Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-09-22 / 114. szám
1981. szeptember 22. >KOMAROMI LAPOK« 3 oldal, A Borza család tragédiája Óriási részvét mellett temették el a Borza család három tagját Tatabányán. — Hatezer ember kisérte ki a három koporsót utolsó útjára, — A biatorbágyi gaztett áldozatai. Saját tudósítónktól. A biatorbágyi gaztett sok-sok áldozatai között a sors kegyetlensége folytán földieinkis voltak a halottak sorában. Borza Ferenc földink, tatabányai főjegyző, felesége és kisleánykája. Három halott, három koporsó egy családban egyszerre. Kell-e ennél szivettépőbb tragédiát csak el is képzelni. Egy megható gyászjelentés. Minden gyászjelentés megható, lehangoló, de kevés olyan megkönnyezni való gyászjelentés jutott a kezeink közé, mint az alábbi, amely a tatabányai Borza család rettenetes nagy gyászát adja hirül. A megrendítő tragédiát igy mondja el az alábbi gyászjelentés: Isten utjai kifürkészhetetlenek. Fájó szívvel, de magas, megváltoztathatatlan rendelkezésében megnyugodva jelentein az összes rokonság nevében is, hogy forrón szeretett édesapám, Borza Ferenc tatabányai községi főjegyző, legdrágább édes anyám Borza Ferencné szül Berkovics Mariska egyetlen kis testvérem Borza Ilonka a torbágyi végzetes vasúti szerencsétlenség következtében szeptember 13-án éjjel tragikusan elhaltak. Drága halottainkat 1931 szeptember 15-én délután fél négy órakor temetjük el a tatabányai kórház halottas házából az újtelepi temetőbe Az engesztelő szentmise áldozatot édesanyám és kis testvéremért szeptember 16-án reggel 7« 8 órakor mutatjuk be a tatabányai ó-telepi róm. kath. templomban. Drága halottaink emlékét örökké szivünkbe zárjuk. — Pihenjetek békében a viszontlátásig! Tatabánya, 1931 szeptember hó 14-én. Borza Béla kis fiatok és testvérkéd. Borza Zoltán, Nagy Lajosné szül. Borza Gizella, Müller Lászlóné szül. Borza Irén, Borza Ida, Bordán József, Kanzler Györgyné szül. Berkovics Alojzia, Wessely Ignácné szül. Berkovics Margit, Berki István, Berki Ernő testvérek. Kanzler György, Nagy Lajos, Müller László, Kriskó András sógorok. Borza Zoltánné, szül. Czucz Erzsébet, Berki Istvánné szül. Papp Ilonka, Bordán Józsefné szül. Böszörményi Lenke sógornők. A temetés. A tragikus véget ért Borza családot olyan nagy részvéttel temették el Tatabányán, amihez hasonlóra még a legöregebb emberek se emlékeznek. A tragikus végzet, amely kioltotta a család három tagjának életét, az a nagy népszerűség, amelynek egész Tatabányán és messze vidéken örvendett a Borza család, érthetővé teszi azt az óriási részvétet, amely temetésük alkalmával megnyilvánult. Ott volt egész Tatabánya apraja, nagyja, hivatalok, községek, testületek, egyesületek képviselői, a gyászban osztozkodók sok-sok ezrei. Sokan voltak a temetésen Hetényről, Dunaradványról, mindkét Komáromból és még a legtávolabb helyekről is. Komárom-Esztergom egyesült vármegyéket Palkovich László alispán és Karcsay Miklós főjegyző képviselték Ott voltak még Jánossy Károly pénzügyigazgató, Troykó Béla főszolgabiró, Kocsán Károly és Brogli józsef országgyűlési képviselők, az utóbbi az országos jegyző árvaház képviseletében, Sulacsek Lajos szv. főtanácsos dr. Matzitz Gyula komáromi rendőrkapitány, Szakáll Rezső császári főjegyző, a vármegyei jegyző egyesület elnöke, a vármegyei jegyzői kar és a járási tisztviselők csaknem teljes számban, a tatabányai társadalmi egyesületek képviselői, küldöttségei, a Magyar Ált. Kőszénbányát lovag Réhling Konrád bányaigazgató nagy küldöttséggel az élén képviselte. A koszorúk, a virágok tömege egész halmokat, hegyeket alkottak. Tatabányának egyetlen lakosa sem mulasztotta el, hogy a három halott koporsó-Komárom, szeptember 21 jára legalább pár szál virágot ne vigyen. Hangos zokogásban veszett el a gyászszertartások hangjai. Sok-sok ezer ember sirt és könnyezett. A halállal nem egyszer szembenéző edzett bányászok úgy sírtak, mint a gyengeszivü asszonyok vagy gyermekek. A három koporsót a községháza melletti korcsolyapályán fölállított óriási katafalkra helyezték el. A hármas ravatalt több mint hatezer résztvevő vette körül. A temetési szertartást a róm. kath. részről Sedoch Károly pápai prelátus, református részről Besse Lajos tarjáni ref. lelkész végezték. A kartársak nevében az országos jegyzőárvaház főigazgatója, Brogli József országgyűlési képviselő mondott búcsúbeszédet. Az elhangzott gyász-és búcsúbeszédeket nem egyszer félbeszakította, elnémította a gyászolók ezreinek hangos zokogása A kis árva. f i A rettenetes tragikus véget ért tata-! bányai Borza családnak csak egy tagja maradt életben, a 13 éves Borza Béla,' aki a pápai kollégium III. o. gimná' ziumi magántanulója. Ha megható volt a nagy tömegek részvéte a temetésen, százszor könnyttfakasztóbb volt az a közvetlen, keresetlen, az őszinte szívből fakadó részvét, amellyel a föld egyszerű népe a kis árva gyermeket elhalmozta. A fegyelemnek, a szeretetnek, a jó sziveknek olyan ragyogó megnyilatkozása volt ez, aminőt keveset tud fölmutatni az emberiség története. Majd megindult a nemes versengés az olyan korán árván maradt kisfiú jövőjéről való gondoskodás körül. Az országos jegyzőárvaház nevében Brogli József árvaházi főigazgató az árvaházba akarta elhelyezni a kis Bélát, a pápai kollégiumtól is megérkezett a nemes ajánlat, hogy a kisfiút a kollégium kitanittatja. Végül is Nagy Lajos banai főjegyző, a kis árva nagybátyja fogja örökbe fogadni a kisfiút. Borza Ferenc életrajza Borza Ferenc főjegyző 1888-ban született a nyitramegyei Magyarsókon. Atyja a később hosszú időn át hetényi ref. lelkész: Borza Mór volt. Iskolái elvégzése után a komáromi tüzérezred önkéntese volt, majd mint aljegyző Koltán, Gyermelyen, Tarjánban működött. 1913. óta vezető főjegyzője Tatabányának. Felesége Berkovics István felsőgallai iskolai igazgató leánya: Mária, okleveles tanítónő volt. Két kis gyergyermeke: az életbenmaradt 13 éves Béla és az áldozatul esett 12 éves Ilonka a pápai ref. gimnázium 111. osztályának magántanulói voltak, i A tatabányai ref. egyházközség pres. biterét, a bányatelepi levente egyesület ‘ügyvezető elnökét gyászolja Borza Fe; rencben. Puritán jellemű, népszerű, í derék főtisztviselő volt, a közönségének lelkes, ügybuzgó szolgája és e mellett mégis feltétlenül a szó nemes értelmében ur. Tatabánya egész lakossága, egész bányásztársadalma mélységes részvéttel adózik emléke előtt. Kelemen Imre, a világhírű magyar karikaturista portréja egy interjún keresztül. A karikatúra olyan, mint egy becsületes, finom eszközökkel megirt vígjáték. Mulattat, megkacagtat bennünket, elűzi pár órára homlokunkról a gond redőit. Legfeljebb még az a plusz is hozzájárul a jó karikatúrához, hogy van benne valami parfömkönnyü bölcselet, találó megfigyelés Ilyen karikaturista Kelemen Imre is, a fiatal magyar rajzoló. Világhírű ember Kelemen Imre, Szmirna csodáitól, Hamburg kikötőjőig, Algirtől a nyugodt, fölényes Krisztiánjáig bejáita már a félvilágot; szerzett hirt, dicsőséget, — és mindenek felett kenyeret eleven, eseményekkel szinesült holnapjai számára. A művészembernek élete csupa láz, szin és ellentmondás. Ez az ellentmondás húzódik végig a fiatal Kelemen Imre életén is, — aki ott ülhetne valamelyik világlapnak, a Matinnak, vagy a La Mondainnak redakciójában mesés fizetéssel, ehelyett kóborog a világban, pazar tehetségét, nagyszerű látásait kávéházi asztalok, ismeretlen kisvárosok és közöny vizében, gazdasági depreszsziókban fuldokló nagyvárosok tiz, húsz koronáért pocsékolja el. * Budapestről indult Kelemen Imre, azaz, hogy csak indult volna; a magyar tehetség — tragikum — mindig külföldről kap fényjelzést és igy Kelemen Imrének is vándorbotot kellett venni. Először, mint portréfestő kereste kenyerét Öt évvel ezelőtt bolyongásai közben Fiúméban egy portrét festett. Festés közben észrevette, hogy a körülötte állók rettenetesen nevetnek. Mikor a nevetés oka után érdeklődött, tudomására adták, hogy a portréban annyi komikum, humor van, hogy ez nem más, — mint egy szenzációs karikatúra. így lett tulajdonképpen karikaturista. Aztán kezébe vette a hoszszabbik vándorbotot és bejárta Indiát, Perzsiát, Egyiptomot, sokáig élt Kairóban, Algírban, Marokkóban, Spanyol, Olasz, Francia, Német, Svédországban, Norvégiában. Most járja Szlovenszkót. Közben dolgozott minden nagyobb világlapnak, mióta Szlovenszkón tartózkodik, az összes nagy cseh lapok mesés ajánlatokat tettek neki, — rajzait jól is fizették, ő azonban nem kötötte le magát egy helyre. Igaz, több, mint fél évig élt Palesztinában, Jeruzsálemben, ahol híradó-film is készült róla* * és ahol lerajzolta Palesztina „vezetőségét“ — mint ő mondja. * Kérem jegyzeteit és karikaturagyűjteményét. Legnagyobb hatást tette rám genfi gyűjteménye, a Népszövetség nagyjainak portréi. Valami elégtétel félét éreztem, amikor végignéztem a kikarikaturázott delegátusokat és eszembe jutott, hogy Kelemen Imre kitűnő ceruzája az igaz arcukat örökitette meg a Népszövetség delegátusainak, akik magukat a béke karikaturistáinak is nevezhetnék egész bátran. Egypárnak a nevét feljegyeztem és ideirom. M. S. C. Chose president Dela Federation Miniere del Indie Calkutta — Kong Chim Tson Delegat von Khina — Miniszter M. De Michelis Del. du Gomo t Italien — Shunso Joshisaka (Japon) — M. Armando Julius Belgique — ! Dr. Juan P. Ramos Delegue Gouvernemental Argentine — Otto Bach Deutschland — és sok más világpolitikai kapacitás karikatúrájával és eredeti autogramjával találkozunk Kelemen albumjának genfi részében. j * Jeruzsálem kormányzójának, Keytroachnak volt a vendége htani íartózke-j dása alkalmával és meleg barátság fűzi' Avigdor Hameiriher, a világhírű zsidó! költőhöz, akit szintén karikatúra gyűj ‘ töményében őriz. * Smoien Tónit, I. Ferenc József komornyikját is lerajzolta. Két évvel ezelőtt találkozott az öreggel, aki akkor 92 éves volt. * Emlékeiben keresgél. Hiszen Kelemen Imre, aki átcsavarogta a félvilágot és rengeteg emberrel találkozott, bizonyára sok eseményen ment keresztül. * „Szicíliában jártam. Megérkeztem Katániába. Fáradt és törődött voltam, éhes. Egy kávéházba mentem és hallom csak, hogy a zenekar Liszt rapszódiáját játszotta. Sokáig bámultam őket, ők is engemet. Végre én oda szóltam csak ennyit: fiúk! Odarohantak hozzám — mert hisz magyar cigányok voltak, össze-vissza csókoltak és sírtak meghatódottságukban. Szicíliában, Olaszország alatt, a Földközi tenger felett, ahol úgy gondoltam — közülünk még a madár se jár.“ Kelemen Imre nem szereti Enrópát. A zavaros, lármás, beteg Európát. Keletre vágyik vissza Ott nyugodt minden, nincsen az őrült hajsza, ott még tudnak az emberek őszintén nevetni, ott nem volt világháború és nagyon megbecsülik a művészembert. Kelet és — felvillan Kelemen Imre ördöngős szeme. Most Komáromba érkezett a világhírű magyar vándor, hogy rajzoljon, nevettessen és emlékeket hagyjon maga után, komoly művészetet és hogy — megkeresse a kenyérre valót és az útiköltségre valót: tovább, tovább .. . Erdöházi Hugó. Diáknaptár az 1931—32. évre. Szlovenszko ifjúsága részére szerkesztene és kiadja a »Tábortűz« ifjúsági lap szerkesztője. Ára 6 korona. Kapható: lapunk kiadóhivatalában. 219 lap. Ifjúságunk szomjazza a magyar írást. Sokszor láttam ezt, midőn egy-egy könyvet vagy folyóiratot adtam valamelyik kis gimnazistánknak vagy ifjúmunkásunknak. Ezt a nagy szükséget látta meg a »Tábortűz« szerkesztősége, midőn megindította a »Tábortűz Könyvtára« című sorozatot és évenként gazdag tartalmú »Diáknaptárt« is ad ki. A Tábortűz, mely a legobjektívebb magyar szakvélemények szerint nemcsak kisebbségi, hanem egyetemes magyar viszonylatban is első helyen áll az ifjúsági sajtóban, garancia ezen kiadványok nívóját, erkölcsi és nemzeti szellemét illetőleg. Lehet-e szebben szólani a kisebbségi magyar ifjúsághoz, mint ahogy a Diáknaptár szerkesztői az Előszóban tették: »Az ifjúság legsorsdöntőbb korát éli s az idő hívó szava a magyar ifjúság mellett sem suhanhat el nyomtalanul. Nektek is többet kell kívánni Magatoktól, meri ma Tőletek is többet kíván az élet. Semmit sem csinálhattok félig, Nektek egész embereknek kell lennetek!.« Vagy: »Ma minden magyar diáknak azok helyett is kell tanulnia, akik a mindennapi megélhetés gondjai miatt kiszorultak az iskolából. Ma mniden erőtöket meg kell feszítenetek, hogy nagyobb színvonalra emelkedjetek.« Különben az egész, több mint kétszáz oldalas kis vöröskötésés könyv külső és belső kiállítás szempontjából jó benyomást tesz. A szokásos naptári részletek után, melyből dr. Borka Géza közismert ifjúsági író »Százesztendős jövendőmondója« emelkedik ki, ki, több mint százoldalas irodalmi rész, a Diáknaptár legérdekesebb része következik. — A szépirodalmi anyagból Mécs László, Darkó István, ifj. Takács Gyula, Szeredi Lajos, Marek Antal, Koós Ferenc dr., Kenessey Kálmán dr. és Tamás [ Lajos írásait emeljük ki. A szépirodalmi résznél nem kevésbé tartalmasak az ismertető cikkek. Tóth ^ Lajos egyetemi tanár a mai mali gyár irodalom problémáiról tárggyal, Négyessy László egyetemi tanár a nemzeti jelleg és irodalom j'című értekezését közli, Baumann »Gyula dr. a modern zene útjait isfmerteti. Undi Mariska értékes cikkben értekezik a magyar népművészet válságáról, Thain János, az |ismert festőművész az újvári fokosokról, e sorok írója a magyar főiskolai diákmunkáról, Lázár István a turisztikáról, Balkányi Pál pedig (az eszperantó nyelvről közölnek [ értékes és érdekes cikkeket. E mel- 7 lett azonban rengeteg kisebb cikk és rovat (anekdoták, idézetek, cser: készet, sport, érdekességek a nagyvilágból, természettudományi cikkek, furcsaságok, diákvilág stb. stb.) teszi változatossá a Naptár tartalmát. RE', fs
