Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-09-22 / 114. szám

»KOMAROMI LAPOK* 1981. szeptember 22 2. oidal lyozta, általános tetszés fogadta. A szónokot lelkesen megéljenezték. Renczés József iparos reámutat a megélhetés nehézségeire. Régen volt munkaalkalma annak, aki dol­gozni akart, ma elzárják útját a vámsorompók tilalomfái. A keresz­tényszocialista párt, amelyben munkás, munkaadó békésen meg­fér, ennek a megoldásán dolgozik. A lelkes szavak után Pigler Ist­ván dr. vágsellyei ügyvéd, körzeti elnök szárnyaló szavakkal fordul a néphez, mely ragaszkodik ősapái hitéhez. Vallásunkat és magyarsá­gunkat akarjuk meg védelmezni minden támadás ellen és ebben össze kell fogni mindnyájunknak, mert erkölcsi alap nélkül nem le­het építeni. Elismert teljes jogú polgárok akkor leszünk, ha öntu­datosan tudjuk megvédelmezni jo­gainkat. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Kardoss Győző körzeti titkár intézett buzdító szavakat a hatalmas számmal egybegyült vá­lasztókhoz igen nagy hatás mellett és Tóth elnök a minden izében si­került gyűlést meleg szavakkal be­zárta. Hegedűs Gyula meghalt. — szept. 21. Fáj nekünk nagyon és kétszere­sen mindig, ha egy nagy emberün­ket veszítjük el. Én csak egyszer láttam játszani Hegedűs Gyulát. Az ördög parádés szerepét adta, mely sze­rep tette Hegedűs Gyula nevét világ­hírűvé. Sokszor rejtelmes óráin életem­nek elémvágódik Hegedűs Gyulának az ördög maszkja, nagyértelmü, egy­szerűségtől szépült ábrázolásának bor­­zongó viszhangja, — csak az igazán kivételes nagyoknak adatott meg az életben, hogy a velük való találkozás élménye halhatatlan. Hegedűs Gyulát aki csak egyszer is látta, többé soha­sem felejtheti el. Most, amikor már töb­bet nem jelenik meg a dicsőségben öregedő Vígszínház rivaldalámpái előtt, szánalmas meghatott fájdalmunkkal bú­csúzunk a nagy magyar művésztől, aki­nek a velőkig igazi emberi élményü művészete világitó és útmutató példa­ként ragyog örökre a buscsillagzatu magyar színészet mostoha sorsba ré­ved* egén. (zi.) * Hegedűs Gyula, a nagyszerű magyar színművész, vasárnap reggel 8 órakor orbánc következtében 61 éves korában meghalt. Hegedűs Gyula pénteken betegedett meg és állapota annyira rosszabodott, hogy szombaton 41 fokos lázzal szanató­riumba kellett szállítani, ahol a leggon­dosabb orvosi ápolásban részesült. Es­tére javult is az állapota, láza 38 fokra szállt le, azonban a beteg állandóan nagy fájdalmakról panaszkodott. Szom­bat éjszaka folyamán ismét rosszabbul lett és reggelre bekövetkezett a katasz­trófa. Hegedűs Gyula voltaképpen azóta gyengélkedett, amióta a nyár derekán Reichenhallban ételmérgezéstől gyomor­infekciót kapott, amellyel két hétig ápolták a Fasor-szanatóriumban. Azóta nem tudott teljesen helyreállni. Egy héttel ezelőtt ismét megártott valami a gyomrának s általános rosszullétre pa­naszkodva ágynak dőlt. Napokon át kedvetlenül feküdt az ágyban, keveset beszélt, alig evett va­lamit, csak este kelt fel, amikor el­indult a Terézköruti Színpadra játszani. A családja a legnagyobb szeretettel vette körül, beszéd közben mindent gondosan elkerült, ami felizgathatta volna Hegedűs Gyulát, különösen nem beszéltek színházi dolgokról. A maga sorsát nem nagyon bánta, de a színé­szet válsága, a nyomorgó pályatársak jajkiáltásai a szivébe markoltak és for­málisan elvették az életkedvét. — Nem élet ez — mondta gyakran — szívesen otthagynám az egészet. Ha valahol egy vadászati felügyelői állást kaphatnék, dijamból eltartanálak ben­neteket, de azt nem bírom ki, hogy a családok százai nyomorogjanak, tehet­séges színészek kolduljanak. Én nem A Bank of England beszüntette az arany kiadását s a kamatlábat másfél százalékkal fölemelte — szeptember 21. A Bank of England a súlyos gazda­sági helyzetre való tekintettel, minden további arany kiszolgáltatását beszün­tette. Az angol kormány az angol nemzeti banknak e határozata követ­keztében elrendelte a londoni tőzsde bezárását. A tőzsdét már hétfőn nem is nyitották meg. Az angol nemzeti banknak és az angol kormánynak eme döntéséhez a következő okok vezettek: Julius közepe óta 200 millió fontot meghaladó tőkéket vontak ki a londoni piacról, amelyet részben a Bank of England aranyban és idegen valuták­ban birt készletéből, részben a bank által felvett 50 millió font, illetve az angol kincstár által felvett 80 millió fontnyi francia-amerikai kölcsönökből fedeztek. A visszavonások az utolsó napokban oly gyorsan emelkedtek, hogy az angol kormány a fenti döntésre kényszerült. Az elhatározás nem érinti az angol kormány vagy a Bank of England kül­földi valutában fizetendő kötelezett­ségeit. A bank aranytartaléka most 130 millió font és tekintettel a felmerülhető nehézségekre, nem tanácsos, hogy e tartalék további csökkentése megen­gedtessék. A rendes banküzem nem fog megszakítást szenvedni, a bank az üzletfelek rendelkezésére fog állni és nincs semmi ok arra, hogy az esemé­nyek a font sterlingügyleteket bárminő birom ki azt, amit most színháznak és művészetnek neveznek. Csütörtökön a felesége szóba hozta előtte, hogy most miután bejöttek Bes nyőről, ahol a nyarat kis villájában töl­teni szokta, nagytakarítást kellene ren­dezni a lakásban. — Jól van fiam, csináld meg, — — mondta a kezével legyintve — én már nem nagyon fogom élvezni. Pénteken délben aránylag jókedvűen ebédelt és kijelentette, hogy fel akar kelni. — Ma délután felvételi vizsga van a Zeneakadémián, minden körülmények között ott kell lennem. Hiába marasztalták, elment a fölvé­teli vizsgára. A vizsgán egy darabig jól érezte magát, hirtelen nyilalást érzett a lábában, a boka táján, pontosan ugyanazon a helyen, amelyen négy évvel eze­lőtt, karácsonykor, Ádám profesz­­szor megoperálta. Akkoriban egy tályog támadt a lábán, amelyet sebészi beavatkozással távolí­tottak el. Néhány perccel később erős hideg­rázás vette elő. — Nem tudom, mi van velem, — mondta kollégáinak — de rettenetesen rosszul érzem magamat, hazamegyek. Amikor főiért a lakására a hidegrázás már annyira erőt vett rajta, hogy alig tudta a kulcsot a zárba illeszteni. Hegedűs, a magas láz dacára, telje­sen eszméleténél volt, megfogta a fele­sége kezét és azt mondta: — Ilona, meg kell szoknod, hogy egyedül maradj . , Hegedüsné nem tudta visszafojtani könnyeit, ellenben bátran felelte: — Nem tudom, Gyulám, hogy érted, mire érted, csak arra kérlek, ne gon­dolj semmi rosszra — Nem gondolok rosszra, —felelte Hegedűs — csaak arra, hogy ez az utolsó éjszaka, amely az enyém. Az nem baj, mert én már úgy­sem szeretek élni. Nem szeretek élni olyan világban, ahol felrob­bantják az ártatlan embereket Csak téged sajnállak itthagyni, Ilonám, ígérd meg, hogy megszokod az egyedüllétet . . . így tudta Hegedűs Gyula, hogy meg fog halni és a búcsúzó szavaiból ki­csengő rezignációból látszik, hogy ő maga a halálba beleegyezett , . A péntekről szombatra virradó éj­szakán végig gyötörte a magas láz, mire szombaton délben elhivatták Ádám professzort, aki megvizsgálta Hegedűs Gyulát. Ádám professzor azt állapította meg, hogy Hegedűsnek orbánca van, még­pedig ugyanott jelentkeztek a lábán az orbánc vörös foltjai, ahol két évvel ez­előtt nyirokmirigytályogja volt Szombaton délután két órakor mentő­autóval beázállitották a Fasor szanató­riumba. Évek óta minden betegségével ide vonult vissza, most is féltő gond­dal és szeretettel fogadták A szombati délután folyamán nagyon sokan keresték fel barátok, rokonok, pályatársak, de senkit sem bocsátottak be hozzá A felesége és nevelt fiai voltak az ágya körül és néhány pilla­natra Márton Miksa dr, akihez meleg baráti kötelékek fűzték Teljesen ká­bult volt a kapott injekcióktól, ame­lyekkel a lázt iparkodtak csökkenteni, valósággal beesett az előszobába. Azonnal ágyba fektették és elhívták régi barátját és háziorvosát, Bokor Gyula doktort, aki megvizsgálta a fájó helyet a lábán, amelyen tenyérnyi folt piroslott. Akkor már negyven fokos láza volt, estére a láz felszökött 41 és fél fokra. Este dr. Kallós, a szanatórium fő­orvosa meg is mondta a folyosón Márton Miksának: — Nagyon félek, mert a szervezete leromlott s különösen rossz a szive. Általános szepszis fenyeget.. . Éjszakára cszk az ápolónő maradt mellette. Már alig volt eszméleténél, súlyos kábulatban, lehunyt szemekkel feküdt az ágyon, szinte alig lélekzett. Az orbánc szepszisével szemben a szív mutatkozott gyengének. Egyre-másra kapta a sziverősitőket, de az orvosok azért jónak látták, hogy hazaküldjék a kimerült Hegedüsnét.Még az éjszaka folyamán tartottak a katasz­trófától, ezért távolították el a minden izében remegő és maga is ápolásra rászorult Hegedüsnét. Az orvosságok-, kai mesterségesen lenyomott láz éjjel» újabb erőre kapott Bekövetkezett a) krízis, amellyel szemben az orvosok már tehetetlenül álltak. ü Hat órakor reggel hörögni kezdett s a főorvos megállapította, hogy a haláltusa megkezdődött. Félhétkor" megszólalt a telefon a beteg művész*’ lakásán. A felesége sietett a készü-| lékhez, amelyből egy reszkető, visz-; szafolytott sírásban vonagló hang'1 tört elő: — Jöjjetek azonnal, nagy baj van. — A felesége, Galaskó Jó- ‘ zsef és Galaskó Gyula, Hegedűs neveltfiai társaságában a szanatóri­umba rohant, ahol akkor már utolsó perceit élte a legjobb magyar szí­nész, a legmelegebb szivü magyar ur: Hegedűs Gyula. Félnyolckor utolsót hörgött, egy pil­lanatra felnyitotta szemeit, azután meg­szűnt dobogni a szív, amely megkin­­zottságában nem bírta ki tovább a rettenetes láz újra és újra meginduló gyilkos támadásait. Hegedűs Gyula 1870. február 3-án Kétyen (Tolnamegye) szüleit. Atyja Heckmann János postamester, anyja fonyódi Fonyó Aloisia. Szekszárdon a polgári iskola hat osztályát végezte el, majd tizennyolcéves korában megszö­kött a szülői háztól és felcsapott szí­nésznek, Keresztély Jánosné színtársu­latához szegődött, ahol egy forint napi gázsit és kosztot kapott. Ennél a szín­társulatnál Barabás álnév alatt műkö­dött. Első fellépése nagy botrányt idézett fel, mert egy népszínműben a részeges jegyzőt az illető község jegyzőjének maszkjában játszotta el. A közönség harsogón nevetett, állandóan az igazi jegyző nevét kiabálta és minden jelenet után őrjöngve tapsolt. Az előadás má­sodik eredménye azonban az volt, hogy az egész társulatot kitoloncolták a köz­ségből. Hegedűs Gyula öt hónapig működött Keresztélyné társulatánál, majd 1889-ben beiratkozott a Szini­­akadémiára, ahol Paulay Ede azonnal felismerte tehetségét, Mint az akadémia harmadéves növendéke, 1891 január 27-én nagy sikert aratott a Várszínház­ban, az Aranyemberben, Brazovics Atanáz szerepében. Komoly színészi pályáját 1891 ben Pesti Ihász Lajos és Dobó István színtársulatánál kezdte, majd különböző társulatoknál játszott Szolnokon, Pápán, Komáromban, Deb­recenben, Pozsonyban, Budán, Fehér­várt, Zomborban és Baján. 1894-ben Ditrói Mór Kolozsvárra szerződtette, majd amikor 1896 május havában megnyílt a Vígszínház, Ditrói a fiatal Hegedűs Gyulát felhozta a fő­városba és beillesztette abba az együt­tesbe, amelynek rövidesen egyik leg­erősebb oszlopává vált. 1906 január­jában a Sziniakadémia tanára, 1907 szeptemberében a Zeneakadémia játék­mestere, 1914 április 28-án ünnepelte meg a Vígszínházban huszonötéves szinészjubileumát, amely alkalommal Bródy Sándor egyfelvonásos drámai játékában, az Árnyékokban lépett fel és a Vendégek cimü alkalmi játékban, amelyet Bródy Sándor, Heltai Jenő, Lengyel Menyhért és Molnár Ferenc közösen írtak. 1914 május 23-án a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. 1914—15-ben a Magyar Szinház állandó vendége, 1915-ben a Nemzeti Szinház tagja. Először Calde­ron színmüvében, a Zalameai bíróban lépett fel. 1916-ban megvált a Nemzeti színháztól és visszaszerződött a Víg­színházba, ahol a felújított Ördögben aratott nagy sikert. 1917 decemberé­ben a Budapesti Szinészszövetség el­nöke lett. 1926 február 8-án megvált a Vigszinháztól, 1926 március havában, mint a Zeneművészeti Főiskola tanárát, a VI. fizetési osztályba léptették elő, julius 3-án kormányfőtanácsosi ranggal tüntette ki a kormányzó. 1927-ben a Magyar Szinház, a Belvárosi Szinház és Király Szinház vendége. Fölök mérték után is, 511 haskötők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyü, harisnya nagy raktára Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Keztyük és fűzők tisztítása és javítása. módon befolyásolják. A tőzsdén hétfőn csak a folyó ügyleteket bonyolították le. A kormány véleménye szerint a ne­hézségeket jórészt angol alattvalók nagy tőkekivitele okozta. A visszavo­násokat nagyobbrészt idegen számlára hajtották végre. A kormány a leghatá­rozottabban megismétli a kincstári kancellár intelmét, hogy az az angol alattvaló, aki a font nehézségeit idegen valuták vételével súlyosbítja, az ország bajait tudatosan növeli. A bankok kö­telezettséget vállaltak aziránt, hogy kor­látozzák idegen valutáknak angol alatt­valók részéről való vételét, kivéve, ha a kereskedelem szükségleteiről vagy esedékes adósságokról van szó. Ha további rendszabályok válnának szük­ségessé, a kormány haladéktalanul in­tézkedni fog. Az angol kormány csak a legna­gyobb vonakodás után határozta el magát erre a lépésre, de a legutóbbi napokban a nemzetközi pénzpiacok de­­moralizálódtak és a fontköveteléseket belső értékükre való tekintet nélkül likvi­dálták. A kormány biztosította a költség­­vetés egyensúlyát, az ország belső helyzete egészséges, erőforrásai óriási­ak és a jelenlegi valuta nehézségek csak átmenetieknek fognak bizonyulni. Az Angol Bank a kamatlábat 4 5 százalékról 6 százalékra emelte föl A fölemelt kamatláb a szeptember 21-iki, tehát a mai üzletforgalom kezdetével lépett életbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom