Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-09-15 / 111. szám
2. oidnl »KOMÁROMI LAPOK 1981. szeptember 15. Az emberi elvetemült gonoszság pokolgépes merénylettel vasul i katasztrófát idézett elő Biatorbágyon. Huszonegy halálos áldozat, tizenkilenc súlyos sebesült. Moszkvából megindított szisztematikus hadjáratnak e^yik véres etapja a bécsi gyors ellen elkövetett merénylet. Saját tudósítónktól. Komárom, — szeptember 14. Megrendítő hírt közvetített a Rádió vasárnap délelőtt 9 órakor. A hir arról szólt, hogy vasárnap, éjfél után néhány perccel borzalmas vasúti katasztrófa történt a torbágyi viaduktnál, amelynek vasúti hidjáról a budapesti Keleti pályaudvarról szombaton éjjel féltizenkettőkor elindult 10. sz. bécsi gyorsvonat robbanás következtében lezuhant a 24 méter mélységbe. A vonat ellen pokolgépes merényletet követtek el s a merényletnek negyven áldozata lett. A mindenkit megrázó rettenetes hir gyorsan terjedt el Komáromban, ahol aggodalommal gondoltak azokra a szerencsétlen utasokra, akik véletlenül a halálvonaton utaztak s akik menthetetlenül odavesztek. A borzalmas katasztrófa színhelyén a vasúti szerencsétlenség megtörténte után a Torbágy állomásról megadott jelentések alapján Budapestről segélyvonat érkezett, amelyen a Máv. vezetőségének képviselői, orvosok, ápolók és mentők siettek a szerencsétlenül járt utasok segítésére. A torbágyi tűzoltók nyújtották az első segélyt az áldozatoknak, akiknek a romok közül való kiszabadításán a kivezényelt katonaság egész éjjel szakadatlanul dolgozott. A helyszínen megjelentek előtt rémes látvány tárult szemük elé. A mintegy száz méter hosszúságú viadukt sínpályáján csak öt kocsi állott. Az öt kocsi előtt a sínek föl voltak szaggatva, a többi vagon rettenetesen összeroncsolva a huszonnégyméternyi mélységben feküdt. A hatalmas 301-es tipusu gyorsvonati mozdony, amikor lezuhant a pályáról, megfordult a levegőben és tetejével belefuródott a viadukt alatt levő kis patak ágyába, kerekeivel az ég felé fordulva. A többi vagon pozdorjává összeroncsolva feküdt egymás mellett. A romhalmaz felől kétségbeesett jajveszékelés, szivbemarkoló sikongás hallatszott, a vak sötétben csak tapogatózva lehetett előrejutni, miután ekkor még csak a falu derék tűzoltói voltak kint és szurokfáklyákkal világítottak. A Budapestről érkezők a tűzoltóktól tudták meg a szörnyű katasztrófát, akik elmondották, hogy éjszaka tizenkét óra után hatalmas detonációnak zajára riadtak föl Torbágy lakosai. A tűzoltók riadót fújtak s a vasúti sínek felől feléjük szálló jajveszékelés hangjára lettek figyelmesek és a hangok után keresték föl a katasztrófa szomorú színhelyét. Csak nagy nehézséggel tudták a mentést végezni, mert a romok alatt halottak és sebesültek egymás mellett feküdtek, de azért a mentési munka folyt megszakítás nélkül. Hogyan történt a gaztett? A helyszínén megjelent rendőri bizottság azonnal bejárta a katasztrófa helyét és a következőket állapította meg. __ A katasztrófa gaz merénylet következménye. Találtak ugyanis a viadukton egy kő alatt egy levelet, amelynek női írással Írott sorai figyelmeztetik a kapitalista társadalmat arra, hogy a munkátlanok tudnak munkát szerezni, ha nem adnak nekik. A levél izgató hangú szövege mutatja, hogy a merénylő helyezte el. Megtalálták ezenkívül az épen marad első vasúti kocsi kerekei alatt a pokolgépet, amely a gyorsvonatot felrobbantotta. A villanybatériával, gyujtózsinórral és gyutaccsal kombinált bomba szerkezete olyan, hogy ütődésre robban a bombában elhelyezett körülbelül egy kilónyi robbanóanyag. Egy robbanási szakértő, aki nem sokkal a rendőri bizottság kiérkezése után szintén kiszállt a helyszínre, megállapította, hogy a robbanás a következőképen állhatott be: Amikor a vonat kerekei a sinhálózatnak arra a részére szaladtak rá, ahová a bombát elhelyezték, a kerekek ütődése következtében a gyujtózsinór pozitív és negativ pólusa érintkezett, ezáltal villamosság fejlődött ki, amely felrobbantotta a durhiganyos gyutacsot. A gyutacsbomba robbantotta azután a robbanóanyagot. A hatalmas gyorsvonati mozdony a robbanás után még néhány métert szaladt a sínpályán s csak azután zuhant le a mélységbe, maga után rántva a hozzákapcsolt málhavagont, a hálókocsit és a személykocsikat. Megállapították, hogy a pokolgépet közvetlenül a gyorsvonat érkezése előtt helyezhették el a viadukton Ezen a pályán robogott ugyanis a keleti pályaudvarról 10 óra 40 perckor induló gráci gyors, amely akadálytalanul robogott át a viadukton. A gráci gyors elhaladása után közelitette meg valahogy a viaduktot a merénylő, aki aztán a pokolgépet a sínre helyezte, majd az éjszaka sötétjében elmenekült. A borzalmas katasztrófa színhelyén. A méreteiben és katasztrófális hatásában egyaránt megrendítő szerencsétlenség csak a reggeli órákban bontakozott ki teljes nagyságában. Hajnali öt órától kezdve a hivatalos és magánautók végeláthatatlan sora robogott a biatorbágyi vasúti hid felé, amely alatt hat összeroncsolt vasúti kocsi jelezte az utolsó évek egyik legszörnyübb és legelvetemültebb bűntényét. Csendőr, rendőr és katonai osztagok zárják el az országutat és csak az arra illetékeseket engedik tovább a Biatorbágy felé vezető autóúton. Csak igazoltatás után lehetett az utón tovább jutni. Az igazoltatás természetesen sok nehézségekbe ütközik, a csendőr és rendőrtisztek maguk sem tudják minden esetben elbírálni, kit engedjenek tovább a hadszíntérré változott országúton. Az utasítás szerint meg akarják akadályozni azt, hogy a kiváncsi tömegek elözönöljék az amúgy is túlzsúfolt terepet, ahol már a percenként száguldó mentő, tűzoltó- és rendőrautóknak is alig tudnak szabad utat biztosítani. Így is megszámlálhatatlan autó-, kocsi- és embertábor vonul a messziről látszó biatorbágyi viadukt felé, amelyet egy kilométer körzetben újabb megerősített csendőr és katonai kordon vesz körül. Keresztüljutva a kordonon, lélekzetállitó kép fogadja az érkezőt. A mintegy huszonöt méter magas vasúti hid alatt, a dombok között húzódó völgyben egy vonatalkatrészekből, hálókocsironcsokból, mozdonytörmelékből és a nemzetközi Waggon Lits-kocsik forgácsaiból keletkezett halmaz között folytatja emberfeletti munkáját a mentőexpedició. Katona- és csendőrtisztek parancsszavai hangzanak percenként és a halálvölgyből újabb felismerhetetlen emberroncsokat, elárvult kis poggyászokat, ruhadarabokat, útleveleket és személyazonossági igazolványokat halásznak ki a MÁV utasításai szerint dolgozó utászkatonák. Maga a hid látszólag csak kisebb mértékben rongálódott meg. Egy körülbelül ötven méter hosszúságú vaskorlát lóg a levegőben, amelytől néhány lépés távolságban áll egy magányos harmadosztályú kocsi, egyik azok közül, amelyik leszakadt a már zuhanó szerelvényről és az automatikus fékezőkészülék működése következtében megmaradt. Csak ha a hid alá ér az ember, akkor látja tisztán a borzalmas katasztrófa tulajdonképeni helyét. A körülbelül húsz méter távolságban levő két hid közül a második alatt fekszenek a szétroncsolt vagonok. Ha a romok e borzalmas és felismerhetetlen katlanából felnéz az ember a hid úgynevezett talpazatára, akkor fedezi csak fel pokolgép rejtekhelyét. A hid elején ugyanis egy körülbelül egy méter átmérőjű lyuk tátong. Itt robbant az ekrazit. A pokolgép elhelyezése, a borzalmas és kegyetlen bűncselekmény minden részletét igazolja, hogy itt szakszerű, hosszas előtanulmányok után végrehajtott munka történt. A pokolgép pontosan akkor kezdett működni, mikor már a mozdony, a paklikocsi és az első személykocsi a hidra ért. Szakértők szerint tehát körülbelül az első személykocsi alatt robbant az ekrazit, amely azonnal felhasitotta a sint, a mozdony még néhány pillanatig tántorgott, a mozdonyvezető talán még fékezett is az emberi ösztön utolsó felvillanásával — de már minden elveszett. A mozdony talán még öt métert tudott futni, mikor bekövetkezett a kazánrobbanás, a felhasitott sínről kisiklott a vonat, a mozdony zuhanni kezdett, magával rántva az utána következő szerkocsit és az öt személyvagónt és az ekrazit detonációját követő percben a 25 méter magasból lezuhanó vagonsor borzalmas dübörgése rázta fel a hid körül húzódó két kis sváb község éjszakai nyugalmát. Egy sebesült szemtanú a katasztrófáról. A budapesti Rókus kórház különböző kórtermeiben helyezték el a vasúti szerencsétlenség 19 súlyos sebesültjét, akik közül Ferenczy Lajos vasúti főintéző állomásfőnök a következőképen adja elő a borzalmas tragédia azon részét, melyet ő is átélt: — A gyorsvonaton az ötödik kocsiban helyezkedtem el, ahol mindössze hárman voltunk: két utas az ötös fülkét, én pedig egyedül a hármas fülkét foglaltam el. Amikor a vonat kirobogott a keleti pályaudvarról, hozzáláttam, hogy elfogyasszam vacsorámat. Táskámból előszedtem a hazulról hozott vacsorát és 12 óra után néhány perccel a gyorsvonat ritmikus robogása közben hirtelen egy borzalmas robbanásra lettem figyelmes. Utána bíborvörös fény csapott fel, amely az egész környéket bevilágította, a kocsi ingadozni kezdett és abban a pillanatban, amikor számról levettem a borospoharat, éreztem, hogy irtózatos recsegés és ropogás közt zuhanok lefelé. — Tudtam, hogy itt a vég. Minden elsötétült előttem és a hatalmas Pullmann-kocsi zuhant lefelé a vak sötétségbe Egy pillanatra elvesztettem az eszméletemet és amikor magamhoz tértem, éreztem, hogy a két kezem csupa vér. Mozdulni nem tudtam, mert a kocsi romhalmaza teljesen beborított. Hosszas és fájdalmas küzdelem után végre sikerült a fejemet kihúzni a párnák közül, majd mikor föltekintettem, magam fölött láttam az égő hidat. Most tudtam csak meg, hogy tulajdonképen mi történt Irtózatos félelem fogott el, hogy az elszakadt kocsisor még fentmaradt vagonjai rámzuhannak, mert tudtam, hogy akkor végem van. Megint elvesztettem az eszméletemet és amikor az éjszakai hideg szélben magamhoz tértem, segítségért kezdtem kiáltozni. Nemsokárá jött néhány vasutas* akik kihúztak a romok alól és becipeltek egy vasúti bakter házába. — Most, hogy túl vagyok a veszélyen, most tudom csak értékelni az életemet, amely egy hajszálon függött. Az volt a szerencsém, hogy az összekötő láncok elszakadtak és én történetesen abban a vagonban voltam, amelyik utolsónak zuhant le. A szomszédos fülkében lévő két utitársam, mint hallom, szörnyethalt. Ferenczy Lajos MÁV főintéző, mint az orvosok megállapították, a kezén és a lábán sérült meg. Halottak és sebesültek. A mentés munkáját vasárnap éjjel egy óra körül kezdték el és vasárnap egész nap folytatták. A katasztrófa helyszinén megjelent tűzoltók, mentők és katonák fáradoztak azon, hogy a romok alól kimentsék a sebesülteket és kiszedjék a halottakat. Az áldozatok listáját hivatalosan a következőképen állították össze. A romok alól eddig 19 holttest került elő,
