezközt igénybe vett — telefont, rádiót stb. — hogy a hir alaptalanságát a leghatá­rozottabban köztudomásra hozza és kijelentse, hogy a kormánynak esze­­ágában sincs a szóban forgó rendelet kiadása. Délután öt órakor a hir eljutott a minisztertanácshoz is, s a kormány azonnal intézkedett, hogy a Magyar Távirati Iroda utján közzétegyék, mi­szerint a pengő és aranypengö közötti különbözet tervbevett megállapitásárót szóló híresztelések minden alapot nél kálóznék. Meg kell jegyezni, hogy ezúttal a tömeghisztéria nem volt káros hatású, sőt használt, mert a betétek tömeges elhelyezése csak megszilárdította a kö­zönség bizalmát a pénzintézetek és az aranypengö iránt. Az epil-szóból csörgő frigiai sapka lett, amit kivétel nélkül immáron min­denre ráhúztak, mint egy kedveskedő, becéző szót s amely eredeti jelentését, a nemi vonzást rögtön elvesztette, mi­helyst a fogalomkör kibővítésével azt mondták az egyébként aranyos és ked­ves, de nyolcvankét esztendős Máli nénire, hogy — Máli tante igazán egy epil-nénike! Amivel sem Marlene Dietrich, a right sex appeal-woman, sem Máli tánt nem vesztett semmit, de nem is nyert, mert néhánynapos használat után a szeksze­­pil-szó olyan pompásan idomult az alkalmakhoz, hogy lóra, elefántra, a vizipólóversenyre s az olcsó borra egyaránt ráhúzták a sex appeal jelzőt. A sok használatban nemhogy elko­pott volna, hanem kifényesedett. Sex appeal lett Elisabeth Bergnertől kezdve Nobile tábornokig, vitéz Halassy Olivértől kezdve a grammofónlemezig minden és mindenki. A különösen kedvesnek, a szépnek, a csúnyának, a drágának s olcsónak, a nagynak s a jelentősnek, egyszóval az átlagosból kiválónak jelzője lett a sex appeal A „nemi vonzás“ elmaradt. Elveszett az úton, a nagy törtetésben. Klasszikus ragyogásuvá akkor ma­gasodott, amikor a hetipiacon ezt hal­lottam: — Jaj de rothadt epil-körték ezek! Rothadt epilkörte, erre jutottál! (thyvi) Hetvenhárom évvel ez­előtt ugyanolyan gazda­sági viiágkrizis uralko­dott mint ma. — szept. 23. Angliában 1857-ben is éppen olyan krizis volt, mint manapság és a krizis az egész világra kiterjedt. Az okokról érdekes cikket irt 73 évvel ezelőtt Max Wirth akkori hires nemzetgazdász. Az első okok az 1848-ik év forra­dalmaiban rejlettek. Megzavarták Európa kereskedelmét és sok olyan gazdasági intézményt szüntettek meg, amely vi­szont gátlólag hatott a kereskedelem fejlődésére. Ennek a kettős hatásnak Roíschild Lajos báró az utolsó ingét is képes föláldozni hitelezői érdekében. Rotschild Lajos bárónak vagvontalansági esküt kell tenni. A Rotschildok elköltöznek Bécsből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom